Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

szavak nélkül, gondolatok nélkül, egész lényük egyedül az erejüket csörömpölte.

György barát Alvincon akart pihenni, mielőtt Gyulafehérvárra utazik a december tizenhetedikei bíborosi ceremóniára. Alvinc... olyan, mintha otthon volna Kamisac várában — vagy még inkább Sajóládon. Elbocsátotta katonáit, szállásolják be magukat a távolabbi házakban. „Menjetek, fiaim, nem lehet örökké fegyverben, harcban állni. Nem lehet örökké a betörő tudatával élni, amikor itthon vagyunk.”

A tábornok és a főkapitány — a barát gesztusként ajánlotta fel — a kastélyban kapott szállást. S hogy még mennyi és miféle katona szállásolt oda be, akiket még sosem látott, akikhez még sosem szólt? Nem tudta, s nem is érdekelte.

A szobájában végre jól érezte magát. Már nem tartotta kezében az idők erejét, „nem lehet mindvégig megtartani”, kínozta a hátfájás, a köhögést szúró érzés kísérte a mellkasában.

A napközi lovagláshoz ruhát kellett váltania. Most visszavette pálos öltözetét. Belebújt, s amint végigomlott testén a fehér szövet, úgy érezte, mint aki megtalálta, amit régóta keresett, s nem hiányzik semmi. Mellénél megemelte a habitust, a szájához emelte. Talán az öregség, a fojtó köhögés okozta, ahol szája érintkezett a reverendával, a nyál foltszerűen átitatta a szövetet.

Elővette a breviáriumot. „December tizenhetedike, december tizenhetedike, mi is szól mára?”

A következő idézetet találta Nagy Szent Leó pápa leveléből:

„Az Isten Fia az ő mindenhatósága folytán úgy is taníthatta volna az embereket és úgy is üdvözíthette volna őket, ha csak úgy jelenik meg a világon, mint ahogy az ősatyáknak és a prófétáknak megjelent látható alakban, amikor Jákobbal küzdött, vagy szólt az emberekhez, vagy amikor mint vendég látogatta meg őket, sőt együtt is étkezett velük.

De mindezek a megjelenések csak előképei voltak annak az Embernek, akinek az ősatyáktól való igazi emberi származását titokzatos módon előre megjövendölték.

Éppen ezért nem is hozhatták létre ezek az előképek a mi öröktől fogva elhatározott helyreállításunk biztosítékát... az isteni és a szolgai természet egy személyben egyesült, és így született meg az-3 199 K-