Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-06 / 239. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. október 6., csütörtök Napirenden a társasági tőrvény Grósz Karoly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke gratulál Beck Tamásnak az eskütétel után. (Folytatás az 1. oldalról) szavazattal (34 ellenszavazattal) és N,agy Sándort 329 szavazattal (30 ellenszavazattal) választották az országos listán képviselővé. Az Országgyűlés alelnöké- vé a képviselők Jakab Ró- bertnét, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtikárát 260 szavazattal, valamint dr. Vida Miklós nyugalmazott vezérigazgatót 290 szavazattal választották meg. A harmadik jelölt, Orosz Adél nyugalmazott- balettigazgató 129 szavazatot kapott. Az elnök ezután köszöntötte Straub F. Brúnót, az Elnöki Tanács elnökét, aki — mint ismeretes — megválasztása idején az Egyesült Államokban tartózkodott, ezért új tisztségében első alkalommal vesz részt a törvényhozó testület ülésén. * Az Országgyűlés által kereskedelmi miniszterré megválasztott Beck Tamás letette a hivatali esküt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt. Az eskütételen jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. * Az előző ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentéshez dr. Fodor István (Pest m.) fűzött megjegyzést. A képviselők a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését tudomásul vették. -> A napirendi pontnak megfelelően az Ox-szággyűlés a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját. Fokozódjon a jövedelemtermelő képesség Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter expozéja bevezetőjében kiemelte: ha nem akarjuk, hogy a távolság hazánk és a világ élvonala között a gazdasági fejlettség szempontjából tovább növekedjen, úgy a társasági formált modernizálását sem hanyagolhatjuk el. A gazdasági társaságokról szóló, most előterjesztendő törvény gazdaságpolitikai, jogpolitikai, társadalompolitikai és ideológiai szempontból egyaránt igen jelentős, az utóbbi évek jogalkotási gyakorlatából kiemelkedő jogszabály — hangsúlyozta. — A társasági «törvény a társas vállalkozások, a piaci integráció kibontakozásának az alapjait teremti meg. Jelentős mértékben hozzájárulhat tehát ahhoz, hogy a társadalmi tulajdon a tőkeáramlás felgyorsulása révén ott hasznosuljon, ahol a hosszú távú jövedelmezőség tekintetében erre a legjobb lehetőségek mutatkoznak. Elősegítheti, hogy leomoljanak a különböző .tulajdon- formák közé emelt mesterséges korlátok, s ezzel a gazdaságban rejlő mozgáslehetőségek kiteljesedjenek. A gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat gazdasági, gazdaságpolitikai célkitűzéseit az igazságügy-miniszter így foglalta öS6ze: — A gazdaság strukturális megújulásának alátámasztására a társadalom hosszú távú, tartós érdekeit figyelembe véve nőjön a dinamikusan fejlődő társas vállalkozásoknak a gazdaságban betöltött szerejje, ennek révén korszerűsödjön a termékszerkezet, fokozódjon a népgazdaság jövedelemtermelő képessége; a piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó gazdasági társaságok révén növekedjék a piaci szereplők száma, és így tervszerű piacépítés keretében táguljon a verseny hatóköre; a gazdasági társaságok létrejöttével is gazdagodjanak a gazdálkodó szervezetek közötti termelési, értékesítési együttműködési kapcsolatok, a gazdálkodó szervezetek együttműködésére épülő közvetlen tőkeáramlási csatornák bővülésével és fejlődésével csökkenjen a költségvetés és a bankrendszer kockázata; a vállalat rövid távú érdekeken nyugvó autark fejlesztése helyett erősödjön a pénzben, illetőleg az értékpapírban való befektetés és kockázatvállalás. A vállalatok és áz állampolgárok közötti együttműködés akadályainak megszüntetésével váljék lehetővé az egyéni megtakarítások legális keretekben történő közösségi hasznosítása, az egyéni kezdeményezés szocialista vállalkozásokhoz kötött kibontakoztatása ; új lépést tegyünk a korszerű állami vagyonkezelés szervezeti rendjének kialakítása útján az össznépi tulajdon hatékonyabb hasznosítása érdekében; jöjjenek létre a kisvállalkozások működésének biztonságát erősítő olyan gazdasági társasági formák, amelyek megkönnyítik a kisvállalkozások beépítését a szocialista népgazdaságba, elősegítve a kisvállalkozások restriktiv kezelésének megszűnését; alakuljon ki a különböző gazdálkodó szervezetek, vállalkozások piachoz alkalmazkodó természetes önmozgásának, egymásba való átalakulásának jogilag szabályozott rugalmas rendsze- re; erősödjön a külföldi működötöké közvetlen megjelenése a magyar ^népgazda- ságban. Magas szintű, kidolgozott jogi rendezés A törvényjavaslat korszerűsíti az 1945 előtti kereskedelmi társasági formákat — a közkereseti, a betéti, a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot —, valamint a tapasztalatok alapján fejleszti az 1968 utáni vállalati gyakorlatban kialakult közös vállalati és egyesülési alakzatokat. A törvény hatálya mindenekelőtt kiterjed a legegyszerűbb kisvállalkozási, családi vállalkozási alakzatokra, azaz a tagok korlátlan és egyetemleges felelősségével működő közkereseti társaságokra. Ez utóbbi alformá- jaként a törvény változatlanul intézményesíti a gyakorlatban az 1982. január 1- jétől bevezetett gazdasági munkaközösséget, illetve új néven és finomítottabb szabályozásban a vállalati gazdasági munkaközösséget, amelyet a törvényjavaslat jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségnek nevez. A közkereseti társasághoz kapcsolódva új lehetőséget hordoz magában a betéti társaság újrameghonosítása, amelyben a személyesen közreműködő beltagok mellett a kültagok csak vagyoni befektetéssel vesznek részt. Ezt követően a törvényjavaslat szabályozza a koordinatív társasági formát jelentő egyesülést, illetve a tagok kezesi felelőssége mellett működő közös vállalatot. A szabályozás sorrendjében ezt követi a tőke- és személyegyesülés határán álló, a kisebb és a középvállalatokra modellezett korlátolt felelősségű társaság, a kft.; majd pedig a nagyobb vállalatok tipikus formájaként a tagsági jogokat értékpapír formájában kifejező, ezen nyugvó részvény- társaság, az rt. működésének rendezése fejezi be a szabályozást. .A törvényjavaslat alapján — a szövetkezetek kivételével — egy törvénybe kerül az üzleti vállalkozásra irányuló valamennyi társas vállalkozási forma szabályozása — mutatott rá a tárca vezetője, s utalt arra, hogy ilyen magas szintű és ilyen mértékben kidolgozott rendezéssel először Magyarország lép a világ közvéleménye elé. A társasági törvény — mondotta a továbbiakban — beilleszkedik gazdasági jogrendszerünk modernizálásának folyamatába, ugyanakkor minőségében más törvény, mint gazdasági jogunk korábbi részei. A politikai intézményrendszer demokratizálása, a gazdasági alkotmányosság kiépítése jegyében a benyújtott javaslat nem kerettörvény, hanem a társasági jog teljes szabályozását magába foglalja. Ez a jogalkotás technikai feltétele annak a már hangsúlyozott követelménynek, hogy a jogi szabályozás valóban hosszabb távra kiszámítható kereteket adjon a gazdasági magatartás számára. Elfogadása esetén a törvényjavaslat jelentős mértékben továbbgyűrűző hatást gyakorol a gazdasági jogrendszerünk egészére. A szükséges jogszabályi változásokra részben már idén, í'észben jövőre sor kerül. Bejelentette, hogy előkészítés előtt áll, és még idén az Országgyűlés elé kerül a külföldi beruházások feltételeit és védelmét meghatározó törvény, amely egységes szervezetben foglalja össze a külföldi részvételre vonatkozó pénzügyi, munkáügyi és egyéb szabályokat. Befejezésül a törvény előkészítésével foglalkozott Kulcsár Kálmán. (Folytatás a 3. oldalon) Az a nap, akkor és ott, a reménytelenség, a kilátástalanság napja volt. Úgy tűnt egy igazságküzdelem szép reményű, sokáig tündöklő íve végleg belehanyatlik a sötétségbe, a semmibe. Aznap, az utolsó fényeinket sorra, egymás után oltogatta ki a hóhér keze. Egy velünk, értünk szorító német, Heinrich Heine, a költő írta: „Megdőlt a szabadság végső reménye / Halálra vérzik immár Magyarország." Aznap, 1849. október hatodikán ott, Aradon — ahogy azt a vesztőhelyre elsőnek menő Poeltenberg Ernő mondotta, végignézve társain - szép deputáció ment Istenhez, a magyarok ügyében reprezentálni. Ott, akkor, végképp megfogyatkoztak legjobbjaink. Poeltenberget követték a többiek. Nevük álljon itt emlékeztetőül, meg talán azért: egyszer hátha megtanuljuk őket, akár a hét ^vezérét. Aulich Lajos - kit még a halálos ítéletet kihirdető törzshadbíró is kiváló embernek nevezett —; Damjanich János, akinél — szerb származása ellenére — nemigen akadt magyarabb magyar; Dessewffy Arisztid, ki csak egykori tiszttársa, Franz von Lichtenstein herceg előtt volt hajlandó letenni a fegyvert; Kiss Ernő, kivel csak a kivégzőosztag második sortüze tudott végezni, s aki ezekkel a szavakkal búcsúzott az aradi vár káplánjától: „Isten büntesse meg hóhérainkat!”; Knézich Károly, a horvát-tö- rök szülők gyermeke, aki felesége hatására állt a magyar ügy mellé; Láhner György, a páratlan szervezőkészséggel megáldott fegyvergyáros; Lázár Vilmos, a mindig józan, nyugodt és bátor tiszt, ki féltérdre ereszkedve fogadta az utolsó lövést; Leiningen- Westerburg Károly gróf, ki feleségének tizenegy hónappal korábban azt írta: „Az én sorsom Magyarországéval együtt jut dűlőre"; Nagy-Sándor József, kinek utolsó szavai ezek voltak: „Hódié mini eras tibi! (Ma nekem, holnap neked). 'Éljen a hazai”; Schweidel József, „... mint igaz magyar ember és hű hazafi harcoltam az ügy mellett”; Török Ignác, aki a halálos ítéletét is a legnagyobb nyugalommal fogadta, s kivégzése előtt is hadtudományi művet olvasott; valamint Vécsey Károly gróf, akire a legnagyobb megpróbáltatás hárult: végig kellett néznie társai kivégzését. Szóval ott és akkor végképp megfogyatkoztak legjobbjaink. De hányszor megtörtént már ez történelmünk nagy kavalkádjá- banl? Öh, hisz mennyi gyásznapot tarthatunk nyilván! Augsburg, Muhi, Mohács, Maj- tény, Doberdo, Voronyezs, s a lista korántsem teljes. A világ számára talán megfejthetetlen; mely tőről hajt, s nevel mindezek ellenére újból és újból szirmot, virágot ez a nép. Számukra rejtély, de mi tudjuk: bár gyakran botlunk, olykor bizony akaratgyengék vagyunk, s a fegyelem sem erős oldalunk, ám a legkritikusabb pillanatokban ez a nép mindig képes volt összeszednie magát. Egy csakazértis összefogással, magyar virtussal mindig felszínre tudta hozni legmélyebb, ugyanakkor legnagyobb erényünket: a vitalitást, az élni akarást. S ezért van az, hogy oly sok gyásznap, temetés ellenére: áll még Buda, s él a magyar! Ma emlékezünk és tisztelgünk. A tizenhárom tábornok előtt éppúgy, mint a világ figyelmét magunkra irányító szűk másfél év küzdelmének minden elesett áldozatára és életben maradt hősére. Tisztelgünk és emlékezünk — nem azért, mert így diktálja az illem, hanem —, mert így diktálja ész és szív, így diktálják gyökereink. De az a nap, az az aradi, most és itt, a bizonyság napja is. Mindenekelőtt annak bizonysága —, s Arad erre csupán egyetlen példa, (hasonló sajnos nem egy akad történelmünkben) -, hogy sohasem volt számunkra olyan reménytelen, vaksötét verem, amelyből ne lett volna kiút, amelyet ne követett volna újabb lámpagyújtás, s a horizonton ne gyulladt volna ki újra a fény. Ma se hagyjuk, hogy másképp legyen! Hajdú Imre A tizenhárom aradi vértanú mártírhalálának évfordulója alkalmából dr. Tóth József pozsonyi magyar főkonzul és Kerekes Mihály ezredes, a prágai magyar' nagykövetség katonai és légügyi attaséja szerdán a szloKoszorúzás vá'kiai Margomyán megkoszorúzta Dessewffy Arisztid negyvennyolcas honvédtábornok síremlékét. A külföldi megemlékezések sorában a Magyar Nép- köztársaság bukaresti nagykövete csütörtök délelőtt megkoszorúzta az aradi vértanúk emlékművét. , Nem azért, hogy bosszantsuk vele az építőket, de sokan nyilván nem olvastak az előzményekről. Arról van szó, hogy a Miskolci Közútépítő Vállalat még a tavasz- szal nekifogott, hogy a 35-ös főúton található, Hejő— Szarda-patakot átívelő közúti hidat újjáépítse. Ennek első lépéseként készítettek egy terelőutat, ami — .a talaj lazasága miatt —■ csak harmadik nekirugaszkodásra sikerült. Akkoi’i, a hibák okát nyomozó írásunkban azt mondták a hídépítők, hogy szeptember közepén átadják a létesítményt. Elmúlt szeptember, s ha áll is a híd, azt azért nem foghatjuk rá, hogy elkészült... A helyszínen tájékozódunk ;x vállalat igazgatójával. Sályi Csabával. _ Még egyszer elmondom, a világon sehol nem építenek úgy terelőutat, hogy az alját komoly mechanikai vizsgálatnak vetnék alá — mondja az igazgató —, nem mentegetésként mondom, de ezért nem tudtuk, hogy szeméttelepre építkezünk. Ami volt, elmúlt, a híd végül is itt van előttünk. 12 méter széles, ugyanekkora a nyílása, kétszer 13 rneter feljáróút vezet fel rá. Építői _ a jó időnek köszönhetően — most már valóban finisben vannak. Az előregyártott szegély elemeit helyezik be, rövidesen helyére kerül a vaskorlát is. .— Bár a hollóházi útépítéssel állnánk ilyen jól! — sóhajt Sályi Csaba —, de azt hiszem, az utazókat az érdekli, ez a híd mikor lesz meg. Mint. látja, pár nap és átadjuk. Nem csinálunk nagy ünnepséget, a hatósági engedély után egyszerűen megnyitjuk a fox-galomnak, és kész. Egyébként a vállalat munkái sorában ez a kis híd nem jelent nagy tételt, „mindössze” 9 millió forintba került. Építése körül azért volt nagy felháborodás. mert túlságosan is szerű előtt zajlott — nyugtat meg az igazgató és. a művezető. Majd arról beszélnek, hogy érkezett hozzájuk egy kérés, a mozgáskorlátozottak rehabilitációs parkjának vezetői azt szeretnék, ha nem bontanák le a terelőutat, hanerű meghosszabbítanák a parkig— Nos, nekünk ebbeű nincs döntési jogunk, de nagyon szívesen megtesszük» segítünk a beteg embei’ekeű — fejezte be a tájékoztatást Sályi Csaba. m. sz. zs.
