Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-15 / 241. szám

8 ESZAK-Magyarorszag Kultúra 1996. Október 15., Kedd □ „Beugró” tárlatok Nők és politikusok. Miskolc (ÉM - DK) - Újabb két kiállítás nyílt a hét elején a Miskolci Galériában (Rákóczi-ház). Mint arról már írtunk, a Nagybánya és a vajdaságiak című anya­got nem engedték át Magyarországra, így a terem üresen maradt. Eddig. Teg­nap óta viszont két nagyon izgalmas fényképkiállítás kapott itt helyet. „Szelíd szolgálati szabályzat” címmel nő­ket láthatunk a II. világháborúban, míg a Kilenc sors című anyag XX. századi po­litikusportrékat mutat be: Tisza István, Károlyi Mihály, Kun Béla, Bethlen Ist­ván, Horthy Miklós, Szálasi Ferenc, Rá­kosi Mátyás, Nagy Imre, Kádár János. Bán András, a Miskolci Galéria művészettör­ténésze a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a képek a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárából valók, a kiállítás szerkesztője Stemlerné Balog Ilona. A fény­képtárat egyébként régen Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumnak hívták... Óriási archí­vumuk van: mintegy félmillió fotográfia. A művészettörténész szerint az ország legna­gyobb és legrendezettebb fényképtára. Kin­csesbánya a kutatók és az érdeklődők számá­ra egyaránt. A fényképtár és a Műcsarnok munkatársai elkezdtek egy tematikus kiállítássorozatot, ez a két anyag is ennek a része. Mindkét tárlat nagyon sok érdeklődőt vonzott Budapesten. Természetesen nem az eredeti fotók, hanem másolatok, reprodukciók láthatók a falakon, hiszen a fotó műtárgyként való kezelése még nem igazán megoldott. Sok munka ismeretlen fényképező alkotása, viszont láthatunk André Kertész-képeket is. A tárlat október 30-ig te­kinthető meg. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy november 16-án egy hasonlóan izgalmas fotó- kiállítás nyílik a Rákóczi-ház kamaratermé­ben: Soltész István tibolddaróci parasztem­ber, a helyi téesz főkönyvelője egész életében fényképezett. Téesz-kirándulásokat, borozga­tásokat követett végig az objektívvei, ahova - intim jellegük miatt - fotóriporterek nem na­gyon juthattak el. Maradt 250 negatívja, eze­ket fia, aki fényképész lett lenagyította. Az anyag művészi minősége is kiváló. Brezsnyev és Kádár vadászaton Zavidovóban 1972 februárjában Fotó: ismeretlen szerző Villoniádok Miskolc (ÉM) - Francoise Villon - Faludy György: „Talán ha majdan kettőezret írnak”. címmel Szabados Ambrus előadóestjét hall­hatják az érdeklődők ma, kedden délután 5 órától Miskolcon a TIT Kazinczy-klubban. Az előadásból a közönség képet kap a XV. század Franciaországának történelméről. A narrátor nemcsak Villon születésének és életének fon­tosabb állomásait mutatja be, de Franciaor­szág és Párizs korabeli szokásait és életfor­máját is. Az előadás különlegessége, hogy napjaink Villonja jelenik meg a közönség előtt. Tizenegy Faludy György által átírt „Villoniád” vers hangzik el a műsorban. Pályakép-kiállítás Miskolc ÍÉM) - Pályaválasztási kiállítás lát­ható október 16-tól 18-ig (naponta reggel 8-tól délután 4 óráig) a Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakmunkásképző és Szakközépis­kola Dísznövénykertész Tanüzemében (Mis­kolc, Repülőtér út 1.). A kiállítás - amely ké­pet nyújt arról, mit tanulnak, mivel foglalkoz­nak, mit termelitek az iskolában - segítséget szeretne nyújtani a fiataloknak a pályavá­lasztáshoz. Nyolc szakma közül választhat­nak az érdeklődők: dísznövénykertész, általá­nos kertész, tejtermékgyártó, pék-cukrász, pék, erdőmüvelő-fakitermelő, élelmiszertartó­sító, húsfeldolgozó. Szakközépiskolai osztály általános kertész és dísznövénykertész szak­mákban indul, és lehet jelentkezni a világ­banki tanterwel működő osztályba is. „Itt is értik, otthon érzik is” Találkozás Gál Mihály gyergyóalfalui előadóművésszel Felvételünk az Andrássy Gyula Középisko­lában tartott tegnapi előadáson készült Fotó: Végh Csaba Miskolc (ÉM - FG) - A mi anyánk Erdély című irodal­mi összeállításával vendég­szerepel Miskolc iskoláiban, kollégiumaiban, templomai­ban ezen a héten Gál Mihály előadóművész, a gyergyóal­falui kultúrház igazgatója. A műsorfüzeten látható kopja­fán egy szám: 1100. Bár az összeállítás nem ebben az évben született. • A millecentenárium miatt ke­rült az évszám a kopjafára, és ennek megfelelően a korábbihoz képest átalakult egy kicsit a műsor. Meg aztán a Márton Áron-évfordulóhoz is hozzáiga­zítottam. A műsor elején Er­délyről, a megmaradásunkról beszélek, mondom a költőkkel a sorsunkat, a második részben meg minden magyarról szólok. Korábban csak részleteket vet­tem Dsida Jenő Psalmus Hun- garicusából, most végig mondom. □ Mi volt előbb: a művelődési ház igazgatója vagy előadóművészi • A versmondás régebben kezdő­dött. Még szavalóversenyt is nyer­tem, román zsűri előtt. Szerencsére nem értették, mit mondok. Az ere­deti szakmám fémforgácsoló, aztán szövőmester lettem, tanítottam is a szövést. Első önálló műsoromat, a Kegyetlen szépséget még 1982-ben készítettem. De akkoriban nem olyan volt a társadalmi helyzet,, hogy elmondhattam volna mindazt, ami kikívánkozott belőlem. Akkor még úgy kellett megszerkeszteni egy műsort, hogy legalább felében romániai szerzők művei legyenek. A mi anyánk Erdély című műsoro­mat ’90Jben állítottam össze, és azóta is ezzel járom az országot. Előbb még tanítottam, és 94’-től ve­zetem a kultúrházat. Ha az időm engedi, jövök. Többször voltam már Budapesten, Veszprémben, Békés­csabán, szinte minden nagyobb vá­rosban, itt Miskolcon is. De jártam a Vajdaságban, Szlovákiában. □ Otthon is így fogadják a műsort1 Vagy másképpen reagál az erdélyi közönség, mint például a miskolci1 • A közönség hasonló mindenhol. Itt is értik, de otthon érzik is, ami­ről beszélek. □ Népviseletben lép a közönség elé. Ez csak fellépő ruha? • Ez a mi ünneplőnk. Ezt öltjük magunkra karácsonykor, húsvét- kor, március 15-én, augusztus 20- án... Persze, most már nálunk is jönnek ezek a mostani divat szerinti ruhák, de az ünnephez hozzátartozik ez a viselet. □ Az előadóestre a verseken, prózarészleteken kívül képeket, is hozott magával. Mindegyiken van egy kis nemzetiszín szalag, így hozta át a határon ? ® Ennek érdekes története van. A fotók Váradi Péter Pál és felesége, Lőwey Lilla alkotá­sai. Egy készülő albumsorozat képei ezek. A nemzetiszín sza­lagokat én ragasztottam rájuk. A határon kérdezték is, hogy mire valók ezek. Mondtam, így tudom felakasztani a képeket. Egy darab szőttes. De több ez ennél, sokkal több... Május 5-én tartottuk Gyergyóalfaluban a millecentenáriumi ünnepséget. Akkor a város központjában elültettünk tizenegy fát. Mind­egyik egy-egy évszázadot jelké­pez, és mindegyiknek lett neve is. így van fája Árpádnak, Szent Istvánnak, Szent László­nak... Én éppen II. Rákóczi Ferenc fáját ültettem. Ekkor mindegyik fa­csemetére tettünk egy nemzetiszín kokárdát, erre írtuk fel a neveket. Ezek a kis kokárdák még mindig ott vannak a fákon, senki sem bántja őket... Valahogy így kellene vigyáznunk a nyelvünkre, hagyo­mányainkra. magyarságunkra... Gál Mihály szerdán délután 5 órá­tól Miskolcon, a TIT Kazinczy- klubjában mutatja be A mi anyánk Erdély című műsorát, de meghí­vást kapott. Sajópálfalára is, ahol a templombúcsút megelőző virrasz­tás'keretében szombaton este 10 órától a templomkertben lép a kö­zönség elé. Névjegy Berente (ÉM) - Kováts Kriszta alapítótagja a Rockszínháznak, ahol Webber-Rice Evita című rock­operájának főszerepével aratott ha­talmas sikert. Játszott többek ,kö­zött a Krónikásban, a Sztárcsiná- lókban, a Hair-ben, a Nyomorul­takban. Majd a Madách Színházba szerződött, ahol eljátszotta a Macs-, kák főszerepét. Jelenleg a veszpré­mi Petőfi Színház tagja. Névjegy cí­mű műsorában - október 16-án, szerdán este 6 órától a Berentei Művelődési Házban - legsikerer sebb színházi szerepeiből, illetve legismertebb dalaiból kaphat ízelí­tőt a közönség. Az est vendége: Leskó János és a Danceland Tánc­színház. Kováts Kriszta Este a „Rockiban” Miskolc (ÉM) - A Disco Express együttes ad koncertet ma, kedden illetve holnap este a Miskolci Egye­tem Rockwell-klubjában. „Disco dallamok hard rock alakban. Ez minden, amit adhatunk...” - szere­pel a plakátjukon. Vendég: az Illú­ziók együttes. Történetek egy pohár svihovi sör mellett Színészek, volt és leendő Svejkek, ápoltak, örömlányok és musicalslágerek Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Volt még egy hely a színészek asztalánál. Szabadnak mondták. Sőt, né­mi unszolás után a söröspoha­rat is a kezükbe vették. Hagy­ták, hogy így fényképezzük őket. Majd szép lassan előjöt­tek a történetek. Bár mindezt megelőzték a sajtóbeszélgeté­sekhez illő köszöntések, kér­dések, diplomatikus válaszok. A Miskolci Nemzeti Színház első nagyszínházi bemutatója, október 18-án este 7 órától a Svejk vagyok című musical lesz. Ehhez kapcso­lódott a Svejk-karikatúrákkal dí­szített Cseh étteremben rendezett sajtóbeszélgetés. Tévések, fotósok, rádiósok, jegyzetelő újságírók... A sarki asztalnál néhány színházi ember. Viszont Svejk hiányzik, és a rendező is... De itt van Regős Zsolt, a színház zenei vezetője, így tehát megkérdezhetjük, elkészül­tek-e a musical dalai.- Igen. A dalok rendben van­nak. Próbálunk. - hangzik a ki­mért válasz.- De miért vannak itt a kot­ták? - kérdezi gyanakvón kollégá­itól Ábrahám István színművész. Mert azt senki ne váija tőle, hogy most itt énekeljen! Nem tartozik szorosan a sajtóbeszélgetés témá­jához, csak úgy barátilag meséli el, miért nem fakadna most dalra.- Már nem is emlékszem, hány éve történt, de még ünnep volt de­cember 4., Miskolc felszabadulá­sa, vagy a oroszok bejövetele - ki­nek hogy tetszik. Fogalmam sincs, hány fellépésre voltunk hi­vatalosak, de egész nap énekel­tünk. Az utolsó előadás a pártház­ban volt. A többiek már bemen­tek, én lemaradtam, mert csú­szott a lakkcipő, ott egyensúlyoz­tam az ajtóban a hangszerrel. Megállított a fegyveres őr. Alig akartak beengedni. Akkor jártam először a pártházban: fotocella, pálmák, gazdagság, süppedő sző­nyegek, minden... Én meg ott ci- pekedek. Mindennek tetejébe ki­derült, ezt az előadást a párttag­kollégák felajánlották a mozga-. lomnak... No, mindjárt mondtam, én ugyan semmit nem ajánlottam fel. Úgy egy hónappal később meg is kaptam a gázsit. Ha jól emlék­szem, 500 forintot küldtek... Ak­kor fogadtam meg, hogy csak ak­kor lépek fel, ha előre tisztázzuk a feltételeket. Tisztázzuk tehát: csak a fotó miatt kérjük, üljön át a túloldal­ra, és emelje fel a többiekkel a po­harát!- Vigyázzatok! Hideg lesz! - aggodalmaskodik Máthé Éva.- Ez nem velkopopovicei, ha­nem svihovi! - biztatja a kollégá­kat huncut mosollyal Varga Gyu­la, és egyúttal már a darab szöve­gét is mondja. Most már nagyon tudja. Pedig, amikor ő volt Svejk - huszonöt évvel ezelőtt akkor még „magyar hangja” is volt.- Ezt ne mondd el! - óvná Máthé Éva, de Varga Gyula csak elmeséli, hogy is volt az, amikor meglepték Svejkkel.- Máskor már az előző évad végén elmondják, ki milyen sze­Fent: Regős Zsolt, Varga Gyula, Ábrahám István és Máthé Éva. Balra: Kuna Károly, a címsze­replő. Fotók: Jármy Loretta repre számíthat. így nyáron át­nézheti az ember a szövegköny­vet, készülhet egy kicsit. No, ez elmaradt. Nem is lett volna nagy baj, ha a próbák között tanulhat­tam volna, de Svejk végig a szín­padon van. Mi tagadás, az első három-négy előadáson a súgó volt a „magyar hangom”...- Én már nem is emlékszem, mikor játszottam utoljára a Svejkben - veszi át a szót Máthé Éva - Annyit éppen le lehet írni, hogy a fiatal örömlányból, öreg örömlány lett...- Ez nem velkopopovicei, ha­nem svihovi! - köszönti Varga Gyula a kissé késve érkező Kuna Károlyt, ki a mostani bemutató Svejkje, és persze ő személyesíti meg Hasek darabbeli alteregóját is. Viszont soha nem játszott még ebben a darabban, Prágában sem járt, egyelőre egyetlen története sincs Svejkről. Viszont Ábrahám Istvánnak van, de mint mondja, ezt úgysem lehet megírni..- Rostavizsga volt a főiskolán. Akkor mi voltunk az ápoltak. Fe­küdtünk sorban az ágyban... A történet itt megszakad, mert feltűnik egy furcsa alak. Piros sapka, zöld térdnadrág, pamutfel­ső - az író-rendező Horváth Péter biciklin érkezik. Bocsánatot és egy limonádét kér. Nagyon fájt a feje. Majd mint poharában a jég, lassan oldódik a görcs. Mesélni kezd: a budapesti ősbemutató a József Attila Színházban még prózai darabnak készült - néhány dallal. Most viszont musical lesz. Lesz! Lennie kell! Bár a zeneszer­ző még adós néhány kottával.- Á mi zeneszerzőnk akkor ér­zi jól magát, ha egyszerre leg­alább négy helyről hiányzik. De ígéri, hogy jön. Minden rendben lesz... Elmondja még Horváth Péter rendező, hogy Horváth Péter író nincs itt. A rendező szidja is ren­desen az írót: milyen mondhatat- lan mondatokat írt! Majd rátér arra, milyen a viszony a Svejk- történet és az eredeti regény író­jának élettörténete között. Ho­gyan lett Hasekből Hajek. A való­ságból mitológia, Kuna Károlyból Svejk és Hajek...- Egészségükre! - emeli poha­rát, és már indul is, mert várják a világosítók!- Ez nem velkopopovicei, ha­nem svihovi! - emeli poharát Var­ga Gyula. És az asztaltársaság Ábrahám István felé fordul: foly­tassa már! Mi lett az ápoltakkal a főiskolai vizsgán?- Elaludtunk. A mellettem lé­vő ágyon éppen az egyik kollégiu­mi szobatársam feküdt. A végszó­ra riadtam fel:. „Büdös gazembe­rek, talpra, gatyát le, beöntés...” Ki tudja hányadszor mondták már el, de mi nem mozdultunk. Megfagyott a levegő a teremben. Óvatosan elkezdtem ébresztgetni a szomszédos ágyon Bélát. Mire ő felordított. Mintha otthon lenne! Szóval felordított: Hagyjál már! a...! De ez úgysem jelenhet meg. az újságban... Finomítsunk! Fel-1 ordított: Hagyjál már a francba! Mondhatom, drámai pillanat volt. Elaludni a vizsgán! Akkor úgy tűnt, mind a négyen repülünk. De aztán csak megenyhült a vizs­gabizottság...- És! - Regős Zsolt belevág a dalba.- Svejk úr! Ilyen az élet - kez­di Müllerné dalát. Vele énekel Müllerné is, Vodicska is, Svejk is- De Katz tábori lelkész csak böl­csen mosolyog...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom