Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-04-16 / 74. szám
• HÍ DL AP • 2005. április 16., szombat hí dl aj magazin Ember az űrben! Április 12. sokak számára jeles nap, de nem csak a születés és névnapok miatt, ugyanis ez az űrhajózás világnapja is. 1968 óta ünnepük, emlékezve arra, hogy 1961. április 12-én a Szovjetunióból bocsátották földkörüli pályára a világ első, embert szállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarinnal. O volt az első, de nem az utolsó. Hazánk is büszkélkedhet a „nagy semmit”, az űrt megjárt asztronautával, Farkas Bertalannal! Az Interkozmosz együttműködés keretében lehetővé vált, hogy a „létező szocializmus”-beli tagországok egy- egy képviselője is eljusson a világűrbe. A magyar űrhajósokat 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül, Kecskeméten, a Repülő Orvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben. A vizsgálatok eredményeképpen négy főt választottak ki, akik közül ketten (Farkas Bertalan és Magyari Béla) a Gagarin Űrhajós Kiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt. Ketten (Elek László és Buczkó Imre) itthon maradtak, „vésztartalékként”. Farkas Bertalan a kiképzést Magyari Bélával együtt végezte a Szovjetunióban, és csak órákkal a kilövés előtt dőlt el, hogy melyikük száll az űrbe. Farkas párja Valerij Kubaszov volt. Végül a tervezetthez képest egy évvel később, 1980 május 26-án, a Szojuz 36 fedélzetén indultak a világűrbe. Ily módon Farkas Bertalan, az első és mindmáig egyetlen magyar űrhajós. Az expedíció célja a Szaljut-6 űrállomással való összekapcsolódás volt, de egyhetes programjukban több magyar kísérleti tervet is végrehajtottak. Farkas Bertalan nyolc napot töltött a világűrben. (Az egyik napon ő mondta a kozmoszból a televízió esti meséjét.) Az úton a KFKI által kifejlesztett Pille nevű sugárzásmérővel dolgoztak, a Balaton nevű - szintén magyar fejlesztésű műszerrel pedig az űrhajósok szellemi munkavégző képességének változását vizsgálták. 1986-tól a magyar űrkutató a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának vezetőségi tagja lett. 1996- 97-ben katonai attasé Washingtonban, tagja a Nemzetközi Űrhajós Szövetség intézőbizottságának. Sok kisgyermek álma, hogy „egyszer űrhajós leszek”, persze ez nyilván nem ilyen egyszerű, hiszen számos vizsgálaton kell átesniük a kozmoszba kí- vánkozóknak. Az orvosok - érthetően - a legszigorúbb, a legalaposabb vizsgálatot közvetlenül az Állami Bizottság ülése előtt végezik el. A jelöltek ekkor már teljesen az utazás körülményeinek megfelelően élnek. Időbeosztásukat is úgy alakítják, ahogy azt a rajt időpontja megkívánja, sokáig fenn kell maradniuk az első éjszakán, így már a felkészülés alatt is a napjuk későbben kezdődik. Végtelenül hosszúnak tűnt az időpont, amelyre az orvosok ismét közölték véleményüket: a jelöltek egészségesek, megkezdhetik az utat. S talán még hosszabb volt, mindösz- sze az a néhány perc, amíg a bizottság elnöke kihirdette a döntést, melyik páros kapta a megtisztelő feladatot. Farkas Bertalan jelenleg - 50 évesen - nyugdíjas és egy orosz-magyar kereskedelmi cég elnöke. Naprendszerünkben kilenc, eddig ismert bolygó van, a Föld ezek közül a harmadik. A Naptól való távolságuk szerint: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. Az űrhajósok, ha nem is mindegyikük jutott el egy idegen égitestre, de mindenképp megtapasztalták a végtelent, és tudják, hogy mi is csak apró porszemek vagyunk a végtelen kozmoszban. Ezen talán érdemes elgondolkodni! • MARKUS A Fény Központ Az esztergomi Szent Jakab Alapítvány által működtetett drogprevenciós iroda, más néven Fény Központ, 2001 májusában kezdte meg „ragyogását”. Méltán nevezhetj ük ragyogásnak, hiszen valós droghelyzet volt és van, de a megelőzés fontosságára eddig nem fektettek kellőképpen nagy hangsúlyt. A szervezet létrejöttének köszönhetően a rászorulók (természetesen teljes névtelenség mellett) orvosi, jogi segítséget kaphatnak, de érdemes egy kötetlen beszélgetésre is ellátogatni. Az alapítvány úgynevezett „alacsony küszöbű” ellátást biztosít, melynek lényege, hogy a jelenlévőktől nem követelik a szermentességet a foglalkozásokon. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt droghasználat folyna, csak így többen vesznek részt a találkozókon. Több irányú találkozók vannak a segítséget kérők számára, hiszen járhatnak ide alkohol, drog vagy más, akár családi problémával küzdő emberek. Persze nem feltétele a foglalkozásokon való részvételnek a kábítószerprobléma, ugyanis más kulturális tevékenység is működik az intézmény falai között. Ilyen például a péntek esti „Zóna Teaház”, ahol a megjelent fiatalok, kellemes zene kíséretében, teát szürcsölgetve beszélgethetnek, ismerkedhetnek, de mindenekelőtt tájékozódhatnak. Hamarosan beindulni látszik a „Zóna Filmklub” is, ami kétheti rendszerességgel mutatna be filmeket, a fiatalok útkeresésével, deviáns viselkedésével vagy akár drogfogyasztásával kapcsolatban. Lehetőség van továbbá jelentkezni kézműves szakkörre, azok számára, akik a képzőművészet eszközeivel kívánják megtalálni a hasznos időtöltés lehetőségét. A szervezők látnának fantáziát egy színjátszó kör létrehozásával - folyamatosan várják a jelentkezőket -, de kiállítások, tárlatok látogatására is szerveződhetnek programok. Ez az összeállítás, sajnos a teljesség igénye nélkül készült, de az érdeklődőket, segítségre szorulókat nagy szeretettel várja a Fény Központ. Az alábbi címen és elérhetőségeken tudhatnak meg többet a szervezet céljairól, működéséről: Esztergom, Deák Ferenc u. 8 Tel/fax: 06-33/400-808 Mobil: 06-20/461-50-80 • SIPEKI MÄRK Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozására vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természeteseti az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Imrüske meg a fogorvos esete Rovatunk korábban rendszeresen szerepeltetett ásza, a mostanában méltatlanul mellőzött falu bolondja ismét hallatott magáról. Előzetesen csak annyit: Imrüske az elmúlt időben nem sokat változott, és azt is csak hátrányára. Persze azért az eltelt időszak, a hosszúra nyúlt tél nem múlt el nyomtalanul az „ász” feje fölött sem. Kisfalunk önjelölt szesz-filozófusai szerint Imrüske sosem látott, pláne nem publikált dolgot hajtott végre, többet is a hideg napok alatt. Az első, hogy szemmel láthatólag tovább kopaszodott, holott életrajzírói, helytörténet-kutatók, és maga Marika néni, a kocsmárosnék gyöngye is eskü alatt vallja, hogy a falu bolondja már évekkel ezelőtt is tar kopasz volt. A másik történelmi tett, amit az általunk elhallgatott röpke hónapok alatt végrehajtott, szintén a pultosok gyöngyéhez, a csaplárosnék legnagyobbikához (legalábbis legterjedelmesebbikéhez), fentebb említett Marika nénihez kapcsolódik, aki évtizedek óta dúló belharc után végképp kiverte kis állva hörpintőjéből a falu ászát. Az ok a hideg hónapokra vezethető vissza, mikor Imrüskénk kénytelen volt belátni, hogy a szervezetbe képtelenség annyi szeszt bejuttatni, hogy ne fagyjon meg a fűtetlen otthonában, ezért az eddig teljes mértékben a magyarországi alkoholeladást támogató segély egy részét kénytelen volt fára fordítani. Hogy a kiesett hiányt pótolja, korábbi mutatványait, amelyekről e helyütt már beszámoltunk, és amelyek a helybéli falusi turizmus tartópilléreinek számítanak (kalapból borivás, Imrüske tánc két deci simáért stb.), szóval e bemutatókat a közönségnek olcsó áron akár meztelenül is hajlandónak mutatkozott volna megtartani, csakhogy néhány pohár ingyen lőréhez jusson. A terv azonban meghiúsult, miután Marika néni jó néhány keresetlen körmondat és egy seprű segítségével kiverte Imrüskét a kocsmából. Imrüskénk nagy keserve az ominózus nap utáni reggelen tovább tetőzött. Jön a baj csőstül, mondják mifelénk, Imrüskének fáj - ordította a falu ásza reggelre ébredve. A begyulladt fog miatt cipónyira dagadt képű bolond először a csaplárosnénál keresett vigaszt, aki valami újabb cselszövést sejtve, ismét ráemelte a seprűt a szerencsétlenre. Hosszas gondolkodás és a spájzban talált maradék fél liter törköly - a fogfájást tekintve eredménytelen - elszopogatása után a fogorvos mellett döntött. Kis falunk derék fogorvosának ezzel megvalósult rémálma, amely miatt fülledt, teliholdas éjszakákon csuromvizesen riadt fel álmából. Mindig ugyanazon kép: Imrüske ül a fogorvosi székben, tömény pálinkaszag terjeng a rendelőben, és fogatlan, nyitott szájjal ordítja szokásos monológját: Imrüske az ász, a góré a faluban én vagyok! Imrüskénk tehát a fél liter bátorság elfogyasztása után megtámasztotta a rendelő ajtófélfáját, és kedélyesen odarikkantott a dokinak: Itt az ász! A falfehér fogász megátkozta azt a pillanatot, amikor a gyógyításra felesküdött, de más választása nem lévén, beljebb invitálta a vigyorgó tökkelütöttet. A górénak a foga fáj - helyzetelemzett Imrüske, miközben hanyatt vágta magát a székben. A derék doki szembesült gyötrő rémálmaival, reszkető kézzel szúrta be az érzéste- lenítőt a két foggal meglehetősen gyéren kikövezett szájba, majd megkérte az „ászt”, hogy kint várjon egy kicsit. Imrüskénk odakint a belső zsebből laposüveget húzott elő, és meglöttyintette azt: az elzsibbadt száj azonban megtréfálta, a nagy lendülettel felkapott üveg a fájós fognak csapódott, amely szép halkan kifordult helyéből, és a lapos üvegben landolt. Húúú - üvöltött Imrüske, majd - miután határozottan szűnni kezdett a fájdalom - elégedetten pislogott a pálinkában ázó fogra, és szó nélkül távozott a rendelőből, hogy elmesélje mindenkinek a csodadoki új módszerét. Derék fogorvosunk is megkönnyebbült, amikor kinézett a rendelőbe és Imrüskét nem látta sehol. Egy újabb rossz álom volt csupán? - vonta össze szemöldökét, gyanakodva szippantva a szobában terjengő állott cefreszagba.
