Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. április 21., szombat Az embernevelő iskola A pedagógusok szerepé­rői és felelősségéről nem kevés szó esett az f országgyűlés tavaszi üléssza­kán. Nem véletlenül, hiszen világosan kell látnunk, bár­milyen követelményeket tá­masztunk az iskolával 'szem­ben, csak kívánalom marad az elvárás, ha nem tudjuk felsorakoztatni, megnyerni ügyünk mellé a pedagóguso­kat. De hát, persze, mélysé­gesen igaz az is, hogy ha elő­re akarunk lépni az oktatás­ügyben, a társadalom nem hagyhatja magára sem az is­kolát, sem a pedagógusokat. Az iskola működtetésében nem szemlélőként, hanem ak­tívan kell részt vennie az egész társadalomnak, azaz mindenkinek a maga dolgát kell elvégeznie. Egymásra mutogatás nélkül, de egy aka­rattal. Az iskola dolgait illetően, aligha akad ebben a hazá­ban teremtett emberfia, aki­nek ne volna véleménye, íté­lete. Kinek-kinek vérmérsék­lete és személyes viszonya szerint. A pedagógusok több­sége viszont egyszerűen ren­det, nyugalmat akar. Nyugal­mat az iskola lényegéhez: a neveléshez és az oktatáshoz. Olyan társadalmi közmeg­egyezést, amelyben nemcsak a pedagógus felelősségét, de a pálya erkölcsi becsületét is kellő hangsúllyal fogalmaz­zák meg. Ne feledjük, ők a közvetlen minta és példa a gyerekek előtt. Tőlük leshe­tik el a gyerekek azokat a magatartásformákat, amelyek később a sajátjaik lesznek. Nem mindegy tehát, hogy milyen a pedagógus maga­tartása, kapcsolata a kollé­gákkal, a gyerekekkel és a világgal, az őket felkereső szülőkkel. Nyílt, őszinte, ma. gabiztos, határozott, kiegyen­súlyozott, következetes, meg­értő, szeretetre méltó legyen — ezek azok az erkölcsi, em­beri mércék és mértékek, amelyeket egy jó pedagógus­sal szemben támasztunk. De, hogy ilyen lesz-e vagy sem, az nem mindig rajta múlik — sőt, fogalmaztak az or­szággyűlésen, sokszor egyál­talán nem rajta múlik —, hanem azon a környezeten is, amelyben él és dolgozik. „Ha a társadalom tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül a pedagógust — mondta az or­szággyűlésen Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyet­tese —, akkor megteremti annak a lehetőségét, hogy az igaz ember legyen. Ha meg­találjuk az erkölcsi elismerés folyamatosan megnyilvánuló formáit, akkor a pedagógusi pálya valóban élethivatássá válik művelői számára. Ha csökkentjük azokat a gondo­kat, amelyek anyagi nehézsé­geket okoznak ma a* óvó­nőknek, tanítóknak, tanárok­nak, professzoroknak — ak­kor nyugodtabban, derűseb­ben végzik majd mindenna­pos munkájukat.” Ez az a „téma”, amelyről egyszerűen beszélni kell (per­sze nemcsak beszélni!) ma­napság. Az iskola iránti fo­kozott társadalmi fegyelem­nek voltak ugyanis — és ta­lán vannak is —, olyan nem- kívánatos mozzanatai is, ame­lyek1 nehezítik, sőt, gátolják az eredményes pedagógiai munkát. A társadalmi figye­lem olykor a mindenbe va­ló beleszólásba fordult, tü­relmetlenkedésbe. S ez a változások korát élő iskolá­ban szükségtelenül sokszor borzolta a kedélyeket. A pedagógusok többsége pedig tisztességgel, becsülettel akar is és tud is dolgozni. Így értik és megértik is, hogy ma már nem lehet úgy és ugyanazt tanítani az isko­lában, mint amit és ahogyan húsz esztendővel ezelőtt, vagy még régebben, amikor egy emberöltő alatt sem válto­zott sem a tankönyv, sem a tananyag. A rend és a nyuga­lom, a pedagógusok mércé­jével mérve nem a változat­lanság, a megmerevedés szimbóluma. Hiszen ők az el­sők, akik szót emelnek a kap­kodva bevezetett, megalapo­zatlan tankönyvek ellen — mert nemcsak a gyerekek, az ő bőrükre is kísérletezünk. Ezért sem ódázható tovább, hogy valóban velük egyet­értve. a* ő közreműködésük­kel készüljenek a tantervek és a tankönyvek — a végre­hajthatóság, a megtanítható- ság és a megtanulhatóság ta­laján. Ehhez áflghanem mtndany- nryian őszinte örömmel adják tapasztalataikat, tudásukat is. Mint ahogyan nyilvánvalóan felsorakoznak amellett, hogy olyan iskolát hozzunk létre — az óvodától az egyetemig •—, amely nemcsak a felhal­mozott ismeretek mennyisé­gében mér és gondolkodik. Az iskola embernevelő intéz­mény, s kevés az, ha csak „tölcsérrel tölti a tudást” a gyerekfejekbe. A tanulás nem válhat automatikus folyamat­tá — mert célját vesztené, ha nem épülne rá azokra az erkölcsi tartalmakra, amelyek emberré teszik az embert. A gyerek nem gondolkodó gép — érzelmei vannak, akaratai és kívánságai. És elképzelései a felnőttek világáról. Emberré, szakemberré pe­dig a munka tesz mindenkit. Az. amikor gyümölcsözteti a megszerzett tudást. A peda­gógus, az iskola hatása így gyűrűzik tovább, s ekkor mérhető igazán. áltozik az iskola — vagy fogalmazhatnánk úgy is, — igazodik az élet követelményeihez. A hang­súly az igazodásom van. A célszerű, a szüksége* és át­gondolt lépésváltáson. Ez pe­dig a pedagógusok érdekei- ved is találkozik. Conterás Annamária II fizika tankönyvekről Az általános iskolai fizika tantervekről és tankönyvek­ről lesz szó azon a tanács­kozáson, amelyet április 26- án, délután 3 órai kezdettel tartanak a Nehézipari Mű­szaki Egyetem Fizika Tan­székének könyvtárhelyiségé­ben. Dr. Szabó János, egye­temi tanár tagja a Magyar Tudományos Akadémia Fizi­kai Bizottságának, amely fe­lülvizsgálta az általános is­kolai fizika tanterveket és tankönyveket, fe bizottság ál­lásfoglalását ismertetik most a tanácskozáson, amelyre egyaránt, várják az általános iskolai és a középiskolai fi­zikatanárokat. Az elmúlt években beve­zetett új tan tervek és tan­könyvek közül a legélesebb viták épp a fizikatanítás körül voltak — így minden bizonnyal tanulságos lesz a bizottság véleményének meg­ismerése. De arra is mód nyílik, hogy egyfajta folya­matos áttekintést kapjanak most a tantárgyat tanítók az általános iskolai oktatástól az egyetemi követelményekig. Ez azért, is hasznos lehet, mert a felvételire jelentkező fiatalok fizikai ismereteiről is jobb képet kaphatnak az egyetemen. Miskolci kép Tavaszi déhrtón a miskolci Tonácsköztársaság városrészben. (priska) A Ho Si Mill- brigád kitüntetése Ünnepséget tartottak » Borsod megyei Vízműveknél abból az alkalomból, hogy a vállalat Ho Si Minh szocia* lista brigádja elnyerte az ága­zat kiváló brigádja kitünte­tést. Az 1968-ban alakult kollektíva tevékenységét dr. Kovács Miklós igazgató mél­tatta. A 23 tagú brigádban egyaránt dolgoznak fizikai és műszaki szakemberek, akik­nek munkája szervesen kap­csolódik a vállalat alapvető feladatához, a szolgáltatás­hoz. A kollektíva sokat tett a* elmúlt években az egészséges ivóvíz-szolgáltatásért, a ház­tartásokban keletkező szenny­víz tisztításáért és a fürdő- szolgáltatás színvonalának emeléséért. A kiemelkedő tel­jesítményt elismerő kitünte­tést Juhász Ottó, a SZOT el­nökségének tagja, a HVDSZ főtitkára nyújtotta át a Ho Sí Minh szocialista brigád veze­tőjének, dr. Mauritz Gynlo laboratórium-vezető vegyész­mérnöknek. Hangversenykrónika Csak egy fa ... « Csdbtt erdőjárám a ta­vaszi fény. Elő hát az ös­vény járó cipőt, hátizsákba az elemózsiát — nem a szalonnát persze, mert a kirándulások sava-borsát adó csurdításhoz nem aján­latos még a tűzrakás, mert­hogy tilos. Akad persze kolbász, főtt tojás, zöld­hagyma és pirosló retek, adjuk meg a módját, így hát sebaj: neki az erdőnek. Jönnek mások is: párosán, családostul, osztályostul, szippantani étet, jó levegőt, de elférünk, nagy az erdő. A középiskolás forma csa­pat lám-lám, megrekedt a Kecskebarlangnál — nem jönnek tovább. Célhoz ér­ték ... Visszafelé, néhány ára múlva, újbői a barlang előtt. Még látni a reggeli csapat hátát. A kő sem hi­deg már, amelyre most mi telepszünk. Szembe a fá­val. A fenyővel. Valami furcsa van rajta. Hát per­sze, az a húsz centi széles, jó mély öv, amelyet bele­vágtak. Még fénylik a fa, egészen friss a vágás kö­rös-körül. Nőtt a fa vagy negyven évig. Olyasforma. Egy ta­vaszi vasárnap ide jött ki­rándulni egy osztály... s ebbe alighanem belepusz­tul. (cs. a.) Ä vámsunk! művészéi sr>^ rozatban megrendezett leg­utóbbi hangverseny élménye­it és tapasztalatait szinte pon­tokba szedve is meg lehet fogalmazni: L A miskolci Bartók-terem (a koncert helyszínének) orgonája még az abszolút avatatlanok szá­mára sem kelti azt az ér­zést, hogy az orgonistán múl­na fülsértő hamissága. (Mi­ként lehet ezen a hangszeren nap nap után tanítani?) 2. Ennek ellenére Murányi Zsu­zsanna személyében remél­hetően a nyári Collegium Mu­seum sorozatának egyik előadóját tisztelhettük, aki különösen Liszt Weinen Kla­gen variációinak tolmácsolá­sa során bizonyította, hogy ott a helye. 3. A Miskolci Fú­vósötös továbbra is a leg­megbízhatóbb helyi kamara­csoportosulás, tagjai: Apró László fuvola. Bakonyi Ta­más oboa. Novak József kla­rinét, Halász István fagott, a kürtszólamban pedig egy őr­ségváltás, Mészáros Imre he­lyén Sándor Jánost hallhat­tuk. 4. Az előadásukban meg­szólaltatott művek szelleme­sen, részletekig kidolgozott fegyelmezettséggel keltek életre, külön öröm, hogy is­mét mertek ritkán hallható, kortárs zenét játszani, bár nx Is idetartozik, hogy a VtTla­Lobos kompozíciót jellemző előadói könnyedséget Ko- tonski Fúvósötösében nem si­került elérniük. * Két J. S. Bach versenymű, majd a szünet mezsgyéje után Richard Strauss kevés­sé ismert, zenekari kísérete« dalaiból egy csokorra való, s befejezésül Bartók Tánc­szvitje. A Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar mis- koloi vendégszereplését nem gátolta semmiféle felesleges óvatoskodás a zenetörténeti korszakok ötvözése terén, s ha a műveik tartalmi vonat­kozásai egyébként nem za­varják egymást, akkor ve­gyül ési hajlamaik tisztán ér­vényre juthatnak a közönség érzelmeiben is. Ezúttal így történt. A programmal tehát semmi baj, s tulajdoniképpen magával az előadással sem, noha kétségtelen, az indulás kicsit akadozott. Ligeti And­rás ugyanis lényegesen jobb karmesternek bizonyult, mint hegedűsnek. Elsőként szólis­taként lépett színpadra, Bach E-dúr koncertjét adta elő, némileg nyersebben, darabo­sabban, mint azt vártuk. Az Adagio romantikus fekvés- váltásai, majd a záróié lel már-már verbunkos zamaté ritmizálásai jócskán leapasz­tották felfogásának hitelét. Árunál több fedezete volt vi­szont Ealvad Sándor intorpre' teoiójártak, aki a barokk óri­ás talán legismertebb zongo­ra versenyét, a d-moll kon­certet tolmács» Ha. Érdekes módon, Debussf két évvel még idősebb is volt, mint Richard Strauss mégis óriási különbség vá­lasztja el őket: Debussy el- búcsúztatott egy korszakot, 1 rövid élete során újat terem­tett, Strauss viszont — bár a búcsúzás kényszerét ő is érezte — egész századunk közepéig, tehát haláláig sem tudott elszakadná a tizenki­lencedik század zenei kifeje­zésmódjaitól. Ez a szoros kö­tődés tükröződött azokban * dalokban is, melyeket Szikion Erika adott elő tiszte interná­lással, s pontosan annyi ér­zelmi effektussal és hangzás- gesztussal, amennyi manap­ság — R. Strauss újrafelfe­dezése és divatba kerülés* idején — józanul és ízléssel Strauss-értelmezésünk érde­kében megtehető. Bartók Táncszvitje nem tartozik a könnyen előadható zenekari darabok közé, di­cséretére legyen mondva a debreceni együttesnek és * dirigens Ligeti Andrásnak, hogy igen összefogottan, ha­tásosan keltették életre, iff? azután amolyan csattanója volt az estnek. n. s*. E. Próbanézőben 1 búskqtO Iras a lívláz szíapaÉ Szokatlan képet mutat a Kamaraszínház nézőtere. Az első széksorok eltűntek, he­lyükön az eredeti színpadból „kinőve” kör alakú, cirkusz­porondhoz hasonló játéktér látható, rajta különféle jel­zett díszletek, hátul sötét kör­függöny. A széksorok között vezető úton, tömeg élén meg­jelenik Gáspár Tibor, vállán, mint Krisztus a feszületet, ágasfához hasonló állványt cipel, a nyakában kötél lóg, botladozik. A tömeg dobálja. Fölmegy a színpadra, vagy inkább fel viszik, nekitámaszt- ják a cipelt oszlopszerkezet­hez, szinte megfeszül, dobál­ják, guesmolják. Előlép Gruiz Anikó, a Kobzos, s közli: — Hölgyeim és uraim, ismét Manchában vagyunk, a nemes Don Quijote szülő­házában . . . A miskolci Kamaraszínház készülő produkciójának pró­báján Volt látható mindez. A második rész első képének kezdő jelenete. Az oszlophoz feszülő Gáspár Tibort, azaz Don Quijotét a kötéllel rán­gatják, kerengenék körülötte; csendőr, pap, nő egyaránt sorolja vétkeit, igyekszik fe­lelősségre vonni. Gyurkó László játéka, A búsképű lovag Don Quijote de La Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép ha­lála egyszer — valami tíz éve — vendégjátékként már látható volt a miskolci szín­padon. Az akkor virágkorát élő Huszonötödik Színház mu­tatta be. Most a Kamara- színház színpadán láthatjuk nemsokára. A darab rende­zője Szűcs János. Próbaszü­netben beszélgettünk: — A mi bemutatásunkban máshová kerülnek a hang­súlyok, mint a Huszonötöd ik Színház előadásában volt. Annak a színháznak más volt a közönsége, annak a produkciója egy vájtfülűbb, sajátos érdeklődésű nézőré­teghez szólt. Nekünk széle­sebb közönségréteghez kell közvetíteni Gyurkó, illetve a darab mondandóját. Ez a darab Gyurkónak a Doktor Faustusához hasonlóan, tulaj­donképpen filozófiai dráma, amely a vezetők és a vezetet­tek viszonyáról, a vezetőnek a különböző állapotokban, különböző körülmények kö­zötti magatartásáról és an­nak visszhangjáról, társadal­mi elfogadásáról, vagy eluta­sításáról szól. Ugyanaz a sze­mélyiség követi el bizonyos időszakban a hibákat, ame­lyekért később bűnhődik, és akit a későbbi kor személyé­ben nem akar elfogadni. Mert az ő szemléletére nincs már szükség, de szükség van to­vábbra is az eszmére; a hi­ba ugyanis nem az eszmé­ben, hanem a gyakorlati vég­rehajtóban, megvalósítóban volt és v®n. Éppen, mert * Huszonötödik Színházzá' szemben nekünk más a kő' zönségünk, a mi előadásunk' ban több, markánsabb utaló* szükséges történelmünk utol' só évtizedeire. Ugyanis Gyúr' kó- Don Quijote játéka, bár Cervantes hősének histőriá' '.iát is követi, a felszabadulás óta eltelt időszak hazai álla- pofáiról szól, illetve mondj* el a maga gondolatait, csak' úgy, mint a Faustusban tét' te. A fentiekből már kitöltik hogy a főszerepet Gáspár ti' bor játssza: elválaszthalaVia11 társa, Snneho Pauza petiií Szirtes Gábor. A Kobzos, ak' benne is van a cselekmény' ben, és bizonyos narrátor' szereoet is ellát. Gruiz Aid' kó. Rajtuk kívül még igét1 sokan játszanak a darabbér1' a legtöbben nem is eav sze* repet. A játéktér a rendez0 elképzelései nyomán Gergel? István műve. a kísérő zenét Sebők Ferenc szerzótte és * Kálmán Péter vezette kis' együttes tolmácsolja. A próbák mintegy két hét* folynak, a bemulaiő májú* 9-ón le“Z (Ián) J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom