Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-14 / 29. szám
helyi história Felszereltség, járművek A kerékpáros csapatnem alapvető felszerelési cikke maga a kerékpár volt. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédségnek kétféle rendszeresített szabványos kerékpárja volt. Mindkettőt a csepeli Weiss Manfréd Művek gyártotta, és 19 M, illetve 32 M kerékpár néven voltak használatban. Kiképzési célokra további típusok is szolgáltak a honvédségben, Puch, Steyer és Bianchi gyártmányúak, valamint többféle, polgári használatra gyártott Csepel kerékpár, de ezek darabszáma nem volt jelentős. A második világháború során gyakran vonultattak be polgári tulajdonban álló járműveket is, gyakran tulajdonosukkal együtt. Említést érdemel még a 32 M kerékpár ösz- szecsukható változata, amelyet az ejtőernyős csapatok számára gyártottak. A hadikerékpárt különféle szerelékekkel tették alkalmassá arra, hogy a katonaélethez szükséges felszereléseket szállítani lehessen. Vázára karabély hordkészüléket szereltek, csomagtartójára kerékpáros málhatáskát lehetett rögzíteni. A golyószórót, a távbeszélő és az árkász felszerelést szintén speciális hordkészülékekkel és szíjakkal rögzítették. A korabeli tapasztalatok szerint a 32. M kerékpár hadi alkalmazásra megfelelő, megbízható, robosztus szerkezet volt, amelynek teherbírása meghaladta a 150 kg-t. Egy 1942-ben avatott kerékpáros tiszt mondta róla: „...csak elhagyni lehetett, elrontani nem...” Gumiabroncsa egyaránt lehetett tömlős és tömör kivitelű. Kevés karbantartást igényelt, a szétszedést csak a tisztításhoz szükséges mértékig engedélyezték. A bonyolultabb munkák elvégzésére minden szakasztörzsben egy műszerész volt beosztva. Az alakulatok gépesítettsége 1938-at megelőzően megfelelt a honvédség átlagának., majd a német - és kisebb mennyiségben olasz - gépjármű-szállításokból kifolyólag az egységeket nagyobb mennyiségű teherautóval látták el. Ezt követően a kerékpáros alakulatok már nem csak a nevükben voltak „gyorscsapatok”. A kerékpárosok fegyverzete nem különbözött az egyéb csapatokétól, az egyéni lőfegyver az 1931., illetve 1931/A. M. puska volt. Rendszeresített nehézfegyvereik között szerepelt a 31 M. golyószóró, a 1907/31M. Schwarzlose géppuska, valamint az 1936 M. 20 mm-es Solothurn nehézpuska. A páncéltörő ágyús szakaszok 4 darab 36 M. 3,7 cm-es löveggel voltak felszerelve, melyeket a Krupp félrajkocsikkal vontattak. Megerősítésképpen 1939-től a zászlóaljak pa- „ rancsnoksága alá rendeltek egy 10,5 cm-es közepes tarac- p, kos üteget is, amely 4 db 1937 M közepes tábori tarackkal rendelkezett. További megerősítésképpen a zászlóaljak kaptak egy szakasz (6 db) CV-35 Ansaldo típusú kisharckocsit is. Az Ansaldók 3,2 tonna tömegűek voltak, 2 fős személyzet irányította őket és kezelte az ikercsövű Gebauer gyártmányú géppuskát. Már rendszeresítésükkor is elavultak voltak, gyenge páncélzatuk és kis teljesítményük alkalmatlanná tette őket a harcra. Kerékpáros katonai egységek Esztergom életében Az 1919-es forradalom utáni zűrzavarban különféle karhatalmi és katonai egységek működtek a városban és környékén. A rend megteremtésében és stabilizálásában tevékenyen közreműködött Szívós-Waldvogel József ezredes, aki sok szállal kötődött a városhoz. (Cikkünk a következő lapszámban folytatódik.) Egy esztergomi vitéz Szívós-Waldvogel József, vitéz (Esztergom, 1872.01.29.,- Esztergom, 1952.04.30) Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a cs. és kir. 26. gyalogezredben leszolgálta önkéntesi évét. A tiszti vizsga letétele után ténylegesítette magát. 1894.05.01-1916.02. között a 44. gyalogezredben szolgált. A háború kitörésekkor a 44. gyalogezreddel hadba vonult századparancsnokként. Végigharcolta az első világháborút, négy alkalommal sebesült. A forradalmak idején nem teljesített szolgálatot. Visszatért Esztergomba és itt megalapította a keresztényszocialista pártot. 1920-ban megalapította a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) esztergomi csoportját. A Nemzeti Hadsereg bevonulása után Esztergom vármegye katonai parancsnokává nevezték ki. 1921.09.09.-1922.05.15 (?) között a 3. kerékpáros zászlóalj parancsnoka volt, majd a budapesti műegyetemi karhatalmi zászlóaljat vezette. 1921-ben vitézzé avatták. Tábornoki rendfokozatban vonult nyugalomba 1925-ben. Halála után az esztergomi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Komoly szakítópróbája volt az országnak és benne a honvédségnek IV. Károly király visszatérési kísérletei, az úgynevezett királypuccsok. Kiemelhető az 1921. október 22-23-án lezajlott fegyveres összetűzés, a „budaörsi csata". Ebben a 4. kerékpáros zászlóalj tevékenyen is részt vett. A nyugat felől a fővárosba tartó karlista erők megállításához a Honvédelmi Minisztérium a rendelkezésre álló - és Hor- thyhoz lojális - alakulatok mozgósítását rendelte el. Október 22-én este a 4. kerékpáros zászlóaljat Pilisvörösvárra rendelték, majd Pesthidegkúttól nyugatra foglaltak állást, ez alatt a 3. kerékpáros zászlóalj Nyergesújfalunál biztosított. A két egység a harcokban közvetlenül nem vett részt, azonban az eseményekben fontos szerepet játszottak. Részben azzal, hogy a város katonai parancsnoka deklaráltan és szilárdan kormányzóhű maradt, részben pedig a főváros egyik megközelítési irányának zárásával.
