Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-13 / 110.szám

ESZTERGOM, TIÍEÜI ^.^^."^/."^^^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE* jws"***""****"*******^ \ Megjelenik hetenként háromszor: j \ Hirdetések: I | szerdán, pénteken és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, j ^^,i?ft^ | I Előfizetési ár: I hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Bélyegdij 30 kr. | Egész évre 8 frt — kr. | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és f Magánhirdetések négyzet cenmtóeTTTkr". Ezenkivüi 3

a kr. bélyegdij. \ % Fél évre . 4 „ — „ \ reklamálások küldendők: f Hirdetésmmimum bélyegdijjal együtt i frt 20 kr. s-io-szeri hirdetésnéi f ; „ , , a * í 10 I01 11—20-szonnal is°|

0

, egy negyedévi (39-szer) es egy felevneh t IET^I ] : : Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). j ,^^^7 ^.^^^^T* i Egyes szám ára . . . . . — „ 8 „ | | <-©_. Nyiittér sora 20 kr. • ® > f Lr^^«*«*^^ §/W 32. telefonszám. &^»«»^i«*<s^^ Városi közgyűlés. Esztergom, deci. 11. Esztergom szab. kir. város képviselő-testülete hétfőn közgyűlést tartott, amely több tekintetben érdekes lefolyású volt. Az előzmények után nem igen remélhettük, hogy a tanács előterjesztései a Jókai-jubileumra vonatkozólag egyhangúlag mennek keresztül, és ez mégis bekövetkezett. A képviselő-testület fölvilágosult és loyális gondolkozásmódjának köszönhető, hogy igy történt. Nevezetes tárgyak voltak még a József kir. herczeghez intézendő fölirat, a füzitőivasut által elfoglalt területek eladása és a Horn-féle sörgyár szerződése. — Részletes tudósításunk az ülés lefolyásáról a következő: Az elnöklő polgármester, dr. Helc Antal megnyitván a gyűlést, meleg szavakban emlékezik meg boldogult M aj e r István püspökről, Esztergom szab. kir. város díszpolgáráról. A boldogult püspök a közügyek terén is kiváló érdemeket szerzett, s ezért javasolja, hogy Majer István emléke jegyzőkönyvileg örökittessék meg. A napirendre térve, Kollár Károly főjegyző felolvassa a tanácsi előterjesztést, hogy a Földváry István dr. tiszti főügyész tollából folyt ő cs. és kir. Az Esztergom és Vidéke tárczája. ^z öngyilkos. Nem nézve a zajongó tömeget A holdvilágos csillagos eget, Czél nélkül utczáról-utczára fut, Mig végre a folyó partjára jut. S itten megáll: miért ? nem tudja még; Leroskad a kopartnak szélire, Agyában ezer vad gondolat ég, Míg letekint a folyam mélyire. Mig a folyó partjáig eljutott, A szenvedés minden álján futott. Futott, mint a golyótól fizott vad, Vonaglott, mint a megtiprott féreg, Üldözte gyűlölet és sors-harag, Mig a folyó partjáig eltévedt. Kezét lassan melléhez emeli : Oh nem a sziv, az éhség fáj neki. A sziv érzéktelen minden iránt, Ha az éhség gyötrelmes kinja bánt. Éhség, a földnek vétek-angyala . . . Egy mindig bűnöket szülő anya, Erkölcs megejtő undok rút banya, S a föld leghatalmasabb zsarnoka! Mily könnyű annak szidni a világod, Kinek gyomra nem éhséggel teli, És mig szivének fáj a muló bánat, Magát botral lerészegitheti. A piszkos víz lomhán, locsogva hömpölvg, Bután hallgatja boldogtalan, S a mely más embert irtózattal eltölt, Reá, olyan varázs hatalma van. Fensége, József kir. herczeghez honvédparancsnoki jubileuma alkalmából intézendő feliratot a közgyűlés jóváhagyja s az ünnepelthez felterjeszteni rendelje. Azután a Jókai-jubileumot rendező bizottság megkeresése tárgyaltatik. A tanács javaslata szerint a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározza, hogy mint Magyarország többi városa, Jókait ötvenéves irói működése jubileuma alkalmából üdvözlő irattal keresi fel, azonkívül az ifjúság tanintézeteihez közel eső Oreg-utczát, melyhez különben semmi történeti emlék nem fűződik, 1894. január 6-ától Jókai-utczának nevezi el, s végre a kir. városi közkönyvtár számára megszerzi Jókai műveinek jubiláris dísz kiadását. Felolvastatik a küldöttségi jelentés a képviselő-testület legtöbb adót fizető tagjai 1894. évre érvényes névjegyzékének összeállítása tárgyában, nemkülönben a legtöbb adót fizető polgárok (virilisták) névjegyzéke. A közgyűlés észrevétlenül hagyja. A városi házi pénztár 1892. évi számadása megvizsgálásáról szóló számvevői jelentés felolvastatván, előterjeszti elnöklő polgármester, hogy a számadások a pénzügyi-bizottság által megvizsgáltatván, rendben találtattak, s ennélfogva kéri a pénzkezelőknek a szokásos fölmentvény megadását. A közgyűlés a fölmentvényt megadja. Hosszasabb vitára szolgáltatott alkalmat az esztergo m-a 1 m á s-f ü z iE sárgás viz másnak undor talán, Ó néki egy csábító kéj-leány, Mely karjait feléje tárja ki S magához kezdi lecsábitani: »0h jöjj le hozzám, ember, vártalak ! Köréd fonom hű s puha karomat, Zsongás-bongással elaltatlak, és Aztán mindig, mindig jólakva lész ! Ne félj, ne félj, én jó vagyok. Hiszen Egy országnak szemetjét én viszem. Kit bűne fiz, kit félelem, vagy éhség Erény útjáról, ki eltántorul, Hogy ne gyötörje többé öt a kétség, Jön, és hideg keblemre ráborul. — Ezer karóimnál átölelem, őket És boldoggá teszem a szenvedőket, Hát jöjj le jöjj, üdvöt csak én adok !« Egy perczig föllocscsantak a- habok . . . Erdősi Dezső. Vadrózsa. (Folytatása és vége.) Végre Károly találta meg a hangot. Elmosolyodott és szemeiben végtelen melegséggel, kimondhatatlan lágysággal tekintett a gondolataiba merült Rózára. — Kis pajtás, kis pajtás, mit tud maga arról, mit tud maga a szerelem bárminő fajtájáról általában — szólt kezébe fogva a lány hosszúkás ujjait, — mit tudja maga, mi az a csábító, észbontó érzelem, mely rabbá teszi, elzsibbasztja egész lényünket, névtelen édes gyönyörrel hatja át idegünk minden szálát és vészes, szilaj lobogásba hajtja ereinktöi h. é. vasút czéljaira igénybe vett városi terület árának megállapítása tárgyában való tanácsi javaslat. Ugyanis a Kőláb alatti vasúti töltések által elfoglalt terület részeiért holdankint ,800 frt, az ezen kivül eső legelő-terület részleteiért pedig holdanként 152 frt 50 kr. kártérítési összeget javasol kérni a tanács a vasúti társulattól. Ezen árt némely képviselő nagyon alacsonynak találja, de az előterjesztés keresztül megy. Majd a Földváry István dr. által fogalmazott s ez ügyre vonatkozó adásvevési szerződés felolvastatván, a közgyűlés elfogadja, s jóváhagyás végett a minisztériumhoz felterjesztetni rendeli. Azután felolvastatik Földváry István dr. tiszti főügyész hivatalos jelentése, melylyel a H o r n Mórral a létesítendő sörgyár területére nézve kötött szerződést jóváhagyás végett beterjeszti. Eszerint Horn Mór budapesti lakosnak elád Esztergom sz, kir. város az almásfüzitői útvonalhoz szögellö s az úgynevezett Riparia-szőlló-ültetvényeket érintő földterületeket, holdankint 800 frtért. Köteles Horn Mór a jóváhagyástól számítandó 2 év alatt modern igényeknek megfelelő sörgyárat felállítani, mely képes legyen évenként 30,000 hektoliter sört termelni. Az építési előmunkálatokat saját veszélyére a jóváhagyás előtt megkezdheti. A szerződését, a közgyűlés egyhangúlag elfogadja s megbízza a tanácsot annak a minisztériumhoz való felterjesztésével. Azután elfogadja a közben a vért; azt az érzést, mely megbénítja az akaratot, mely kezünkbe adja a menyországot és a halálthozó csövet egyenként, mely Istent és állatot képes belölünk alkotni, amiért eltűrjük a nyomort, a kétségbeesést, a gyalázatot is, mindent. Most Rózán volt a sor nem adni feleletet. Maga sem tudta miért, talán a forró nyári éjszaka öntudatlan igézete, talán a beszélő férfi hangjának behízelgő mély zengzése, talán egy megfejthetlen érzelem, melynek nevet adni nem akart vagy nem tudott még, egészen kivetkőztették hideg közönyéből; érezte, hogy szive hevesen, lázasan dobog, mint még soha, hogy vére erősen lüktet halántékán s nem mert megszólalni, nehogy hangjának remegése elárulja szokatlan hangulatát, mozdulni nem mert, úgy érezte, hogy szédül; megmerevedten maga elé nézett, m közben ruhája csipkéit hol ujjaival, hol pedig ernyőjével szaggatta. A hegyek mögül épen előbukkanó hold teljes pompájában arczába sütött s látni engedé, mint változnak meg a rideg, közönyös vonások, hogy lesznek minél lágyabbá, szendébbé, hogy csillannak meg a szemek s változik át a hideg semmitmondó tekintet édes, álmodozó, félénk pillantássá, mint lesz az egész arcz szép a lélekben végbemenő sajátos átalakulástól. — Igen, igen, mit tud maga arról — folytatá növekvő hévvel az ifju férfi — mit ismeri maga azt a gyönyört, azt a kimondhatatlan üdvösséget, amelyet egy imádott ajak nyújt, ha vágyban égve, remegve, édes odaadó gyűlés a H o r n Mórral kötött úgynevezett régi sörház bérleti szerződést, mely sörházat (a Kis-Duna mellett) katonai laktanyául szokott a város bérelni, nemkülönben elfogadtatik a Fehér Antallal kötött hasonczélú házbérleti szerződés is. A városi tanács jegyzőkönyvi bejelentését Ledényi Ferencz városi mérnök hivatalos eskületételéről, s az iskolaszék előterjesztését Neumayer Károly tanitó véglegesítése iránt tudomásul veszi. Felolvastatik D ó c z y Antal számvevő hivatalos jelentése, melylyel Gyarmati Józsefnek a buda-utczai elemi fiu-iskola igazgatójának 1892193-ik iskolai évben befolyt tandijakról szóló számadását beterjeszti, mely szintén észrevétel nélkül marad. Földváry István dr. hivatalos jelentése Adorján József és Viszolay Erzsébet terhére vezetett „Kálvária alapítványi" 42 frt. és „szegények szerzeménye" alapítványi 42 frt. tőkeösszegek és hátraékos kamataik, mint behajthat! anok törlése tárgyában. Felolvastatván, a közgyűlés által jóváhagyatik. Elfogadja és tudomásul veszi a közgyűlés Ráth Gusztáv műépítésznek lemondását, ki mert a tanács a vele kötött szerződés egyes pontjait szerinte nem hajtotta végre, lemond. Helyette tanácsjavaslat alapján Z o b e 1 Ernő budapesti épitészt bizza meg a művezetéssel. Végre felolvassa a főjegyző a folyó kéjjel tapad ajkunkra, hogy mit érez két sziv, ha önfeledten, csak egymásban keresi és találja fel az egész világot, egymást megértve, egymáson dobogva, egymásnak súgva édes, titkos regéket, melyeket csupán ők ismernek, ők értenek meg, és mit érti maga azt, hogy a csókban, az ölelésben találjuk fel mind azt a gyönyört, ami az édeni boldogság elveszte után a halandó számára még megmaradt. — Olyan szépen beszél, azt hiszem költeményt olvasok . . . Egy csók . . . milyen ostobaság, engem még soha sem csókolt meg idegen férfi — suttogá halkan, fojtott hangon a lány és valami megnevezhetlen, mély bánat reszketett alányomott hangjában. — Osmeri a „csipkerózsa" regéjét? — kérdé Károly, gyorsan fölemelkedve helyéből. — Régen, gyermekkoromból, dajkámtól hallottam talán. Nem az, akit a szép herczeg csókjával fölébreszt és . .. ? Már ekkor Károly ott állt a lány előtt és esdő, vágyakozó tekintetével egészen odatapadt annak sugár, ruganyos alakjához, belemélyedt szemeinek sugarába és izzó lehelletével megérintette annak homlokába hulló, engedetlen fürtöcskéit. — Az, Rózal Ne Ítéljen el, ne tartson azért tuczat-férfinak, amit most fogok mondani: — én . . . szeretem . . . — Szeretem, de nem barátsággal; szeretem szerelemmel; a legédesebb, legforróbb szerelmével életemnek . . , Nem kényszerítem ma még válaszra sem; várni fogok türelmesen, mint közel egy éve várok már, lesve, mint jó kertész egy