Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

XLVI. évfolyam, 64. sióm 1990. március 15. Csütörtök Ara: 5,30 Ft POLITIKAI NAPILAP mmm mmmmmomammmammmmmmm Áz Országgyűlés ünnepi ülése „Egyiitt higgyük: épülő házunkban mindenki hazára talál” Németh Miklós beszéde Utoljára ült össze szerdán 'az 1985-iben megválasztott Országgyűlés. A három hó­nap híján ötéves parlamen­ti .időszak záróakkordjaként 'megtárgyalták a kormány gesztuSéntókűnéfi tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963 közötti törvénysértő el­ítélésék semmissé nyilvání­tásáról szóló törvényjavasla­tot és az ehhez kapcsolódó 4 országgyűlési határozatter­vezetet, továbbá a mggyar állampolgárságtól megfosztó .határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló javasla­tot. A 'képviselők az első napirendi ponttal — szemé­lyi javaslat tárgyalásával — néhány perc1 alatt végezték: elfogadták a Legfelsőbb Bí­róság élnöke és a legfőbb ügyész jogköréinek átmeneti ellátásáról szóló határozatot. 'Eszerint a Legfelsőbb Bíró­ság elnökének- jogkörét dr. Nagy Zoltán, a legfőbb ügyész jogkörét pedig dr. Nyíri Sándor gyakorolja áp­rilis 1-jétől 'mindaddig, amíg az új közjogi méltóságok betöltőit meg nem választ­ják. A határozati javaslatok el­fogadását követően Németh Miklós miniszterelnök érté­kelte a kormány és a Parla­ment együttműködését. Be­vezetőben elmondta: — Önök most egy közel ötéves periódust zárnak le, mi így együtt — a Parla­ment és kormánya — azon­ban csak egy 15 hónapos szakaszt. Önök több kor­mánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót — ezt a mostanit — tekinthették úgy, hogy az teljes egészében és feltétlenül Önöknek felelős. Alapvetően megváltozott a kormány és a parlament po­litikai természete. Az állam­párt és a pártállam labon- tása nyomán a kormány a a nemzet kormányának dek­larálta magát, amely kizáró­lag a parlamentnek tartozik felelősséggel. A korábbi egy párt felbomlásával pedig a parlamentben megszűnt e párt többségi képviselete. Ezzel létrejött a feltétele an­nak, hogy mind a parlament, mind a kormány felszaba­duljon a pártérdek kötelező képviselete alól, és pártok felett álló, nemzeti érdeke­ket képviseljen. — Szeretném Önökkel együtt hinni: épülő új házunk­ban mindenki hazára talál. Vezetői nem lesznek olyan háziurak, akik kilakoltatják a lakók egy részét csak azért, mert a régi házban elfogad­ták a régi házirendet. Sze­retném hinni: nem fortélyos félelem fog bennünket igaz­gatni, hanem jogrend, tör­vények és valódi demokrá­cia. S akkor lélekben is ha­zatalálhat és megbékélhet minden magyar — hangoz­tatta. Végezetül a nagy tetteket végrehajtó parlament utol­só üléséről felhívta a mai magyarokat: akarjanak töb­bek lenni korábbi és mai önmaguknál, hogy ne csak megőrizni, de gazdagítani is tudják e hazát. A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mon­dott elnöki zárszót, értékel­ve az elmúlt csaknem öt esztendő parlamenti tevé­kenységét. Az ötesztendős munka- programot ezzel lezárván, az Országgyűlés ünnepi ülésen emlékeze'tt meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, ünnepi beszédében hangsúlyozta: — Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nemzeti ünnepiként ülhetjük meg. amilkor a magyarság a progresszió élvonalába len­dülve megújulóban van, és úttörő szerepet játszik Kö- zép-Európa ipolitikai arcula­tának megváltoztatásában a demokratizálódás jegyé­ben. — 1848 márciusa történel­münk nagy pillanata, amely újra és újra felragyog és hí­veket toboroz Magyarorszá­gon. Csak .a válóban nagy és történelmi eseményeknek lehet és van .ilyen hatalmas kisugárzása — .szögezte le. — Eszméi az időtől nem fa­kultak, s az akkori ifjak lendülete .akár a miénk is lehetne — ibár ia miénk len­ne. Ez. az ünnep mindenkor a nemzeti összefogás példá­jára. a hc<si erőfeszítés él­ményére. a haladás élvona­lába rugaszkodás esélyeire emlékeztetett. Ezért volt, március 15-ét szívében őriz­te a nép, s próbálta kisajá­títani a mindenkori hata­lom; ezért is volt, hogy \a különböző korok és rend­szerek elfogultan és önké­nyesen .bántak 1848 márciu­sának nagyjgival; egyszer Petőfi, máskor Deák vált példává, Kossuth és Széche­nyi neve mellett. Márpedig ők bármennyire másként akartak, együtt váltak egész- szé — emlékeztetett Szűrös Mátyás A leköszönő parlament március 15-i ünnepi meg­emlékezése a Kossuth téren 'folytatódott, ahol az állami vezetők és a pártok képvi­selői a szobor talapzatára el helyezték a megemlékezés 'koszorúit. alkotmánybíróság a kamatadó Alkotmányellenesnek 'mi­nősítette, és teljes egészé­ben megsemmisítette a ka­matadót az Alkotmánybíró­ság. Döntését rendkívül nagy érdeklődés közepette szer­dán délután hirdette ki esz­tergomi nyilvános ülésén. A határozat rendelkező részét dr. 'Sólyom László, az Al­kotmánybíróság elnökhelyet­tese ismertette. Az Alkot­mánybíróság megállapítja — mondotta —, hogy a lakás­célú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló törvény és a végrehajtási rendelet alkotmányellenes. Ezért ezt a törvényt és a módosított minisztertanácsi rendeletet teljes egészében megsemmisíti. A megsemmi­sített törvény és a minisz­tertanácsi határozat a Ma­gyar Közlönyben való köz­zététele napján veszíti hatá­lyát. (MTI) Ünnepelni sokféleképpen lehet. Katonai díszszemlé­vel, nagyszabású felvonu­lással, mindenféle csinnad­rattával. hókusz-pókusz- szal, épp úgy, mint szeré­nyen, legfeljebb egy szál virággal, egy szív fölé tű­zött kokárdával. Szóval egyszerűen, emberséggel. Olvasom: idén március 15-én az egyik párt idehív ünnepelni, erre a térre, a másik meg oda, egy má­sik helyszínre. Szóval ün­nepelni — még ugyanazt is — lehet nemcsak más­ként, külön Is. Kár. Március 15-e eseté­ben kár. „Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Már­cius 15-e az, írjátok fel szíveitekbe és el ne felejt­sétek.” Ügy látszik, Jókai szava sem elég. Ünnepelünk hát külön, mert a sokféle érdek, ár­mány, gyanakvás erre biz­tat. Mit biztat? Kénysze­rít! Legnagyobb nemzeti ünnepünk tisztelete sem ké­pes közmegegyezést — még pillanatnyit sem — teremteni. Pedig, ha egyet­Cinconlia rés parvae crescuat... értés van, a kis dolgok na­gyokká nőnek. Concordia res parvae crescunt... „A rövidlátók! — olva­som Petőfi naplójában. — En tudtam azt, amit ők nem tudtak, és azért szá­nakoztam a napi politika kurjongató hősein, s moso­lyogtam a fontosságot, me­lyet magoknak tulajdoní­tottak; tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes be­szédeik nem egyéb mint homokra rajzolt kép, me­lyet a bekövetkezendő vi­harnak első lehellete elsö­pör; túdtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjá­születés óriási drámáját el­játsszák, hanem csak a de- korátorok és statiszták, kik a függönyöket aggat­ják, s a színpadra székeket és asztalokat hordanak.” Petőfi '48-as sorait ol­vasva, ma 1990-ben, már­cius 15-én már a közelgő választásokra is gondolok. „A magyar nemzet sza­badsága e naptól kezdő­dik” — írta 1848. március 15-ről Jókai Mór. A ma­gyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik? — kér­dik ma sokan, március 25- re, a választások közelgő napjára figyelve. „Az ég szerelméért, ne engedjétek jégre vinni ma­gatokat!. .. Egyenetlenség, pártgyűlölet, kétnyelvűség, hiúság és önzés adák örök­ké hazánkat ellenséges fegyver prédájául. Hol vol­nánk már, ha kicsinyes vi­szálykodás, oly sokszor nem veszélyeztette volna az egyetemes nép legszentebb érdekeit?! Avagy azért gyűltetek-e szabadság lo- bogós zászlaja alá, hogy újra kezdjétek a régi vé­leményharcot — semmiért? Akkor legyetek bizonyo­sak, hogy rajtatok áldás nem lesz, és az új forma alatt éppen úgy rabszol­gái lesztek saját szenvedé­lyeiteknek, mint voltatok a régi alatt. A jellemtelcnek és csalók előtolakodnak, és gyűlöletet terjesztenek köz- tetek, a szabadság édes szavával áruló ajkukon. Ne hagyjátok magatokat el­ámítani!” 1848 történelmi időszaká­nak korántsem kiemelkedő alakja Zerffi Gusztáv írta mindezeket, ám úgy tűnik, időszerű és igaz napjaink­ban, napjainkra vonatkoz­tatva is. Sajnos. A magyar szabadság szü­letésnapját ünnepeljük ma. • Ki hangerővel, ki csend­ben. Talán ezért is; kii- tön-külön. ......úgy látszik, hogy a m agyarnak hiába írták a történelmet. Nem okul semmin. Még csak saját kárán sem.” (Kossuth) „Testvéreim! A pillanat, melyben élünk, komolyabb teendőkre szólít fel ben­nünket. Európa minden né­pe halad és boldogul, ha­ladnunk. boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke. szabadság és egyetértés!” (Jókai Mór). Választ(hat)unk! Ma, március 15-én — kü- lön-külön — látni: sok a bizonytalankodás. Ez azon­ban sokáig nem tarthat. Március 25-én végérvénye­sen eidől(het): Kossuth eme intelme igazolódik-e, vagy mégis hallgatunk jó­zan eszünkre és Jókai iménti gondolatait követ­jük: Európa útján útnak indulunk. Egyedül azonban nem megy! Am, ha , egyetértés van, a kis dolgok naggyá növekednek. Concordia res parvae crescunt... A né­metalföldiek híres jelmon­data ez a 17. századból. Ugye nem kell győzködni senkit? Hollandia ma is lehet követendő példa szá­munkra. Egyébként a mondásnak van egy második fele is: discordia maximae dila- buntur. Igen, a viszály a legnagyobbakat is tönkre­teszi. Hajdú Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom