Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
katolikus és felvidéki püspöki városokban tudott a mozgalom gyökeret ereszteni, míg a felekezetiig vegyesebb Erdélyben nem ért el sikereket a szervezkedés. A források mintegy 10-12 000-re teszik a keresztényszocialisták ekkori létszámát. A keresztényszocialista mozgalom a világháború éveiben megbénult. Az 1917-18. évi újjászerveződés újabb átalakulással is járt. 1918. február 3-án ismét egyesült a politikai katolicizmus konzervatív és szociális áramlata, a néppárt és a keresztényszocialista párt, és létrehozták a Keresztény Szociális Néppártot, amelyhez csatlakozott az egyesületek szövetsége is. Közös kongresszusukat 1918 áprilisában tartották, ahol a mozgalom megélénküléséről, új helyi csoportok és egyesületek alakulásáról számolhattak be. A polgári demokratikus köztársaság hónapjaiban a keresztényszocialista mozgalom politizáló- dott; az addigi egyesületi és kezdetleges szakmai érdekvédelmi tevékenység helyére a politikai pártban való aktivizálódás lépett. Magán a politikai katolicizmuson belül a konzervatív-agrárius irányzat háttérbe szorult, és a keresztényszociális vonal vette kezébe a kezdeményezést. Ennek oka az, hogy az egyre radikalizálódó szociáldemokráciával csak egy hasonlóképpen radikális szociális programot lehetett szembeállítani. A Keresztény Szociális Néppárt demokratikus baloldala, Giess- wein és környezete együtt kívánt működni a polgári demokrácia pártjaival; míg a Haller, Huszár, Ernszt és Vass Józsefvezette mérsékeltebb keresztény szocialisták a polgári társadalom megvédését a polgárszövetségben látták, ezért ők inkább a megújuló vagy újonnan szerveződő ellenforradalmi pártokkal keresték a szövetséget. A kommün hónapjaiban a keresztényszocialista mozgalmat be- tütották. Csak néhány esetleges nyoma maradt annak, hogy megkísérelték az illegális szervezkedést és tevékenységet is, elsősorban Budapesten. A magyarországi keresztényszocializmus mozgalmi szintjét 1918-ig nem a pártszervezetek, hanem az egyesületek és a szakegyletek képezték. 1919 után azonban az egyesületi-szakegyleti-párt struktúra felbomlott és átrendeződött. A Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetsége 1919 augusztusa után nem folytatta működését. Az egyesületek felolvadtak a pártpolitikában, ezek lettek a helyi keresztényszocialista pártszervezetek. A mozgalmi tevékenység pedig egyértelműen átalakult szakszervezeti-szindikalista jellegűvé. így a Horthy-korszakban kezdetben politikai síkra, majd a szindikalizmusra került át a hangsúly. A keresztényszocialista mozgalom kibontakozása 1919-20 folyamán nyilván konjunkturális volt, de egy tényleges rendszerváltás, egy populáris és szociálisan megújított polgári társadalom alternatívája is benne rejlett a hatalomhoz való közelkerülésükben. A párt néhány hónapos komoly tömegbefolyása mellett - ami az 1920-as választásokon a mandátumoknak majdnem a felét jelentette - a mozgalom másik fő vonulatává a szakszervezeti tevékenység vált, hogy mozgalmi szinten is megtörjék a szociáldemokraták hegemóniáját. Ehhez legközelebb ugyancsak 1919-20 fordulóján kerültek, amikor leszámítva a túlzásokat, mintegy 40 országos szakmai szövetségben 100 000 tagot tömörítettek. (Saját adataik 190 000-ről szólnak, a szociáldemokratáké kb. 220 000 volt.) A keresztényszocialisták először 1921. május 14—17. között tartottak országos kongresszust a forradalmak után. Ennek az volt a jelentősége, hogy egyértelművé tették: a mozgalom gerincét a szakszervezeti irányzat képezi. A tanácskozáson kimondták az addigi szövetség feloszlását, és megalakították a Keresztényszocialista Országos Szakszervezetek Szövetségét. Elnöke Székely János volt államtitkár, főtitkára Szabó József lett. Ettől kezdve a keresztényszocialista mozgalomban megerősödött a gazdasági-szociális érdekvédelem. A mozgalom az állami- és közüzemekben, ahová a hatalom a szociáldemokratákat nem engedte, illetve néhány periférikus ágazatban és rétegben mintegy 40-50 000-es tagsággal konszolidálódott. A hagyományos katolikus centrumokban tovább éltek a keresztényszociális egyesületek, annak ellenére, hogy országos központjuk nem működött. Az egyesületek képezték a továbbiakban is a városokban a helyi keresztényszocialista mozgalom központját, összefogóját, annak mintegy keretét, legyen az akár politikai, akár szakmai jellegű. (Élükön általában egy-egy tekintélyes kanonok vagy plébános állt.) Pl. 1922-ben ünnepelte a Győri és Győrvidéki Keresztény Szociális Munkásegyesület fennállásának 25. évfordulóját. Ekkor az egyesületnek 3000 tagja volt, és keretében 15- féle szakmai csoport (szakegylet) működött. Ugyancsak 1922-ben - tehát a politikai működés visszaszorulása során - reorganizálták a Szombathelyi Keresztény Szociális Egyesületet, amelynek ekkor 1600 tagja volt. 502
