Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-03-15 / 10. szám

Az 1848-as esztendő megmutatta, hogy egy nép akkor válik nemzetté, ha hisz önnön erejében, hagyományaiban és értékeiben egyaránt. A rég múlt század tavaszán hoz­zánk is elért a változás szele, és az európai nagyvárosok sorába kapcsolódva Pesten is felizzott a forradalom parazsa. Az idei év különleges jelentőségét a szabadságharc és forradalom 160. évfordulója adja, Petőfi, Jókai, Vasvári és Kossuth, valamint március idusának oly sokat olvasott története minden alkalommal megdobogtatja a magyar szíveket. Reméljük, hogy mostani összeállításunk is hasonló üzenetet hordoz. Egy nevezetes nap krónikája Az események azóta történészek által többször át­vizsgált sorrendjében az első minden bizonnyal az a találkozó volt, ahol Petőfi Sándor, felesége, Szendrey Júlia, valamint Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula beszélgetett a jövőről. Mindez Petőfiék Dohány utca és Síp utca sarkán lévő bérelt lakásában történt, reggel hat és nyolc óra között. Jókai és Bulyovszky ek­kor fogalmazta meg azt a kiáltványt, melynek része volt a később kihirdetett 12 pont is. Ezután az Urak utcájába mentek, ahol a Libasinszky-ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövet­kező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - ekkor egy Fillinger nevű kereske­dő bérelte. Itt Jókai felolvasta a proklamációt, Pető­fi pedig elszavalta a március 13-án megírt, azóta le­gendássá vált Nemzeti dalt. Innentől Petőfi Sándor naplója „meséli” tovább a történetet: „A Pilvax kávé­házban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a „Nemzeti-dal”-t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fo­gadták, s a refrénben előjövő „esküszünk”-öt mind­annyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. Länderer nyomdájához mentünk, amely a legkö­4 hídlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom