ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-08-30 / 95. szám

ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. ***** Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A nagyharang, amely 76 évig jelezte Esztergom ünnepeit s Trianon óta hármas kongassál a „Nem, nem, sohá"-t zúgta a szivekbe, örökre elnémult. Esztergom közönsége igen szerette a „Nagyboldogaszszony" harangot, büszke volt rá s hogy most kénytelen tudomásul venni elnémulását, úgy érzi, mintha egy szivéhez igen közelálló egyén hirtelen haláláról értesülne. Nemes érce a világháborúban nem változott át hazátmentő ágyúkká, de azt az örvendetes himnust sem zenghette el, amelyre pedig úgy várunk a trianoni határok leomlásakor. Az ünnepi harangszó jóidőre való szünetelése azonban a mostani nehéz helyzetet is fontolóra véteti velünk. Az ünnepeknek, ünnepléseknek is jóidőre vége. A súlyosan megnehezedett viszonyok a nagyharangnál is hangosabban zúgják fülünkbe a hétköznapok kihasználását, a munkaalkalmak keresését, a munkáskezek foglalkoztatását, az éhezők, koplalók, lerongyolódottak és nincstelenek baját. Az ország mai helyzete súlyos áldozatokat követel mindenkitől. Mindenkitől, hangsúlyozzuk, tehát nemcsak a köztiszviselőktől, a kisiparosoktól, az időjárás által amúgy is tönkresújtott gazdáktól, a gyári és a fölmunkásoktól, hanem azoktól is, akik eddig az általános polgári jólétet messze felülhaladó egzisztentciát tudtak biztosítani maguknak. A hétköznapok verítékes munkájából ma minden magyar ember hozza meg áldozatát az életért, — a hazáért. Az új nagyharang legelső kondulása a már a mainál boldogabb, elégedettebb és trianoni béklyóitól mentes ország derekasan kiérdemelt ünnepnapját köszönthesse. Városi harminchármas bizolt ságot kérünk. Országos viszonylatban megindult a takarékossági akció. Egy kissé elkéstek vele, de még mindig jobbkor van, mintha még későbben veííék volna észre a bajok tornyosulását. Szakminisztériumok óriási apparátusa végzi az állami bevétel- és kíadás-egyensúlyozó munkáját, és mégis bajba jutott az ország, pedig harmadfélszáz képviselő és soktagú felsőház is vigyáz az ország vagyonára, mérlegére s ezenkivül egy számvevőség is működik eme téren. Hogy mégis bajba jutott az ország, annak sok egyéb más okon kivül igazi forrását talán mégis a vüág gazdasági krízisében kell keresnünk, amely már a megrendithetetlen angol fontot is kikezdte. Ily rendkívüli viszonyok között nem csoda, ha a hatalmas miniszteri apparátus, a harmadfélszáz képviselő sem volt elegendő a felsőházzal együtt kivezetni az ország kátyúba feneklett szekerét. Pártközi és többé-keVésbbé gyakorlati emberekből összeállított harminchármas bizottság megalakítása vált szükségessé a beteg pénzügyi helyzet szanálására. Ez a bizottság tett és tesz javaslatokat országos bevételek fokozására és kiadások csökkentésére, vagyis az országos takarékosság keresztülvitelére. Amikor országos viszonylatj ban vált szükségessé a legszigorúbb és talán törvényesen i megszerzett jogok sérelmével is a takarékosság, akkor hatí ványozottabban szükséges városunk keretében is az. Városi költségvetésünket szakaemberek állítják össze, szakbizottságok tárgyalják le, a képviselőitestület fogadja azt el és két felsőbb íórum hagyja jóvá. | Semmi okunk sincs kétségbe jyonni szakembereink tudását, még keyésbbé azok takarékossági törekvését, de elvégre ők is csak emberek és mindent sem nem tudhatnak, sem át nem érezhetnek. A bizottságokban egy-két ember viszi a szót, a többi vagy egész egyszerűen el sem jön az ülésre, vagy pedig a hallgatás kényelmes páholyából nézi és hallgatja a hangosakat, de érdemlegesen, tapasztalata és tudása alapján nem bírálja az egyes tételeket. A képviselőtestület a bírálandó anyag nagysága miatt sem gyakorolhat érdemleges kritikát, inert akkor a költségvetés minden egyes tételét tanulmány tárgyává kellene tennie minden egyes képviselőnek, mielőtt a közület érdekében leadja szavazatát. A felsőbb bírálat annál is inkább nem lehet tökéletes, mert nem ismerhetik teljes valóságában a bevételek pontos bizonyosságát és a kiadások feltétlen és elodázhatatlan szükségességét, vagy azoknak utólagos fontosságát. Teljesen távol áll tőlünk, hogy felelevenítsük a zavaros idők tanácsrendszerét. Valamint