ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-04-01 / 36. szám

XXXVI. évfolyam, 36. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. április 1 ESZT RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Rsztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A földművesgazdák és az intelligencia kézfogásáról és megértő öszszetartásáról beszélt gróf Bethlen István miniszterelnök egyik legutóbbi gazdagyűlésen, és a magyar föld népének az intelligenciával való szoros együttműködését jelölte meg az ország boldogulási feltételének a mai nehéz időben. Hogy milyen nagy szükség van erre az összefogásra és hogy milyen sürgős az, hogy végre egymásra találjanak azok, akik eddig ellenfélként vagy tán ellenségként állottak egymással szemben, — az kiviláglik Bethlen beszédének további részéből, amely szerint: ha a mai súlyos gazdasági válságot leküzdeni nem bírjuk, akkor „megnehezedett az idők járása felettünk." Amikor a földműves gazdatársadalom és az intelligencia megértő összetartásának és együttműködésének szükségességét hirdetjük, meg kell állapítanunk azt, hogy ha vannak ellentétek és kevésbé őszinte megnyilatkozások egymással szemben a magyar föld népe és az intelligencia között, ennek sohasem a földmíves kisgazdatársadalom az oka. Az okot mindig az intelligencia egy részének politikai machinációikban kell keresni mind a múltra mind a jelenre nézve. A gazdamentés és a népmegváltás mai politikai apostolai bosszúsan állapítják meg magukban, hogy ha a lelküket beszélik is ki és ha a szivüket is teszik a tenyerükre a remek elmefuttatások hízelgő bűvkörében, az egyszerű földművesember végre is csendesen félrefordul, mintha azt mondaná: hiszi a pici. Bizony nem tetszik ez főként azoknak az uraknak, akik a politikai ágenskedéstől a maguk számára gyümölcsöztethető eredményeket várnak. Nem haragszik azonban ezért a föld népével együtt szenvedő magyar intelligencia, amely szintén igen nehezen hisz már a mézes-mázos ígéretekben (ha ugyan csak ezekben is része volt!) Miért hisz oíy nehezen a földművesgazda és miért oly bizalmatlan a leghangosabb ígéretekkel szemben ? Egyszerű a felelet: mert már igen sokszor félrevezették, és a szép szavakból ritkán váltak komoly cselekedetek. A szép szavak, ígéretek, politikai tervek pedig mindig az intelligencia köréből jöttek — kivételes esetektől eltekintve. A föld népe komolyságot, egyszerűséget és őszinteséget vár az intelligenciától. Még a választáskor is csak annyit szabad ígérni, amennyit teljesíteni lehet. A magyar föld népének veleszületett szigorú erkölcsi felfogása van. Amint így megtaláljuk a kisgazdatársadalomnak az intelligencia iránt táplált és sokszor bevallott, máskor eltitkolt bizalmatlanságának okait az országos politikában, úgy megtaláljuk ezeket az okokat az esztergomi közéleti vonatkozásokban is. Hányszor hallunk az esztergomi földművesember bizalmatlan, hideg magatartásáról, hányszor hangzik a panasz, hogy az esztergomi földművesember semmiféle tanácsot meg nem fogad és a saját helyzetének javítására szolgáló gyakorlati utasításokat sem követi, hányszor halljuk a szemrehányást, hogy nem összetartó, nem velünk együtt haladó, nem őszinte, a hatóságok iránt kevés megértést tanúsító stb.!... Ugyanakkor azonban nem gondolunk arra, hogy mindennek nagyrészt a város intelligenciája (várospolitikai inte'ligenciát értünk itt) az oka, amely vagy elzárkózik és nem törődik a néppel, vagy ha szüksége van reá, akkor nem vigyáz arra, hogy csalódásokba ne kergesse, — amely sokszor magában is egymás ellen törve és személyeskedve rossz példát mutat és felsőbb helyeken is olyan magatartást tanúsít, amely csak növeli a bizalmatlanságot a nép lelkében vezetői iránt. Esztergomban is adva van az út, amely a föld népe és az intelligencia testvéri együttműködésével viszi előre a köz, a város és az ország sorsát a boldogulás felé, csak komolyan és kitartással járni kell ezt az utat, és nem szabad letérni róla. Ez pedig elsősorban az intelligenciának szól, amelynek képzettségénél és tudásánál fogva éreznie kell a felelősséget is. Esztergomból is láttuk a Zeppelint. A nagy vihar miatt a tervezett dunamenti utat megrövidítette s igy Tokod— Bajót—Héreg vonalán vonult el a Gerecse felett nyugat felé. A világ legnagyobb és leghíresebb kormányozható léghajóját Esztergomba is vártuk. Ügy jöttek az első hirek, hogy a léghajó a Duna vonalán jön Budapestre, s igy Esztergomot minden bizonnyal útba ejtiMint tudjuk, ez a terv megváltozott. A Zeppelin vezetősége — nehogy a kitűzött idő előtt érkezzék a csepeli repülőtérre, nagy kerülőt tett a Balaton felé és Székesfehérvár felett elhaladva ért Csepelre. Ez az első csalódás nem lankasztotta a Zeppelin esztergomi híveinek lelkesedését. Erősen hittük, hogy a nap folyamán mi is meglátjuk. Mert hiszen nem lehet jó magyarországi utiprogramm az, amely Esztergomot kihagyja a számításból. Sajnos, hogy az aznapi hatalmas szélvihar mégis erősebb volt, mint a mi hitünk városunk vonzóerejében. Ott drukkoltunk egénz nap a rádió mellett. Reggel hat óra előtt már hallgattuk a Morse-jeleket, majd a speaker kedélyes „Jó reggel"-ét, s ettől kezdve alig tudott valami elszakítani a rádió mellől. Most kötött ki. .. Most már indul tovább — Vácnak !... No, keletre vagy nyugatra fordul-e?... Már Miskolcon van .. . Szegeden .. . újra Debrecenben ... Kecskemét felett repül... Ahányszor a heves böjti szél nagyobb bugással rontott az ablakoknak, mindig a közeledő Zeppelin motorjainak a bugását véltük hallani. Délután újra Budapest felett kering a léghajóóriás, mondta be a rádió. Leszállt... Az utasok elhagyták a Zeppelin fülkéit... Most ismét felemelkedik — immár búcsúzva Budapesttől... Észak felé — Vácnak irtául... No, most vagy soha! Többedmagammal rohanok fel a Várhegyre. Most már csak nem fordul megint Miskolcnak ... Csakis Esztergom felé! A középkori várőrök óta nem figyelték a környéket e helyről oly tüzetesen, mint mi vasárnap délután öt órától kezdve. Sehol semmi. Sem bugás, sem Zeppelin. Háromnegyed hatot üt az óra a bazilika tornyában. De nézd csak ! Tokod felett, a vén Gete orma mögül, a Gete és a Hegyeskő közül egyszerre kibújik egy nagy hosszú kékes felhőszivar. — Ott a Zeppelin! Alacsonyan megy. A hegyek oldalának kéklő színében szinte elveszik, de valahol Tát és Bajót között kiemelkedik a széltől kitisztult égboltra. Most már egészen jól látja mindenki. Lassan, méltóságteljesen halad. Nem igy képzeltük. Azt hittük, pillanatok alatt szegi át a láthatárt. Hosszan... hosszan néztünk utána. Jó negyedóráig gyönyörködtünk benne. Nem a Duna felett haladt, hanem a Dunával párhuzamosan mindaddig, mig egy újabb nagy folyókanyarulat nem következett. Körülbelül Héreg tájékán keresztül Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza.