Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-26 / 24. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 TÁJÉKOZTATÓ a Tempus-Sweel program szakembereinek esztergomi tanácskozásáról 1992. június 15-19-e között prof. dr. Heinz Kersting (Mönchengladbach, Németország), prof. dr. Jesus Aristu (Pamplóna, Spanyolország) és dr. Budai István vezetésével egy elméleti-gyakorlati képzési részprojekt intenzív felkészítő szemináriumra került sor az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán és a csepeli Általános Művelődési Központban. A Mönchengladbachi Szakfőiskola Szociális Fakultása, a Pamplónai-Navarrai Egyetem Szociológiai-Pszichológiai Intézete és az esztergomi Vitáz János Tanítóképző Főiskola neveléstudományi tanszéke 1991 tavaszán „Szociális felsőfokú képzés európai szinten" címmel együttműködési projektet munkált ki, mely pályázatot az európai Közösség TEMPUS-alapítványának bírálóbizottsága elfogadott és támogat. Az 1991 szeptemberében indult hároméves projekt célja egy új képzési mód kifejlesztése az esztergomi főiskolán, mely egyfelől igazodik a szociális felsőfokú képzés európai normáihoz, másfelől a magyarországi társadalmi-szociális viszonyokhoz, szükségletekhez. A modell meg akarja haladni a teoretikus indíttatású oktatói szemléletet, problémaközpontú és gyakorlatorientált képzést szándékozik bevezetni. A hároméves együttműködés többek között intenzív tanári szemináriumokat, hallgatói részképzéseket, szakkönyvállomány-fejlesztést stb. foglal magában. A magyar oktatói gárda - a német és a spanyol kollegák segítségével - már kidolgozta a szociálpedagógus-képzés képesítési feltételeit, a hallgatóknak szánt „kibocsájtási" feltételeket. A képzés fő gyakorlóhelyein: Esztergomban, Csepelen és Tatabányán pedig olyan elméleti-gyakorlati részprojekt kipróbálására kerül sor a gyerekszociális szolgáltatások problémakörében, mely ötvözi, szintetizálja a diákok teorikus tudását a gyakorlatok során szerzett élményekkel, tapasztalatokkal. A most megtartott szemináriumon részt vevő oktatók, „tereptanárok" és intézményvezetők különböző kiscsoportos intenzív munkák elvégzésével élményszerűen ismerték meg egymás „kultúráját", érdekeit; közösen fogalmazták meg a gyakorlatok lebonyolítása folyamán nélkülözhetetlen együttműködés szempontjait, kívánalmait A külföldi kollégák segítségével tanácsadó rendszer is körvonalazódott A szeminárium résztvevői bíznak abban, hogy a fejlesztő folyamat középpontjában lévő elméleti-gyakorlati részprojekt jótékonyan járul hozzá a szociálpedagógus-képzéshez. Érettségizők kőzött.. MÁTÉCSABA történészjelölt Ambiciózus emberekkel szívesen beszélgetek. Közéjük tartozik Máté Csaba, a Dobó gimnázium IV. c. osztályos tanulója. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen jó eredményt ért el. Ezen a héten dicséretesen érettségizett. - Honnan jöttél a Dobóba? - Nyírmártonfalván születtem, Debrecen közelében. Nyolc éves koromig éltünk ott, utána Leányvárra költöztünk. Szüleim azt szeretnék, hogy tovább tanuljak. Most érettségiztem, s ez örömmel tölt el. De ezzel elveszítem azt az osztályközösséget, melyben sok-sok kiváló társam volt: Bencze Attila, Gép Katalin, Varga Emese... - Mely tantárgyakat tanultad a legszívesebben? - A történelem és a földrajz volt a kedvencem, ezen a szakon szeretnék továbbtanulni a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Egyértelműen a történelem az erősségem, de földrajzból is igyekszem Azt hiszem, hogy a Dunakanyar és Esztergom térségében nem nehéz a történelem szerelmesének lenni. Esztergom múzeumaival, hagyományaival, érdekességeivel - nyitott történelemkönyv. Gyönyörű város, hiányozni fog. Itt köszönöm meg Dévényi Iván né, Anci néni négy éves munkáját. Annyi tudásanyagot, annyi plusz ismeretet adott, amit méltóan nem is tudok megköszönni. Ezért és magam igazolásáért is csináltam végig a tanulmányi versenyt - A tanulás mellett sportoltál Is. - A történelem tanulásához nagyon sok idő kell. A ráfordított idővel egyenes arányban nő a megszerzett tudásanyag. Kikapcsolódásként fociztam a piliscsabai ifjúsági csapatban. Az egyetemen is folytatni szeretném a DEAC-ban. Bízom benne, hogy megféra tanulás mellett a sport az egyetemen is. - Mit fogsz csinálni a nyáron? - Gyakran találkozunk osztálytársaimmal, fiúkkal, lányokkal. Szeretnénk eljutni Erdélybe. Annyi történelmi hely van ott, hogy mielőbb el kell kezdenem megismerkedni velük. Igyekszem megfogadni földrajztanárom mondását: „Ne csak nézzél ebben a világban, hanem láss is!" (P.I.) Sorrento, Capri Húsvétvasárnap, reggeli után indultunk hosszú kirándulásunkra, Capri szigetére. Képzetünkben, olvasott emlékeinkben Capri híres emberek pihenőhelye, luxussziget, a Kék barlang szigete, paradicsomi hely. Mi vár ránk? Odajutunk? Húsvétkor már teljes gőzzel itt az idegenforgalmi szezon. Lesz-e hajó, amely átvisz minket? Autópályán tartunk Nápoly felé, átvágva a félsziget mögött, hogy gyorsan fordulhassunk a nápolyi öböl felé. Alattunk, a mélyben Salemo városa, hatalmas teherkikötője, az éles napfényben apró ékszeresdobozok, fénybe csomagolt Matchboxok tömegének tűnik a rengeteg, behajózásra váró gépkocsi. Csak találgatjuk, milyen márkák, a többemeletes autópálya magasából azonosíthatatlanok. Elhagyjuk a salernói öblöt, alagutak, hirtelen mintha Közép-Olaszországban járnánk, magas hegyek, csúcsaikon elhagyott lovagvárak; pár perc múlva kitárul a táj, a távolban Nápoly. Megállunk egy pihenőben néhány percre, borzongva csodáljuk a Vezúvot, Pompei pusztítóját és megőrzőjét. Az ünnepek miatt a múzeumváros: zárva. Életveszélyes kanyarok követik egymást, letértünk az autópályáról, mellékúton haladunk Sorrento felé. Gyönyörű rendben tartott, tiszta városba érkezünk, parkolunk, indulunk a kikötőhöz. Ez a város, a hatvanas évek zenés filmjeinek kedvelt színhelye magas, harminc, negyven méteres sziklafalakra, a köztük megbúvó mély szurdokok peremére épült, a nápolyi öböl legszebb (melyik a legszebb...), déli pontján; szemben a világváros, kékes páráiban, jobbra a Vezúv. Feltámadás napja van, zúgnak a harangok Itáliai anzix (6,) - s az ünnepi bongásba, furcsán, fúvószenekar hangjai keverednek. A pálmákkal, narancsfákkal teli sétálóutca derekán hatalmas zenepavilon, ott a muzsikusok, ünnepi, színes, kék-vörös, paszományos egyenruhában. Egy utcai, közösségi mise (milyen kifejezés lenne itt a megfelelő?) résztvevői ők. Megbűvölten nézzük a számunkra szokatlan ünnepet: középkorú pap, mikrofon előtt Krisztusról beszél, igazi, déli temperamentummal, felszabadult hangja arra utal, hogy a feltámadás, a mindenkori újrakezdés misztériumát taglalja. Körötte a helybéliek, itt üdülők tömege, élénken tárgyalják, kommentálják, amit mond. Ez a fajta vallásosság szimpatikus. Nem dogma, nekik, így: közügy. Nagy szél, hullámok a kikötőben. Szárnyashajóra váltunk jegyet azzal kelünk át a zajos tengeren. A mintegy félórás úton gyomrunk felkavarodik, Capriban partra lépve szinte azonnal megnyugszik. Capri... - de ez már egy másik, csodálatos fejezet Rafael Balázs