Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-18 / 86.szám

nyújtó magánbirtokkal nem redelkezett, — visszautasítania sem lehetett. Később az urbériség rendezésével törvényszéki ülnökké kinevezték, mely minőségben Aranyos Maróton, aztán Esztergomban szerepelt. Ezen hivataloskodását félbeszakította néhai Haullch György zágrábi érsek sógora kedvéért, ki öt bánáti uradalmaiban jószágigazgatójának kinevezte. De csak rövid 3 évig tartott e hivatala, mert Haulich haláia után ismét Eszter gombán találjuk, a hol mint törvényszéki biró folytatta működését. A törvényszék megszűntével járásbiróvá lett s ezen állásban buzgón végezte — előre haladt kora daczára is — teedöit, miglen mintegy 7 év leforgása -előtt saját kérelmére, igazán megérdemelt nyugalomba vonulhatott. Igen kedvelte őt mindenki, előzékeny, nyájas modoráért, a ki iparos és földmivelővei egyaránt szívesen szóbaált. Az a közvetlenség, mely öt embertársaihoz fűzte — kedves benyomással volt nemcsak ismerőseire, hanem az egész közönségre, s igy történt, hogy az állam ép oly szigorú mint pontos és lelkiismeretes nyugalmazott hivatalnokát városi képviselőnek megválasztották. Valamint életében mindig tiszteletben részesült, úgy halála után is tisztelt lesz emléke az esztergomiak előtt. Haláláról a gyászoló család ezt a jelentést adta ki: „Özvegy Szilva Ignácmé született váraljai Haulik Lujza, saját, valamint gyermekei és az összes nagyszámú rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen jó férje, a páratlan jóságú atya, illetve nagyatya és rokon Szilva Ignácz nyugalmazott kir. járásbiró munkás életének 81-ik, boldogító házasságának 51-ik évében, folyó hó 16-án, esti 8 órakor, szivszélhüdésben, az Úrban elhunyt. A drága halott földi maradványai f. hu 18-án d. u. 4 órakor fognak az Esztergom kir. városi sírkertbe örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 19-én reggeli 9 órakor fog a megboldogult lelki üdveért a kir. városi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1893. október 17-én. Áldás és béke hamvaira!" — Áthelyezés. Angyal Kálmán doroghi r. kath. s. lelkészt az esztergomi főegyházmegyei hatóság áthelyezteugyane minőségben a Budapest Teréz-városi plébániához. — A budapest-esztergom-doroghi vasút törzsrészvényei egyrészének átvétele tárgyában Budapest fő- és székváros törvény hatósági bizottsága e hó 18-án — szerdán, közgyűlést tart. — Szökött katona elfogatása. Horn Gyula esztergomi illetőségű katonaszökevény a keszthelyi szolgabiróság által Gyénes-Diós községben elfogatott. A szökevény menekülés közben 3 lovat, egy kis tengelyes kocsit s egy pár lószerszámot lopott, mely tárgyak lefoglaltattak. — A szomszédból. Barsvármeg y e közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én tartotta havi ülését a főispán elnöklete alatt. — Léván 16-án kezdődött a szüret, a legtöbb gazdának szomorú szürete van. — A nyitramegyei gazdasági egyesület Nyitramegyében egy f ö 1 d m i v e s iskola felállítását kezdeményezte. — Komárom város törvényhatósági bizottsága 11-én, 12-én tartotta őszi rendes közgyűlését, melyen a viták legfontosabb tárgya a két vasút és a vízvezeték ügye.volt. — Baleset. Ma este fél hat órakor Nagy Pál vállalkozónak és városi képviselőnek leánykája: Erzsike, Etelke nőtestvérével gyanútlanul haladt a Lörinczutczán. Miután befordultak az utczasarkon és a 17. számú Gerendás-ház kapujához értek, a magasból hirtelen valami csillogó tárgy hult alá iszonyú zuhanással. Egy sarkából kifordult ablakszárny volt az, mely érintve Nagy Etelka vállát, Erzsike fejére zuhant. Nagy sikoltással rögtön összerogyott és a zajra elősiető járókelők vitték az ugyanazon házban lakó Brutsy Gyula kereskedő lakására. Aszegény Erzsikét fejtetön, jobb felül találta a súlyos ablakszárny, melyen mély sebet ejtett, bár a fején levő kalap némileg feltartotta az ütést. A házbeliek rögtön orvosokért küldtek. Dr. Rapcsák és dr. Áldori orvosok nyújtották az első segélyt. Ekkor már nagy néptömeg verődött "össze, kik részvéttel tudakozódtak a 'beteg hogyléte iránt. A sebesülés nem súlyos. Ugy halljuk, hogy az egész sajnálatraméltó balesetet az ablak' mázoló vétkes gondatlansága okozta, ki elvégezve munkáját, nem illesztette pontosan az ablakot helyére, úgy hogy az a legközelebbi kinyitásnál lezuhant, — Jókai Mór meg a Mór. Egy öreg úr beszéli a következő mulatságos dolgot : „Öreg ember vagyok, pedig az én tudomásom szerint hajdanában Jókai mindig Móricznak irta a nevét, a mig a M ó r olyan általánossá nem lett. hogy kénytelen volt igy hivatni magát. Eleget küzködött ellene annak idején, mindig mondta, hogy „Móricz vagyok én, nem pedig Mór. Ki látott valaha ilyen bolond nevet: Mór?" Akkor történt, hogy az öreg Tóth Lörincz, akkor még fiatal poéta és világfi levelet irt neki, a melyen a divatos czim volt: Tek. Jókai Mór urnák. Jókait nagyon fölboszontotta ez a levél, s rögtön felelt Tóth Lőrincznek, megírván, hogy régi magyar nemes ember ő, nem pedig szerecsen, senki öt Mór-nak ne titulázza. „Ne sajnáld tőlem azt az —ic-et a nevem végén!" — mondta, a borítékra pedig szép kalligrafiával ezt a czimet irta föl; Tek. Tóth Lör urnák. — A vasút áldozata. Folyó hó 9-án délelőtt 11 órakor Uj-Szőnyből indult el Tata felé a kezelövonat, melyen Pintér László volt fékező, ki Tatában a kocsik közt valamit igazítani akart; azonbin szerencsétlenségére a kocsikat odábbtolták és ö két kocsi közé szorult, melyek összeütköztek és fejét összezúzva, lábát és karjait összetörve, még tóbb ölnyi távolságra hurczoltatott. Holtan vonták ki a vágányok közül. — A kóbor czigányok és a lopás. Maholnap ezt a rovatot állandósítanunk kell, annyi helyről értesítenek bennünket az efajta gaztettekről. Nagy-Sápon 3 drb. lovat loptak el, szerszámot stb. Bán István és Fábián István kárára. — E t é n pedig Szabó József és Jánostól loptak el n-én 3 lovat 1000 forint értékben. A gyanú az oláh czigányokra esik. Nyomozásuk elrendeltetett. — Községi és körjegyzők évi közgyűlése. A magyarországi községi és körjegyzők országos központi egyesülete ez évi október 29-én délelőtt 9 órakor Budapesten a megyeház nagytermében évi rendes közgyűlését tartja. A közgyűlés elé terjesztendő tárgyak előkészítése végett e hó 28-án d. e. 9 órakor Budapesten a Pannónia szállóban választmányi gyűlés lesz. — Ragadós tüdőlob Komárommegyében. A mult héten nagyobb marhaszállitmány érkezett Komárommegyéböl Bécsbe. Több darabot leütöttek és azokon a fejlett ragadós tüdölobot konstatálták. E miatt az egész szállítmányt konfiskálták, a komárommegyei állategészségügyi ellenőrzést pedig megbízhatatlannak mondják. — A héten a foldmivelési minisztérium rendeletére — mint levelezőnk irja — a győri kerületi állami állatorvos megvizsgálta a bátorkeszi szeszgyárat, Marcelháza és a Kobek-puszta marhaállományát és ez alkalommal megállapították, hogy az egész állomány fertőzve van a ragadós tüdölobbal, minek következtében az emiitett helyeket azonnal lezárták. — A „tisztviselők vámmentessége" és „kocsikat a nánai állomáshoz" czimmel, mult számunkban közölt hírekre vonatkozólag a párkányi jár. főszolgabíró úrtól vesszük a következő sorokat: Tekintetes szerkesztő úr 1 Járásomban 3 éve működöm s ezen három év alatt számottevő eredményeket sikerült elérnem úgy a közigazgatás, mint a közrendészet terén. Sajnos azonban, hogy három irányban minden jóravaló törekvésem'dugába dől s daczára a szép szónak, daczára a törvényszabta büntetések alkalmazásának, mondhatom csekély, vagy éppen semmi eredményt nem vagyok képes elérni. Ezek: A párkányi helypénzszedés, a párkányi bérkocsisok és az esztergomi helyi gözhajótársaság alkalmazottainak visszaélései. Próbáltam én ezekkel már mindent. Beszéltem nekik szép szóval, büntettem őket számtalanszor, kösönködtem, huzakodtam, káromkodtam velük; —• mindez nem használt s úgy látszik — nem fog használni mindaddig, amig ez intézmények fenállanak. A párkányi bérkocsisoknál meghatároztam pl. hogy tekintet nélkül a gözkócsik éjjeli vagy nappali érkezésére, a páros számú napokon a páros, a páratlan számú napokon a páratlan számú bérkocsi-fogatok tartoznak az állomáshoz kiállani. Azért éjjel — amikor csak kevés számú utas érkezik —- á sorosok nem állanak ki. A párkányi helypénzbérlönek meg van hagyva, hogy a helypénzt csakis a piaczon helyet foglaló kocsik után szedheti ; ennek daczára ma is a község végpontjain állanak s a helypénzt vámszerüen az átvonuló kocsik után veszik meg. Az „Esztergomi helyi gőzhajó társaság" mint hajóhidbérlö alkalmazottai nagyon jól tudják azt, hogy egy menetlevéllel ellátott egyenruhás katonatiszt a törvény értelmében vámmentes, de azért — daczára a már többször általam kiszabott jelentékeny pénzbüntetésnek — néhány hete ismét megvámoltak egy szolgálatban utazó cs. cs kir. vezérkari tisztet. Természetes, hogy panasz esetén nálam a büntetés hamar kiszabatik, de hát igen czélszerü intézmény az appelláta s ma már valóságos sportot visznek az ügyvéd urak abból, hogy a közbenső, mellék vagy föhatározatokat, közbenső, mellék s föföllebbezésekkel gyöngítsék; mire tehát az a határozat jogerőssé válik, addig a felek és biró egyaránt gazdagabbak egy féltuczat ősz hajszállal. Es még ha az a fél, az a bérkocsis, vámos csakugyan ártatlanul panaszkodhatnak; de hisz 100 eset közül 99 esetben a panaszosoknak van igaza! Ne a hatóság indolencziájában kerestestessék tehát annak oka, hogy a közönséget zaklató vállalatok alkalmazottjainak viszszaéléseért ritkán s enyhén büntettetnek, hanem egyrészt magában a közönségben, amely ritkán panaszkodik, másrészt a törvényben, mely tág teret hagy a vétkes szerecseny mosására s tulajdonképpen nem a közönséget, hanem — kibúvó ajtókon át — azokat veszi oltalmába, akik önző érdekeiket ily módokkal legczélszerübben vélik kielégíthetni. Kérem a tekintetes szerkesztő urat, hogy önigazolásomra becses lapjában e soraimnak helyet adni szíveskedjék s kijelentem ezennel, hogy az e soraim alapján netán megjelenendő polemikus csikkre rendkívüli elfoglaltságomat hozva fel indokul válaszolni nem szándékozom, hanem bárki keressen föl hivatalomban, annak rendelkezésére bocsátok egy taligára való olyan ügyiratot, amely a fenti állításaimat igazolni fogja. Kiváló tisztelettel vagyok tekintetes szerkesztő úrnak Muzslán, 1893. október 14-én B. Szabó Mihály, főszolgabíró. — Halálos végű hintázás. Megrendítő szerencsétlenség történt e hó 13-án Kassán. Egy Kerekes József nevü 9 éves elemi iskolai tanuló a szülei házánál hintázgatott, mialatt a hintát az öcscse lendítette. A fiúnak egyszerre csak az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy egy kötéllel a hintához kötötte a nyakát. E pillanatban a hintázó fiu öcscse merő tréfából erősen meglendítette a hintát, mire József a kötelet kiejtette a kezéből s nyaka olyan erősen fonódott a hinta köteléhez, hogy megfuladt. Az eset nagy részvétet keltett. — Drága táncz. New-Yorkban egy fiatal leány tánczközben olyan szerencsétlenül esett el, hogy kitörte a lábát. A leány most kártérítési pert indított tánezosa ellen azon a czimen, hogy ennek az ügyetlensége okozta a szerencsétlen esést. A milyen fura világ járja odakünn, az Operencziákon tul, még megesik, hogy elmarasztalják a boldogtalan tánezost s elveszik a kedvét örökre az ugrálástól ezzel az egy drága tánczczal. Csoda különben, hogy az élelmes fölperes nem indított keresetet a tánezmester ellen is. — A czár szakácsa. A „czár udvari konyhaszolgálatának föintendánsa." Ez a hangzatos czime van Krantz Jenő fökonyhamesternek, a kiről az „Encyclopedi d'hygiéne alimentaire" legutóbbi száma több érdekes adatot tartalmaz. A czár főszakácsa elszászi s jelenleg 43 éves. 1888. óta viseli magas méltóságát, amely egy rangfokozatban van az ezredesével vagy a hajóparancsnokéval. Az előbbi „fökonyhaintendás". aki szintén idegen nemzetiségű volt, mielőtt elfoglalta állását, orosz honosságot volt kénytelen szerezni és hűségesküt tett le ; Kranzot azonban annyira megkedvelte az uralkodó, hogy parancsára ettől az udvari szabálytól eltekintettek. Egész sereg alantasa van a főszakácsnak, temérdek szakács, kukta, élelmezésitiszt várja megfelebbezhetetlen rendeleteit. Öt titkárral egyet értve állítja össze a menüjét s vezeti a konyhakönyveket. A czár asztalának ellátása nem sok gondot okoz a föintendásnak, de bezzeg sok a tennivaló, ha két-háromezer vendég hivatalos az udvari ebédhez. —• Polgármesterek a városokról. Abból az alkalomból, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok polgármesterei kongresszust terveznek, a „Magyar Hirlap" több polgármester véleményét kérte ki. — A vélemények egy dologban találkoznak, abban, hogy a városokat meg kell szabadítani a vármegyei gyámkodás alól. — A véleményezők egyike például a városok szervezését a közigazgatás államosításának keretében a lehető legszorosabb organikus és egyöntetű kapcsolatban óhajtaná foganatosítani. E czélból két kategóriába osztaná a városokat — Budapest kivételével — oly módon, hogy nemcsak a most törvényhatósági jelleggel biró városok, hanem azok is, melyek egy vármegyének a székhelyét, vagy egy vidéknek a kereskedelmi és ipari góczpontját képezik, — a vármegyétől a lehető legnagyobb függetlenséggel, de a vármegyében is kellő képviseltetéssel — az első kategóriába, a többiek (mezővárosok) a másodikba soroztatnának. — A mi a városok fejlesztését illeti, adassék meg nekik vagyonukat illetőleg a lehető legnagyobb kezelési és rendelkezési szabadság • részesitessenek az állami, kereskedelmi és ipari szempontból nagyobb mérvű anyagi támogatásban ; a közigazgatás keretében pedig tétessék minden egyes város egy járás és a járási tanács központjává. Végül kijelenti, hogy a modern, demokratikus nemzeti állam megteremtését egy erős polgári középosztály megteremtésétől remélvén, nem helyeselheti, hogy a tervezett kongresszusra csak a törvényhatósági jellegű városok hivattak meg. — A póruljárt Fülemile. Mulatós ember Fülemile János miskolczi talyigás, aki mindig megtudakolja, ha valamelyik ismerősénél tor, keresztelő, lakodalom akad. Ó fogyasztja legnagyobb étvágygyal az ételt és italt, ö huzatja a legtöbb nótát a czigánynyal. Az ismerősök pedig örülnek a vidám embernek, kevésbbé a czigányok, akiknek a nótáit mindig csak szép szavakkal honorálta. Fülemile, minap a diósgyőri uton kukoriczafosztáson mulatott és amikor a sötét éjszakában hazafelé ballagott, három czigány utolérte és bottal támadt rá: Szereted az ingyen muzsikát, hát majd hegedülünk rajtad ... A mámoros embert ugy összeverték, hogy most halálos betegen fekszik a kórházban. A czigányokat elfogták. — Amerikai különezség. Azt már hallottuk, ép Amerikában történt a dolog, hogy valaki a kirakatban tartja esküvőjét. Fin de siécle esküvő, hagyján. Most azonban azt olvassuk egy amerikai lapban, hogy egy különcz yankee: Ferris mérnök óriáskerekén karikázva tartotta meg az esküvőjét. A kereket kinevezték templomnak, kerítettek papot, a ki felolvasást tartott a bibliából s mire felértek, férj és feleség lett a szerelmes párbál. A nászút után kiszálltak a kocsiból, elköltötték hideg pecsenyés ebédjöket s megvolt a lakodalmi lakzi. A fiatal pár azt erösgeti, hogy ők ép olyan mélyen fogják egymást szeretni mintha csak valamelyik new-yorki diszes templomban esküdtek volna meg. IRODALOM. -—• Adácsi: Aquaréllek és Croquik a gazdasági életből. Tizenkét elbeszélés, a mely mind a mezőgazdasági és falusi jó világból meriti tárgyait és alakjait is. Az irói álnév alatt egy magasrangú gazdászati szakférfiú rejlik, a kinek a maga kedvelt szakmájában már eddigelé is országszerte elismert nagy érdemei vannak. Hogy a földet műveli, bizonyítja ez a 12 elbeszélés, a melyben igazi testvéri és bajtársi Szeretettel szerepelteti az ö értelmes és kedvelt tiszttartóit, ispánjait és gazdasági irnokjait. Érdekes eiöszót irt e könyvhöz Rákosi Jenő, a kiből szintén gazdászt akartak szülei nevelni. Az első elbeszélésben (Üszke ispán) ecseteli a falusi nép életét, egymással szembe állítja a munkás, becsületes és korrekt jellemű szegény ispánt a léha, lelkiismeretlen és élvhajhász grófi urfival, a ki télen a fővárosban tombol, nyárban vakácziózni megy a faluba és itt is emlékül hagyja átkos lelkületének nyomait. Derűs humor vonul át amaz elbeszélésén, a melyben a „nemzeti eledel"-nek: a káp osztanak zeng apológiát, valamint igen elmésen van megírva a kukoriczaszüret is. Kiadta az Athenaeurn. — Bentzon Th. Constance czimű egy kötetes regényét francziából Barbeli Viktor fordította. A napirenden levő egyházpolitikai vita bizonyos aktualitást kölcsönöz e kötetnek. Az elejétől végéig érdekes regénynek alakjai valóságos igazi taÁ