Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-13 / 110.szám

évi október hó 31-én tartott pénztári vizsgálat jegyzökönyvét, a mit a közgyűlés tudomásul vesz. A napirend ilyetén elintézése után a közgyűlés háromnegyed tizenkét órakor bezáródik. Pór Antal a kisdedóvó uj elnöke. Esztergom, decz. 12. Pótlólag itt adjuk a kisdedóvoda érdekes választmányi ülésének lefolyását. Ez a tudósítás lapunk mult számából tárgyhalmaz miatt maradt ki. Az Esztergom kir. városi kisdedóvoda választmánya az évi számadások átvizsgálása, valamint ajövő évre vonatkozó költségvetés megejtése, főleg azonban a boldogult elnök M aj e r István püspök halálával megüresedett elnöki szék betöltése tárgyában szerdán, 6-án ülést tartott. Az elnöklő Meszéna János alelnök a gyászos eseményt fájdalmas szívvelemlitéfel, egyszersmind félkérte a tagokat, miszerint mindenekelőtt az elnök választás iránt intézkedjenek. E czél könynyitése tekintetéből bátor lesz — úgymond — néhány köztiszteletben álló nevet egyedül tájékozás végett felemlíteni. Először is Sujánszky praeiatus urat, kinek plébánia templomunkban néhány év előtt tartott hatályos böjti szónoklatai még ma Ís kedves emlékében élnek közönségünknek, továbbá gróf C s á k y Károly kanonok urat, mint városunknak több éven át volt lelkészét, egyszersmind intézetünknek buzgó igazgatóját, végül Pór Antal kanonok urat mint városunknak nyolcz éven át volt kedves emlékű lelkészét, egyszersmind intézetünk igazgatóját és két ízben közlelkesedéssel választott országgyűlési képviselőjét, főleg pedig mint városunk szülöttjét. Ezen nyilatkozat folytán gróf C s á k y mindenek előtt szerencsés tapintatnak jelezi alelnök azon indítványát, melyszerint Sujánszky praeiatus urat mint hasonlithatlanul legméltóbbat legelőször emlité fel; minthogy azonban ő maga gyengélkedő egészsége, valamint hivatalos teendői miatt se fogna ujabb terhet vállalhatni, minthogy továbbá ő is, kit elnök ur szépen fejlődő, későn nyiló virágot, — hogy nem fog-e a barátság lángja keblében egy sokkal boldogitóbb érzelemmé átalakulni irántam, várni, mig a maga szivében viszhangra fog találni ez a láng s megadja az óhajtott választ. Alig hallhatóan mondta ki ez utóbbi szavakat Károly félve, hogy a kiröpített nyila nem találja el eléggé czélpontját, hogy a fagyni kezdő sziv hirtelen jéghideggé válik. — Várni I — És Róza nem nyomhatott el egy sóhajt, mely nehezen, lassan fakadt fel kebléből. — Várni? — ismétlé azután álmodozó hangon. — Sajátságos valami az a várás ; életemben egyszer éreztem ezt azt érzést . . . Emlékszik rá még? Ezelőtt pár héttel volt; valami nevetséges haszontalanság miatt kissé Összezördültünk, maga korán reggel a hajóval bement a városba és el sem búcsúzott tőlem. Midőn fölébredtem, nem láttam sehol, nem jött a reggelihez sem. Bármerre néztem, minden bokor, minden fa, minden pad a kertben magára emlékeztetett. — Károly, olyan hosszú, olyan elképzelhetleriül hosszú volt ez a nap, bármihez fogtam, semmi sem ment;, végre emlékeztem, hogy egyszer kért, hímeznék magának nevemmel egy selyemkendőt. Elkezdtem tehát és mialatt hímeztem, mindig magával voltak elfoglalva gondolalataim és ez szórakoztatott. Róza hangja mind lassabbá vált és karját könnyedén oda támasztotta a férfi vállára. — Este felé volt, midőn elkészültem munkámmal. Az órára néztem, hat óra volt. Ilyenkor kell érkezni a hajónak. Ideges nyugtalanságomban lementem a faluba, a viz partjához és hosszan, hoszszinte szives volt ajánlatba hozni, egyrészt káptalanbeli halmozott teendői