Esztergom és Vidéke, 1893

1893-08-06 / 63.szám

Ennyi volna az,, a mit legelőre logszükségesebbnek és legcélravezetőbbnek tartunk. Nem akarunk a föutebbiekben eljeui piogrammot nyújtani* a melytől eltérni ne lehessen, csak az impulzust akartuk megadni. Ha szavunk nem hangzik el a pusziábaii, akkor részletesebb programmot is lehet összeállítani. Különben is, a mint már megjegyeztük, nem annyira a programm változatossága és tartalmassága a fő, mint inkább az, hogy egyáltalán tegyünk valamit. Tehát cselekedjünk , mozduljunk meg addig, mig nem késő ós csatlakozzunk hazánk azon városaihoz, melyek kedves kötelelségüknek tartják Jókait 50 éves írói jubileuma alkalmából hódolatukkal megtisztelni* Csatlakozzunk ! Excelsior. Állandóan Budapesten. A «B. H.» a következőket irja; « A budapesti uj primási palota kérdése jóformán megoldottnak tekintendő. Mióta Yaszary Kolos Budapestet választotta állandó lakhelyéül, azzal tisztában volt mindenki, hogy a mostani csak ideiglenes szállásul használt várbeli régi épület nem alkalmas a primási udvar befogadására Az irányadó körök figyelme egy minden tekintetben alkalmas épületre esett: Karácsonyi grófnak szop parkkal körülvett Krisztinavárosi palotájára, Itt az alkudások sikkerre vezettek s mire e sorok megjelennek, talán alá is írták már e szerződést a hercegprímás ós a gróf.» Ebben a közleményben előttünk csak egy a fontos, hogy Vaszary Budapestéi választotta állandó lakóhelyül. Nem akarunk belebocsátkozni annak a kérdésnek vitatásába, hogy hol van a primási széhkely jogosulIsága, annak idején elmondták pro és contra az érveket, Hanem Esztergom város kiváltságának teszünk akkor eleget, mikor azt kódezzük : miért keiül minket Vaszary Kolos, a hercegprímás? Miért tartja magát távol Esztergomtól, holott működésének kezdetén szép szavakkal Ígérte, hogy Esztergom felvirágoztatása fogja képezui egyik legfőbb gondját; igért Esztergomnak sok mindent s mi mind eddig vártuk az ígéretek teljesítését. De ezek késtek ós késnek mai napig is; ós most már nem kételkedik senki, hogy Vaszary állandó lakóhelyül Budapestet választotta s Esztergomnak feléje sem néz.. Hogy némely urnák képe nem szimpatikus Vaszary előtt,, az még nem ok arra, hogy távol maradjon, Esztergom annak idején kimutatta, hogy lelkesedik prímásáért, hogy szeretni fogja, hogy megbecsüli; de a hercegprímás erre a lelkesedésre ígéretekkel felelt s néhány napig Esztergomban tartózkodott. Mi elismerjük, hogy Budapest tet nagyon emeli a hercegprímás állandó ottléte, de legyen szabad konstatálnunk azt is, hogy Esztergomban is vaunak dolgok, melyek ha nem szükségessé, de legalább kívánatossá teszik a hercegprímás gyakoribb megjelenését, Talán nem ártana, ha Vaszary Kolos hercegprímás, a kinek jó szivét az egész hazában emlegetik, megtekintené hiveit, megmutatná személyét ne* kik s alapos meggyőződóst szerezne alárendeltjeinek működéséről ós bajairól. Talán akkor belátná, hogy nem csak kívánatos a jelenléte, hanem szükséges is. (— n,) Váróterem. (Jelenet) (Színhely; vidéki vasúti állomás váróterme. Középütt a menyezetről lámpa függ alá, mely álmosau pislog. A fai mentében elhelyezett nádfonatos lócákon utasok heverésznek. Az ablakok tárva-nyitva; a fali óra ugy éjfél felé járna, ha nem állna.) Turista (félig felemelkedik s hirtelen nagyot csap a balkezére): Már mégis boszantó, hogy ezek a szúnyogok az embert még pihenni sem hagyják ! Tanár: Hja, uram, ez a természet rendje ; mert tetszik tudni, a szúnyogok most táplálkoznak s azért nem kell azt mindjárt olyan komolyan venni. Turista; Annyit magam is sejtek, hanem az mégsem járja, hogy a világ valamennyi szúnyogja rajtam táplálkozzék ! (Mórgeseu a másik oldalára fordul). Tanár : Ön túloz, a mit azonnal kimutatni fogok. Ugyanis tudnunk kell, hogy Magyarország a szúnyogok tekintetében elég szereuesésnek mondható ; nálunk csak a legártatlanabb fajták tenyésznek s azok is nagyrészt a folyók, nádasok mellékére húzódnak. Turista (félig boszaukodva, félig tréfásan közbevág) Í No, jut belőlük [ide is jó csomó. Tanár (zavartalanul) : Természetesen ! lám, itt is vau egy, most szállott a kezemre, ehol van-ni \ Két szárnyát vízszintesen tar'ja, hosszú szúró készülékét pedig a bőr pórusába dugja, (Elmélyedve.) Fején kivehetőd a serte alakú szívókat, a meglehetős hosszú falámokat és a reozés szemeket. Barna potroha ós lábai fehéresen gyürüzöttek Turista (közbevág) ; Igon, igen, Trallottam felőle egyet-mást gymnazista koromban ! Tanár : Kérem, a mit most mondtam, az még mind nem ér semmit, Tessék a forró földőv óriási szúnyog hadairól olvasni: azok aztán az igazi szúnyogok.. Képzelje, egyszer Stanleyt s embereit a nagy afrikai nyanzák környékén meglepték a moszkitók s annyira kitétoválták a bőrét, hogy visszatérve Európába közbámulat tárgyát képezte. Turista (boszaukodva): Ugyan kérem hagyjon békét! Tanár; Már pedig elhiheti az ur! A természettudományi képes kürtölő* leirt mindent; szerettein volna a moszkitókból is látni egypárat, de nem hozott belőlük az újság egyet sem. Tnrista (álmosan) : Jól van ! Tanár: Mit, jól van ; dehogy vau jól! Én azért fizetek elő az újságra, hogy megtudjam belőle a legújabb felfedezéseket, mik a természettudományok terén az utóbbi időkben történtek. Ha megírták, hogy Stanleyt kitetoválták a szúnyogok, akkor meg kelet volna azt is magyarázni képekben, hogy milyenek voltak azok, mert . . , (nagyot csap a homlokára) nesze kutya, meg vagy , . , mert az majdnem bizonyos, hogy az afrikai szúnyogok sokkal különbek a mieinknél. Különösen a nyam-uyam nép közöttiekre vagyok kíváncsi, a hol Stanley-vei az emiitett tetoválás törtónt. Hentes (félre): Hogy tetováljanak ki téged is holnapig! Ugy nyávog, mint egy kandúr. (Leveti kabátját s fejére borítja.) Tanár: Ugy-e, uram, ön is igazat ad nekem? Tetszik tudni, én érdeklődöm a természet iránt és igy nem csoda, ha Stanley esete annyira megragadta a figyelmem, hogy képes vol|nók Afrikába utazni a nyám-nyám nép közé tanulmányozni a szúnyogok életrendjét. Azóta a szúnyogok bolondja vagyok (újra a kezére csap) Nesze, ez is megvan ! Turista; Ugyan kérem, hagyjunk már egyszer bókét azoknak a szúnyogoknak, (kttzben hadouáz és hol az arcára, kol a kezére csap); az ember végre is aludni akar l Hentes (leveti fejéről a kabátot a padlóra): Borzasztó, a mit ezek az emberek itt csinálnak ! Szeretném tudni, mi közöm uekem a szúnyogokhoz, meg az, ő anyámasszonyukhoz ? (Hangosabbau) Uraim ! ha maguk megbolondultak, hát menjenek a Lipótmezőre, de ne zavarják másoknak éjszakai nyugodalmát. Már egy félórája hallgatom a zöldséget, a mit itt összevissza hadarnak, de tovább nem tűröm, nem én ! Ha el nem hallgatnak jelentést teszek az állomásfőnöknek! (Rug egyet ós a turista fejét éri.) Turista (fölkel); Hallja az ur \ Válogasta meg a szavait s moderálja magát, mert különbeu velem gyűlik meg a baja ! Ha ön nem aludt volna, mint a bunda, akkor tudhatná, hogy nem ón, hanem ez az ur itt (atauárra mutat) vesződött a szúnyogokkal! Tanár; Tiltakozom, tiltakozom, hogy nekem lett volna bajom velük; ellen* kezőleg ón parijukat fogtam s meg is magyaráztam, hogy mi magyarok nem panaszkodhatunk a szúnyogokra, hanem persze az ur nem kisérte kell5 figyelemmel az előadásomat s innen származik a tévedése. Mauapság a tudomány vívmányai .... Hentes ; Hallgasson, mert .... Turista : Soha ilyen sült bolodokat! (Mindhárman lármáznak, mialatt a lámpa kialszik, künn a vonat megérkezik s a konduktor erősen kiáltja : beszállni ! Zavar, egyik sem találja a holmiját.) Hentes: A kabátom, a kabátom adják ide ! (Gyufát akar gyújtani, de a sietségben nem sikerül.) Turista: Melyikök vitte el a fejem alul a csomagot ? Tanár: Itt volt, kérem, ezen a bizonyos helyen a rovargyüjtő szelencém s már nincs jit! Hentes : Ej, a hét csillagát! adják hát ide a kabátom, mert mindjárt csúnya világ lesz itt! kált és akkorákat lépett, mint egy chevalíer kapitány, csakúgy rengett az emelet. Liza nem bírta ki tovább. Átment az urához, ott csüngött a nyakán, hízelgett neki, sirt neki, mig rávette Aladárt, hogy legalább theázzék vele. A theájába három pohár konyakot öntött és az ura lassankint kiengedett rosszkedvéből. Aztán rávette Liza, bogy mondja meg, mi baja. Aladár még két pohár konyakot megivott, aztán beszélt rövid, szaggatott, de világos értelmű mondatokban, egyszóval szolgálati nyelven. — Hogy elvehesselek, uzsorára vettem fel a kauciót. Meg a nagybátyámtól, — tudod az a nyugalmazott ezredes, Gráeban lakik, — attól is kölcsön kértem ötezer forintot. Az is elfogyott. Aztán a fiukat pumpoltam, a míg lebetett. Az utolsó ötszáz forintot ma vesztettem el kártyán. Azért ültem le, hogy nyerjek. Nincs semmi pénz. Ha egy hét múlva nem fizethetek, feljelentenek és kidobnak a badseregből. Akkor aztán lehetek postás, vagy agyon lőhetem magamat. Ismersz. Liza azt felelte rá: — Ismerlek. Aztán gondolkodott a mondottakon. Roppantul csodálkozott a felett, hogy igy történt. Azt hitte, hogy az a fényes élet, az olyan természetes valami, a minek nem lehet másképpen lennie. Váltók ? Adósság ? Erről sohase hallott semmit, most már tudta róluk, hogy az mind kellemetlen dolog. Mikor lefeküdt, az ágyban tűnődött, hogy mi lesz ezután ? Honnan fizet Dobray ? JÉs ugy találta., hogy nagyon egyhangú az

1 élet lovak, muzsika és dáridó nélkül, arra a gondolatra pedig kétségbeesett, hogy ő postásné legyen és katon ruhában menjen a piacra húsért és tejfölért a cseléddel. IV. SirVa aludt el. Másnap reggel nagyon ingerült volt és összeszidta a kutyamosót. Délután elmentek Steinitz őrnagyokhoz ozsonázni. Nagy társaságot találtak már ott. Liza most érezte magát először kényelmetlenül ebben a légkörben, tudva azt, hogy a pünközsdi királyságnak pár nap múlva vége lesz már. Ez a tudat boszussá, kedvetlenné tette. Körülbelül a társaság is sejtett valamit a Dobray főhadnagy körülményeiből . . . Szóval a hangulat elég nyomott volt. Liza szeretett volna sírni, ugy érezte magát, mint tetten kapott bűnös. A tisztek látván azt, hogy rossz kedve van, visszavonultak, csupán a jövevény Waldenburg gróf tartott ki mellette hűségesen. Dobray nem bánta. Ivott. Waldenburg grófnak elég kellemes arca volt; mint a féle teuton óriás nagyon kimért és nagyon ügyetlen volt, Lizának tetszett. Vörhenyes szakállával, túlságos hosszú császár kabáljával, melynek gomblukából egy gyalázatos thea rózsa lógott, ugy festett a társaságban, mint egy operett buffó. — Hova megy fürdőzni szép asszony ? — Az isten tudja, felelt Liza, de majdnem sírva fakadt. A gróf csodálkozva nézett rá, aztán kérte milyen szép a kilenc ágii koronás monogramm. Ez a gondolat hízelgett az ö üres kis fejecskéjének, mert nem tiltakozott, hanem hallgatott. — Liza feleljen, ne tegyen boldogtalanná, szavalta a szőke óriás. — Én imádom önt, eljön-e velem, eljön-e hozzám nőül ? Mindenre kérem, feleljen ! — És Liza felelt: — Elmegyek. Magában pedig elhatározta^ hogy a monogrammokat kékkel és sárgával himezteti ki. VI. Férjének csak ennyit irt: Édes Dobray ! Ne ítéljen el tettemért. Én tovább nem tartottam volna ki. Nem éltem volua tul a katasztrófát, a szégyent, a mi önnel együtt engemet is ért volna. Elutaztam Waldenburg gróffal és elhatároztam, hogy nejévé leszek. Ne tegyen semmit se, párbajra ne gondoljon — önnek úgyis hiába. Felejtse el ' Lizát. Éppen ugy irt, mint a kereskedőjének, szárazon, hidegen. Dobray főhadnagy pedig egy rendkívül okos dolgot cselekedett — ámbár szentimentális módon. Szivére tette a levelet és keresztül lőtte legy kilenc milliméteres golyóval. Óriási volt a részvét. A világ szerelmi csalódást látott az esetben, s az ilyen embert mindenki saj-nálja. Katonai diszel temették el ; katona banda játszott; volt disztüz, vagy háromezer embernyi közönség és négy elájulás. Az ifjú szép özvegyasszony pedig a nagy góliát grófot ölelgette, simogatta ; aztán Lizát, hogy zongorázzék valamit. Liza már csak azért is hajlott a kérésre, hogy ne kelljen a társalgást tovább folytatnia. Aztán leült a zongorához, a hol valami Wagner darab volt kinyitva, potpourri Wagner operáiból. És játszott, azaz verte az elefánt csont billentyűket. A gróf olvadozott, rettenotesen élvezett. És a mikor utoljára eljátszotta a Sáckingeni trombitás bucsudalát, a gróf odalett. Meg volt hódítva ; mindnyájan tapsoltak, de Waldenburg gróf kilenc helyett verte össze nagy tenyereit. Liza ismét leült a gróf mellé egy puffra. A gróf szentimentálisan beszélt neki szépségéről, a boldogságról és egyéb más üres dologról. Liza rá sem igen hallgotott. Egyszerre Waldenburg megszorította és úgynevezett átható tekintetet vetett Lizára, aztán mintha szuggerálni akarta volna, merően rá nézve kérdé, éppen ugy, mint Marlitt grófjai szoktak : —Asszonyom, kegyed ugy-e boldogtalan ? — Az vagyok gróf. És Liza sirt. Aztán nemsokára elment haza. V. Másnap térzene volt és ott megint találkozott Waldenburggal. A gróf, ki buta volt, mint kétszáz tnrista és szerelmes, mint egy gúnár, vallott Lizának. És Lizának ez kellemes volt. — Tudja szép Liza, a férjéről, a főhadnagyról furcsa dolgokat beszélnek. Nem tarthatja sokáig már. Liza szeret engem ? Liza akar boldogítani? Liza akar nőm lenni ? Liza nem szólt semmit. Hihetőleg arra gondolt, hogy a paplanokon és a service-n