Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-13 / 110. szám
A Itt-Hon Interjú 4 A lakosság két keze munkáját adta mRiport 5 Faragó Lajos Radostyán (ÉM) - 1995 augusztusában kezdték el építeni, és most átadták az egészségházát. Benne felnőtt orvosi rendelő és a szomszédos öt község (Varbó, Parasznya, Kondó, Sajólászlófalva, Sajó- kápolna) lakosságát is ellátó gyerekrendelő kapott helyet. Kulcsátadással történő építésre nem is gondolhattak, számítottak viszont a lakosság önzetlen társadalmi munkájára. Az avatóra zsúfolásig megtelt a falu történelmében első orvosi rendelő udvara. Az ünneplők egyformán büszkén tekintettek az új létesítményre, hiszen többüknek a saját keze munkája is benne van.- Ha itt valamikor társadalmi munkát szerveztünk, előfordult, hogy haza kellett küldeni embereket - emlékezik vissza Csordás József, aki 1950-tól 1978-ig tanácselnök volt. - Társadalmi munkából tudtunk járdákat építeni, tanácsházat, kultúrházat, pártházat. Villamosítottunk, vízvezetéket építettünk, kilenc hidat csináltunk. Amit Radostyánban a vezetés elhatározott, ahhoz a lakosság mindig készséggel adta a munkáját.- Mit jelent a falu lakói számára az orvosi rendelő? - kérdeztük az ünnepség résztvevőit.- Elszorul a szívem - mondta Molnár József. - Parasznyán is van rendelő, nem messze van, de ha ez itt van helyben, az csak jobb. Beteges vagyok, de voltam társadalmi munkában is. Ami tőlem tellett megtettem: gyenge lapátolást, csákányolást. Id. Berecz Józsefné is nagyon örül, hiszen bottal jár és immár 75. évébe lép. Mihály Kis Lajosné kéri, újuk meg, hogy a falu lakói nagyon meg vannak elégedve a képviselő-testülettel és az orvossal is. Kós Bálintéknál három kisfiú van. A feleség mondta: - Nekünk is nagyon betegesek a gyerekeink. Parasznyára hordtuk őket eddig, hol kocsival, hol busszal. Az itteni rendelő megépítésében a férjem az asztalos munkával segített. Itt is látható kint a lambériázás, azt ők csinálták - mondta büszkén. Lukács Zoltánná az Újsoron lakik, ahol sok gyerek van: - Mindnyájan nagyon örülünk. Mi is segítettünk takarítani, megcsináltunk mindent, ami csak létezik. Még a gyerekek is tisztították az ablakokat - újságolta. A település háziorvosa, Fodor János Sajó- szentpéterről tizenöt éve jár ki Radostyánba: - Az avatási ünnepség is nagyon hangulatos - mondja -, de számunkra, az orvosok és az ápolónők számára még biztatóbb, hogy ezután ilyen csodálatos munkahelyünk lesz. Azt hiszem, az új létesítmény megkönnyebbülést jelent majd az ittenieknek, főleg az időseknek, hogy nem kell utazniuk az orvoshoz - mondta. Gyárfás Ildikó és Kelemen József átvágja a szalagot Fotók: Jármy Loretta Az építkezést négy évre tervezték, figyelembe véve az önkormányzat anyagi helyzetét. Mint Kelemen József polgármester elmondta, már a kezdetkor kimondták: a kivitelezés csak olyan ütemben történhet, amely mellett az intézmények zavartalan működését és az önkorTwistet jártak a radostyáni kisiskolások az ünnepségen Felnőtt- és gyermek- orvosi rendelőt avattak Radostyánban mányzat kötelező feladatainak ellátását zökkenőmentesen biztosítani tudják. Az építkezést 1995-ben kezdték el. A Népjóléti Minisztériumtól 3 millió, a megyei területfejlesztési tanácstól 1,5 millió forint támogatást kaptak. Saját kasszájukból 5,7 millió forintot használtak fel az intézmény megvalósítására, a lakosság pedig 1,5 millió forintot jelentő kétkezi munkájával járult hozzá a rendelő megépítéséhez. - Hogyan tudtok ennyi embert ide csalogatni? - kérdezték tőlem, főleg vállalkozók. A válaszom egyszerű: a lakosság kész segíteni, két keze munkáját adni, ha látja, hogy van értelme és ezzel lakóhelye fejlődését, gyarapodát segíti - mondta a polgármester, áld külön is megköszönte Prókai Lajos kőműves munkáját. Gyárfás Ildikó, a megyei közgyűlés elnöke a megyei fejlesztési tanács nevében is köszöntötte a résztvevőket. Kijelentette, a 241 fős település lakosságához csak a köszönet, az elismerés és a tisztelet hangján tud szólni. — Radostyán lakosságát példaként lehet állítani az egész megye elé. Az emberek itt nemcsak kémek, hanem nagyon sokat tesznek is a községükért. Az ilyen kis településeknek biztos jövője van - mondta. Váradi Zsolt, a község református lelkipásztora hangsúlyozta: - Ritka alkalom, amikor ilyen szép csoda, egy álom megvalósulásának tanúi lehetünk. Isten áldását kérem az épületen munkálkodó férfi és az utolsó simításokat végző asszonykezekre és a gyógyítást végzőkre. Végül a polgármester úrral egybehangzóan azt kívánom, hogy a falu lakossága betegként ne, vagy csak nagyon ritkán látogasson ide. Szolgálja az épület inkább a betegségek megelőzését. Az avatóünnepségen nagy tetszéssel fogadott műsort adtak a radostyáni óvodások és az általános iskola tanulói. A nem mindennapi eseményt a miskolci Avasi Gimnázium ma- zsoretjeinek táncos-zenés számai tették még emlékezetesebbé. Bánfalva örök edelényi lakója Papp Tímea Edelény (ÉM) - A Herman Ottó múzeum harmincötödik alkalommal meghirdetett Ist- vánffy Gyula honismereti gyűjtőpályázat életutak kategóriájának első díját az idén Béres János edelényi nyugalmazott gimnáziumi tanár kapta. A tanár úr főként nyugdíjba vonulása óta foglalkozik honismereti kutatásokkal. □ Önt pedagógusként ismerik, tisztelik, és nem csak Edelényben. Már 22 éve, hogy elköszönt az iskolától. Nyugdíjas éveiben mégsem tétlen, sorra írja a pályamunkáit. • Megadatott, hogy 82 évesen is van mondanivalóm, és erőm azok leírásához. Gondolom, számos olyan emléket, ismeretet is rögzíthetek, amelyek hasznosak lehetnek a jelen - vagy a jövő számára. Szinte egész életemben elraktam iratokat, dokumentumokat, bejegyzésekkel teli zsebnaptárokat. Ezeket munkáim során jól fel tudom használni. Néha kicsi, de érdekes dolgokban is jó szolgálaLaki Lukács László köszönti Béres jánost 80. születésnapján tot tesznek ezek a megőrzött iratok. Nemrég például az egyik volt tanítványom elszavalt nekem egy verset. Feljegyzéseimből állapítottam meg, hogy 1944. március 15- én szavalta az ünnepélyen. □ Az idén díjat nyert tanulmánya a Bánfalvai lakodalom címet viseli. Említette, hogy 55 éve él Edelényben és olyan jól érzi itt magát, mintha tősgyökeres edelényi polgár lenne. Mégis igazi lokálpatriótaként foglalkozik szülőfalujával, az egykori Bánfalvával. • A szülőföldtől nem lehet elszakadni soha. Ma is nyugtalanít, hogy 1950-ben Bánfalvát egyesítették Bánhorváttal Bánhorváti néven. A most díjat nyert munkámmal is szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy legalább emlékeinkben éljen tovább a most 908 éves Bánfalva, ahova még Szent László telepített kunokat, palócokat 1089-ben. Bánfalva történelmi nevezetességeit, értékeit munkámban részletesebben is felemlítem. Újabb megtisztelő rangja: irodalmi emlékhely. Ugyanis itt élt, alkotott Kazinczy Gábor, a múlt század egyik kiemelkedő politikusa, írója, írói találkozók szervezője. Emlékét az ottani kastély falán emléktábla hirdeti. De járt itt Arany János, Jókai Mór, Tompa Mihály és még sok más híres ember. Kutatásaim során örömmel tapasztaltam, hogy vannak még Bánfalván lelkes patrióták, akik a hely nevének, értékeinek, szokásainak megőrzését szívükön viselik. így Varga Andrásné polgár- mester, a tanulmányban mellékelt fényképek nagy részét őrizgető Mátyás Lajosné, Mátyás István alpolgármester, Mogyorós István presbiter, kiváltképp pedig Nagy Károly Sándor helytörténész. □ Pályamunkájában a történelmi visszapillantás és a századelő korrajza után következik a lakodalom ismertetése. • Ma is őrzöm édesapám vőfély- verses füzetét, amelyet 1907 - 1908-ban írogatott össze mások gyűjteményéből, amelyek nyilván már a múlt században is éltek. Megvan még az a jegyzetem is 1933-ból, amely szüleim elmondását tartalmazza a századelő lakodalmi szokásairól, és emlékként őrzöm az 1920-as, 30-as évek lakodalmi szokásait is, bánfaival ifjúságom éveiből. így sikerült összeállítani egy olyan lakodalom leírását, amilyen a szüleim lakodalma is volt 1914-ben. A vőfélyeknek sok verset kellett tudniuk. Ízelítőül csak egy versszakot idézek a huszonnégy versszakos menyasszony-búcsúztatóból, amit a vőfély az anyához fordulva mondott el: „Jajj, jajj, édesanyám halld meg csak szólásom,/ Tehozzád fordítom most már búcsúzásom,/ Mert most lészen nekem tőled elválásom,/ Áldjon meg az Isten, néked ezt kívánom!” □ Sok dal kottáját is tartalmazza a kötet. • Bánfalva daloskedvű, mulatós, nép. Az emberek daloltak a disznótorok, pincézések alkalmával, a fonóházakban, vasárnaponként az utcán, de leglelkesebben a lagzik- ban, ahol cigánymuzsikára is járták a csárdást. Hosszú évek során gyűjtögettem a szülőfalumban hallott dalokat, amelyekből egy csokorra valót csatoltam a munkámhoz, remélve, hogy a dalok tovább élnek majd. Ma is fülembe cseng édesapám nótája: „magas jegenyefán sárgarigó fészek...” meg a nagyapám basszus hangja is : „Nem voltam én soha, nem is leszek soha csapodár...” □ Másik munkája: 50 éves a volt edelényi járás pedagógus szakszervezete. • A pedagógus szakszervezetnek megalakulása óta - 1946. május 1-jétől - titkára voltam. Megvannak a régi iratok: levelezések, jegyzőkönyvek. Ezek mutatták az akkori iskolai viszonyokat, a szak- szervezet segítő akcióit. Élelmiszerrel, ruhával, cukorral, cipőtalppal, utazási igazolvánnyal látták el a pedagógusokat. Ez a tanulmány forrásanyagnak tekinthető és használható a további kutatók számára. □ Mondana valamit pedagógiai hitvallásáról? • Csak az menjen pedagógusnak, aki szereti a gyermeket. A tanulót nem megbuktatni, hanem megtanítani kell. Öreg koromban egyre többet idézem - és vonatkoztatom magamra is - Mécs László könyvembe dedikált Meteor című versének részletét: „Egy ismeretlen, ősi fényű/ örök Titokról elszakadtan,/ küldöncnek jöttem s eltűnök majd,/ ha izenetem általadtam.” Kalmár László Kazincbarcika (ÉM - LM) - Az Országos Kalmár László Matematikai Verseny megyei döntőjén a harmadikosok között. 422 kisdiák szerepelt. A harmadikhelvet egy - a kategóriában kivételként szereplő - második osztályos kisfiú, a kazincbarcikai Farkas Adóm László szerezte meg, aki a Kazinczy Ferenc Kertvárosi Általános Iskola tanulója. - Farkas Ádám László 8 éves. kazincbarcikai tanuló vagyok. Egy kisebb fiú testvérem van, aki 5 éves, Ákos-'' nak hívják. Ót inkább az olvasás érdekli. Szeretek a kertvárosi iskolába járni, tanulni és szívesen segítek a többieknek. Kedvenc tantárgyam a matematika és a technika. Már 3-4 éves koromban a tizen felüli számokat össze tudtam adni számítógépen. Ötéves koromban már a százas számkörben tudtam összeadni, kivonni. Az iskolában a legjobb barátom Kondor Olivér, akivel egy osztályba járok. Mindketten szeretjük a matematikát. Hobbijai a számítógépesjáték és á sakkozás. Zeneiskolába járok hetente kétszer, és egyszer tánctágozatra. Népitáncot, ritmikát, balettot tanulunk. Egy évben egy alkalommal fellépünk az Egressy Béni Művelődési Házban. Nagyapámnak vannak nyulai, kicsik is és ezeket etetgetem, itatgatom. Néha, amikor papa nem látja, tápot is adok nekik. Papiéinál tanultam meg kerékpározni Jásszentandráson. Ádám felkészítő tanára és osztályfőnöke, Bombicz Jánosné elmondja, hogy munkájuk során építenek a gyerekek életkoruknál fejlettebb szintű gondolkodására, törekszenek az „előny” megtartására, illetve fokozására. Ádám rendkívül intelligensjó képességű, okos kisfiú. Mindig vidám, segítőkész, nem csak a tanulásban. Osztálytársai szeretik, tisztelik, nagyra tartják az eredményei miatt. A szülök nagyon sokat segítenek Ádámnak, rengeteget gyakorolnak vele. Az édesanya matematika szakos középiskolai tanár, az édesapa mérnök- közgazdász. Ebben az eredményben nem csak az osztályfőnök, hanem a szülök munkája is benne van. És persze az, hogy Ádám szereti a matematikát.
