Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

1988. október 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról) Végül kérte az Ország- gyűlést, hogy a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság kiegészítő és módosító indítványaival együtt — amelyeket a kormány edfo- gad — a javaslatot emelje törvényerőre. Faragó András, az Ország­gyűlés sajtóirodájának veze­tője bejelentette, hogy 13 óra­kor az alternatív katonai szol­gálat bevezetését javasló cso­port küldötteitől egy felhí­vást vett át, amelyet az Or­szággyűlés elnökének címez­tek. A petícióban — amelyet több százan írtak alá — arra kérik az illetékeseket, hogy gyorsítsák meg a törvény előkészítésével kapcsolatos munkát. A sajtóiroda veze­tője elmondta azt is, hogy a Parlament közelében mint­egy kétszáz fős csoport gyü­lekezett, hogy személyes je­lenlétével adjon nagyobb hangsúlyt a kérésnek. Napirenden a társasági törvény Hegkezdődön az Országgyűlés őszi ülésszaka elv, hogy a vállalkozás sor­sát érintő döntéseket ott hozzák meg, ahol legnagyobb a tájékozottság, legközvetle­nebb az érdekeltség. Ez ter­mészetszerűleg együtt jár az­zal, hogy a döntés következ­ményeit is elsősorban a tár­sas vállalkozásnak kell vi­selnie. Az eredményesség­ben való érdekeltség, a piaci verseny által teremtett tel­jesítménykényszer a társasá­gok elterjedésével fokozato­san átitathatja a társada­lom egészének működését. Hozzájárulhat új, ' vonzó gazdálkodási, erkölcsi érté­kek megjelenéséhez, mint például a gazdálkodási önál­lóság, a közös és az egyéni önmegvalósítás, a kockázat- vállalás és az együttműkö­désre kész magatartás, má­Névváltoztatás Az Országgyűlés első napjának délelőttje — mint az a híradásokból ismert — személyi kérdések megtár­gyalásával, különböző tisztségekre történt jelölésekkel, választással telt el. Ezek sorában választottak új ta­got az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottsá­gába is. Az elnöklő Stadinger István bejelentette, hogy Simon Péter képviselőt jelölték e bizottság új tagjá­nak, mire morajlás támadt a teremben, és többen közbekiabáltak: „melyiket?". Tudniillik két Simon Péter nevű képviselő ül a T. Házban... A jó humo­rú elnök pillanatnyi zavara után, a forgatókönyvbe tekintve, nyomban közölte: a Borsod megyei Simon Péterről van szó, és hozzátette: „ezentúl itt B. Simon Péter legyen a neve”. A másik hasonló nevű képvi­selő egyébként Tolnába való. A döntés megtörtént, a Tiszai Vegyi Kombinát gyár­vezetőjét, B. Simon Péter néven egyhangú szavazás­sal beválasztották az Országgyűlés Terv- és Költség­vetési Bizottságába. Csakhogy ebbe, mármint a rész­leges névváltoztatásba az érintett nemigen nyugodott bele. A szünetben hosszasan láttam őt beszélgetni Sta­dinger Istvánnal, és későbbi kérdésemre, hogy elárul­ná-e, miről beszéltek, készséggel elmondta: arra kérte az Országgyűlés elnökét, vegye vissza tőle a hirtelen­jében odaragasztott B-előnevet, és használják ezentúl a Pál utónévvel kiegészített teljes nevét, minthogy annak idején is úgy anyakönyvezték. A kérés meg­hallgattatott és teljesíttetett. A Borsod megyei 23. vá­lasztókerület képviselőjének ezentúl — legalábbis a Parlamentben — Simon Péter Pál lesz a neve. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára kapott elsőként szót a vitában. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a törvény megalkotása szervesen il­leszkedik azoknak a lépé­seknek a sorába, amelyek a reformfolyamat kiteljesülé­sét, szocialista gazdaságunk­ban ,a piaci viszonyok foko­zottabb érvényesülését segí­tik elő. Az MSZMP Központi Bi­zottságának gazdasági-társa­dalmi kibontakozási prog­ramja és a kormány stabi­lizációs munkaprogramja egyaránt tervbe vette a gaz­dasági társaságokra vonatko­zó korszerű jogi szabályozás megteremtését. Mindezt az is időszerűvé tette, hogy egy következetes piacgazdaság megteremtése érdekében tár­sasági jogunk megfelelő meg­újítására van szükség. Csak ebben az esetben várható, hogy a társas vállalkozások kellőképpen szolgálják gaz­daságpolitikai céljaink el­érését. A társasági törvény meg­újítására irányuló tevékeny­ségünk illeszkedik a jelenle­gi szocialista fejlődés alap­vető áramlatához. Az új tár­sasági törvény sorsát élénk érdeklődés kíséri .a külföld részéről is. A gazdasági sta­bilizációs és kibontakozási program meghirdetése, re­formjaink következetes to­vábbvitele a gazdaságban és a politikában segít a nem­zetközi bizalom megőrzésé- . ben — mondotta Szűrös Má­tyás, majd részletesen szólt a társasági törvény várható kedvező hatásairól. Külön kitért arra, hogy az új társasági törvény által kínált társulási formák tisz­tább viszonyokat teremthet­nek a gazdálkodásért viselt felelősség kérdésében is. A gazdasági társaságokban a gyakorlatban jobban megva­lósulhat az a régóta vallott helyeznünk az elszemélyte­lenedett tulajdon megsze­mélyesítésére, a közösségek és az egyének bekapcsolódá­sára a tulajdon működteté­sébe és ellenőrzésébe. El kell érnünk, hogy az állami tulajdon valóban közösségi tulajdonná alakuljon. Saját tapasztalataink, de más országok példája is azt erősíti meg, hogy vannak olyan tevékenységek, ame­lyek hatékony ellátására nem az állami nagyüzemek alkalmasak, hanem a szö­vetkezeti, a különféle tár­sult, magán- vagy személyi tulajdon nyújtotta szerveze­ti keretek. Abból kell kiin­dulni, hogy különböző tulaj­donformák nem eleve elvont mérce szerint minősíthetők alacsonyabb vagy magasabb rendűnek, hanem csak a gazdasági hatékonyság, a fejlődőképesség alapján le­het megítélni őket. Az új körülmények érin­tik az elosztási viszo­nyokat is. Minden bizonnyal növekedni fog a közvetlenül munkából származó jövedel­mek mellett a megtakarítá­sok befektetéséből származó bevételek aránya. Ez persze tovább erősítheti és még nyilvánvalóbbá teheti a va­gyoni és életszínvonalbeli különbségeket társadalmunk­ban. A vagyon tehát törvé­nyes, a munkával egyenér­tékű jövedelemforrássá vá­lik. Ez a körülmény több elvi és gyakorlati kérdés újragondolásának fontossá­gát húzza alá. Az egyik az, hogy a magánvállalkozások és a külföldi részvételű ve­gyesvállalkozások nem a ki­zsákmányolás lehetőségének újraéledését eredménvezik-e. A kérdés megválaszolása annál is inkább időszerű, mert a kizsákmányolás meg­szüntetését a szocializmus történelmi vívmányai között tartjuk számon. Szélesebb körű magántevékenység bontakozhat ki sok érdekei és igényei irán- í* ,í,lgyelem. az eltérő érté­kekkel szembeni türelem az üzleti becsületesség és meg­bízhatóság. A magyar gazdaságban nagy erők szunnyadnak, amelyek kibontakoztatásához azonban megfelelő kerete­ket, csatornákat kell kiépí­teni. A társadalmi tulajdon összekapcsoló szerepét meg­erősítve lehetőséget kell biz­tosítani a különböző tulaj­donformák szervezett együtt­működését biztosító vegyes­vállalkozások számára. Az ál­lampolgári vállalkozások új formáinak megteremtésével jelentős nyitás hajtható vég­re az egyéni kezdeményezé­sek ösztönzésében és moz­gásterének kiszélesítésében. Olyan viszonyokat kell te­remteni, amelyek nem szab­nak gátat az értelmes, az egyén 'és a társadalom számá­ra egyaránt hasznot hozó üzleti tevékenységeknek, nem kényszerítenek valamiféle túlhaladott, óvatoskodó sza­bályozás következtében tel­jesítmény-visszatartásra. Szűrös Mátyás külhoni tapasztalatokra utalva rá­mutatott: remélhető, hogy az új társasági törvény által lehetővé tett új típusú vál­lalkozások, az állami