ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-05-15 / 20. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. május 15. 20. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Ki- és visszatelepítés. Esztergom, május 14. (d) II. Rákóczy Ferenc, ki a nemzet szabadságáért és megújhodásáért vivott küzdelmei fölött a boldogságos és tisztaságos Anya zászlaját lobogtatta, porladt földi maradványaiban a kálomista Tisza István 'közbenjárására, haza jöhet már az ősi földbe pihenni. A nemzet lelkesedik! Örömmámor és ünneplés hangzik Munkácstól az Adriáig; de az Adria nem veri vissza az örömkiáltást, mert a zöldes hullámok fölött ringó hatalmas hajók ezer és ezer kivándorló sóhaját susogják, kik a Magyarországnak nagyot füttyentő angol hajóskapitány mosolygása mellett mondogatják : Boldog Rákóczy, te kapsz még egy sirra való helyet az édes anyaföldben, de nekünk annyi sem jutott, mert mi élni akartunk e földön, melyen lám csak halni lehet már, mert akkor ápol, — ha eltakar. Tisza Istvánnak ezen visszatelepítő és a nemzet lelkesedésére épített ténye elvonja egy ideig az ország figyelmét a nemes gróf kitelepítési és egyéb áldatlan politikájától, úgy, ahogy a zsidó- és protestáns-politikát üzö lapok örömrivalgása ezt célozza. Ezalatt pedig Tisza vasmarokkal szoríthatja a magyar népet a tenger felé, vagy itthon a pusztulásba. Mert kétségtelen és most már nemcsak a tisztán látó politikus, de minden értelmes ember előtt világos, hogy Rákóczy hamvainak hazahozása csak por a magyar szemébe, ügyes reklám Tisza grófnak, mert ezen lényegében természetes intézkedésnek az ország keserű, és nagy áldozatokkal adja meg az árát, akkor, mikor megengedi, hogy Tisza kénye-kedve szerint gazdálkodjék pénzzel és vérrel. Kormányra lépése óta Tisza a politikai baklövések és rosszakaratú irányitások példáját mutatja tetteivel. A közgazdasági élet zavartalan folyását megakasztó szereplési akarnoksága kemény titulusokat szerzett neki az országházban, és egy csöppet sem tette népszerűvé az országban, sőt! Előre nem látó, beteg gondolkozása belevitte öt a fizetésemelések labirintusába. Ez még talán népszerűvé tudta volna öt tenni a beamter-világ előtt, ha egyáltalán kivihető volna, hogy a rengeteg kívánalmaknak elég adassék. Az ország minden fizetést húzó osztálya mozgolódni kezdett az első fizetésjavitás után s most Tisza haját tépve látja, hogy a nemzet egész kincskészlete sem volna elég a hivatalos nép helyzetének általa célzott javítására.. De adni kell valamit, mert a tenyerek kéröleg terjeszkednek feléje, tehát Tisza zsidózik. Lesz fizetésrendezés! Nagy furfanggal megcsináltatta a sorra kerülő vasutasokét és erre a kaptafára szánta a többieket is húzni. Ámde a vasutas jobban számol a jövedelmével, mint a miniszterelnök a következményekkel és látja, hogy a nagyhangon benyújtott javaslat szerint még kevesebb a megélhetésre fordítható pénze, mint azelőtt. A kérő tenyerek ökölbe szorulnak, kiüt a sztrájk minden vonalon és a nagy közjóért felelősséggel állított kormány mérhetetlen károkba és zavarokba dönti az országot. Nagyobb kudarc ennél még nem ért kormányt. De sebaj! Meg lesz mentve a haza a nagy beruházásokkal. A közel 400 milliónyi beruházástól várja mindenki a közgazdasági élet fellendülését. A közel 400 millió forgalomba hozásának szükségét még a Bokányi Jakabok sem vitatják el, de az összeg elosztásában már el van temetve Tisza István politikája, mely elöbb-titóbb csavarni fogja az álmodók orrát s lassan felébrednek. A 370 millióból több mint háromszázat beépítenek majd Magyarországon. .Dunát és földet szabályoznak, vasutakat és igazságügyi palotákat létesítenek, de a kulturális célokra nagyon kevés, a szociális értéküekre pedig semmi sem jut. A magyar nép helyzetén nem lehet egykét évi építkezéssel segíteni, itt a politikai és gazdasági viszonyokat kellene reformálni. Tisza Istvánnak ehez azonban sem ereje, sem tudása nincs. Nem csalódott benne ugyan az ország, mert semmi jóra nem számithatott kormányra jutása gyászos idejében, de a gróf mégis tennni akar valamit. Mit lehet még tehát Magyarországon tenni? Mi megy itt legjobban? Mit lehetne előre segíteni? A kivándorlás! — az megy, azt lehet még elősegíteni. Szegény magyar nép ! Hogy iparkodik szabadulni az országból . . . Nem azért megy ki, mert itthon nem akar dolgozni, hisz ott még verejtékesebb a munka, de azért, mert belátja, hogy vérrel megvett földjén nincsen számára hely. Ezt mindenki tudja, sőt még Tisza István is, tehát elömozditja, segiti, egyengeti a futó magyarok útját. De lám! A peches politikusnak semmi sem sikerül, még az sem, ami minden körülmények között megy. Tiszának még a kivándorlás is kudarcot hozott. Ennyi balsors és ily sok viszály után kell valami szalmaszálat keresni, amibe kapaszkodhassak a dicső férfiú. Hej Rákóczy! gyere haza, minden meg lesz bocsátva — Tiszának! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fehérfürtös akác ... 1894. V. 17. Fehérfürtös akác illatos virága Az én legkedvesebb tavaszi virágom. Mikor fehér szirmát kipattogni látom, Visszaszáll lelkembe egy tündéri, drága Gyermekkori álom . . . . . . Május volt, s az akác szeliden, fehéren, — Mint ifjú menyasszony menyegzős ruhája, Pompázott a fényben ... És jött alászállva Szép tündérországból aranyos szekéren Egy hófehér lányka . . . És szivembe szállott, és rabságba ejtett Az a földöntúli, napsugaras álom ... S mikor akácvirág ringott a zöld ágon, Szivemben is kinyílt álmaimban sejtett Édes boldogságom . Madárdaltól csengő, szines, hangos tavasz Szivemet, s a lánykát egykép köszöntötte . . , — Azért van a lelkem álmaimmal töltve Ahányszor az akác fehér szirmot havaz, Hullat a vén földre . . . Szvoboda Román. Egy az Isten. Milyen szépen megtanultuk a középiskolában, hogy Jókai Mór nyelvezete — eltérőleg a rendes irodalmi halavány stílustól — egyszerű és természetes, a mellett festői és játszi, melyet mindenki megért és élvez . . . Arra azonban nem igen figyelmeztettek bennünket, hogy Jókai regényei valóságos pilulák, cukorban beadott mérgek, melyek sokszor azzal a célzattal íródtak, hogy az olvasót a vallásközömbösség édes szenderébe ringassák. Pedig múltkor olvastam : — Bias, befragt, welches das böseste und gefährlichste Thier sei, meinte

: Von den wilden der Tyrann, von den zahmen der Schmeichler. Azaz, mikor Blast megkérdezték, melyik a leggonoszabb és legveszedelmesebb állat, ezt válaszolta : a vadak közül a zsarnok, a szelídek közül a hízelkedő. Ha ezt a Biast aztán megkérdezték volna — hát a regényírók közül kit tart leggonoszabbnak és legveszedelmesebbnek ? —- bizonyára igy válaszol: aki legjobban érti a cukrozott méregpilulák készítését . . . Majd fölemiitek egy pár helyet Jókainak Egy az Isten cimű regényéből, aztán —- ítéljen mindenki ! A pápát gyakran nevezi Jöldi isten-nék, a §*F* Vizsgálati jutalomképek. "9% Az évzáró vizsgálatok alkalmából jutalomfcépek a legszebb kivitelben, a legnagyobb választékban és a legolcsóbb árakon kaphatók Buzárovits Gusztáv mtikeresk édesében. Esztergomban. A szent képecske! ára 100 darabonként 60 fillértől 6 koronáig. = Mutatvány-képekkel kívánatra szivesen szolgálok.