ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-06-05 / 23. szám

rendkívül sok Siegl és Pulmogen-féle belégző készülék (permetező) lett megrendelve, hogy a hangszálak egészsége és hordképessége biztosítva legyen. Pliniussal zárjuk a mesét, ki mondja: „Valamint a villámok hiába sújtják a hegyeket, úgy a bolond hatalom arra pazarolja erejét, mire szüksége éppen nincsen." * * * A dömösi nagyok világra szóló rebuson törik fejüket. Azt mondják: Khuen mosolyog, ritkán beszél, annál többet hallgat. A munkapárti nagyok alig cselekszenek valamit. Tisza a középkort akarja református gúnyában visszaállítani. Apponyi és Kossuth kertel. Wekerle mosakodik. Holló károg a jegenyén. Justh Gyula kerülgeti a forró kását. Bánffy az ördög konyháján életelixirt kever. Kristóffy fújtat. Áldori Viktor tükörben tanulja a gesztusokat, melyekkel a főispánt a legközelebbi banketten fel fogja köszönteni. Perényi alispán most tanulja a legújabb frontváltozás allegrettóját. Hulényi, Mórász és Janits urak most készítik a hebelt, mellyel a magára maradt Perényit a Halley-üstökös hátára felsegítik. De ki az, aki önzetlenül küzd és fáradságot nem ismer abban, hogy kedvezően kialakítsa a jövő képét? A rebust felvetők végre maguk oldják meg a kérdést, mondván: no hát Roskoványi Andor. Erre kitör a világon a lelkesedés. A rebus nézetünk szerint kissé korán lett feltéve, mert ma még a megfejtés nehézséggel jár. Lehet, hogy kevés idő után, mikor életbölcseségre is lesz szükség, a megfejtés kikapcsolódik. Hogy félre ne értessünk és senkit meg ne sértsünk, mert ez nem szándékunk, egy hasontermészetű rebust említünk fel, melyet egy hamiskás kedélyű tanitó tanítványainak feltett, hogy foglalkoztassa őket. Fiúk! — szól a mester — nagyon büszkén lépdel, hosszú vörös csőre van és közbenközben ugat. Mi az ? A legszellemesebb feláll és mondja, ha az „ugat" szó nem volna ott, azt mondanám, hogy gólya. No látod fiam, igazad van. Csakugyan a gólyáról van szó; az „ugat" szót csak azért csatoltam hozzá, hogy megfejtése egy kissé nehezebb legyen. Justhék a legutolsó kortes utakon már nem szónokoltak az önálló bank terminusáról. Az általános, egyenlő, titkos választójogról is mélyen hallgattak, mert hirül vették, hogy Lukács László nyilatkozni fog. Némelyek azt mondják, hogy ennek az volt az oka, hogy a Lukács-féle programmbeszédből némi reménysugárt reméltek. Nem csalódtak. Ilyen valami történt. Mások azt mondják, hogy azért hallgattak, mert a könyv- és a bronzdobálás védelmével el voltak foglalva. * * * Vas vármegye elitélte a parlamenti dobálódzók förtelmes cselekedetét. Ezt védelembe kellett venni, mert, ha Khuen nem fogja az új többséget együtt megtartani, akkor újabb tárgyalások lesznek Lukács és Justh között, mert a nemzetnek minden főre szüksége van és nem szabad a magyar pártoknak egymást kölcsönösen kivégezni. Arra kell tehát törekedni, hogy az ellentétek idejekorán kiegyenlítődjenek. Az aranyhidat meg kell tehát előbb építeni, hogy adandó alkalommal legyen min diadalmasan átsasirozni a kormány berkeibe. Igazán meg kellene adni a választó jogot az asszonyoknak, sőt még a gyermekeknek is. Eddig a világ következetesen azzal okolta meg a szép nőnem kirekesztését az alkotmányból, hogy nem elég érettek. Sokat beszélnek, szenvedélyesek. Ma megváltozott a világ nézete, különösen feltűnő módon átalakult a helyzet képe Magyarországon, mert ők is tudnak már csoportokba verődni, kiabálni, abcugolni, kövekkel és záptojással dobálni. Sőt egy községben megmutatták azt is, hogy tudnak a nép éretlensége fölött nevetni, tüntetni. Ezzel megmutatták, hogy ha a képviselőházba juthatnának, nem vallanánk velük szégyent, mert a Justh-párt a könyv- és bronzdobálás művészetében őket messze fölülmúlná. Indítványozzuk azért e helyen, hogy a választójogot meg kell adni a nőknek is, sőt még a gyermekeknek is, mert a választási kampány alatt politikai érettségükről jeles vizsgálatot tettek. * * * A boszniai választások alatt egy erkölcsi tanúságunk alakult ki. Ott nem volt incidens. A történelem azt igazolja, hogy ez az alkotmány kezdő éveiben nálunk is úgy történt. Ma a választási piszok fölkavarásában a balkán államok után maradtunk; mi értük el a legmagasabb rekordot. Ök is majd kifejlődnek odáig, ahol mi ma vagyunk, ha közjogi meddő vitákban csépelik ki erőiket és marják egymást. Sz. Pállal zárunk: „A balgatag kérdéseket és nemzetségjegyzékeket, a versengéseket és a törvényről való vitákat távoztasd, mert haszontalanok és hiábavalók."' * * * A suba alatt tartott bölcseség egy ütet taplót sem ér — mondja a magyar közmondás. Jól tudja ezt egyik esztergomi újság, azért Vaszary Mihályra és dr. Fehér Gyulára, mint a párisi getho csatornája, ontja a piszkot. Szerencse, hogy a nevezettek kutyába sem veszik a gethói kloaka szemetjét, mert tudják, hogy némelyektől gyaláztatni dicséret. Az volna reájok megbecstelenítő, ha némely körök cselekedeteik fölött dithirambokat zengedeznének. Mi ezen esetben kétkedve tudnánk tisztelni őket és arra éreznénk kötelezve magunkat, hogy tartózkodjunk tőlük. * * * Egy kérdést csatolunk ide : minek kell tartanunk azt a polgártársunkat, ki a népszerűség kedvéért nem átallotta egykori jó meleg fészkét, melyben kiköltötték, beszennyezni? Miért olyan finnyások olykor-olykor az emberek, mikor saját munkájuk rothadt gyümölcseit dobják a lábai elé ? E kettős kérdésre pályázatot hirdetünk. Jutalom egy baráti ölelés lesz. Skíz. — A néppárt ereje. Miként a többi ellenzéki pártok, úgy a néppárt is csak megfelezve kerül vissza a parlamentbe! Legtöbb helyen a munkapárti jelöltek buktatták ki embereit, persze pénzeszacskókkal és presszióval, no nieg egy sereg törvényszegéssel. Itt-ott a Justh-párt is elhódított egy-két kerületet tőle, de leginkább a testvérgyilkosság, melyet egyes önmagukról és hivatásukról teljesen megfeledkezett kath. papok követtek el, amidőn vagy egyenesen ellene foglaltak állást vagy pedig más pártnak tettek szolgálatot a néppárt rovására. A párt természetesen el van tökélve arra, hogy a rajta és jelöltjein esett sérelmeket a legnagyobb energiával kéri számon a kormánytól, s a bűnök szigorú megtorlását kíméletlenül fogja az ország nyílt színe előtt követelni és ellenőrizni. Hir szerint Zichy Aladárt, a Nagykanizsán néhány szóval kibukott pártvezért Szabadbárándon választják meg egyhangúlag, mely néppárti kerületben a néppárt csak azért nem állított jelöltet, mert a kerületre Zichy János gróf miniszter ült rá több cikluson keresztül. Most, mivel Zichy János alighanem a pécsi kerületet tartja meg, Szabadbárándot a néppárt, Egert pedig a munkapárt kapja meg. Ha tehát csupán 15-en kerültek is be a keresztény Magyarország védői közül, azért ne örüljenek a liberálisok ! Az erőszak és vesztegetés meggyöngítette ugyan a néppártot is, elveit azonban nem tette tönkre, mert azok örökké ugyanazok maradnak. Ezek megvalósításáért fogunk tovább is küzdeni teljes bizalommal és kitartással. A néppárt már egyszer megőrölte a liberális párt Xerxesi táborát s a parlamentbe hozott tisztult felfogása erejével elseperte azt a föld színéről. A koaliciós kormány idejében pedig 30 néppárti képviselő az egész ország kormányzatára rá tudta sütni a keresztény kormányzat jellegét. A jelen kis tábor is van olyan erős erkölcsileg, hogy mint a magasból lefelé gördülő kövecske lavinává nőjjön s romba döntse nemsokára a cseréplábakon álló nagy munkapárti kolosszust. Jól mondta Vaszary Mihály „a munkapárt programmja olyan, mint a záptojás, mellyel kőrútjában sűrűn megtisztelték: soha ki nem kel!" (P.) Választási utóhangok. Esztergom. A város 1200 szavazója között 400 földműves szavazó van, továbbá a mindenkori kormánynak itt mindig 350 biztos szavazatot biztosit a zsidóság és a hivatalnoksereg, amely osztály Magyarországon szivesen lemondana „szabad" választójogáról, oly immorális nálunk a hivatalos presszió. Aki tehát Esztergomban megveszi a nemzetet, az győz. Fehér Gyulára leszavaztak Esztergom összes független polgárai, kivált az iparosok tettek ki magukért, kik úgyszólván mind egy szálig Fehér-pártiak voltak. Ellenben gyászos szerepet játszott ezúttal az esztergomi földműves nép. Előtte való este összefogdosták őket, s egyes gócpontokon egész éjjel elzárva tartották. Igy a szentgyörgymezöi „palota" is egész szerdára virradó éjjel hangos volt, s még egy extra-rendőrt is állítottak a ház elé őrizetül. Szánalmas volt az „aklokból" kivezetett választókat látni az urnánál I Álmos fővel, mámoros tekintettel jöttek; a munkapárt sietett előre leszavaztatni őket; a katonai kordon délelőtt egy sokaknak feltűnő parancsot követett (mi bizonyára nem a választási elnöktől származott), hogy a kordonból ki ne eresszen senkit, hogy t., i. az éjjeli etetés-itatás által értelmük s szabad akaratuk használatától meglehetősen megfosztott szavazók ki ne szökhessenek. Komikus hatást keltett, midőn egyik-másik mégis Fehérre szavazott, vagy nyelvbotlásból, vagy lelkiismeretfurdalásból. Több üzletben feltűnt, hogy szerdai napon szegény emberek vadonatúj ötvenes és százas bankókkal fizettek. A munkapárt egyik főkortese mondta undorodva: ha tőlem függne, az ilyen népnek nem is adnék szavazati jogot. Mi nem mondjuk ezt, hanem igenis hangoztatjuk a nép politikai nevelését és mindenekelőtt a titkos és községenkénti szavazás behozatalát, mely lényegesen javítana a hirhedt magyar választási rendszeren. A választás előtti napon a munkapárt még egy gyalázatos kortesfogáshoz nyúlt. Röpiratot osztott szét több ezer példányban, melyben egyrészt hiúsággal és önzéssel vádolja dr. Fehér Gyulát, •hogy a jelöltségtől vissza' nem lép, másrészt egy komáromi táviratot közölt, miszerint Kálmán Gusztáv államtitkár elengedte a komáromiaknak a Dunahid vámját! A fürge Fehér-párt még aznap felelt, leleplezve, a nagy világcsalást, mit a munkapárt Komáromban és Esztergomban elkövetett. Az egész „hidvámelengedés" ugyanis abból állott, hogy Szivák Imre, a komáromi munkapárti jelölt szemfényvesztéskép két hétre kifizette előre a hidvám-jövedelem átlagát. Ezentúl majd kérdezhetik az esztergomiak a győztes mungó-párttól: mikor engedi el Kálmán Gusztáv az esztergomi hidvámot? Törvény van ugyanis, hogy csak az országgyűlésnek van ehhez joga. Ami pedig Fehér Gyula önzését illeti: alig volt az országban e tekintetben oly puritán ember, mint az esztergomi Kossuth-párt jelöltje. Soha egy pohár bort nem fizetett a választóknak. Senkit a világon nem kért egy szóval, hogy reá szavazzon, még káptalanbeli kollégáit sem 1 Igy történt, hogy három ezek közül ellene szavazott még négy pappal, a polgáremberek nagy megbotránkozására és szitkai közepette. A Kálmán Gusztáv államtitkár mellett szóló reális városi érdekeket mi is értékeltük, de tagadjuk, hogy ezek az elvhűséggel összeegyezhetlenek lettek volna. Ha a munkapárt nem veszteget az egész országban, akkor a kormány okvetlen rászorult volna a Kossuth-pártra, Kossuth ismét kereskedelmi miniszter lett volna, s az esztergomiak Kossuthhoz zarándokoltak volna a város érdekében. A Fehér Gyulára leadott 370 szavazatnak (mely között volt 6 intelligens izraelita polgárnak szavazata is) mindenesetre több erkölcsi súlya van, mint a Kálmán Gusztávra esett 719 szavazatnak. Kálmán Gusztáv személye ellen soha kifogásunk nem volt, de az elvi harcban a személyi tekintetek háttérbe szorulnak. Dorog. Vaszary Mihály 1200 biztos szavazatra számított, s e helyett csak 702-t kapott. Hogy minő vesztegetés lehetett az utolsó napokban, arról fogalmat nyújt Kesztölc példája, mely fehér zászló alatt ígérkezett Vaszary táborába. El is indultak a kesztölciek mind szerdán plébánosukkal, Srobár Józseffel, kit tüzön-vizen keresztül szoktak követni. De Doroghra érve, egyszerre csak befordulnak egy-kettő kivételével Sacelláry táborába. Srobár utánok megy: ^Ti erre-arra, ha rögtön át nem jöttök a néppárt táborába, azonnal lemondok plébániámról." A megfizetett választók rögtön otthagyták a munkapárti tábort s leszavaztak Vaszaryra. Szépen kitartottak a néppárt mellett még Nyergesujfalu, Bajóth, Párkány, de az elsőség a hű Bajnát illeti. Legrosszabbul jártak az otthonmaradtak, kik délután már 200 koronát követeltek a voksért, de Sacelláry már elérve 1368 szavazatot, nem kért belőlök. A mungó táborba beéktelenkedett három kath. pap is. A csolnoki pap fehér zászlóval vitte népét a Szacelláry-táborba és valósággal tombolt örömében a pénzzel kivívott győzelem felett. Köbölkút. Nagy megütközést keltett a nagytekintélyű, gazdag Szemere Miklós (pártonkívüli) bukása. Bár kevés kerület érzi képviselőjének gavalléros jótékonyságát, mint Esztergommegye túlsó kerülete, Szemere elvből nem fizetett a szavazatokért ! s ezért bukott. Szőgyén és Muzsla buktatta meg, hol egy idő óta vallás-erkölcsi szempontból szomorú viszonyok uralkodnak. De talán kis mulasztás volt az, hogy Szemere Miklós, fel-