ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-08-31 / 36. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. augusztus 31. 36. szám. E SZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Társadalmi népmentés. Esztergom, augusztus 30. (Dr. P.) Vannak még Magyarországon férfiak, kiknek eszük is van, szivük is van hozzá, hogy a népen segítsenek, s kik a törvényhozás terén épp ugy, mint a társadalmi tevékenység mezején teljes erejükből kiállnak meggátolni a nép hanyatlását. Vannak, — igaz, hogy nem sokan, — kik teljesen szakítanak a magyar nem-bánomság hagyományaival, melyeknél fogva városok, falvak elöljárói, földesurak, papok, tanitók, jegyzők magára hagyták a népet, mely egyre mélyebben süllyedt a lejtön. Két ilyen mentö-intézményt üdvözlünk napjainkban, az egyik a gazdasági munkások biztosítása, a másik a Keresztény Névszövetség. Az egyik a törvény terén, a másik a társadalmi életben érvényesül; az egyik már törvény, a másik még csak eszme; mindkettő azonban irott malaszt lesz addig, mig a társadalmi közérdeklődés s ez intézményekben rejlő nagy gondolatnak lelkes fölkarolása nem lép ki mellettük s nem lehel lelket beléjük. Hogy a Népszövetség tisztára társadalmi mozgalom, azt mindenki látja. A hatalom itt nem asszisztál; ezt nekünk kell nyélbe ütnünk. Ebbe a mozgalomba bele lép mindenki, ki a védtelen népet föl akarja karolni s azt a számtalan visszaélések ellen, melyek járatlanságát, tudatlanságát s együgyűséget lépten-nyomon fenyegetik, meg akarja védeni. Ez a mentő mozgalom nem irányul az ügyvédi kar tisztességes elemei ellen; ök maguk tudják legjobban, hogy jó volna bizonyos ügyvédek ellen ügyvédeket fölállítani a préAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. . . . Nemsokára. Siró szellő zúg az erdőn, Csendes eső hull a fára . . . Vérző szivvel könnyhullatva Messze szállok nemsokára, . . . Nemsokára. A fecskékkel szállok innen Tán egy boldogabb hazába — Búcsú-daluk csattogják már : Ok is mennek nemsokára, . . . Nemsokára. Megyek, hogy a szívem ne itt Repedjen meg bánatába'. — Más vidéken fognak engem Eltemetni — nemsokára, . . . Nemsokára. Dr. Médió. Mária-Cellbe s onnan haza. Irta Prohászka Ottokár. »Ennek a vérnek rózsa-illata van« mondotta a barbár Vitellinus a betriacumi harctéren . . . e vérnek rózsa illata van . . . s szívta magába s élvezte, mialatt a sok ezer sebzett ember, kinek testéből ez »illat« áradt, nyögött, sírt, haldokolt, Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. dául odadobott népnek védelmére. A pöröket sem fogjuk a Népszövetséggel a világból száműzni, de a peren kivüli eljárásban jogsegélyt fogunk a népnek nyújtani, hogy lelkiismeretlenül perbe ne hajszoltassék. Hasonlókép a Népszövetség nem a közigazgatás ellen irányul, de igenis ellenőrző, társadalmi közeg akar lenni, mely a népszabadságot a kény és kedv ellen hathatósan megvédje. A nép tanácstalanul áll a legtöbb helyen, mint a kormányrudjától s árbocától megfosztott hajó, kapkodva, uszitva egyik bajból a másikba, egyik pörből a másikba, akár nyer, akár veszt, egyaránt tönkre megy. Ennek kell ez a Népszövetség! S azután a nép jó barátainak s önzetlen s ingyenes védőinek is kell egy központ, hová elégtelenségükben s szorultságukban forduljanak s ahonnan a szervezett népvédelem magas színvonalának megfelelő útbaigazítást s támogatást nyerhessenek. De ha társadalmi ez a mozgalom, hát világos, hogy azt nekünk s csakis nekünk kell megcsinálnunk s a népnek ezzel szembenálló óriási indolenciáját nekünk kell letörnünk. Magára hagyatva a mi népünk, rá se hederít szociális kihatású intézményekre; nincs néki ez iránt érzéke. Ha az értelmiség, a földesurak, papok, tanitók, jegyzők föl nem karolják a népnek ez érdekét, az eszme eszme maradt s testet soha sem ölt. S ennek megvilágítására nem hivatkozhatnám jobb példára, mint épp arra a másik intézményre, melyet a törvényhozás léptetett ugyan életbe, de a mely szintén a társadalmi közreműködéstől várja sikereit, értem a mezei munkások biztosítását. undorodott. S mennyire undorodunk mi is ez illattól s e nyiló rózsáktól! Ami neki rózsa, az másnak hulla. Rózsát s illatot s ismét hullát és undort éreztet velünk az arra hangolt lélek. A szabadság nemtöje a termopilaei hősök vérét, mint rózsa-illatot szívta; a keresztény vértanúk a római börtönök mételyes levegőjét mint az élet leheletét szívták; nekik az elkínzott test halavány-kék színe úgy festett, mint másnak az alkony rózsapirja; éjt hozott ugyan, de hajnalt hirdetett. A vidékeknek is van illatuk. Ha a Dunán lemegyek Esztergomtói Vácig, mennyi illat, mennyi élet száll felém! Mily mosolygó s ismét mily szomorú árnyak lejtenek el lent a parton s a part "fölött Pilis-Maróth, Dömös, Visegrád lejtóin. Mennyi hang, mily beszédes, hangos, zsivajos vásár vesz körül! Ha magányos dombon állok s nézek szerteszéjjel, a hol megállok, oda gyülekeznek a szellemek, az emlékek, a hősök árnyai, a bűnök s gaztettek torzképei, az itt vergődött boldogtalanoknak kísértetei, s bújósdit játszanak velem; kinéznek a bokrok alól, intenek a hegyekről; kacagnak, sírnak, dühöngnek, futnak s megint jönnek. S ha a régiség szellemei, ha a múlt árnyékai kimulatták magukat, jönnek a Múzsák s mutatnak köveket, rétegeket, bazalt s trachit-szírteket; tengereket hömpölyögtetnek a virányos vidékek ölébe s pálmákat ültetnek a borókás vízmosásokra; azután ismét elváltozik a táj s tenger helyén virány terjeng és virág feslik. Virág, cserje, fa, erdő, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Most vagdalják Magyarországon a kezeket, tépik a lábakat, zúzzák a karokat; most izzadnak az orvosok, borogatnak a betegápolók, virrasztanak a kedves-testvérek; mi is van hát most Magyarországon? csata? háború, zendülés? nem; hanem cséplés! A cséplőgép csépel szalmát és embert; zúz kalászt, lábat, kezet; szór magot és vért. Nálunk a gépet olajjal s túlságosan sok embervérrel kenik s mig oly vigyázatlanok s könnyelműek lesznek embereink, addig a szerencsétlenségek lajstroma hova-tovább megnyúlik. Hát nem nagyszerű és fölséges intézmény az, mely a szerencsétlen munkásnak kezéből ki akarja csavarni a koldusbotot s biztosítani akarja a nyomorultat, ki kezét lábát elvesztette, hogy már nem bizonytalan és sok helyen el is maradó kegyelemben, hanem intézményesen kiutalt segélyben részesüljön?! Igen, de ennek a sok jónak egy föltétele van

; az, hogy beiratkozzék, s hogy lefizesse biztositási illetékét; ezt a föltételt pedig a mi népünk magamagától egy könynyen teljesíteni nem fogja. A mi népünk bizalmatlan s mihelyt valami, kiváltképen pénz, az »urakc( kezére van bizva, arra keresztet vet. Hogy az állam biztosítékot nyújt az iránt, hogy itt rá nem szedik, azt fölfogni nem bírja, hisz az állam is urakból áll. A törvényhozás még nem számolt a népnek e praktikus indolenciájával. Az ö szemei előtt csak az eszme s a közhasznú cél lebegett. Szabadságára bízta a népnek, hogy lépjen be a segélypénztárba, ha akar, — fizessen, ha akar; de ezzel egyszersmind az óriási többség számára az intézményt egyelőre hatálytalanná tette. titokzatos világ; oly csendes, oly illatos és fűszeres és balzsamos. S ez mind rám lehel! E néma, hangtalan világban szinte megfeledkezném a hangos beszédről, ha kakuk, harkály, biliegény és csiz nem keltegetne álmomból. Igy járok hegyen-völgyön s ki ne látná be, hogy jó társaságban, finom, szellemdús, aetheri, elit-társaságban forgok. Jó társaság, de finnyás és kényes! Durva hangot, parvenü arcot, üres szivet nem tűr. Bűn, gond, önzés neki annyi, akár egy malomkő a nyakába. Minden arcot elvisel, de végrehajtókkal nem sétál. Bármily nehézséggel megküzd, hegyeket mászik, áram ellen úszik, szirtekre kúszik, viharral játszik, de 'a. kenyér-gond sötét barázdája neki Medúza-arc ; attól megkövül. A mohot a levágott fényük kifordított tökéin szereti, de a kenyér- s a krajcárpenésztől elájul; a villám izzó, vörös fényétől nem fél, de az aranyszomj sárgalázas arcától szótalan lesz, beteg lesz. Finom, finnyás társaság! Csupa érzés és lélek, de a sorvasztó gond és durva bűn az ö megölői, malomkövek ... s ki fog malomkövekkel nyakában sétálni ? S mily hangulattal megyek hát Mária-Cell felé ? Mitől lesz hangos az úton a lelkem ? Vájjon történet, geológia, költészet Mentorom s Múzsám-e ez úton ? Mily színekkel dolgozik a lelkem ? Két szóval jelzem: én haza megyek. Szárnyaló lélekkel járok ott, mely inspirációit a nagyszerű természetnek s a legédesebb