miatt, másrészt pedig azért tartja erkölcsi kötelességének a személyére nézve igen megtisztelő ajánlatot el nem fogadni, mert már más egyesületek elnökségét tényleg elvállalván, ezen fontos hivatásnak óhajtása szerint semmi esetre meg nem felelhetne. Miért is maga részéről Pór Antal kanonok urat kiválólag ajánlja, egyszersmind indítványozza, miszerint jeleljen ki az igen tisztelt választmány egy több tagból álló bizottságot, mely a kanonok urat az elnökség elvállalására felkérje. Ezen kijelentés nyomán az illető bizottságba az alelnök vezetése mellett Dr. Fehér Gyula kir. városi plébános, Magos Sándor járásbiró és D ó c z y Ferencz urak jelöltettek ki, kik feladatuknak mindjárt másnap megfelelni sietvén, a kanonok ur által Iegszivélyesebben fogadtattak és örömmel hallották abbeli válaszát, hogy ö hálás köszönettel fogadja a reá nézve valamint váratlan, úgy kétszeresen megtisztelő felhívást, melynek kapcsán az elnökséggeljáró kötelességeket is mindenha készséggel teljesitendi; annyival inkább — úgymond — minthogy Esztergom város szülöttje lévén, saját rokonait, barátjait és igy valóságos otthonát Esztergomban találja. Ezen nyilatkozatot a küldöttség örömmel fogadván, bizalmas rövid társalgás után a kanonok úrtól mint immár az intézet óhajtott elnökétől bucsut vőn, jelentését annak idején a közgyűlés elé terjesztendő. (Beküidetett.) Az „Esztergomi Hirlap" hattyúdalai. Elfogyott a káptalani szubvenczió az 1894-ik évre, hát csak ebben az évben fog még élni az Esztergomi Hirlap, — amint őszinte részvéttel értesülünk. Mielőtt azonban kimúlna a jeles esztergomi „Magyar Állam," még egyszer kedvére kimulatja magát: finom és gyöngéd vágásokat osztogat jobbra is, balra is. Finomságán egyátalán nem csodálkozunk, hisz egy éves pályafutása alatt szan néztem a messzeségbe, ahol már feltünedeztek a hajó körvonalai. Károly egészen szorosan a lány mellett állt s amint kissé lehajolt, érezte arczán az ő arczának lázas forróságát, ajkának meleg leheletét, mely egész valóját kéjes zsibbadtsággal töltötte el. — Végre füttyentett a hajó — folytatá Róza — s maga kiszált. Felém mosolygott és erősen, nagyon erősen megszorította kezemet, akkor — — aztán átadta azokat az apróságokat, amelyeket nekem hozott a városból, karomat karjába fűzte és csevegve tréíálva jöttünk együtt lent az alsó uton, a viruló fák közt, a selymes gyepen, feledtük a mi hóbortos összekoczczanásunkat és olyan, olyan szépnek tetszett nekem az élet, az egész világ. Az ifju esdő, kérdő tekintettel nézett a lányra s karját észrevétlen szép fehér nyaka köré kulcsolta. — Hiszen akkor szeret, — szeretett már akkor is — kiáltott kitörő örömmel — mondja, mondja ki végre az üdvözítő szót és szabjon határt kétségeimnek. — — Szeretem. ... szeretlek én is édes, édes Károly —> viszonzá Róza, lángoló arczát odafektetve az ifju arczához. — Bevallom Önmagamnak, bevallom neked ! Félreismertem önmagamat, saját érzelmeimmel játszottam bújósdit az egész hosszú éven át, mióta ismerlek; el akartam magammal hitetni, hogy egy férfi iránt érzett barátság épen úgy képes a női lelket betölteni, a női szivet kielégíttetni, mint a szerelem. Ha örültem jöttödnek, ha fájt távozásod, azt a jól eső melegséget, mely egész lényemet felvillanyozta, ha kezed érintett, ha ujjaim véletlenül kedves, lágy hajadhoz értek, mind, mind egy kimagyarázhatlan, mély egyik fő erénye volt, hogy békességben megfért mindenkivel, és csak ha nagyon haragudott, éreztette finom fullánkj a i t. Emlékezzünk csak vissza, milyen tapintatos modorban, meghatóan gyöngéd kifejezésekben refüzirozta egyik igen tisztelt laptársunk, az „Esztergomi Közlöny" támadásait annak idején. Most mi vagyunk azon kellemes helyzetben, hogy összemérhetjük kardunkat az ő damaskusi pengéjével. Vasárnapi számában — ha szabad magunkat kissé erösebben kifejeznünk —• csinos ráfogással folytatja a hadakozást. Ránk akarná bizonyitani, és ez a kitünö tollú veszekednöknek kétségtelenül pompásan sikerült, hogy mi boldogtalanok olyan hülyeséget indítványoztunk egy mult heti czikkünkben, hogy a Borjúmezőt a vasútállomás mellé kell áttenni. Ilyen tartalmú czikk — bocsánatot kérünk a veszekednök úrtól — lapunkban soha nem jelent meg. Volt szó az E. és V. nov. 29-iki számában, hogy a táthi út mellett levő vásárteret jobb volna a dorogi út és a vasút közötti tágas mezőre tenni át, de arra nézve, hogy mit nevezzünk el Borjúmezön é k, csak most teszünk pozitív indítványt: szerény véleményünk szerint egynémely esztergomi hírlapnak szerkesztői szobáját. Az az állítása ismét helyes a fiók Magyar Államnak, hogy az E. és V. felelős szerkesztője néha egy-egy czikket a famulassal irat. Értve famulus alatt az E. és V. rendes belső munkatársait. Ez tudtunkkal a fővárosi lapoknál is igy szokás. Azt mondja ezután a növendék Magyar Állam, hogy: „no már a mi közleményeinkről senki sem állithatja, hogy azokat a famulussal írattuk." Nem, ezt nem állítjuk, mert az E. H.-nál épen megfordítva van. Az ö famulusai, értsd munkatársai, ez a névtelen, de vitéz és általunk igazán nagyrabecsült eccelesia militans szokta íratni a felelős szerkesztővel a czikkeket. Többnyire azonban még ezt sem bizza rá, hanem megírják maguk a munkatársak. Mert vannak lapok, ahol a felelős szerkesztő gyanánt álló név csakis üres n é v. Az azonban lehetséges, hogy ez az üres név elvégzi a lapexpedicziót és bizonyos Írnoki munkákat. Imádandó maivság nyilatkozik a tisztelt piszkolódnok úr érdekes hetihirének megfejelésében. Azt mondja, hogy ők nem szorulnak sem a Budapester Correspondenzre sem a „Vidéki lapszerkesztők értesítője" czimü kőnyomatosra. Hát bizony mi bevalljuk, hogy á mint á legelőkelőbb budapesti lapok járatnak maguknak „reális ellenérték fejében" kőnyomatosokat, ezt mi is bátrak vagyunk megcselekedni az E. H. rosszalása daczára is. Mert az újságírói nyersanyagot nem csak eredeti kéziratok, hanem kőnyomatosok is képezik. S ezt felemlíteni amily nevetséges, ép annyira tanúsítja, hogy a felemlítő mennyire korlátoltan tájékozatlan az újságírás terén, és micsoda színvonalán áll az újságírói rountinenak, ha hibának hánytorgatja, hogy egy lap, épen a sajtó részére szánt kőnyomatosok egyikét-másikát meghozatja. S végül még valamit jegyezzen meg magának az „Esztergomi Hirlap." Mi a katholikus egyház egyik szentjét, nerei Fülöpöt ama tárczánkban nem profanizáltuk. Amint egyátalában hitvány embernek tartjuk az olyat, ki bármely vallást profanizál. Nem profanizáljuk különösen a katholikus vallást, mert ezt ép annyira a saját vallásunknak érezzük és tudjuk, mint a magát nagy garral katholikusnak hirdető Esztergomi Hirlap. Mert az igazi vallásosság a szívben van és nem ökrendező farizeuskodásban. baráti vonzalomnak róttam fel, annak a megnevezhetlen rokonszenvnek, mely már első találkozásunknál ébredt fel bennem irántad. Károly mind szorosabban fűzé karjait Róza sugár alakja köré és egész lelkét átadta az édes, az álomszerű gyönyörnek, melybe a kedves hang zenéje ringatta. — Szavaid, tekinteted ma, ez a bűbájos nyári éjszaka levették szemeimről a hályogot; — folytatá