A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
Nem kétséges, hogy ezekben a napokban a Magyar Tanácsköztársaság katonai és politikai szempontból a legsúlyosabb korszakát élte át. Kun Béla, aki a külügyek élén állott, a többi kommunista népbiztossal egyetértésben diplomáciai úton kísérelte meg a Tanácsköztársaságra nehezedő katonai nyomás csökkentését. Ezt a célt szolgálták a párizsi békekonferenciához és a győztes nyugati hatalmakhoz eljuttatott kormánynyilatkozatok, amelyekben meghatározták a Tanácsmagyarország területi és.nemzetiségű politikáját. Ezek szerint — a Magyar Tanácsköztársaság nem áll a területi integritás alapján, tehát nincsenek területi követelései, illetve visszakövetelései az utódállamokkal szemben: — sem a cseh-szlovák állammal, sem pedig Romániával, vagy Jugoszláviával szemben nem folytatunk támadó háborút; — a magyar területen élő nemzeti kisebbségeket önálló nemzetiségi életükben semmi vonatkozásban nem korlátozzuk; — az összes szomszédos országokkal békésen és baráti kapcsolatban akarunk élni. E kormánynyilatkozatok az intervenciós támadásokat nem tudták megállítani, mert a nyugati imperialista hatalmak nem a béke helyre- állítására törekedtek. Mindamellett kétségtelen, hogy ebben a rendkívül nehéz és kényes helyzetben kerülni kellett mindent, ami ellentétben állónak látszott a tanácskormány nyilatkozatában lefektetett elvekkel, hiszen ezek elfogadása vagy legalábbis figyelembe vétele létkérdés volt a Magyar Tanácsköztársaság számára. Ebben a helyzetben következett be a komáromi vállalkozás május 1-én, amikor munkások és vöröskatonák támadást indítottak Komárom ellen és megkísérelték a város visszafoglalását. Az akciót Kun Béla és Szántó Béla népbiztosok a leghatározottabban ellenezték, mert veszélyeztette a tanácskormány fentiekben ismertetett politikáját és kiválthatta az imperialista hatalmak azonnali együttes fegyveres intervencióját. MAGYAR VÖRÖSKATONÁK ÉS MUNKÁSOK TÁMADÁSA KOMÁROM ELLEN Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy a balparti Komárom ellen végrehajtott támadás terve a honvédő háború legválságosabb napjaiban került végrehajtásra. Abban az időpontban, amikor az ellenséges burzsoá hadseregek támadó hadműveletei a Magyar Tanácsköztársaság létét a legközvetlenebbül veszélyeztették. A proletárhaza iránti szeretet és a közvetlen veszélyeztetettség tudata idézte elő a Tanácsköztársaság nehéz helyzetén a minden áron való segíteniakarást a katonák és a győri Direktórium tagjai részéről. Ez az elhatározás, kétségen kívül, nagymértékben támaszkodott az elnyúló határszakasz mentén élő dolgozó tömegek helyeslésére és együttérzésére. 76
