Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 21. szám
J\J\ eg.I El. EN IK HETEN KÍNT KEKSZE R! VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN eg esz év IP fél évié . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR Egyes szám ára 7 kr G Irt r.o Városi s megyei érdekeink közlönye SZERKESZTÖSEG: ^FALZ-HAZ ELSŐ EMELET 11 n Vn. lap szellemi részé f. illető linziemén vek kiiMemlíJk. KIADÓHIVATAL: ^>ZÉr'HENI-TEFÍ hová a liivatfilos s a magán hirdetések, a nyiltlérhe szánt közlemények, előfizetési pénzelt és reelamiüások intózendölc. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIII? HETESEK : MAGÁNIII IMilTrÚSKK 1 szótól Ino szóig — fi t 75 Itr.; ínegállapod.ís szerint lehető ]f_IO —2<MI-i«r . 1 „ 50 „ ; legjutánvosahhan közöltéinek'. 200—í’.OO-ig . 2 „ 25 „ ! Bélyegdíj 30 kr. NY ILTTKIÍ som 20 sr., A kereszténység és a szo- czialismus. Főtóvedésök a szoczialisláknak az, hogy félreismerik az embert. Mindig és mindenben egészen másoknak tekintik u. i. az embereket, mint a minők valóban, mindenkit egy és ugyanazon kaptafára szeretnének ütni, holott oly sokféle az emberek nemzetiségi, műveltségi, természeti állapota, képessége, hajlandósága, miszerint lehetetlen kívánni, hogy mind egyenlőkké váljanak, vagy egy kiszabott formához idomuljanak s egyenlő sorssal állandóan megelégedjenek. A szoczialisták a. commnnistákkal együtt azt kívánják, hogy a birtok egyenlőtlenség, a mint az jelenleg van megszűnjék az iparosok javára, do azt nem gondolták mog, hogy mihelyt az elv alkalmazásba is jön, újra csak előfog állani az egyenlőtlenség. Mert ha mindenki megkapja az állami közvagyonból a maga illetékét, akkor ez illetékül'/, joga van s azt vagy egészen elfogyaszthatja, vagy a fölösleges részt félre is teheti. S igy már egy idő múlva., a ki takarékos volt ,ujra csak többel bírna, mint a ki mindenét elhasználta s újra csak oda jutnánk ap- ródonkint a hol vagyunk! Nemde uraim dicsőítjük a haladást az uj ipar találmányokat, a tudomány vívmányait elismerésben részesítjük és méltán. De ha egyenlő sorsban, ellátásban részesül a szoczialisták óhajtásaként mindegyikünk, ki fog akkor a munka, tökély otesbi télére törekedni ? ki fogja az ipart fejleszteni, a műveltséget előbbre vinni? ha tudja, hogy hisz gazdagabbá nem lehet, több kényelmet élveznie nem szabad, mint annak, ki részegosk ed ősében, vagy I lustaságába n is jogot formálhat arra, hogy az állam őt ép úgy eltartsa az egyenlőség elvénél fogva, műit a társadalom leghasznosabb tagját ? ! Imo ismét egy uj sületlensége a szocziális eszméknek ! Hogy a sok érv közül még csak egyet hozzak fül ezáfolatul, he kell minden józanul gondolkozó embernek vallania, hogy a szocziális eszmék gyakorlati keresztülvitele meg épen teljes lehetetlenség. Ugyan ki fogja pl. meghatározni, és minden egyes-egyes számára kiszabni a közös élet mellett, hogy kényelmes megélhetésére mennyire van szüksége. Az egyik többet, a másik kevesebbet igényel. Ki legyen tehát igazságos osztó ? Vagy ismét o czélból a jelenleginél még nagyobb számú hivatalnokra volna szükség. Es még ekkor is ki merné állítani, hogy az osztásban ezek mindenütt eltalálnák az igazságosat, jogosat, vagy hogy meg lenne kiki elégedve a jutalékkal ? Vagy ki kezeskedik arról, hogy az a kedvező alkalom, nem tenne-e sokat sikkasztó- vá ? ! Még csak akkor lenne ám panasz, remegés, irigység és czivakodás. Részemről megvallom, hogy nem igen tartok kényesebb egy dolgot az oszto- zásnál. Nem tapasztaljuk-e igen gyakran, hogy ebben még a testvér is ősz- szcvész a testvérével s kész halálos ellenséggé válni, — de még testvérgyilkossá is, van rá példánk. — Jellemző idevonatkozólag egy adoma, mely nagyon is természetes, mert a gyermekvilágból van véve. A kis Józsinak azt monda egyszer édes anyja : „itt ez alma oszd el Pistával testvériesen.“ — „Hát hogyan kell mama testvériesen elosztani az almát?“ — kérdé kíváncsian Józsi. —„Úgy, kis fiam, —- felelt az anya, — hogy ha te vagy az osztó, hát a nagyobb darabot juttasd a testvérednek.“ „Mama, kérlek — úgymond erre a kis Józsi — mondd akkor Pistának, hogy ő ossza el az almát testvériesen.“ Ebből is csak azt következtethetjük, hogy már az igazságos, vagy mindenkit kielégítő osztásnak lehetetlensége miatt is képtelenség szocziális világot teremteni. A szoeziálismus nő- és birtok-közösséget akar tapintatlanságában, holott emberi természetünk épen az ellenkezőre hajlandó. Biz azt tapasztaljuk mindenfelé, hogy az ember jobban szereti azt mondani : ez az ouyim“, mint azt, hogy „az a mienk “ Miért tartja a közmondás is, hogy „közös lónak túrós a háta.“ De leginkább szégyenükre válhatik a szoczialistáknak ama tettük, hogy elveik foganatosítására nem borzadtak vissza még — a véres erőszaktól sem s igy elveiktől minden igazságos érzésű embert elidegenítettek. Meg-meg újították véres kísérleteiket több felkelésben 1838-ban, majd 1848-ban s végre legújabban 1870-ben a rémes commune napjait idézték elő Párizsban, bel a műemlékeket barbár módon pusztilották, a békés polgárokat gyilkolták, mig végre, több ezer fölkelő életének árán kellett helyre állítani a rendet. Istentelen elvek melleit s gonosz eszközök alkalmazásával nagyon világos dolog, hogy a társadalmi bajok t megszüntetni nem lehet, de sőt a köz rend megbontása által azt nyerhetjük, hogy egyesek baja mellett az egésznek jóléte is rombadől. Szerencsétlen gondolat uraim, isten nélkül keresni boldogságot. Nemtelen eljárás, másokat megrontani, hogy mi boldogulhassunk. Epén a szoczialisták most elénk állított képében is eléggé igazolva látjuk, hogy minél jobban eltérnek a népek, vagy egyesek a keresztény katli. hit magasztos elveitől, minél inkább megfeledkeznek a vallásos erkölcsökről, — annál szánandóbb bajokba koverednek. A vallásos szellemet, a gyöngéd lelkiismeretességet kell az iparos világban újra helyre állítanunk s újra visszatér az óhajtott megelégedettség a szivekbe. Mert a vallás erkölcsös elvek mérséklik a gazdagokat, hogy vagyonukkal embertársaik elnyomására vissza ne éljenek, indítják felebaráti szeretőire őket, hogy az örökség, munka vagy ügyesség állal birtokukba jutott vagyon egy részét embertársaik nyomorának enyhítésére fordítva a kiáltó egyenlőtlenséget némileg mérsékeljék. E valláserkölcsös elvek ösztönzik a munkásokat is arra, hogy kötelmeiknek híven megfeleljenek. Csak az ipa- ros-vilag javára lééiül azért, ha keresztény lelkiösmcrolességgel állítja elő műveit s munkájában nem a esalékonv látszatra, de a jóságra törekszik : el lesz érve a, kézműipar becsülete, ez pedig biztosan hitelt és pártolást szerzőnél a gyáriművek ellenében, melyek silánysága már úgy is közmondásossá vált. Az „Esztargam és Vidéke" tárcája Szoktasd örömhöz . . Szoktasd örömhöz lelkedet, Ha boldog lenni vágyói ; Szedd az örömnek hiiuporát A legkisebb virágból. Boldoggá senkisem teszen, Ha önmagad nem lészed; Mi szép, mi jó, csak önmagád, S ön lelked által érzed. Csupán a gyönge s balgatag, Ki üdvét mástól várja ; Ott ül a parton lesve, hogy Mátéhoz a folyam árja. Folyó az élet, ámde mert ÍJtját mi szabjuk annak, Vezessük völgyön réteken, Hol szép virágok vannak. Folyója/ élet, s mélyiben, Hawkristály tiszta;liabja Képét a föl leg eltiltón Az ég soká mutatja. A bár van gonosz, oh van elég, Kit lelke rávezérel, Hogy a folyónak tükörét Megsértse gaz kövével. De nézd, a kő a melyre száll. S az olyan sima ismét, Miként soha semmi sem Zavarta volna sziliét. Tűrj és bocsáss meg, szerezz Szives ö r ö m ö t £ m ä s n a k, Es birod titkát biztosan Az önboldogitásnak. Csupán a gyönge a balgatag Ki üdvét mástól várja, A fen költ lelkű önmaga Fűz rózsát homlokára ! ERŐIM DÁNIEL. Fővárosi levél. (Viníghulliís. — Szegény, szegény Bogdán Margit. — Tarka élet. — A Balaton egyesület kirándulása. — Az oláh nem lehet hazafi. — Marezius 15-ike. — Egy adoma.) A kinek van szive megsiratni egy virágszál hervadóját, a, kinek lelkét bánattal tölti el. ha egy fényes csillagot lát lehullani az égről ; sírja most el legforróbb kényeit, a legszebb virágszál liervadásáérf, n legfényesebb csillag lehullásáért. Vegyétek elő jó poéták a lantot és zengjetek gyászdalt, mely busább legyen a világ minden elégiájánál, és szomorúbb a temető harang- szavánál. Méltóbb tárgyat nem zenghetnének a lant búrjain, igazai)!) bánatot nem sirathatnak Niobe kényei : a legszebb virágszál törött el, a legfényesebb csillag hullott alá. Virág volt ő, szép és kedves, mosolya bűbáj volt és az ifjúság (ide harmata honolt bájos orczáin, csillag volt, — szép, ragyogó tündöklő csillag, mely bűvös fényt szórt maga körül és elbájolt mindenkit. Es most nincs többé ! Olaszország szép, kék ege rabolta el utolsó mosolyát, azóta mosolygóbb is lett az olasz égbolt . . . Pedig gyászt ölthetne, sötét felhő-gyászt, mert egy királynőt látott meghalni; a szépség királynőjét; a bálok királynőjét... Szegény, szegény Bogdán Margit!... Hányszor csodáltam ragyogó szépségedet, szemeidnek bűvös azúrját, arczodnak igézetéi, mikor ott suhantál el mellettem a tánezterem sima parkett,éjén, mint egy fehér galamb, mint egy bájos tünemény, mint egy igéző álomkép... Még látom ar- ezodon azt a. mosolyt, azt a tündéri mosolyt, a mitől minden férfisziv megrezzent.. Pedir az a mosoly nincs ott többé. A halál, ez az irigy, sötét lovag letépte azt onnan és kegyetlenül törte ketté életednek fakadó virágát... Régóta, nagyon, nagyon is régóta nem keltet, már a fővárosban ily nagy részvétet haláleset, mint ez a csillaghullás. Bogdán Margit a legíinnepeltebb szépsége volt a fővárosnak, és a legelőkelőbb körök kedveuezüknek tartották. Rendkívüli szépsége és bájos lénye mindenkit meghódított és tisztelői között nem egy előkelő mágnás versenyzett kezéért. Egy gróf—a harmadévi Tavasz-ünnepély alkalmával — hol szegény Bogdán Margit szintén közreműködött a jótékonyság gyakorlóival, 1000 forintot adott neki egy pohár pezgőért. Es menyasszony is volt !... Beletekinthetett a boldogság országába, hanem át nem léphette. Mellbaj fogta el, a mely elől Olaszország mosolygó ege alá menekült. Anyja és vőlegénye kikisérlék, körülfogták szerelemmel, szeretettel, gyöngédséggel ; de mind hasztalan ! Pár nap előtt m e g h a 11. A halál, ez az irigy, sötét lovag kegyetlenül törte ketté életének fakadó virágát... Szegény anyja mérget vett, hogy túl ne élje gyermekét, de az orvosok visszafogják őt adni az életnek, mely azonban nem adhat neki többé semmit. .. Az egész főváros siratja ezt a törött virágszálat és forró könnyeket hullat érte. Az idei tavasz nem hozhat nekünk elég virágot, hogy elfeledtethesse velünk a „legszebbet“, kit siratunk. Szegény, szegény Bogdán Margit !. . * Milyen tarka az élet! Tele van ellentétekkel ! Itt gyász, amott vigság, itt bánat amott öröm és boldogság. Itt halottas kocsi, amott nászmenet. . De nem, ez nem is nászmenet, amiről szólald akarunk ; vignbb lesz az még a 1 ak- zioál is, ha majd elsül. Már pedig törik-szakad el „muszáj“ neki sülnie, hogyha olyan ember áll az élén mint dr. Fenyvessy Ferenc/, orsz. képvisel", aki nem Csak arról nevezetes, hogy a képviselőház legcsinosabb tagja, hanem arról is, hogy minden amihez csak hozzáfog ugv
