Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-01 / 17.szám

Jókai műveinek nemzeti kiadása. A milyen páratlan volt fényesség és lelkesedés dolgában az a három napig tartó ünnep, amelylyei a magyar nemzet koszorús Írójának J ók a i Mórnak jubileumát megülte: épp oly példátlan és egymagában álló az a monumentális mű, amely ezt az esztendőt irodalmunk történetében megörökíti. Néhány hónap alatt együtt volt az a kétszázezer forint, amely részben honoráriuma volt a legtermékenyebb, a leggenialisabb magyar regényírónak félszázados irói működéséért, részben arra fordíttatott, hogy a költő összes műveinek nemzeti diszkiadása létre jöhessen. S amig a jubileumi ünnepségek fényét és melegét csak a mostani generáció fogja érezni, addig az a fény és az a melegség, amely e csodaszép művekből kiárad, minden időben világítani és melegíteni fogja az emberi sziveket. Hasznos és kívánatos volna, hogy ez a száz kötetes mű épp oly tulajdona legyen minden családnak, mint a biblia. Mert a mi szent a hazaszeretetben, a nemesebb emberi érzésekben, az önfeláldozásban, a szerelemben: az mind ragyogó betűkkel van e könyvekben megörökítve; vigasztalást lel benne az, a kit a szenvedések lesújtottak, megnyugvást, a ki önmagával meghasonlott. Mindegyik könyvnek mindegyik fejezetében kincsei vannak elszórva Jókai géniuszának, amelyek gazdagítják a sziveket és nemesitik a lelkeket. Ha ez a kiadás olyan népszerűvé lehetne, mint a milyen népszerű Jókai, egyszeriben néhány évtizeddel előbbre volna Magyarország czivilizátiója és kultúrája. Annak a bizottságnak, amely a jubileum rendezésével volt elfoglalva, Jókai Mór összes műveinek kiadása főképp a váltalat létrejötte és a honorárium át nyújt hatása volt érdekében. Azért is állapították meg a díszkiadás árát kétszáz forintban, tehát olyan összegben, amely szinte kizárta annak lehetőségét, hogy az egész ország, rang és vagyonkülömbség nélkül, a jubileumban részt vehessen. Arra a társadalmi osztályra számítottak, amely könnyen hozhat áldozatokat az irodalomnak, s a főczél elérésére indított mozgalomban figyelmen kívül kellett hagyniok Jókai Mór összes művei népszerűsítésének eszméjét. Most azonban, hogy a terv, dicsőségére az egész nemzetnek, fényes eredmény nyel valóra vált: a díszkiadás népszerűsítésének eszméjét kell az előtérbe állítani, minden uton-módon lehetővé téve, hogy Jókai Mór közkincse legyen az egész nemzetnek s műveinek könyvtára egyként díszére szolgáljon palotának és kunyhónak. Örömünkre szolgál annak a konstatálása, hogy máris megtörtént minden a nemzeti díszkiadás népszerűsítése érdekében. A Révai Testvéreknek az a vállalata, amely sajtó alá rendezi és kibocsátja száz vaskos kötetben Jókai Mór összes müveit, könnyen hozzáférhetővé teszi e monumentális irodalmi munkát egész Magyarországnak és remélhető, amily általános volt az óhaj, hogy Jókai Mór az egész nemzeté legyen — olyan általános pártfogásban is fog ez a nagy áldozatok árán készülő epohális kiadás részesülni. Négy forintos havi rézletekkel, tehát egy olyan kis összeggel, a melyet kevésbbé tehetősek is letehetnek az irodalom oltárára, bocsátja a| vállalat Jókai Mór összes müveinek teljes kiadását a nagyközönség rendelkezésére. Bátran állithatjuk, kevés olyan intelligens család van Magyarországon, amely minden hónapban azt a négy forintot, a nélkül, hogy áldozatába kerülne, havi budgetjébe fel ne vehetné. Olyan anyagi befektetés ez, amely évek hosszú során át fényesnél fényesebb szellemi kamatokat hoz. A havi négy forintos részletek nem fognak hiányozni a család költségvetéséből, de igenis az a könyvtár, amely ékesíteni fogja minden magyar ember szobáját, * észrevehető és jelentős nyomokat fog hagyni az olvasó szivében. Az utóbbi években talán nem volt irodalmi vállalat, amely fontosabb missziót teljesített volna ennél, amely Jókai Mór művei népszerűsítésén fárad. A magyar szellem, a nemzeti géniusz hódítását és diadalát jelenti és biztosítja majd, ha ez a páratlan kiadás széltében ez országban el fog terjedni. Mert csak úgy tökéletes a költő hivatása, ha művei megtalálják az utat a nép zöméhez. Mi ebben a vállalatban fogjuk keresni, és látni Jókai Mór missziójának eredményét és hatását. A nemzeti kiadás csak lényegtelen dolgokban fog külömbözni a jubiláris diszkiadástól. Kiállítása, külső formája olyan lesz, hogy díszére válik minden könyvtárnak. A lényegtelen változtatások pedig éppen azért történtek, hogy ilyen módon az előfizetés módozatainak megkönnyítése lehetővé váljék és a száz kötetes mű a nagyközönség számára hozzáférhető legyen. Érthető, hogy e vállalatnak ilyen formában való keresztülvitele ujabb áldozatokba és ujabb befektetésekbe került. Mert a mig a kiadók, akik Jókai egy-egy művét megszerezték, a jubiláris nemzeti díszkiadás létrejötte érdekében — egyedül erre a kiadásra — tulajdonjogukról lemondtak, addig ez ujabb vállalatnál, amely már tisztán a nagyközönség igényének óhajt megfelelni, sok mindenféle jogosult érdek kielégítését kellett számba venni. Nem kételkedhetünk abban, hogy a nagyközönség ezúttal, amikor egy igazán érdemes dolog pártolásáról van szó, méltányolni fogja a vállalat intézőinek buzgalmát és sietni fog egy olyan kincsnek a megszerzésével, a melylyel talán egy irodalom sem dicsekedhetik. Az előfizetés módozatai annyira meg vannak könnyítve, hogy a mű különösebb ajánlásra nem szorul. Nem tudjuk elképzelni egyetlen magyar család könyvtárát sem Jókai Mór műveinek nemzeti kiadása nélkül. (Előfizetéseket kiadóhivatalunk is készséggel elfogad és közvetit. A befizetett összegeket rendeltetésük helyére juttatja, valamint a kötetek pontos megküldéséről gondoskodik, egyúttal bármily kérdezősködésre fölvilágositással szolgál.) Vallási türelmetlenség. Esztergom, február 28. Ezen czim alatt jelent meg egy közlemény az „Esztergomi Hírlap" február 25-iki számában, és erre válaszul, azon hozzá méltó czimét én is megtartom. A közlemény Gartsik Nagysaliay István ref. lelkésznek dr. Fehér Gyula kath. plébános elleni elkeresztelési ügyében indított perben, a lelkész eljárását elitéli. Hogy annak iróját csakis kötekedési viszketeg, és nem az igazság, sem a felebaráti szeretet, sem a tudomány érdeke nem vezérelte, kitűnik a következőkből : Az igazság érdeke azért nem, mert már azon állítás, is valótlan, hogy a ref. a lelkész tárgyalásnál azt mondta, hogy a Zwingliána vallás inkább református mint katholikus. Ez elcsavart állítás, mert a lelkész a Zwingliána vallást a református vallással egy és ugyanazonosnak állította, csak — mikor a plébános azon állításához ragaszkodott, hogy az nem egy, a nélkül, hogy a külömbözöséget meg tudta volna mondani, — a ref. lelkész csakis az ugyanazonosság alaptalan tagadására mondta azt türelmét vesztve : ha nem volna ugyanegy, még akkor is inkább református lenne mint katholikus." Tudománya ellen bizonyít történelem ellenes állítása. Nem tudja a történelemből azt, hogy Zwinglius volt kezdője a református vallásnak, illetve Krisztus tanainak akkénti magyarázója, amint Zwingli megöletése után azokat Kálvin tovább terjesztette és Zwingli megkezdett művét befejezte. S c h w e i zban ezen keresztény felekezetet a kezdő Zwinglius után Zwingliána, Magyarországban pedig a befejező után Kálvinista vallásnak is nevezték. Furcsa dolog, hogy a 19-ik század végén Esztergomban még kerülnek tanúit és művelt emberek, kik a helvét hitvallású, evangelicus református, Zwingliána, kálvinista vagy épen laconice kálomista vallást nem egy és ugyanazonosnak lenni állítják. De ha azon czikk irója tud ilyen külömbséget, a tudománynak nagyon jó szolgálatot tenne, ha találmányát velünk is közölné. Állításával való felsülését legjobban igazolja az, hogy az illető Zwingliána vallásúnak mondott urnö, ki Schweizből származván, ide jövetele után a református lelkészi hivatalnál maga jelentkezett, egyháztagul beíratta magát és az önként megajánlott egyházi adót évek óta pontosan fizeti, s a szokott alkalmakkor az egyházat, mint a melyhez tartozik, igénybe is veszi. Ez talán elég bizonyíték azoknak is, kik állításaiknál nem meggyőződésükre szoktak súlyt fektetni, és tovább nem vitatkoznak, ha nevetségessé nem akarják tenni magokat. Azon közlemény irója még a felebaráti szeretet elve ellen is vét, midőn megfeledkezik azon meghagyásról „ne tudja egyik kezed mit müvei a másik." A midőn szemére lobbantja a református egyháznak, mennyi kegyben részesült a katholikusok részéről, egyúttal hálátlansággal vádolja őket, hogy a közönség nem kellően informált része előtt gyűlöletessé tegye azokat. Pedig Esztergom polgárságának józanabb részét oly laptöltelékekkel már bajos lesz félrevezethetni. Az első református isteni tiszteletre nézve én ugy tudom, hogy annak megtartására a város megtagadta a városház nagytermét, a megye pedig átengedte a megyeház nagytermét, hol prímások arczképei díszlenek. Ha ezt azon közlemény irója oly nagy áldozatnak tekinti, mondja csak meg, nem ugyanazon egy Jézus nevében és nem ugyan azon Istennek a tiszteletére tartatott-e az, ki előtt ön is számolni fog tetteiről. Mi elismerjük az egyes hazafias áldozatkész katholikus testvérek jó akaratát, barátságát; segélyüket, mint keresztény testvérektől, honfitársaktól, jó barátoktól, szívesen, hálával és köszönettel fogadjuk, s azok nem is vádolhatnak hálátlansággal, kik keresztényi testvéri szeretettel karoltak fel és elősegítették ügyünket, de azon közlemény irója bizonyosan nem tartozik azok sorába. S ha mégis azok közé sorozná magát, úgy lépjen elő a homályból, hogy irányában elismerésünket nyilváníthassuk. Azon állítása, hogy a kisded református egyház felavatásakor egy szónok a katholikus egyház ellen nyíltan gyalázkodott, szinte gálád állítás, mert ha azon szónok a középkorbeli üldöztetéseket érintette is, a mai kor gyermekei közül csakis azon gyászvitéz érezheti magát sértve, ki azon gyászos korszaknak ujabb felvirágzását óhajtja, mely korszak mellett a H a ynau-féle, rémuralom még aranykornak mondható. Végre a református lelkészre térve, annak eljárását csakis oly ember kárhoztathatja, kinek a törvénytisztelet és kötelességérzetről édeskevés fogalma lehet. Vájjon nem előirt kötelességét teljesitette-e a lelkész, midőn egyháza kebelébe tartozó, de onnan elszakított kisded hiveit visszakövetelte, és ő tért-e le a törvényes alapról, midőn a jogtalanság, az önkény és a törvénynek ignorálása ellen kénytelen volt föllépni. Az olvasóra bizom, ítélje meg, tartozik-e a pap az állam törvényeit tiszteletben tartani vagy nem? A „Vallástürelmetlenség" czimü közlemény iróját pedig kérem, szíveskedjék felvilágosítást adni, mi érdek kívánja azt, hogy a református hívekkel lelkészük türelmetlenségi ösztönére békót veresben ? Kérem végre még arra is, tegye szivére kezét, és ismerje el, hogy közleményének czime „vallástürelmetlenség" a saját tulajdona. Egy protestáns. HÍREK. Esztergom, febr. 28. — A herczegprimás az eddigi dispozicziók szerint, holnap márcz. i-én, vagy a legközelebbi napokban jön Esztergomba. — Kinevezés. A herczegprimás Méhes Károly nagy-födémesi plébánost a szempczi kerület helyettes alesperesévé nevezte ki. — A herczegprimás Horváth Rezső esztergomi segédlelkészt a nyitramegyei Nagy-Emőke községbe adminisztrátorrá nevezte ki. —- Dr. Fróhlich Róbert Esztergomban. A kereskedő ifjak egyesületének vasárnapi estélyen Esztergom művelt közönségének alkalma lesz a magyar ókori történelem egyik legalaposabb ismerőjének előadását élvezhetni. A tudós akadémikus a Mommsen-féle „Corpus Inscriptionum" világra szóló történeti nagy munkának magyarhoni szerkesztője és a római uralom idejére vonatkozólag hazánk legavatottabb történetirója. Jelenleg a tud. akadémia gazdag könyvtárának igazgatója és szülőföldünk múltjának fáradhatlan kutatója. A mit a fővárosiak a szabad lyceumban annyira pártolnak, az ismeretterjesztő, népszerű estély a müveit esztergomi közönség szellemi élvezetére is válhatik. Kölönösen ha jeles Írónkat a mi városi művészeink játéka fűszerezi. Mutassuk meg, hogy a művelődési mozzanatokat a maguk valódi értéke szerint meg tudjuk becsülni 1 — A kereskedelmi miniszter Piszke községnek 100 frtot, Süttőnek 200 frtot és az esztergomi ipariskolának 100 frtot adományozott, — A reáliskolai segélyegylet Dr. Feichlinger Sándor elnöklete alatt 27-én választmányi ülést tartott a városház tanácstermében. Fölolvastatott a Budapestvidéki tankerületi főigazgató : Dr. H óm a n n Ottó leirata, s a megjegyzések, melyeket a belügyminisztériumhoz felküldött alapszabály tervezethez füz. A választmány a megjegyzéseket tüzetes bírálat alá vette, s azokat részint elfogadta, részint az eredeti tervezet szövegét tartotta meg. — Az esztergomi kereskedő ifjak egyesülete folyó évi márczius hó 4-én a „Fürdő vendéglő" nagytermében Dr. Fröhlich Róbert akadémiai tag és főkönyvtárnok úr felolvasásával egybekötött hangversenyt rendez. Beléptidijak: Ülőhely 2 korona. Állóhely 1 korona. Jegyek előre válthatók: Brutsy Gyula úr üzletében és este a pénztárnál. Kezdete 7 és fél órakor,