Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)

Paduai egyetem, 20., Uö: Olasz egyetemek, 167, 171, 252-253) (azonosítása az 1499-ben elhunyt Vitéz Mihály zágrábi préposttal, téves), 258., SCHRAUF, Bécsi egyetem, II., 26, 37, 60, 81, 149, 256., ÁBEL, i.m 104-105, 108-109, Számadáskönyv passim., Mon. Vespr. IV. 180.

32. Az értékes számadáskönyvre és egyes adataira LUKCSICS, Veszprémi káptalan, 11. és passim hívta fel a figyelmet. A 420 oldalas számadáskönyv jelzetét lásd a 30. jegyzetben.

33. Mon. Vespr. III. 242., BÉKÉÉI, Káptalani iskolák 415., GUTHEIL, Veszprém, 336, EUBEL, Hierarchia, II. 219., HARSÁNYI, Domonkosrend, 323.

34. DF 201443, 201456, 201462. (Vp. kápt. mit., Vp. oppidum 58, Vp. eccl. et capit. 56/A, Vp. oppidum 60.) Vö. GUTHEIL, Veszprém, 332-333., ahol az 1476 tájára datált oklevél keltezése, jelzete téves, s regesztája pontatlan. Vö. az 1481. évi pécsi domonkos tartományi gyűlésről tájékoztató, és most előkerült oklevéllel. DF 287848 (Vp. kápt. mit., Vp. oppidum 59). A domonkos női szerzetesek férfi szerzetesek által történt felváltásáról az irodalom nem tud. HARSÁNYI, Danonkosrend, 81, 103-104.

35. GUTHEIL, Veszprém, 333-337.

36. Kornis végrendeletére lásd az 53. jegyzetet. Meglehet, hogy a Confessionale Budán nyomtatott példányáról van szó. SOLTÉSZ Zoltánná: A második magyarországi ősnyomda nyomai, in: M<sz 1958, 144-157. A két domonkos szerzőre lásd Lexikon für Theologie und Kirche. Hrsg, von Michael BUCHBERGER. I-X. Freiburg im Breisgau, 1930-1938. I. 511, VI. 518.

37. MÁLYUSZ, Egyházi társadalom, 54-56, 103., BÚNIS, Jogtudó értelmiség, 19, 28-29., MEZEY, Deákság, 157-158., 162-164., KOVÁCS, Studensek, 5.

38. Különösen jól tükröződik ez a Számadáskönyvben. Más forrásban olykor a ma- gistert is megtisztelték a dominus címmel.

39. A székesegyházi főesperességhez kánonjogilag hozzátartozott a veszprémvári Mindszentek prépostság. Egy 1418. évi pápai oklevél szerint archidiaconatus maioris ecclesie Vcsprimiensis cun prepositura ecclesie omnium sanctorum in castro Vesprimiensi eidem archidiaconatui canonice annexa. Mon. Vespr. III. 11-12.

40. Egy 1469. évi oklevél alapján a káptalan létszámát 32, illetve 36 főre szokták tenni. MÁLYUSZ, Egyházi társadalom, 116., GUTHEIL, Veszprém, 107-108. Az értékes oklevél (lásd a 47. jegyzetet) a káptalan 32 tagját sorolja fel név szerint. A listából azonban hiányzik Újfalvi András felsőörsi prépost, aki egyben veszprémi kanonok volt (GUTHEIL, Veszprém, 188-189), továbbá a somogyi és a segesdi főesperes neve. (A veszprémié nem, mert - mint a 39. jegyzetből kiderül - azonos volt az oklevélben szereplő kispréposttal.) A hiányokat figyelembe véve, a 32-es létszámot 35-re kell kiegészíteni. Ezzel összhangban a káptalani számadáskönyv egyszer 34, másszor pedig 35 veszprémi kanonokról tájékoztat. Mivel a kanonoki testületek tagjainak a száma inkább páros szokott lenni, s ekkora testületnél halálozás, vagy más ok folytán üresedés mindig előfordulhatott, 36 kanonok alkothatta a veszprémi káptalant. Ezt alátámasztja egy 1550-ből való forrás, amely 36 kanonoki helyet sorol fel, 35-öt névvel együtt, míg a 36. helyet üresedésben levőnek tünteti fel. LUKCSICS, Veszprémi káptalan, 28-29. Ez a forrás minden bizonnyal a középkori állapotokat tükrözi, hiszen annak kevés a valószínűsége, hogy a 16. században új kanonoki stallumot létesítettek volna. Más kérdés, hogy mikortól volt 36 fős a székesegyházi testület. A kanonokok száma a vita communis idején és később is a bevételektől

96