elragadtatva a leány — érzem, tudom, hogy szeretlek, vágyom ismerni amaz édes gyönyört, melyet te nyújthatsz nekem, vágyom, hogy boldog, kimondhatlanul boldog légy általam, s akinek megengedtem, hogy pajtásom legyen, a kit már ilyent is a földön mindennél jobban szerettem, annak megengedem, hogy bevezessen az élet könyvének legcsodásabb, legédesebb misteriumába Ébressz, ébressz fel én egyetlenem, én üdvösségem A férfi ittasan, felmagasztosulva a gyönyörtől fogta fel karjaiba a remegő leányt, s míg ajka egy hosszú, végtelen csókban tapadt az üde, vérteli ajkakra, "az alatt szeméből két égő, forró köny perdült alá s odahullt a Róza „csúnya" vörös hajára. Róza „csúnya" vörös hajára, nem szép arczára, de a mely neki mégis a legislegszebb volt a világon, mert ebből a halavány arczból kivillanó két álmodozó barna szemben lelte föl mindazt, amit eddig a világ zajában, a „szép" asszonyoknál hiába keresett: a valódi szerelmet, a valódi boldogságot. Okolicsányi Károly. HÍREK. Esztergom, decz. 12. — Megyebizottsági gyűlés volt ma délelőtt a vármegyeház nagytermében. . — Budapest-esztergomi direkt-vasút. Az országgyűlés hétfői, decz. n-iki ülése ránk különös érdekkel bir, amennyiben e képviselőházi ülés végén tárgyalták a budapest-eszteigomi helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezen vasút építésének engedélyeért tudvalevőleg Zichy Nándor gróf és érdektársai folyamodtak. N e m é n y i Ambrus előadó referált a javaslatról, melyet a t. ház vita nélkül elfogadott. Ugy látszik tehát tavaszra mégis lesz valami ebből a vasútból. — Az esztergomi szépitő-társaságio-én, vasárnap a megyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés fö czélja az volt, hogy megállapítsa a társulat jövő évi munkarendjét. K r u p l anicz Kálmán előterjeszti, hogy a közönség által eddig használt sétatér a NagyDuna mellett a vashid építése miatt tetemesen megrövidül, s ezért már most kellene gondoskodni, hogy a közönségnek a társulat máshol nyisson alkalmas sétateret. Az ö nézete szerint legczélszerúbb volna, ha megnyerhetné a társulat az érseki kertnek azon részét, mely ahidterület kisajátítása után fenmarad. Ez okból indítványozza, hogy egy a társulat női tagjaiból alakult küldöttség menne a herczegprimás elé, és kérje fel a föpásztort, hogy az emiitett kerti részt e társulatnak engedje át. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. — Elhatározta azután a közgyűlés, hogy az úgynevezett felső szigeten 100 darab diófacsemetét fog ültetni. A társulat anyagi érdekeit fogja elősegíteni az a határozat, hogy új tagok szerzése czéljából aláírási iveket fognak kibocsátani, és felkérik a már meglévő tagokat, hogy újakat szerezvén a társulat közhasznú működését elősegítsék. Végre jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztak Vargha Benedek kir. tanácsosnak, ki a felső szigeten saját költségére egy Northon kutat állíttatott fel. — A herczegprimás minden kis mondását, éleményét följegyzik a pesti lapok. Most azt olvassuk a B. H.-ba*

1

, hogy Szentimrey Gábor turai (Szabolcsm.) földbirtokos legutóbb József kir. herczegnek és a herczegprimásnak finom, nemesfaju körtét és almát küldött. Mindkét helyről köszönőlevelet kapott, a herczegprimás titkárja azonban a levél sorai közt megjegyezte, hogy a kardinális 1866 óta nem eszik gyümölcsöt. Az esztergomi kath. legényegylet estélye a következő érdekes műsorral elég nagyszámú közönség jelenlétében tartatott meg: r, „Magyar Ábránd" zongorán előadja Perényi Irma úrhölgy. 2.«„Ébresztő"