Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)

bániai könyvtárból a helybeli polgármester vett ki könyveket. IVÁNKA Endre: Két magyarországi plébániai könyvtár a XV. században, in: Száz 1938, 144, 166, 232.

23. ENGEL Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Budapest, 1977, 71-72, 104. Vö. CSÁNKI, III. 361.

24. Jelzete: Vp. kápt. mit., Vp. eccl. et capit. 91. Fényképe: 0F 287844.

25. OÓNIS, Középkori jogunk, 35-36, 53.

26. Újfalvi Gál custos 1472 tavaszán még élt. Mon. Vespr. III. 220. Vö. a 17. jegyzettel. A lcltártöredék viszont néhai Gál őrkanonokról tudósít. Utóda 1472 nyarán Csepeli Benedek lett. DF 201432 (Vp. kápt. mit., Litér 7).

27. 0F 200512 (Vp. pk. 1t., Miscellanea 60), másolata: DL 72256.

28. A Szent György fejereklye csak azért szerepel benne, mert feljegyezték, hogy hermáját Rozgonyi Simon püspök idejében megjavították. TTár 1086, 569.

29. Az első öt keltezetlen tétel keletkezését egyfelől a közvetlenül utána következő 6. bejegyzés pontos - 1402. december 25. - dátuma, másfelől a 2-3. tételben szereplő vikárius személye határozza meg. A könyvet kölcsönző vikárius ugyanis aligha azonosítható a Veszprémből 1400-ban Győrbe távozó Csepeli Benedek hántai préposttal, aki távozásáig egyben veszprémi kanonok és veszprémi püspöki vikárius volt, mert öt a feljegyzést készítő őrkanonok minden bizonynyal nem vikáriusként, hanem legnagyobb méltóságának megfelelően (hántai) prépostként említette volna. Szcntgyörgyi Andrást, a Bolognában kánonjogból doktorált Csepeli Benedek utódát viszont annál inkább jelölhette vikárius címmel, hiszen neki ez volt a legnagyobb méltósága. OL 982., Mon. Vespr. III. 267., BE0Y, Győri székeskáptalan, 329. Szentgyörgyi titulusairól 1404. évi oklevele tájékoztat. DL 10926. Csepeli Benedek tanulmányaira lásd VERESS, Olasz egyetemek, 52. Egyetemi tanulmányait Csepeli János fia, Benedek minden bizonnyal Krakkóban kezdte. Album studiosorun universitatis Cracoviensis, I. Cracoviae, 18B7, 157.

30. A három custos méltóságviselésénck kormeghatározásához a leltártöredéken kívül felhasználtuk: DF 201492 (Vp. kápt. mit., Keszi 32)., DF 201634 (Vp. kápt. mit., Számadáskünyv I. - továbbiakban: Számadáskönyv)., DF 201549 (Vp. kápt. mit., Somogyi tizedek 35). A Somodori elönévre lásd DF 201539 (Vp. kápt. mit., Somogyi tizedek 34). Nem kétséges, hogy a nemesi származású veszprémi egyházmegyés Polyáni János, akinek apja Polyáni Parvus Pál volt, azonos Somodori Jánossal. Mon. Vespr. IV. 457, 465., DL 00722., Mon. Vat. 1/5. 92.

31. ADÉL Jenő: Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Budapest, 1000,

6, 16, 102-110., FRAKNÓI Vilmos: Mátyás király diplomatái. XIV. Ifjabb Vitéz

János, in: Száz 1099, 291-309, 309-410., TÓNK, Erdélyiek egyetemjárása, 25?. Balbus - noha püspök pártfogója társaságában már 1493 táján megfordult Veszprémben (ÁBEL i.m. 33-35, 49-50, 53, 50. FRAKNÓI i.in. 410), 1496/1497 fordulóján lett veszprémi kanonok, s ettől a méltóságától 1513/1514 fordulóján vált meg. Meglehetősen ritkán tartózkodott Veszprémben, ezért többnyire nem kapott osztalékot. Móri. Vespr. IV. 47., Számadáskönyv passim, vö. LUKC5ICS, Veszprémi káptalan, 11. Vitéz Mihály 1490 és 1498 között lett budai főesperes és veszprémi kanonok, s ezeket a méltóságokat 1511-ig viselte. 1490-ben még elődje, Mileji János (Mon. Vespr. III. 304, 317) töltötte be ezeket a tisztségeket. Vitéz Mihály osztalékát akkor is megkapta Veszprémben, amikor nagybátyja bécsi püspöki adminisztrátorságától aligha függetlenül, rövid ideig a bécsi egyetemen a magyar náció procuratora volt. FRAKNÓI, i.m. 407-400., VERESS,

95