a nagy apparátussal megindult, de aztán a közönyösség tengerébe süllyedt Városi Pártot sem szándékunk új életre kelteni. Sem értelmetlenséget, sem vezéri törekvéseket, sem szóáradatokat, sem egyéni kívánságokat belevinni nem akarunk a város gazdasági politikájába. Még csak az úgynevezett ellenzéket sem akarjuk elnémítani, vagy hatalomra juttatni, azon egyszerű oknál fogva, mert itt nem elvi különbségekről, világnézetekről van szó, hanem a város, a polgárság összességének érdekeiről. Itt nem szabad osztályokról, hanem csak városi közületről beszélni. A közület bajainak orvoslására pedig jóindulatú, tudáson és tapasztalaton alapuló tanácsot elfogadni, még akkor is kell, ha az nem hivatásos és választott emberektől származik. Ne várjunk mindig és mindent kívülről. A város baja elsősorban a polgárság baja. Iparkodjék tehát elsősorban is önmaga enyhíteni súlyos terhén. Ezt nemcsak anyagi megkönnyebbülése, hanem polgári önérzete is parancsolja. Tegyen meg minden lehetőt önmagáért és önmagának s akkor lekötelezve nem lesz senkinek, szabadon cselekedhetik, határozhat olyan ügyekben is, melyekben különben a keze meg van kötve. A képviselőtestületnek minden egyes tagjáról kellő értelmiséget és városszeretetet kell feltételezni. Mindazonáltal azonban jónak tartanok, ha ennek kebeléből egy külön, olyan országos harminchármas bizottság féle alakulna meg, mely kivülről, a képviselőtestületen kivül álló, megfelelő képzettségű, gyakorlati tudású férfiakkal egészíttetnék ki rang és állásra való tekintet nélkül. Az igy összeállított harminchármas bizottság a költségvetés minden egyes tételét átrevideálná és leszűrt javaslatokat s önálló indítványokat is terjesztene teljes megindokolással a képviselőtestület elé. Azt hiszük, hogy egy ilyen elfogulatlan bizottság a polgárság szinpátiájával és megértésével is találkoznék s lelkiismeretes munkájával találna módot a város kellő szanálására is. Ha igaz az, hogy több szem többet lát és több ember többet tud, akkor ennek az igazságnak itt is érvényesülnie kell. Meg. könnyitenők a bizottság felállításával a hivatásosak dolgát és a fele lősségbe bevonatnék a város polgársága is. Ha országos viszonylatban szüksége merült fel egy ilyen bizottságnak és azt az ország ügyeit vezető funkcionárius méltóságok dehonesztálónak nem találták, nekünk még kevésbbé lehet okunk azt meg nem alakítani. Városmentési munkában, ami minket illet, szintén résztveszünk és minden személyes tekintet nélkül rámutatunk azokra a kiadási tételekre, melyek mellőzhetők, vagy csökkenthetők. A bazilika Nagyboldogasszony harangjának sorsa. Annakidején megírtuk, hogy a főszékesegyház „Nagyboldogasszony "harangja, amely egyike volt Magyarország legnagyobb harangjainak, Szent István napján a déli harangozás alkalmával hirtelen elvesztette gyönyörű, méltósággal teli mély hangját és száraz, zörejszerű hangokat hallatott. Dr. Lepold Antal prelátus, főszékesegyházi plébános — miután a helyi szakértők nem tudták a bajt megállapítani — Szlezák László ismert nevű haranggyároshoz fordult, aki a napokban alapos vizsgálat alá vette a nagyharangot s kétségtelenül megállapította, hogy a harang megrepedt s vagy átöntésre, vagy teljes kicserélésére van szükség. Miután bármelyik módozat súlyos ezrekbe kerül (pl. ilyen új harang 30.000 pengőbe) az ügyet az egyházi főhatóság döntése alá bocsájtják. A „Nagyboldogasszony"-harangot Hüczer Ignác bécsújhelyi harangöntő öntötte és 1855. karácsonyának éjfelén húzták meg először. A világháború alatt néhai Csernoch János dr. bíboros-hercegprímás —mint műemléket — megmentette a beolvasztástól. A nagyharangot legalább négy embernek kellett húznia, ezért 1927-ben, amidőn a főszékesegyház harangtornyába új harangokat szereltek, a Nagyboldogasszony-harangot is átszerelték; modern koronát kapott, amely a harangozást könnyebbé tette. Űgylátszik, ekkor történhetett valami hiba, amely aztán a harang megrepedését idézte elő. Esztergom megbecsült és kegyegyelettel emlegetett nevezetessége folt a nagyharang, amely ünnepi estéken szivekbe markoló mély, hármas kondulásával figyelmeztette a Duna mindkét partján lakókat trianoni megcsúfoltatásukra s lelketrázóan kongatta: Nem, Nem, Soha! Intézeti kelmék, felszerelések, ruhák Balognál!