ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-08-31 / 36. szám

Ha a törvényhozás a biztosítást kihatóvá akarja tenni s ha sikerekre számit, akkor neki azt kötelezővé kell tennie. A mi népünk oly ügyetlen és neveletlen, hogy saját belátására ezt a nagy érdeket bizni nem lehet. Az nem lép be sehová, ahol fizetni kell. S ki vigye be s ki kapacitálja pl. a népet, hogy lépjen be a biztosításba? A biztosítási pénztáraknak kezelésével addig is mig külön nem szervezkednek, a jegyzők vannak megbízva. A jegyzők most már ennek az intézménynek is lelkei, nyélbeütöi, mozgatói; mert a jegyző Magyarországon minden; minden, tehát semmi! Mindennek kellene lennie, de azt tisztességesen el nem végezheti; tehát tesz, amit tehet s ugy ahogy tehet, lavíroz, kapkod, dolgozik, nyög s örül ha békét hagynak neki. Igy aligha lesz valami a segélypénztárból s éppen ugy sok másból, ami csak papíron van meg, mert hiányzik a papiros törvénynek életbevaló átültetése; hiányzik a népet fölkaroló, a népet vezető, tudatlanságához leereszkedő, gyarlóságát fölemelő hatalom. A közigazgatás e részben sokat tehet; de ugy amint az most él s uralkodik, nem tesz s nem is várhatunk tőle sokat; tehát magunknak kell tennünk. A Népszövetség is ebből a gondolatból indul ki. Társadalmi, testvéri közreműködés kell a gyengéknek gyámolitására, akik nemcsak gyengék, hanem csökönyösök és hálátlanok, ha erős, szilárd társadalmat kívánunk teremteni. Nagylelkű, a szó szoros értelmében ingyenes, mérget s hálátlanságot nyelni tudó közérzés s önzetlenség kell hozzá, hogy a nép jólétét s boldogságát előmozdíthassuk. — Az ember nem gép, mely lelketlenül zakatol, mig csak el nem kopik. Az teljesen igaz, hogy »az ember munkára van teremtve, mint a madár a repülesre«, de a hajtó erő benne a lélek. És a munka tökéletessége a lélek egészségétől függ. Az újkori vallástalan szellem ezt az alapigazságot tévesztette szem elöl, midőn az emberi természet követelményét, az észszerű munkaszünet szokását eltörölni akarta. Munkaszünetet tart azért minden munkás lény, mert különben elpusztul akár az ember, akár az állat. De e munkaszünetet a célszerű irányba kell ismét terelni. Általánosan beismert és a tudomány által is bizonyított munkaszünet az emberi szervehitéletnek bájaitól kölcsönözi s a természet fönséget a kegyelem bensöségeivel egybefüzi. Lélekkel járok ott, mely hegyről hegyre száll, hogy a legfölségesebbet elérje. Sziklák közt bolyongok s anyai keblet keresek. Lélekkel járok ott, mely zárt kertbe hatol, hogy a legszebb liliomot lássa. Nem is járok; kúszom; a természet szépségein, mindmegannyi fokon fölfelé iparkodom ; a tört sugarakat egybeolvasztom; a szétszórt színeket, a csillámot, a vonalak harmóniáját öszszegyüjtöm; az Isten gondolatait, mint színes kavicsokat összeszedem, hogy a kavics helyett az »elsö gondolat« drágaköve ragyogjon kezemben, hogy a tört vonalak a legideálisabb arcképpé egyesüljenek s a szétszórt sugarak a legszebb szemben mint mélységes, bensőséges tüzű napok kigyúljanak s felém ragyogjanak. A szent Szűz arcára gondolok! Ez a szép természet nekem csak keret; hegy, völgy, patak, szirt, erdő, fényű, balzsam, illat, felhő, napsugár nekem csak keret . . . e keretből néz reám az én anyám. Mária-Cell anyám háza! Bár cella csak, mégis ragyogó, színpompás, szivárványos ; szebb, mint bármely palota. S ezt a cellát ide építette a szent Szűz; ez az ö nyaralója! Ide vonult*el, messze a várostól, gyáraktól, a zűrzavartól. Kivonult Babilonból s épített magának egy függőkertet, magasan a tenger fölé; hegyek a bástyái s szirtek az oszlopai. »Elzart kertet« épített itt, hűs, illatos, balzsamos kertet, s andalog benne s zet részére minden hetedik nap. Azonban ezt magasabb szempontból kell felfogni. Nemcsak a test pihenése szükséges, de főleg a lélek — az embert éltető elem — üdülése és táplálása is. Ezért a vasárnapi munkaszünet szükséges, mert akkor meríthet a lélek vigaszt, reményt, erőt a vallás gyakorlása folytán, hogy nemes bizalommal és türelemmel teljesíthesse kötelességeit, végezhesse munkáját. Ezt a vallásos eszmét akarja bevinni a törvénybe a katholikus egyesületek országos szövetsége és felszólítja a községek képviselő-testületeit, hogy támogassák törekvését. Esztergom képviselő-testületéhez is legközelebb benyújtják az indítványt, hogy a képviselőházhoz ebben az irányban kérvény intéztessék. Ezt az indítványt melegen fogják pártolni mindazok, kikben emberies gondolkozás és vallásos érzés van. Felhívás Magyarország katholikusaihoz! Az elmúlt években megtartott Katholikus Nagygyűlések nemcsak a katholikus öntudat megerősödésére szolgáltak, de üdvös határozataikkal, melyekből immár nem egy meg is van valósítva, a katholikus társadalmi tevékenységet is nagyban előmozdították. Folytatni ezt a munkát, melytől egyház és haza fölvirágzását reméljük, kifejezést adni újból hűségünknek, ragaszkodásunknak anyaszentegyházunk és édes magyar hazánk iránt; tanácskozni a további teendőkről, melyek reánk várakoznak: a folyó évben is katholikus nagygyűlésre hívjuk össze Magyarország katholikusait. A harmadik országos katholikus nagygyűlés október 15—ltí. napjain fog megtartatni, a nagyméltóságú püspöki kar védnöksége mellett Budapesten, az ország fő- és székvárosában. A nagygyűlésnek rendes tagja lehet minden katholikus férfi, ki ezen szándékát folyó évi szeptember hó 30-ig a nagygyűlést előkészítő bizottság irodájában ' (Molnár-utcza ll.

; katholikus kör) bejelenti s tagsági dij fejében 4 koronát fizet. A rendes tagok résztvehetnek a szakosztályi üléseken, a nyilvános üléseken, a nagygyűléssel kapcsolatos ünnepségeken, s a szakosztályi üléseken szólási és szavazási joggal bírnak. A hölgyek pártoló-tagjai lehetnek nagygyűlésünknek s tagsági dij fejében két koronát fizetnek. A pártoló-tagok a nyilvános üléseken s a nagygyűléssel kapcsolatos ünnepélyeken vehetnek részt. Kedvezményes utazásról, elemezésről, lakásról gondoskodva leend, s a szegényebbeknek a tagsági dij elengedtetik. A nagygyűléssel egyidejűleg fog megtartatni ez évben is az oltáregyesületi Kongresszus s ugyanekkor lesz a katholikus egyesületek országos szövetségének évi közgyűlése is. akarja, hogy aki hozzá jön, úgy jöjjön mint haza, úgy jöjjön, mint a szent Szűz gyönyörűségének kertjébe. Ne hanyagoljuk el e gyönyörű természetet; a vidék bubája képezi a kép keretét, — a szimfónia praeludiumát, — a szent Szűz hajába font kaméliát. Ez a vidék úgy pompázik itt mint egy darab smaragd, elrejtve, elzárva a profán nagy világtól. A vasút sínpárja még nem nehezedik rá; gyárak zakatolása nem veri föl csendjét; a vashámor sem okád már füstöt s nem borítja kormos foltokkal az azúr eget; erdőkből s hegyekből van ez »elzárt kert« palánkja. Hegy hegy fölé mered; csúcsosan, hegyesen állnak köröskörül, akár csak a kerti sövény cövekéi; egyik a másik fölé magaslik, mind megannyi őrszem és néz és fülel. E szép vidék illata a meg nem mételyezett, a tiszta természet, a természetes őserő s azontúl a bensöség, az áhítat, a kegyelem . . . ezt érezni kell! E szép vidék illata az, hogy ez egy darab szent föld s az ember mezítláb szeretne rajta járni. E szép vidék illata a gyermeki érzület az Istenanya iránt, ki itt otthon van. E vidéken nem ömlik el az ember életének, a történelmi nagy eseményeknek illata. Hogy itt valami különös harcok folytak volna, azt nem tudom; de nem is akarom tudni; az nem idevaló. A történet csak annyit tud, hogy itt kezdet óta erdők zúgtak, hegyi patakok rohantak, alpesi hómezök váltakoztak enciános, fehér lóherés rétekkel, s más történet itt nincs. A részletes programmot idejekorán fogjuk megküldeni a jelentkezőknek. A jelentkezéseket, hogy mindennel idejekorán készen legyünk, kérjük legkésőbb szeptember hó 30-ig okvetlenül beküldeni. Magyarország katholikusai! Egyházunkért és hazánkért egyformán dobogó szivünk lelkesedésével hiyjuk meg Magyarország katholikusait a mi nagygyűlésünkre. A ki csak teheti, szegény és gazdag egyaránt, papok és világiak, jöjjenek el mind, hogy a hitnek és hazaszeretetnek mindnyájukat átható érzelmeiben egyesülve, ismételjük meg szent fogadalmainkat : katholikusok vagyunk, katholikusok maradunk, magyarok vagyunk, magyarok leszünk — szivünk utolsó dobbanásig ! Budapest, 1602. Szent István királyunk ünnepén. A Magyarországi Kath. egyesületek orsz. szövetsége nevében: Ifj. Zichy János gróf elnök. Gróf Apponyi Géza, Dr. Boromisza Tibor, prelátus, Báró Gerliczy Ferencz, Kánter Károly, lovag Matytyasovszky Lajos, Dr. Zlinszky János, alelnökök. Gyürky Ödön, titkár. — „Tömörülés" a jelszó most minden társadalmi mozgalomban. Egyesült erővel lehet csak nagy dolgokat létesíteni és az egyes ember tehetetlenül áll a milliók ellenében. Felismerte ennek jelentőségét napjaink társadalma is, azért azt látjuk, hogy mindenütt a szervezés munkája folyik. Eszmét az életbe vinni, közérdeket megvédeni máskép nem lehet, mint szervezett egyesülés utján. Ezért látjuk, hogy a szociáldemokraták milyen szilárdan szervezkednek, a protestáns felekezetek mindenütt testületileg rendezve vannak érdekeik védelmére. Németországban pedig, söt a szomszéd Ausztriában is alig van felnőtt katholikus, ki nem volna öntudatos tagja egy erőteljes egyesületnek. A korszükségtől parancsolt egyesülés érzete hozzánk is elhatott, azért a katholikusok Magyarországban is szervezkedni kezdenek. Erre a czélra rendeznek évenkint nagygyűléseket, hol a katholikus vallás érdekeit megbeszélve, irányt kapjanak a közös érdekek védelmére. Az idén október hó 15—18. napjain lesz Budapesten a katholikus nagygyűlés, mely az előbbiek példájára a legáldásosabb befolyást van hivatva gyakorolni a katholikus közérdekekre. Reméljük, hogy Esztergomból is sokan részt fognak venni, hogy ott uj erőt és lelkesedést merítsenek. Itt majd át fogják látni a katholikus vallás jelentőségét és felbuzdulva a lélekemelő benyomásokon, örömmel fogják teljesíteni vallásuk iránti kötelességeiket a közélet minden irányában. Itt pogányság nem lakott. Akkor, mikor az a virág, melyet ez elzárt kertben tisztelünk, még ki nem nyilt, mélységesen mély s mélyen sötét rengeteg terült el erre, s medvék s hiúzok, szarvasok s bölények laktak benne. Itt nem küzdöttek velük gladiátorok s a vértanuk lelkei, mikor saját sírjaikhoz zarándokolnak, nem erre veszik útjukat. Ide az ember már mint keresztény jött. E fenyők árnyékában, e vizek mormolásánál, ez éber hegyek lábánál ünnepet ül a szent Szűz tisztelete. Fölséges terraszra építette templomát, s e boltivek alatt száll ég felé számtalan nemzedék áhítatának tüzétől élesztve lelkünk. Oly jól, oly bensöséggellehet itt imádkozni. Inspirációkat lehel az egész táj s inspirációkat MáriaCellnek, a szent Szűz cellájának názárethi szelleme. Inspirációkat lehelnek az Alpok fehér csillogású, örökös hó koszorúzta hegyláncai, s annak a páratlan, egyetlen léleknek szeplőtelen ragyogása, mely a hónak csillogását egyesi tette a szeretetnek forróságával. Inspirációt lehel a hegyi patakok kristály-tisztasága, s a szent Szűz lelki világának homály talán átlátszósága; a mindig üde rétek, a balzsamos füvek, az olajos fenyők arra a fölkent lélekre s arra az arcra figyelmeztetnek, melyen elömlött a szépség, a gratia s a kinek a neve is olyan, mint a kiömlött illatos olaj. Az ember repeső szívvel jár feléje s nehezen esik elválnia s aki azt egyszer átérezte, hogy az elutazás neki búcsúzás, az szívesen jön vissza s mindannyiszor édesebb érzelmekkel. S hogy e bájt és kegyelmet kellően kiél-