Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 23. szám
Megjelenik hetenkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évié fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR Egyes szám ára 7 kr. IVt Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j-’FALZHAZ ELSŐ EMELET liová. n, la|) szellemi részét illető közlemények kiililemlílk. kr. KIADÓHIVATAL: » | pZÉCHENI-TER ” hová n, hivatalos s a magán hirdetések, a uyilftérhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclainálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HTRDlilTÉSHIv :j MAOÁNHIRDKrKSIéh' megállapodás szerint leheli I égj ii lányosa libán közüli d n<4 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 100—200-ig . 1 „ 50 200—nOO-ig . 2 „ 25 Bélyegdíj 30 kr. NVILTTICR sora 20 m\ Katonasorozás. (W. J.) A haza mindenek előtt, érte mindent, csak önmagát nem szakad ko ez kára tenni, tehát ha kell az ólet is kevésbe vétessék a hazáért! Ez volt az ó kor legmagaszlosabb erénye, legideálisabb erkölcse, mert midőn a haza, érdekei megkívánták szent jlilot szállta meg a honfiak kebelét, és csak ezek voltak képesek oly tényt felmutatni, mint a termopiléi vagy a salamisi. S ha vissza repül (Ink a képzelet sólyom szárnyain ama időkbe, midőn p • szórnányos dolmányokban, zeneszó mellett .jártak a verbnngosok toborznni, midőn a, honszeretet lángja maga képes volt a legényeket a zászló alá gyűjteni, s midőn a tiszta érzés vezérlé a kebleket ünelhalározásra, akkor tijra feléledve látjuk ama nagy korok dicső napjait ! Csakhogy ezek is letűntek, kihalt a hazaszeretet a kebelekben s minthogy tiszta hazafiságból s szabad elhatározásból nem sorakozunk többé a zászlók alá s a nemzetek érdekeit meg kell védeni, kényszerrel kellett a katonákat fogdosui, — s ez volt a katonafogás ama szomorú korszaka, midőn az által hogy bilincsekbe verve kellett összegyűjteni a seregot, kialudt benne a honfiúi lelkesedés utolsó szikrája is, s mi természetesebb hogy eme lelkesedés hiányában a ráerőszakolt gépies küzdelem, hideg volt, s ritkán volt győzelem az eredmény. A katonagyűjtés eme neme ellen, már 1830-ban élesen kikelt Kölcsey Ferencz a K. K. és R R. erre kiküldött bizottságában és a humánus szellem párosulva a honfi érzéssel megte- reinté a sorozást. — A katonagyüjtés eme nemo ha nem is viseli magán a középkori ököljog barbár bélyegét, de amennyiben a vak sors véletlen befolyására. vada bízva, a katona gyűjtés ép oly helytelen volt mint az első, mert a véletlen gyakran kikereste a fásult keblüeket és körön kívül hagyta a melegen érző sziveket. Ki ne ismerné a fenmaradt népdalokból a „Fekete golyót.“ Ez a legény most húzott feketét. . . A nagy könyvbe be is Írták a nevét.“ Azonban ezen intézmény is alig él to túl a nogyed századot. A korszellem haladásával, melynek egyik viszfé- nyo a divatban s hiúságban fekszik, megváltozott a katona sorsolás, katona sorozássá ! Nem azt nézik, hogy a szív a test ezen oltára mint érez, hanem hogy a test maga milyen. A nemzetek azon gyilkoló játékának, melynek még a tudomány is zsoldjába állt, oly sereget, oly hadat választanak, a mely csinos, izlésteljes legyen, mert hisz a niondur, melybe bujtatják, és mely da- mida bordóként nyeli el a polgárok izzadtsággal összeszedett adóját, ez a muudur is szép ! Hisz tagadhattam tény, hogy a katonai szellem különvált kasztjellemével és fényes jövővel kecsegtető pályájával, több imponáló főlényt tudott kivívni ina., mint azon korban, midőn önkénytesen sorakoztak a zászlók alá. Hanem váljon a tiszta, önzetlen lionfikebol vivta-o ki eme előnyt, vagy az arany zsinór, mellyel havi fizetés is jár ! Váljon tiszta, önzetlen honfikebel viszi-e a mai katonákat a csatába, vagy a nagyzási vágy, moly a kitüntetés utáni viszketegben nyilvánul ! Hiszen ha egykor az összes katonaságnak azt mondanák, hogy a ki a haza oltárára nem akar áldozatot hozni, haza mehet, — bezzeg kis hadsereg maradna, hanem tisztelet emo kivételnek. Ha közelebbről figyeljük meg a katonasorozás ügyét, úgy az homlokegyenest a természet szent törvényeibe ötödik s a hazáért már a hazát is kocz- kára teszi ! Mert a katona sorozás abból áll, hogy kiválasztják a haza legerőteljesebb, legedzettebb ifjait s elvonva őket a családból, az emberi nem e |en tar tó tűzhelyétől, kiteszik a csaták villámainak s dörgéseinek. Ebben sokkal mélyebb -értelein rejlik, semmint első pillanatra be lohotne látni annak nagymérvű horderejét, sokkal szomorúbb körülmény fekszik ebben, semhogy minden tiszta látkörü ember ne nézzen aggódva a jövőbe. Óriásokról, borosokról rögéinek a nagy korok krónikái s ha az ember a múzeumokban meglátja ama óriási fegyvereket, melyeket alig bima el a mai kor 2 embere s megpillantja ama sisakokat s pánczélokat, melyeket hajdanában viseltek, méltán elborzad mert elképzeli, hogy mily törpék, mily sat- nyultak a mai kor emberei ezekhez képest. Honnan ered ez? kérdjük aggódva és hová vezet eme lépcsőzetes törpülés ? mondjuk kétségbe esve. S eme rejtélynek a kulcsa épen a katonai választás szerencsétlen módjában fekszik. Az ifjak közül kiválasztják a legerősebbeket, legépebbeket és elvonják őket egyrészt a család alkotástól, másrészt áldozatul vetik a harezok dätnonának ! Ez az emberi nem visszafejlődését idézi elő, mert az erősbeket elvonván, csak a gyöngék maradnak fel nemzésre. Az uj generátiö mely át,örökli ezen törpeséget szintén kénytelen erősebb tagjait feláldozni, s igy eme lépcsőzetes faj választás által az emberi nem visszafejlődik. Itt öukénytelen felvillan az eszme: a haza, mindenek előtt ! felvillan az eszme, bogy a hazának minden áldozatot meg szabad kívánni. Hisz igen barnái* daczára annak, hogy állatvédő egyesületek és léteznek, — a. 18-ik század philantropismusa is a 19. század kumanismusa nem volt képes az örök béke zászlaját kibontani, de miért ktílleno gyakran kicsinyes érdekeknek az emberiség testi fejlődését feláldozni ? Akkor a midőn a csatározás a hadfiaktól phisikai erőt megkívánt a fegyverek kezeléséhez és a közlekedési akadályok legörditéséliez több jogosultsága volt ama katonai kívánalomnak, moly alapján csak erőteljesebb ember vétetett fel. De most, midőn a puskapor feszereje, a gőz mozgató hatása és a vili any osság* gyorsasága, mind a stratégia szolgálatába lépett, miért kellene mais az emberi visszafejlődést előidézni ? Hisz ma a kevésbé kifejlődött ember is lehet katona. Persze nem Falstaf- félo sántákból és púposokból álló sereget képzelek én, hanem olyant, mely ha ki is zárja ezeket, a gyöngébbeket is magába foglalja. Ezen utón lehetne elkerülni ama veszélyt mely az emberiséget a testi el satu y elássál fenyegeti. Es igy némi tekintetben előnyt kelt adni a régi toborzó rendszernek, mint ; a mai általános katonakötelezettség s<>_ Aa „Esztergom, és Vidéke“ tárcája Karjaim közt . . . Virágos völgy lágy ölében Elrejtőzve csendesen, Ó mi boldog volna él lem Karjaid közt — kedvesem. A pompa, fény vágya szivem Nem ejtené meg — soha, Megtanított boldogulni A szende kis ibolya. Nem kellene hir, dicsőség Mit a nagy világ kínál : Többet érne egy mosolyod Milliók tapsainál. Osszetépném a koszorút A hódolat a mit ád : Csak te adnál dalaimért Jutalmul — egy ibolyát. 8 mit törődném, ha a világ Nem dicsőit, emleget: Csak te súgnád rám borulva Édes hangon nevemet. Virágos völgy lágy ölében Elrejtőzve csendesen : Olt halnék meg karjaid közt Üdvözölve — kedvesem! A szultán feleségei. Nyugoti Európában bizonyára csak a kelet szokásaival behatóbban foglalkozók előtt ismeretes, hogy a szultán akarata ellenére kénytelen elvenni sok uszonyt s minden esztendőben legalább egyet. Fiatal vagy öreg, beteg vagy egészséges a felsége, az ország törvénye minden évben uj házasságra kényszeríti őt. Ez a törvény nem mindig volt érvényben, de a Sheich ni Islam, vagyis a mo- bamedanismns vallási feje mintegy 160 év előtt ismét egész erejével érvényesíttette azt, kényszeritendő a soknejiiség megszüntetésére törekvő és csak egy feleséget tartó Selira szultánt, bogy a régi szokások által meg- szentesitett vallási szabályokat ő is kövesse és védje. A kalifa házasságának alkalmával történő formaságok valóban impozánsak. A próféta születés napja, vagy, mint a inosli- rnok mondják: születési éjszakája oly ünnep, mely naplementekor kezdődik a Reumán 18-ik napján és a következő napfeljöttekor végződik. A „Kurban Bairam“ után ez a mohamedánok; legnagyobb ünnepe, nemcsak vallási, de nemzeti szempontból is, mert ez éjszakán vétetett be Konstantinápoly sok évig tartó ostrom után. Ez éjszakán, melyet Keder Gegessinek neveznek a törökök, Konstantinápoly valóban hasonlitliatlanul szép látványt nyújt. Az európaiak sok nemét találták föl és ismerik a mesterséges fényhatásnak, do nincs pontja a. földnek, mely mint Konstantinápoly, annyi • természeti szépséget nyújtson és a keleti ekkel született Ízlés a fény iránt és pom- paszeretetük a próféta születése éjszakáján valóban csodálatos mérvben emelkedik érvényre. A világítás módja magában rendkívül egyszerű. Kis lámpákból áll, melyek sok szinti vízzel vannak megtöltve, melyeknek tetején olajréteg Uíszik és ég Millió ily lámpát alkalmaznak a nyilvános épületekre, úgy mint a magán házakra, gazdagok vagy szegények legyenek bár tulajdonosaik. Az „aranyszarv“ fölötti hulalc egy lángtengeit képeznek, ép úgy a hadihajók, kereskedelmi hajók és csolnaltok úgy a belső, mint a külső kikötőben. És ennél is szebb hatást tesznek a mosék, melyeknek minaretjei mind megannyi óriási ezer szí nü lángosziopok látszanak. A város hét dombra lévén építve, az egész oly látványt nyújt, melyet az ember soha, soha nem feledhet el többé. Jóval ez ünnep előtt a szultán palota- hivatalnokai szorgosan kutatják a lányokat, kiknek megengedtetik, hogy Keder Gegesű estéjén a szultán ^lőtt megjelenjenek, hogy ő felsége egyet kiválasszon közülük. Bármily különösnek láss ék is ez, alig vau magasabb rangú mohamedán család, mely miuden tőle telhetőt el nem követ, hogy egy lányát vigye be a császári hárembe, habár tudja is, hogy ő felsége el van látva néhány száz feleséggel és nagyszépségü rabszolganővel. A most uralkodó szultán háremjében Vannak albán, circassiai, armeniai aíghán, török, görög és tatár nők, kiknek nagyobb része vásárolt rabszolganőkből áll. Török szülőknek mindig az volt s most is az tö ambicziójn hogy leányaikat a császári hárembe juttassák. Es e czélra a szülök, mihelyt leányuk a tizennégy, tizenötödik évbe lép, nem kiméinek fáradságot^ hogy azt a szultánnak, vagy valamelyik kegvenezének bemutathassák, aki aztán szószóló lehessen érdekében a kalifa előtt. A' török császárság legszebb asszonyait ott lehet látni sűrűn a palota bejáratának közelében, vagy a császári mosónál és egyebütt, hol a szultán kényelemnek adja magát és o nőknek nincs más czéljuk, mint szép arezukat mutogatni. A szultán öregségét és türődöttségét a szülők nem tekintik. Legyen bár rut, kegyetlen és vén, ők közel akarnak jutni a trónhoz rokonokul. Azonkívül lehetséges, hogy azon rövid idő alatt, inig leányuk favorita a háremben, az ország legbefolyásosabb embereivé lesznek, czimeket, kitüntetéseket és magas állásokat nyernek, nem csupán a maguk részére, de másoknak is, kik aztán persze jól fizetnek a pártfogásért. Eredetileg az volt szokás, hogy a próféta születésének éjszakáján bármily osztályhoz tartozó leányoknak alkalom nyílj- tassék látni a szultáut és általa láttatni. Mostanában azonban nagy befolyások használtatnak föl, bogy a palota hivatalnokai valakit bevegyenek a névsorba és igy a szegény osztályok majd nem végkép kivannak zárva. A hivatalnokok nagyszerű ajándékokat és jelentékeny öcszegeket kapnak szülőktől és gyámoktól, és „feleség-választás“ idején miuden évben egész vagyonokat szereznek. Abdul Medshid szultán uralkodásának vége felé történi, hogy az eléje állítottak közül vonakodott feleséget választani. Áttörte azok körét és kiválasztott egy szegény
