Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-03-15 / 10. szám
zelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt ösz- sze a múzeum előtt, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!...” A magyar történelem egyik legdicsőségesebb napján, a Länderer és Heckenast nyomdát Petőfi, Jókai, Irinyi János, Degré Alajos, és Vidats János keresi fel, hogy Länderer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követeljék. Länderer némi ellenállást tanúsított ugyan, de megérezhette, hogy neve kedvesebben cseng majd a jelenlévők előtt és az utókor számára is, ha bölcsen enged, s a fiataloknak odasúgott segítő instrukció után mindenbe beleegyezett. S hogy teljesen tisztába tegye önmaga forradalomban betöltött szerepét, az forradalmárokkal bezáratta magát az irodájába. Míg folyt a két mű szedése és nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeg hevületét alkalmi szónokok fokozták. Mikor végre elkészültek az első példányok, Petőfi a Nemzeti dalt, Irinyi pedig a 12 pontot olvasta fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt a nép közé szórták. A hangulat igen emelkedett volt, a korabeli rajz nem véletlenül ábrázol csupa mosolygós arcot a nyomda előtt jelenetnél, a „pesti nép” igen nagy kedvvel vetette bele magát a forradalomba. Lelkesedésükre figyelve a vezérszónokok arra kértek mindenkit, hogy menjenek haza ebédelni, majd 15 órára térjenek vissza a belvárosi helyszínekre, különös tekintettel a Nemzeti Múzeumra, ahol népgyűlést terveznek. Délután már tízezernél is többen várakoztak a múzeumnál, őket Vasvári Pál és Iri nyi János szónoklata fűtötte tovább. A köz hiedelemmel ellentét ben Petőfi ekkor nem szavalta el a Nemze ti dalt, csupán kisebb beszédet mondott. A forradalmárok ek kortájt határozták el, hogy kiszabadítják fogságából Táncsics Mihályt, emiatt ad hoc bizottság alakult Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky részvételével, az alkalmi testület elsőszámú feladata pedig az volt, hogy többek között tárgyaljon Pest Város Tanácsával a nagy- formátumú személyiség kiszabadításáról. Ekkor csatlakozott hozzájuk Klauzál Gábor és Nyáry Pál, akik a történészek szerint ez időben mérsékeltebb polgári politikai vonalat képviseltek. A „márciusi ifjak” mellé álló, a polgári réteg számára könnyebben elfogadható vezetők hatására a forradalom is kiteljesedett, és immár nem lehetett csak az egyetemisták lázadásaként beszélni róla. A városházán aztán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról kezdett vitatkozni. Nyilván komoly „érvnek” számított a tanácsterembe betódult háromszáz forradalmár, de az épület előtt várakozó közel 15 ezer ember is komoly tárgyalási alapot biztosiIlit kivan a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a' sajtó szabadságát, eensura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. • S. Úvei.kinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási lekintetbea 5. .Nemzeti őrsereg. «. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszűntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. It Nemzeti Bank. 10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra magy ar katonáinkat ne vigyék külföldre. a’ külföldieket vigy ék el tőlünk 11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unia Egyenlőség, szabadság, testvériség;!
