Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 21. szám

1914. március 12.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

műveletei során rég kipróbált szolid elveit juttatta közmegelégedésre érvényre.

Előző években követett elvek szerint a mobilitás erősbitése végett az értékpapír készletet újból nevelve e tárca öt millió koronára emelkedett. Az elmúlt évben Esztergom város részére a főreáliskola államosítása céljaira újabb 200,000 K-ás ideiglenes kölcsönt folyósított és fedezte az Esztergom—Párkánynána. helyi érd. villamos, összekötő vasút közigazgatási bejárása költségét.

Beszámol a jelentés a múlt év eredményéről, mely szerint a betét állomány 15.985,573 K-ra, jelzálogos kötv. követelések összege 13,747,930 K-ra, váltó tárca 1.867,772 K-ra, előlegtőke 95,716 K-ra emelkedett, mely összegekben betét 374,986 K ; kötvény 148,334 K, váltó 183,132 Kés az értékpapír tárca 1.313,750 K szaporodást mutat a múlt évről.

Az intézet 62.972,552 K évi összforgalma, 22.137,000 K-ás mérlege mellett 249,203 K tiszta jövedelmet ért el, melynek felosztására nézve a következő indítványt terjesztette az igazgatóság a felügyelő-bizottsággal egyetértve a közgyűlés elé ; adassék:

1. A tartaléktőke 10% járulékára 24920 K. 2. Osztalékra részvényenként 190 koronával 190,000 K. 3. Igazgatósági jutalékra 6,502 K. 4. Igazgatói jutalékra 4,335 K. 5. Tiszti jutalékra 10,838 K. 6. A tiszti nyugdíjalapra 1,685 K. 7. Jótékony adományokra 9,092 K. 8. A különleges tartalék- alapra 1,831 K. Összesen 249,203 K.

A jótékony célra szánt 9,092 K összegben bennfoglaltatik Esztergom úgyszólván valamennyi kulturális és közintézménye. Különösen ki kell emelnünk Szent István király esztergomi szobrára felajánlott adományt, melynek célja megindítani, dr. KőrÖsy László hírlapi cikke alapján oly irányú mozgalmat, hogy az első nagy magyar királynak születési helyén maradandó emlék emeltessék.

Az igazgatósági jelentés kegyelettel emlékezik meg tagjai sorából elköltözött id. Heischmann Ferenc és id. Brenner József elhunytaról, kiknek emlékét jegyzőkönyvben feljegyezni rendeli a közgyűlés.

Mattyasóvszky Lajos közgyűlési elnök elfoglalván az elnöki széket, lelkes hangú megnyitóval üdvözölte a közgyűlést, megemlíti, hogy mig más városokban mull évben vagy teljesen eldugultak a hitelforrások vagy pedig ha kivételesen elszórtan volt mégis kölcsön kapható, azt oly áron kellett megfizetni, mely kamatláb régi fogalmaink szerint erősen az uzsora berkeiben járt, addig a mi intézetünk az Esztergom és eszter- gommegyei alapszabályszerű összes kérelmeket kivétel nélkül, készséggel effektuálta, még pedig oly kamatlábbal, mely a törvényes kamatot egy esetben sem lépte túl, vagyis nem zsákmányolta ki a hitelt keresők szorult helyzetét és igy jótékonyan paralizálta azt a feszült helyzetet, mely az adósok és hitelezők között az elmúlt válságos évben a legtöbb helyen annyira kiélesedett.

Az igazgatósági és felügyelő bizottsági jelentések és bennfoglalt indítványok változtatás nélkül emelkedtek határozattá.

Az igazgatóságból kilépett tagok : Andor György dr., Brenner Antal dr., Burián János dr., Farkas Tivadar, Fekete Árpád, Hübschl Sándor, Leit- geb János, Kerschbaummayer Károly, Koperniczky Ferenc dr., Philipp Kon- rád, Rudolf Mihály, Spanraft József, Számord Ignác és Viola Kálmán: továbbá a felügyelő-bizottság tagjai: Mattyasóvszky Lajos, Brutsy Gyula es Marosi Ferenc újból egyhangúlag megválasztattak ; igazgatósági póttagok maradtak: Erőss Rezső, ifj. Lu- cenbacher Pál, Magos Sándor és Zsiga Zsigmond.

BrtUsy János részvényes, igazgatósági tag az elnöki megnyitóban elhangzottakra kíván újból rátérni, fel- szóllalásában hangoztatja a társaság humánus eljárását s mint ténynek, megörökitését kívánja azt szószerint az utódok javára a jegyzőkönyvben megörökíteni.

Végül Farkas Tivadar részvényes, igazgatósági tag szollal fel és az igazgatónak, Bleszl Ferencnek, az igazgató-tanácsnak és a tisztikarnak a részvényesek nevében köszönetét mond becsületes, ügybuzgó munkásságukért, mert csak úgy volt elérhető ilyen ritkaságszámba menő eredmény, ha a jóindulatú szellem az ügybuzgó munkássággal párosul.

A részvényes érdekeltek nagy megelégedése, az elnök és az igazgató éltetése mellett oszlott szét a közgyűlés.

Egy jelenvolt.

Farsangolás régente és most.

Irta: Kecskeméthy János.

Nem tudom, más is úgy van e vele ? — de nekem úgy rémlik, hogy a mostani farsangolások — úgynevezett : jól sikerült báljai s báli estélyei nem oly szívből fakadó, jókedvű mulatságok többé, mint voltak azok, vagyis ahhoz hasonlók, melyek az én ifjúkorom virágjában avagy kissé későbben : egy negyedszázad előtti, régi, szép időkben is lezajlottak.

Mikor még a mostani nagymamák ifjak és bohók valának. Az időkből zengek im egypár éneket:

A jelenlegi értelemben vett nagyszabású bálok és jelmezes dalidók akkoriban még csak a főváros kiváltságai közé tartoztak, hol a nagyérdemű és még nagyobb tekintetű magas hivatalok elite családjával az igazi arisztokrácia télen át összese- reglett. De a vidék, — főleg a kisvárosok polgársága megelégedett holmi megyei uri-bálok — vagy néhány egyesületi mulatságok, többféle céhbeli farsangi lakozások, vagy szerényebb hangzású tanckoszorúk rendezésével.

És ha már odamentünk, mulattunk is istenigazában. Élveztük a táncot, a zenét, a dalokat. No és ne tessék mosolyogni: élveztük a vendéglői ellátást, a jól elkészített ételeket és hamisítatlan italokat is. Mindent a maga rendje-módja szerint, s ami szintén kiemelendő ! mindig illendő jutányos árak mellett, hogy ez utóbbi se rontson a méltó sikereken. A hölgyek nem páváskodó pompájával, nem a divathóbort különlegességeivel, sem pedig a fennhéjázó modortalansággal igyekeztek egymáson tultenni, hanem a szeretetreméltóság nemes zománcával érték el hódításokat mind egymás irányában, mind a férfiszivek birodalmában.

Nem volt akkor még ismeretes az úgynevezett „majomsziget“ a terem egyik sarkában, vagy éppen a kellő közepén, hol a mai fiatalemberek igen nagy része teljesen bla- zirtan, unott, kiélt arcvonásokkal, kiséri szemmel a néhány mozgékonyabb s táncban robotoló társat.

Mi bizony abban versenyeztünk leginkább, hogy melyikünk képes a legtöbb táncos hölgyet megforgatni; s melyikünk dicsekedhetik szünóra után a legtöbb kotilion-érdemekkel, melyeket a női választójog keringője juttatott számunkra. S nincs az a nagy Napoleon, ki teljesebb önérzettel hordta volna a császárság gyémántokkal ragyogó jelvényét, mint mi ezeket. Kiváltképpen akik táncrendezői minőségben elárasztva lettünk ezzel a csekély értékű, de akárhányszor nagy jelentőségű édes mosolyok kíséretében, reánkaggatott arany-ezüst-papir fillengőkkel! — Divat is volt akkoriban berámázott qwodlibet képeket alkotni belőlük, melyeket jobban megbecsültünk, mint a mostani obskúrus bélyeg- és anzix gyűjteményeket.

A táncos hölgyek sem panaszkodhattak soha a petrezselyem-árulás miatt, ami bizony — kivált a mostani nagy báli költségekkel szemben — kétszeresen bántó, lehangoló, sőt elszomorító körülmény.

Ha visszagondolok fiatalságom igazán nevetségesen csekély jövedelmére, amelyből csodálatosképpen még farsangi mulatozásokra is tellett, mindig bámulok, hogy a mostan dívó tízszeres fizetésben részesülő hasonszőrű fiatalság jó része még adósságok hullámaiba is merülve, alig élvezi a báli mulatságok aranybányájában eléje táruló kincseket.

Érdekes összehasonlításképpen megemlítem itten, hogy a múzeumi régiségek között látható osztrák ért egy forintos bankópénz forgalmi idejében, milyen értéket képviselt tárcánkban. Az egyikkel megváltottuk a belépő jegyet például a felülfize téssel s ruhatári illetménnyel egyetemben, a másik jóformán elég volt egy finom vacsorára, étkezéssel, itallal, borravalóval együtt, sőt jutott belőle még holmi nyalánkságra is, a gavallériának eleget téve. — Persze az akkor volt, mikor a piacon is ilyen szavak hallatszottak: Hogy a kakas ? — Hat garas. — Hát a

tyúk? — Az is úgy . . . S még a tehenek is olcsóbban adták le a tejet. A baromfiak meg majdnem ingyen produkálták a tojást.

Aztán nem arra vetettük a fő- sulyt, hogy ki tud ilyen banknótából egy éjszaka legtöbbet elverni, ha másként nem, hát kártyán, vagy pezsgős duhajkodással, hanem hogy a hozzánktartozókat, vagy bálozó hölgyismerősöket kellőképpen delek- táljuk, szórakoztassuk, s ezzel mi magunk is jól töltsük velők az időt.

Többnyire otthon készült s nem ritkán az előbbi mulatságból felmaradt s átformált, újonnan díszített női ruházat és kimosott keztyűk szerepeltek még a jómóduaknál is, minden megszólás eshetősége nélkül, az általános szokásnál fogva. S tán éppen a felesleges anyagi megterhel- tetés teljes hiánya következtében, adhatták át magukat egy-egy andalító kellemes alkalmi szórakozásnak, aminőket csak az akkori bálok voltak képesek nyújtani a résztvevő fiatalságnak és családoknak!

Az a karneváli mámor, az az igazi jó hangulat, a derűs kedély őszinte megnyilatkozása már alig érezhető a mostani bálokon. Ezt nem éppen csak én : lekonyult tollú vén trubadúr zengem a szétfoszlott régi ábrándok kopott húrjain, de látom és hallom, utón, útfélen, hogy a jelen ifjú nemzedék tagjai maguk is igy vélekednek.

A régi jó idők élénk emlékeként előttem van még mindig egy piknik vagyis batyubál, melyet a népmulatságok klasszikus hazájában; valamikor boldogult özvegységem fénykorában : Szentgyörgymezőn a volt városházban lakó közs. jegyző rokonom családjánál rendeztünk. — A hivatalos pennák sercegésétől és a községi elöljárók tanácskozásaitól visszhangzó jegyzői iroda azon napra táncteremmé lett felavatva, s az ideiglenesen kiakolbolitott komoly akták és adótabellák helyébe köny- nyelmüen ingó-bingó papirlampio- nok s iruló-viruló girlandok, no meg örökzöld lombok kerültenek. És a tisztességes sugarakat árasztó nagy petroleumos luszter még milligyer- tyákkal is körül lett bástyázva. Alattuk aztán a helybeli első cigánybanda húzta a nagyszámú meghívott vendégsereg részére a talpcsiklandozó, divatos nótákat.

Az ételnemüeket, melyeket a beinvitált ismerős családok adtak ösz- sze, isszonyú garmadákban a túlsó félen levő jegyzői lak asztalán halmoztak fel; mig az italfélékről részben a házigazda, részben a megjelent összes aranyifjúság gondoskodott.

És folyt a táncmulatság, lako- mázás, társasjáték, nóta és móka egész világos virradtig, sőt másnap délutánig. Mikor már úgy kellett az összes vendégeket uccai illetősége szerint kiválogatni, mert mindnyáját ékes zeneszóval kisérték hazáig jeléül a szép és dicső összetartásnak. Az ilyen kedélyes és hatalmas cécó nem is volt kivétel akkoriban, ha-