válla­latok vállalkozói magatartá­sa hozzájárul majd hazánk­ban is az állami foglalkoz- tátáspolitika feszültségeinek enyhítéséhez. — Szocialista társadal­munk alapját a jövőben is az alapvető termelési eszkö­zök döntő többségének tár­sadalmi tulajdona, az állami és szövetkezeti tulajdon meghatározó szerepe jelenti. Egyik legfontosabb tenniva­lónk ahhoz kapcsolódik, hogy megtaláljuk az e tu­lajdonformákban lévő eszkö­zök eddiginél hatékonyabb működtetésének módjait és formáit. Nagy hangsúlyt kell Jóllehet a társasági tör­vény a jelenleginél sokkal szélesebb körben teszi lehe­tővé a magántevékenységek kibontakozását, s ily módon teret nyer az értéktöbblet ellenszolgáltatás nélküli el­sajátítása, ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam gazdaságpolitikai szándékai­tól függetlenül jelentős ma­gánvállalatok jönnének lét­re, vagy a magánvagyon túlságosan megnövekedne. Az állam közvetett — fő­ként gazdasági — eszközök­kel befolyásolhatja a magán- szektor működési feltétele­it. A törvény tervezete emel­lett több jogi biztosítékot is tartalmaz. A megújuló poli­tikai rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy meg­akadályozza a kizsákmányo­lás jellemző társadalmi vi­szonnyá válását. Mindezek alapján Szűrös Mátyás meg­győződését fejezte ki, hogy a társasági törvény elfoga­dása nem eredményezi a ki­zsákmányolás alapjainak visszaállítását. A korábban nem gazdasá­gi célú megtakarításokat most várhatóan a gazdaság­ba fektetik be hasznot hozó módon. Az eddig javarészt illegális befektetési formák­ból származó jövedelem az allam áltál ellenőrizhetőbbé es főleg adóztathatóvá vál­hat. Ehhez természetszerűen az állam törvényeken ala­puló ellenőrző szerepét erő­síteni 'kell. Sokak fejében megfordul, hogy a megnyíló vállalkozási formák csak a társadalom kisebb része számára elér­hetőek, sőt még az is, hogy a vállalkozók bizonyos köre — hasonlóan némely állami vállalatokhoz és szövetkeze­teikhez — befektethető va­gyona egy részét a jelenlegi gazdálkodási viszonyok el­lentmondásainak és joghéza­gainak kihasználásával, vagy a hiánygazdaság körülmé­nyeinek meglovagolásával szerezte. A törvényes befek­tetés ily módon számukra a vagyon „tisztára mosását”, a gazdagodást kínálja, miköz­ben a lakosság többsége szá­mára az életkörülmények egyre nehezebbé, szorítóbbá válnak. A törvényes vagyon befektetéséhez a társasági törvény jogszerű kereteket teremt, s elismeri az ebből származó jövedelmeket. Ezt azonban meg kell különböz­tetni az említett ügyeskedés­től, amelynek kezelésére, meggátolására a jövőben na­gyobb figyelmet kell fordí­tani. A vállalkozások kétségte­lenül megnövelik a jövedel­mi különbségeket az egyé­nek és az egyes lakossági csoportok között is. A jöve­delmi eltérések túlzott mér­tékűvé, társadalmilag el nem fogadhatóvá válását alapve­tően az adórendszerrel, illetve ban a reményben ajánlotta elfogadásra a törvényjavas­latot, hogy a gazdálkodási formák bővülésével új mun­kahelyek teremtődnek, s ez­által mérséklődhetnek az egyre erőteljesebben jelent­kező foglalkoztatási gondok. Dr. Eke Károly, a Magyar Rádió tudományos főmunka­társa arról szólt, hogy a szocializmust nem ettől a társasági törvény által biz­tosított új lehetőségektől kell félteni, sokkal inkább a pa­zarlástól, a kellően meg nem fizetett munka miatt kiala­kuló érdektelenségtől. Dr. Szabó Kálmán akadé­mikus, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára konkrét javaslatot tett az osztalékengedményes rész­vényfajta lehetőségének tör­vénybe iktatására. Kulcsár Kálmán a vitá­ban elhangzottakra reagálva kifejtette: a vállalati tör­vényt az átalakulási tör­vénnyel együtt munkálhatják ki. A törvény előkészítését meggyorsítják, és várhatóan a jövő év első felében a Parlament elé terjesztik. Javaslatokra válaszolva rá­mutatott: napirenden van — a SZOT-tal egyetértésben — az átfogó szakszervezeti törvény megalkotása. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat az örökösödés szabályozásá­val kell megakadályozni. Emellett azonban elenged­hetetlenül szükség van a jö­vedelmi aránytalanságok okozta esélykülönbségeket, az önhibájukon kívül hátrá­nyos helyzetbe kerülők gondjait hatékonyan kezelő „szociális védőháló” kialakí­tására. Az új szervezeti formák felvetik az érdekérvényesí­téssel kapcsolatos eddigi fel­fogás és gyakorlat újragon­dolását is. A társasági tör­vény együtt jár a dolgozói részvétel és a beleszólás új formáinak kifejlődésével. Emellett új összefüggésben vetődik fel a pártnak és a szakszervezetnek a gazdasá­gi folyamatokban betöltött szerepe és lehetősége. A megfelelő megoldásokat a politikai intézményrendszer korszerűsítését célzó munká­latok keretében kell kiala­kítani. Egy dolog azonban már most leszögezhető: a társasági formák jelentette új gazdálkodási keretek és feltételek a párt- és a szak- szervezeti szervek gazdasági szerepét szükségképpen mó­dosítják. A pártnak a jövő­ben még inkább a népgazda­ság fejlődésének lehetőségei­vel, fő irányaival, az erre vonatkozó elképzelések ki­dolgozásával kell foglalkoz­nia, míg a szakszervezeti munkában a munkavállalók érdekeinek védelme kell, hogy nagyobb szerepet kap­jon. Szűrös Mátyás hangsú­lyozta azt is, hogy a társasá­gi törvény remélt hatásainak kibontakozására további re­formlépésekre van szükség. Ezek között említette az ér­tékpapír-piac megteremtését, a megkezdett bankreform második szakaszának meg­valósítását, az adórendszer további korszerűsítését, a bérreform, az árrendszer fej­lesztését, a költségvetési re­form kimunkálását, a társa­dalombiztosítás és a szociál­politika eszköztárának és in­tézményrendszerének korsze­rűsítését. A társasági törvény elfo­gadása a külföld szemében is a reformprogram végre­hajtása iránti elkötelezettsé­günk fontos bizonyítéka. Szándékaink komolyságának, ezáltal a magyar politiká­nak a megítélése tehát a re­form valóra váltásával fo­nódik össze. A reforméval, a megújuláséval, amelynek si­kere döntően tőlünk függ, hisz a külső környezet ma ehhez a korábbinál sokkal kedvezőbb politikai feltéte­leket kínál, E gondolatok jegyében az MSZMP Központi Bizottsága nevében elfogadásra javasol­ta a törvénytervezetet, Tóth Ilona, a Szakszerve­zetek Veszprém Megyei Ta­nácsának vezető titkára ab­Ezütán — az elfogadott napirendnek megfelelően — Villányi Miklós pénzügy-mi­niszter terjesztette elő a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot. — A most elfogadott tár­sasági törvény szervezeti téren teremti meg a tulaj­don formájától független gazdasági szervezetek létre­hozásának lehetőségét, a nyereségadó-törvény pedig ezek működésének pénzügyi, vagyoni feltételeit hozza létre — hangsúlyozta beve­zetőben. — A két törvény egymást feltételezi, egyide­jű hatálybalépésük indokolt. Ezáltal a gazdálkodók régi törekvése válik valóra: ki­számítható és normalizált lesz az állam gazdaságpoli­tikai magatartása. A vállalkozási nyereség­adó-törvény megalkotásával — a személyi jövedelemadó­val, az általános forgalmi adóval és a már hagyomá­nyosan törvényben szabá­lyozott illetékkel együtt — a költségvetés bevételeinek közel háromnegyede törvé­nyeken nyugszik. Kialakul a jövedelemtulajdonosok; a vállalatok, a lakosság és. a költségvetés közötti osztoz­kodás stabil rendszere, amely csak a Parlament döntése alapján változtatható. nem indokolt, és rövid tá­von nem lehetséges. A pénzügyminiszter meg­győződése, hogy a vállalko­zások az adótörvény hatály­balépése után a jelenlegi­nél kedvezőbb feltételek kö­zött működhetnek, és az a tény, hogy megszűnik a költ­ség terhére való beruházási lehetőség (ami egyébként is csak ebben az évben léte­zik), nem csökkenti a beru­házási kedvet. Talilóssy Frigyes, a Ferro- kémia Ipari Szövetkezet jog­tanácsosa kifejtette, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezet nem szolgálja a társasági tör­vény maradéktalan végre­hajtását. Gondként említet­te, hogy a törvény végrehaj­tási rendeletét — ami nélkül az egész nem értelmezhető — a képviselők egy része időben meg sem kapta. Idéz­ve a törvénytervezét és a végrehajtási rendelet né­mely fejezetét, rámutatott ezek ellentmondására, pon­tatlanságára. Kifogásolta a törvényelőkészítés menetét, rámutatva, hogy míg a tár­sasági törvény előkészítése kibír minden kritikát, addig a vállalkozási nyereségadó­ról szóló törvényt nem meg­felelően készítették elő, en­Nyilvánosság, érdeklődés Ezen az ülésszakon is mind több kézzelfogható je­lét tapasztaljuk a kormány, s az Országgyűlés ama tö­rekvésének, hogy munkáját a nyilvánosság előtt, an­nak bevonásával végzi. Tapasztalhatja ezt a közvéle­mény a rádió, a televízió helyszíni, egyenes közvetíté­seiből, de még inkább tapasztalják az ülésszakon részt vevő újságírók, tudósítók. Csak figyelemkeltő jelzés­ként: a hazánk ügyei, belpolitikai életünk iránti nagy­fokú érdeklődést az is mutatja, hogy a tegnap kezdő­dött őszi parlamenti ülésszakra több mint 400 (!) ha­zai és külföldi újságíró, tudósító akkreditáltatta ma­gát. Ez a szám különösen akkor figyelemre méltó, ha hozzátesszük, hogy az ülésteremben összesen nincs ennyi képviselő... Ezek után érthető és teljesen lo­gikusnak tűnik, hogy a képviselőknek — köztük a borsodiaknak is — a szünetekben szinte percnyi nyug­tuk sincs: lépten-nyomon interjút, nyilatkozatot, kü­lönböző kérdésekre válaszokat kérnek tőlük. A hon­atyák helyzete csöppet sem irigylésre méltó, hiszen a kérdések között gyakran úgynevezett „kényes témák” is szóba kerülnek a nyilvánosság jegyében, a világ legtermészetesebb módján. Gyakorlott parlamenti tu­dósítók tudják: az újságírók „rohama” más esetekben úgy az ülésszak közepe táján szokott megindulni. Nos, ez tegnap — talán a napirenden szereplő témák miatt is — már az ülésszak előtt elkezdődött. Mindez elősegíti a szocia­lista piacgazdaság kiépíté­sét, amelynek lényeges ele­mei: a szabadabb gazdálko­dás a termelési erőforrások­kal, a piac törvényei által vezérelt árrendszer, a szer­vezeti kötöttségektől mentes tőkeáramlás, az egyensúlyi célokat szolgáló — a piac eszközrendszerét fokozottan igénybe vevő — keresletsza­bályozás. A miniszter jelezte, hogy a jövő évi költségvetés tár­gyalása keretében várhatóan egyensúlyjavító intézkedések­ben is dönteni kell, mind a kiadások megtakarítása, mind a bevételek növelése érdeké­ben. Hangsúlyozta, hogy a nyereségadózás területén a jövedelemközpontosítás ki­alakult arányaiban bárme­lyik jövedelemtulajdonos ja­vára jelentős elmozdulás nek szövegét még az idén augusztusban is titkos irat­ként kezelték. Ha a képvi­selőknek nem áll módjuk­ban kellő időben megismer­ni az ide vonatkozó szabá­lyokat, nem lehet tőlük fe­lelősséget elvárni. Nagyiványi András, a Vil­lanyszerelőipari Vállalat ve­zérigazgatója szerint a je­lenleg deklarált és gyakorolt fiskális szemléletű gazdaság- politika mellett ma a vállal­kozóknak inkább érdekük, hogy szabad tőkéjüket ban­ki részvényekbe fektessék, mint hogy üzletmenetüket bővítsék. Az ülésszak első munka­napja ezzel befejeződött; a képviselők ma folytatják a vállalkozási nyereségadó tör­vénytervezetének megvitatá­sát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom