Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)
2007-01-13 / 9. szám
hídlai magazin / 2007. január 13., szombat • HIDLAP ni Fülledt szolidság, misztikus tónusok Pöltl ”0xi” Zoltán Talán nem túlzás, ha úgy definiáljuk korunkat, hogy a karakteres női alkotóegyéniségek tündöklésének kora. Esztergom e tekintetben is „jól áll”, több női alkotó, például író, belső építész, iparművész, fotográfus, valamint festő és grafikus él itt. Ez utóbbi két műfajt, együtt képviseli Brassai Gabi, akinek szuggesztív, s talán nem túlzás azt írni, delejes hatású képei fixálták a közönség sok tagjának tekintetét és elméjét már. Az alkotó mától Bakács Tibor Settenkedő által megnyitott új kiállítással várja a képzőművészet rajongóit, a fővárosi Váci utcai Arten Galériában mától láthatók új képei.- Az Esztergomi Művészek Céhe tagja vagy. Hogy látod, milyen helyet foglalsz el a királyváros képző- művészeti életében?- Amikor beléphettem a céhbe, én éppen akkor diplomáztam a iparművészeti főiskolán, és ez a tagság már akkor is nagyon fontos volt nekem. Pont ekkor, 1997-ben csináltam egy kiállítást, az akkori „Babits” könyvtárban. Kaposi Endre szólt, miután látta a képeimet, hogy jelentkezzek az Esztergomi Művészek Céhébe.- Ekkor kezdődött a pályád, vagy már korábban is rajzoltál, festettél?- Igen, mindezek, a budapesti főiskola előtt egy évet az olaszországi Carrara-ban voltam egy ottani képzőművészeti iskola festő szakán.- Miként kerül ki az ember egy ilyen olasz iskolába?- Ki kejl menni és felvételizni, ennyi. Én 1990-ben, a rendszerváltás időszakában érettségiztem, ezután pedig eldöntöttem, hogy kimegyek ebbe a suliba, ahol egy kéthetes felvételit követően beválasztottak. Ez egy nemzetközi hírű főiskola, melyben Uj-Zélandtól kezdve a világ minden tájáról érkeztek fiatalok. Mivel én pont olasz nyelvet tanultam a gimnáziumban, így nem volt nagy gondom az olasz nyelvvel, bár kétségtelen, hogy nem a nyelvtudás alapján történt a felvételi. Az is igaz, hogy az érettségi előtt megígértem a gimnáziumi nyelvtanárnőmnek, hogy ha átenged olaszból az érettségin, akkor nem foglalkozom többet ezzel a nyelvvel.- Volt arról szó, hogy esetleg kint maradsz Olaszországban?- Talán volt egy ilyen gondolat, de én akkor még nagyon fiatal lány voltam, 19 éves, és honvágyam is támadt, ezért egy év után inkább hazajöttem.- Mit jelentettek a pályád kezdetén a carrarai iskolában tanultak?- Tulajdonképpen, amit a képzőművészetről, a rajzolásról, a festészetről tudok, azt ott tanultam meg.- Ha egy Brassai Gabi képet néz az ember, akkor mindig több jelentés, több rétegződés, esetenként történet és számos misztikus elem tűnik elő. Hogy alakult ki ez a fajta képi világod?- Először csak nagyjából tudom, hogy mit szeretnék csinálni, aztán vázlatot készítek, amit régen nem tettem, de most már igen, és a gyakorlatiasságnak köszönhetően viszonylag rövid idő alatt elkészül egy-egy kép. Persze van olyan is, hogy hónapokig dolgozom egy adott munkán. Ezek nem igazán történetek, inkább úgy mondanám, hogy képek, amiket kitalálok. Érzések és hangulatok jelennek meg inkább a munkáimon.- Legutóbb Esztergomban volt kiállításod, mégpedig a zeneiskolában. Nagy és továbbra is misztikus hangidatú olajképeket láthattunk tőled, de az egész tárlat olyan különös volt, mind a kiállító terem fényei, mind pedig a festményekhez rendelt lemezlovas által mixelt zene, mintha egy másik világból érkezett miliőt sugárzott volna.- Ennek a kiállításnak a hangulati ötletét alapvetően Varga Judit iparművész barátnőm találta ki. Kapott tőlem Judit egyszer karácsonyra egy kis képet és egyszer mutatta, hogy kitalált rá egy kompozíciót, melyben különböző fóliákon át megvilágította egy zene kíséretében a képet. Nagyon megtetszett a dolog, mert tényleg máshogy kezdett el élni a kép, és ahogy mozgatta a fóliákat és ment a zene, mégpedig Anima Sound System, és így egy egészen más dimenzióba lépett ez a korábbi munkám. De Varga Judittal egy korábbi közös pécsi kiállítás is összekovácsolt minket. Aztán elterveztük, hogy akkor az általa létrehozott „performance”-szerű dologgal és a nagyméretű olajképeimmel megcsináljuk ezt bemutatót az esztergomi zeneiskola nagytermében. A fény koreográfiát pedig egy Párizsban élő arab művész ismerősöm készítette. Úgy éreztem, nagyon jól sikerült az a kiállítás.- Azt hiszem a Te képeid esetében, bármily furán hangzik is, a legizgalmasabb kérdés az, hogy „honnan jönnek”?Ki, illetve mi az ihletője ezeknek az egyszerre félelmet keltő és ugyanakkor az emberben mély nyomot hagyó szépségű ábrázolásoknak?- Szívem szerint én nem vagyok tudatos festő. Nálam az alkotás teljesen ösztönös, melyet benyomások, hangulatok befolyásolnak, irányítanak. Talán nagyképűségnek hangzik, de tényleg néha van olyan érzésem, hogy egy-egy kép, mely esetleg csak néhány óra alatt készült el, de mégis azt kell róla mondanom, hogy „csak úgy jött” és nagyon tetszik. Nem lehet egészen pontosan megfogalmazni, hogy az alkotás folyamatában hol és mennyi az alkotóé az eredet. Az biztos, hogy akkor megy könnyen a munka, amikor átadom magam a folyamatnak és erre mondhatnám, hogy „valaki irányít”, de erről nem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán így van.- Az említett kiállításodon emlékszem két barátommal egy idő múlva az egyik képednél „ragadtunk le” és oda is hívtunk, hogy igazold vagy cáfold a meglátásunkat, miszerint a festmény karakterének egyik lényege a bujaság.- Ezzel akkor, és azóta sem tudok mit kezdeni, már nagyon sokan mondták ugyanezt a képeimre, hogy bizonyos erotikus sejtetést véltek felfedezni a festményeken, de azt kell, hogy mondjam, hogy szándékom szerint nem erről van szó. Én állatfigurákat festek, ebben mi lehet az erotikus? Ha mégis van, akkor az előbb említett „nem-tudatosság”-ról van szó itt is. Ez maximum egy fülledt szolidság. Egyébként meglehetősen olcsó fogásnak tartom, ha valaki az erotikát alkalmazza mondjuk a festészetében. Aktot is csak egyetlen egyszer készítettem, de világos, hogy ez nem az én műfajom. Van egy képem, amit már többször is „bujának”, merésznek tartottak, ezen egy szarvasszerű állat és egy oroszlán küzdelme látható, amint az oroszlán éppen beleharap hátulról a szarvas nyakába. A kép egyes részén valakik női combokat véltek felfedezni, ez számomra érdekes volt és meglepő.- Egy új fázist, netán egy új korszakot jelent-e a most megnyíló fővárosi kiállításod?- Nem, ezen a bemutatón is a korábbi motívumvilág szerepel, sőt itt most kérésre madarakat ábrázoló kisebb festményeket láthat a közönség. Az említett párizsi arab művész ismerősömtől erre az évre egy Vichyben megtartandó közös kiállításra kaptam meghívást. Ezen a tárlaton az eddigiektől eltérően táncosokat, koreográfiát kell megjelenítenem a képeimen majd. Ez ugye témájában eltér az eddigi alkotásoktól, erre mondhatjuk, hogy egy új fázis lesz. Létra a létre Ezoterikus témák, Kertész Viktor _____________ __ h iteles emberek Weöres Sándor írja a lélek harmóniáját megteremteni szándékozó Teljesség felé című művében: „Egy ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Az ember célja az útkeresés és annak végigjárása, isteni valónk megtalálása. Ennek egy lehetséges útja a különböző ezoterikus irányzatok, hagyományok elsajátítása. Ebben kíván segíteni most induló rovatunk. A fokozatos fejlődés felfelé vezető útjának egy-egy - a létra fokai által jelképezett - állomását is jelenthetik a sorozat egyes cikkei. Teljes életet élni csak úgy lehet, ha látjuk az élet értelmét: folyamatosan fejlesszük önmagunkat, tapasztaljunk, miközben élvezzük is azt. Ez a kettő nem is választható el, hiszen halhatatlanságunk és isteni voltunk megtapasztalása belső harmóniához és boldogsághoz vezet. Erre minden korban megvolt az igény, de a világban lévő káosz eluralkodása miatt jelenleg fokozottan jelentkezik a belső harmónia iránti vágy. Az egészlátás, a holisztikus szemlélet érvényesítése, a különböző spirituálisezoterikus irányzatok szintézise, az egészség és boldogság megtartására tanító hagyományok, az örök emberi értékek fontossága az értékválság mindennapjaiban felértékelődik, sőt életmentő szerepet kap, és a „minden egész eltörött” általános életérzését enyhíti. Az emberi jogok szintje ma már lehetővé teszi bárki számára az egyéni útkeresést. Amiért a távoli múltban máglyahalál, a közelmúltban kiközösítés járt, mára divattá vált. Persze az ezotériát, a különböző természetgyógyászati irányzatokat, spirituális tradíciókat nem lehet divatból művelni, de kezdetnek ez sem rossz. Öröm látni magunk körül a tömeges útkeresést, amely az egyéntől kiindulva egy jobb világ irányába fejlődhet. Ezt hívják sokan vízöntőkori újjászületésnek. Küszöbön áll egy újkonzervatív fordulat, amelyben paradox módon a jövő záloga a múlt, az értékálló tradíció lesz. Az embereknek szükségük van fogódzókra, általános, egyetemes tudásra, amely élni segít. Ilyen alaptudás, hogy az ember lélek, szellem és test egysége, ennek tudomásul vétele nélkül nem lehet teljes életet élni. A szeretet és a boldogság nem a hollywoodi happy-feeling majmolásával, hanem csakis halhatatlan isteni voltunk, teremtő akaratunk felismerésével, egyéni felelősségünk felvállalásával és a környezetünkkel való harmonikus együttéléssel érhető el. Ezt egyre többen látják, ezért népszerűek mostanában az ezoterikus magazinok, és a Hídlap mellékletének is ezért kedvelt műfaja az egészséges életmóddal, a keleti gyógyászati irányzatokkal, az önismereti módszerekkel, jóslási rendszerekkel kapcsolatos cikkek. De ebből sosem elég, hiszen az ember a halála után úgysem vihet magával mást, csak amit lelki-szellemi fejlődésével magára „szedett”. Jómagam belekóstoltam a jóga, a tai chi, a pránanadi, a gyógynövények és az asztrológia világába, lelkes laikusként a világra nyitott szemlélettel szeretném képviselni az útkereső, vagy úton járó olvasókat, amikor cseppeket merítek a tudás tengeréből, és megszólaltatom azokat az embereket, akik példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára, hiszen előttünk járnak az úton. Az ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja a Kr. előtt 12000 évvel élt Hermész Triszmegisztosz. Ő valószínűleg azonos Thottal, az egyiptomi bölcsesség istenének személyével. Máig fennmaradt és minden korban tisztelt műve mindössze tizenhárom mondatból áll. A Tabula Smaragdinában tömören fogalmazta meg a tudás esszenciáját. Eszerint az élet értelme önmagunk tökéletesítése, amin keresztül a körülöttünk lévő világot is „megválthatjuk”. A kortárs rockzenében is megjelenő örökérvényű megállapítása szerint: „ami fent - az lent”. Ez a mondat azt az analogikus gondolkodást fejezi ki, amit a keresztények alapimájában, A Miatyánkban szereplő „amint a mennyben, úgy a földön is” jelent, és amit az alkimisták és az asztrológusok is kiindulópontként használnak. Ez pedig nem más, mint a mágia, a „minden mindennel összefügg” egyetemes törvényszerűségének praktikus használata. Tehát az ember gondolataival teremt, isteni önvalójának teremtő erejét fel tudja használni a környezetének, a világnak az alakításában. Természetesen a szabad akarat csak a jóra terjed ki, a rosszra nincs szabadság. A magyar, azaz magiar a mágia népe, a teremtő akarat nemzete, gnosztikus-mágikus ősvallásunk és teremtő-szérkesztett nyelvünk is ezt bizonyítják. Nem csoda hát, ha hazánkban termékeny talajra hullik mindenfajta ezoterikus kezdeményezés. Az ezotéria mottója: „a világot te teremtetted magadnak”, a kifejezés a görög esotericos szóból ered és jelentése szerint a belső világgal foglalkozik. Mivel a szkeptikusok egy gyógynövény vagy az akupunktúra esetén is arra hivatkoznak, hogy „ha nem hiszek benne, akkor úgysem működik”, ilyen módon a természetgyógyászat leganyagibb jellegű ágát is egy kalap alá lehet venni az ezotéria címszó alatt mindenfajta más lelki vagy spirituális tematikájú irányzatokkal. Megismerkedhetnek majd a humanisztikus asztrológia, az asztrogyógyászat, a pszichodráma, a magyar ősvallás, az asztronaptár, a Hellinger-terápia, a javas szertartások, a radiesztézia, a reinkarnáció, a szimbólumjóslás, a jóga, a numerológia, a névmisztika, a mágia, az aurák, az angyalok csodálatos világával, olvashatnak a magyarság és a buddhizmus kapcsolatáról, a sámánizmus és táltosság csodájáról, a mandalák erejéről, a különböző jóslási rendszerekről, mint a kínai Ji-king, a mezopotámiai eredetű asztrológia, a germán rúna és az egyiptomi táró. Igyekszem olyan embereket és történetüket is bemutatni, akiket nem ezoterikus-spirituális érdeklődésű személyiségekként ismer a nagyközönség. 'V* mkrrpA á jé*.
