ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-10-16 / 42. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. október 16. 42. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Klotür a látóhatáron. Esztergom, október 15. A politikai légkörben ádáz harcok előjelei mutatkoznak. Az ellenfelek erősen megerösitett sáncok mögé rejtőzködnek s onnét kürtölik világgá, hogy a mai alólirott napon nem vonulnak többé vissza az opportunizmus kényelmes köpönyege mögé

; hanem erös harcéiben kibontakozva az offenzívába mennek át. Tisza ki is adta Gesztről a hadiparancsban, hogy ezután nem fog többé gyáván senki szép szeméért meghátrálni, hanem a parlament komoly munkájának biztositéka fejében a szólásszabadság nagyobb dicsőségére rést üt az alkotmányon s behozza a klotürt, mert nagyratörö lelke nem tűrheti tovább, hogy a magyar parlament békésen munkálkodjék. Az „erös kéz

u-nek harc, háború kell, hogy legyen alkalom meghátrálni vagy a napiparancs egyes erősebb kitételeit megkorrigálni. Tisza eddig követte keletázsiai kollegájának taktikáját; az előőrsökkel csiklandozta az ellenzéket és hátrált, mert még nem volt elég erös arra, hogy a saját képére és hasonlatosságára megreformálja a t. Házat. Azt hitte, hogy Kossuth Ferenc és Thaly Kálmán, a nagy békeszerző elég tekintélyek arra, hogy általuk az ellenzéket járomba fogva, megrendszabályozza a t. Házat. A fenegyerekek kiáltozhatnak, ha úgy tetszik, torkuk szakadtából; kész a paktum; a kerületek barátságosan szét vannak osztva; AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Erdőszélen. Sárgul minden levele már A vén iharfának, Fáj a szivem, barna kis lány, Mikor téged látlak. Fáj a szivein, mert tudom, hogy Elmegyek e tájról, Mire lehullott a levél A vén iharfáról. Zúg, zokog a kerek erdő, Nagyon nagy a búja, Elszállott a dalos madár, Hull a levél újra. Panaszos, mély sóhaj rezdül Siró szelló'szárnyon, Valami nagy temetés lesz Ott kinn a határon. Legutolsó szép virágát Temeti az erdó', Halálhírét messze, messze Elhordja a szellő. Szivemnek is mint hogyha csak Temetése volna . . . De az én nagy bánatomat Csak az Isten tudja. Estéli András. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. az engedelmesebb ellenzék irányában Kossuth Ferenc megadta a teljes garanciát; a képviselőházat fel lehet oszlatni. — ínséges idők járnak; az emberek könnyebben szögre akaszthatják a fuvardíj fejében az elveket. De ezúttal a kurucerény megemberelte magát s Tisza Istvánt leghűbb fegyvertársai r a Kossuthisták is cserben hagyták. * * * A néppárt mindezekkel szemben járja a kerületeket; a megszokott sablonok szerint megtartatja tagjaival a beszámolókat. Néppárti körökben azt hiszik, hogy Tisza István gróf miniszterelnök a geszti fenyegetést ismét vissza fogja szippantani, vagy legalább is egy megrendelt interpellációra megkorrigáija azt. A néppárt gondolkozásmódja csakugyan bevált, mert Kossuth Francika tényleg meginterjúvolta a t. Ház előtt a geszti prófétát s kérdezé tőle, hogy csakugyan úgy haragszik-e, mint ahogyan a hadiparancsban mondva, illetve irva volt. A kiugratott oroszlán tényleg nyúlnak bizonyult, mert a fenyegetésektől hemzsegő geszti levél tartalmát a t. Ház előtt odamódositja, hogy ö csak a költségvetést és a katonajutalék megszavazását kívánja záros határidőn belül, egyébként csépelhetik a képviselő urak az üres szalmát úgy és addig, ameddig tetszik, mert az olasz-szerződésben úgyis csak formai hiba van. Egyéb dolgok pedig úgy sem bolygathatok, mert a hadsereg vezérlete, vezénylete és szerkezete úgyis a felségjogokhoz tartozik. A t. Háznak úgyis Három hét a Simor-kórházban. Némi idegenkedéssel léptem át az esztergomi Vörös kereszt kórház küszöbét. Mindennapi orvosi kezelésre lévén szükségem, a miben otthon lehetetlen volt a helyi viszonyoknál fogva részesülnöm, oda mentem. Megnyerő szivélyességgel fogadott a főnöknő és nemes egyszerűséggel bebútorozott, különszobát bocsátott az első emeleten rendelkezésemre. Az emelet többi szobái és termei bebútorozva, üresen tátonganak. Áhítoznak a sebesült bakákra. A rendes betegek a földszinti termekben vannak elhelyezve. Az uralkodó mélységes csendben csak az ápoló apáca könnyű léptei zavartak meg elmélkedéseimben. Erre ott elég idő van. Két éves koromban voltam utolszor beteg. Azt mondják, hogy valami »torokgyik« fojtogatott és az orvosnak az ujjait majdnem leharaptam, mikor kotorászott a torkomban. Azóta csak a fehér és zöld asztalnál találkoztam velük s utóbbinál bizony nem egyszer érzékeny eret vágtam erszényeiken. Medice cura te ipsum! Nevettünk szemükbe. Nem egy mondta erre a nevetésre : Megállj ! Lesz még idő, mikor én nevetek és te jajgatsz. Biz' jajgattam a fogaim között, mikor a Vörös-kereszt küszöbét átléptem. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petítsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. ezen kérdésekben csak az a joga van, hogy a végtelenbe tárgyalhat, mintha joga volna, pedig hát a gyakorlatban semmi köze hozzá. E tekintetben a miniszterelnöknek igaza van, nem kell de lana caprina olyan sokat fecsegni s nem szabad a komoly munkát működésében megakasztani. Engedelmes törvényhozó testületre van szükség, mert a fizetésrendezésekre szóló törvényjavaslatokat le kell tárgyalni. — Ha ezen kérdések körül ütne ki a technikai obstrukció, a házszabályrevízió nem kisértene, mert hát maga a miniszterelnök is igy dúdolgatott annak idejében, mikor a különböző küldöttségek szavaira válaszolván, pihenésre tért: »Várhatsz babáin, elvárhatsz, Mig csak belé nem fáradsz!« Óh azok a képviselők! Igazán gyönge alkotások ök; nem tudják megtalálni az időpontot, mikor a technikai obstrukció a miniszterelnöknek sem volna bosszantó. Ehez kell jó szimat; akkor a házszabályrevizió réme kuckóba kerül. Ott aztán öltögetheti a nyelvét, senkinek sem fog-ártani. De hová is kalandoztunk már? Pedig voltaképpen csak azt akartuk mondani, hogy a néppárt ne csak a már meghódított kerületeket járja, hanem csináljon már egyszer az egész országra szóló munkaprogrammot s ne csak akkor szervezkedjék, mikor már ég a ház, hanem állandósítsa az akciót s megyénkint szervezze a pártot. Ebben jó volna tanulni a szabadelvű párttól. Kuropatkin a napiparancsban bátor és elszánt ellenfélnek nevezi a japánokat s elisNo Aesculáp fiai! megfogott áz átkotok. — Rémes gondolatok jártak agyamban. Lázas álmaimban láttam, hogy mint cipelnek le a »műtőbe«; ott kiterítenek; ápolónőm orrom alá tart egy kis üveget; mély álomba merülök ; az orvos előszedi zsebéből a vékony-hoszszú-rövid-vastag-szúró-vágó bicskákat. Egy kanyarintás az orvos részéről és én — egy nagyot rúgtam a fájós lábammal a vaságyon. Felébredtem. Az ápoló nővér jelenti, hogy itt az orvos. Csak hidegvér és semmi egyéb! Most jönnek a késsel. Ijedtemben megfogadtam, hogyha annyi bűn-ösvényt tiporta lábam jó útra tér, soha többé az orvosokkal ki nem kezdek. »Hogy hívják az orvost?« — Dr. Gedeon.« —Xomen est omen, gondolám magamban. Ha ebbe a Gedeonba is oly kemény lélek szorult, mint az ó-szövetségi névrokonába, akkor már előre fel vehetem a »néhai« nevet. De nem azért vagyok esztergomi, hogy a Gedeonoktól megugorjam. Barátságos arccal bemutatja magát. Nem hittem neki. Csak a kabát-zsebére pislogtam, hogy nem duzzadt-e a bicsakoktól ? Kiszemeltem, hogy egy szivartárca nyújtózik benne és abban egy árva szivar rostokol. Megvizsgált és könnyen megalkudott velem kedves orvosom: »Két nap múlva meglátom, hogy mit csinálok. Jó étvágyat!« Én is ilyet