Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
1984. április 21., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 J Á kortárs zenétől A Pedagógus Továbbképzési Intézet és a TIT megyei zenei szakcsoportja közösen szervezi előadásait, így az ismeretterjesztő előadások az ének-zene szakos tanárok továbbképzését is segítik. Legközelebb április 25-én, délután 3 órai kezdettel kerül sor közös rendezvényre, akkor a TIT miskolci Kazinczy Klubjában Selmeczi György tart előadást«kortárs zene kifejező eszközeiről Petrovics, Durkó és Sugár vokális műveiben. Kutya Aki látott már falusi kutyaoltást, meg tudja érteni, micsoda öröm ez a gyereknépségnek. Gyerekkorunk fontos eseménye volt, amikor mi is besorjáztunk a kutyákkal vonulók közé mindenkori Pamacsunkkal, családunk ugyanis nemre, szőrre, küllemre való tekintet nélkül, minden kutyánknak ezt a nevet adta. Azt a ricsajt, zsinatot, vonítást, csaholást, kattogást, hörgést leírni nem lehet, de a mi fülünknek csodálatos szimfónia volt, csodálatos cirkusz a nagytestű komondorok, kuvaszok, göndör- és simaszőrű, görbe lábú korcsok felvonulása. Mert cirkusz az volt bőven. — Kuss, te! — rúgták odébb az egymás mellé kerülő, amúgy is felhergelt ebek acsargó kupacát b mérges gazdák, s mi vártuk, lestük ezeket a go- mőlygó, szörtröpítő civa- kod ásókat:. Az állatorvos persze alig hitte, hogy maga mögött tudja a napot, estére már remegett az injekcióstű a kezében, s a pokol mélységes fenekére kívánt minden házőrző .. ebet, gyakran a gazdákkal k együtt. S volt ám az oltásoknak egy réme, a mi szemünkben fő attrakciója, a Bodnáréit kutyája. A kócos szőrű, borjú nagyságú állat szemében ilyenkor gonosz sárga lángocskák lobogtak, s megközelíteni se- merről sem lehetett, mert pörgettyű módjára forgott körbe-körbe, félelmetes fehér fogakat villogtatva ki felhúzott fekete ínye alól, s torkából hátborzongató hangokkal fortyogtak ki a fiemtelszés jelei. Bodnár bácsi higgadt közönnyel a fán vezette mindig ezt a dö-' göt, ügyet sem vetve a környék elfojtott röhögésére, akik sanda kíváncsisággal vártáit, az orvos hogyan birkózik meg a „deviáns” magatartást tanúsító állattal. Egy alkalommal aztán mégis közügy lett a kettejük között folyó ádáz harc, mert a kutya odáig ment az acsarltodásban, hogy hosszú időre feltartotta a sort, s az oltásra várók tömeggé sűrűsödve zúgolódtak: „Mi le6z már, itt töltjük az egész napot emiatt a dög miatt?” Az állatorvos megtörölte izzadó homlokát, s kétségbeesve nézett körül: „Segítsenek már emberek!” S akkor jött a mentőötlet, amit azóta bizonyára „szabadalmaztattak” is az oltások során. Nekigyürkő- zött két markos ember, s a tekergő, von agio, kutyanyelven átkokat köpdöső jószágot egyszerűen felhúzták a láncnál fogva egy közeli fa törzsére. S a remegő injekcióstű hátulról óvatosan megközelítvén, végre beletalált a kutya tomporába. Mindenki meg- körníyvtObalten. fellélegzett, s a nagy fest főidre huppanva. kábán körül. Bizonyára megpraltóva megemészterrt a loitvaé^»,- szel számára felfoghatatlan!. hogy fára .kényszerítették. mint ő szokta a, vele társsz.omszédi rossz viszonyban élő macskát. Mindez most jutott bt. eszembe, amikor kocsival átrobogva néhány falun láttam, hogy kapuk Csapódtak, spárgák, láncok feszültek. s az utcákon felhangzott a jól ismert szám- ión ia. — keresztény — Vi Kélezerkétszáz éves templom Az ókori arabok eddig ismeretlen vallási kultuszának nyomaira bukkantak egy szovjet—jemeni expedíció tagjai már az ásatások ■ első szakaszában. Br- . íől,.nyilatkozott Gleb Bauer, szovjet felirattan-szakértő tudós, aki részt vett azokban az ásatásokban, amelyeket az Arab-félsziget déli részén végeztek, a műemlékekben gazdag reá- buni területen, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban. A délarab nyelven írott szövegekben a tempiomépftók aTffrov. as istenhez fohászkodnak, »kinek a tiszteletére a templomot emelték. Valószínűleg a termékenység istennője volt — Bauer vélé- ménye szerint. A templom feltehetően az i. sz. előtti VII. században épült és több mint hétszáz évig állott. A szovjet tudós megállapította, hogy a délarab erviHzáció kutatásának történetéiben először sikerült ilyen nagy és ■* szónylag épségben megmaj radt templomot fel tárni. JSk a kegyelet gyertyáes- káit, s e hangtalan együtt- lét után megkeresik az ismerőseiket, a gyerekkori pajtásokat, hogy „jé, de meggyarapodtál”, „ez, nem igaz, ez a te fiad”, a „te lányod!” — felkiáltásokkal tudomásul vegyék a száguldó éveket. Igen, igen: a síik övék. A mi sírunkra is került egy. Nem cicomás, fekete márványbetétes, tövises- krteztusfejes. Egyszerű. Egy reggel lementünk a folyóhoz. Még nem szállt fel a harmat, bíbor ágyából akkor kelt a nap, s mi ásni kéídtük a folyó hordalékát. Föhenyt raktunk zsákokba, felcípeltük a főhellyel!' zsákokat a meredek párton, kétkerekű kulión hazahordtuk öcsémék udvarába, ahol már készen állt a magunk álmodta forma. Saját kezünkkel, verejtékezve készítettük el apánknak, anyánknak az emléket. Szép ez a sírkő. Középen egy oszlop nyúlik fel, abból ágazik ki két szárny, a szárnyakon egy- egy kis márványlap: az egyiken ÉDESANYÁNK, a másikon Édesapánk — aranyozott betűkkel. Aztán a kuliót kivonszoltuk a temetőbe. Hordtuk a fö- héiiyt. a cementet, gyömöszöltük a puha masszát kalodába: így öntöttük mega áíí'fce retet. Kilenc vasas/.- lóp áll ki a keretből — vékony vaslánccal összefűzve. Körbeölelik ezek az oszlopok a sírban nvug- t, mint egy eleven kerítés. Rajtunk kívül sen lé se tudja, hogy mindegyik oszlop egy-egy jelkép: kilenc. gyereket szült édesanyánk ... Nyüzsög a temető a nag^hét elején. Hajlott derékkal, M. néném is ki csoszog. Hajdanán együtt roptuk a táncot a csárdás ütemére, mind kidőltek a táncosok a kultúrházban, csak mi kelten vertük a taktust. Járt a lábunk, rezgeti a tétetünk, izzadt, lihegő hajszában körbeforgott a báli terem: síkos tenyerével nekünk tapsolt mind, aki nem bírta velünk az ütemet; a cigányok ujjbö- gyén vér serkent, de mi még mindig mutattuk, hogy sose halunk meg! — mígnem én, az M. nőnemhez képest, siheder tacskó, szántszándékkal megbotlottam, hogy véget vessek az őrületnek, mert néném még mindig járta volna. Fölszisszenne minden mozdulatra a derekába kúszó fájdalomtól, de nem teszi, mert az emlékek felszivárognak az ő gondolataiba is. — Eljöttetek? — Eljöttünk — feleljük engedelmesen. — Rendbe tesszük a sírt. Ásunk, hupálunk. porha- nyítjuk a földet; úgy dolgozunk. mint egy veteményes kertben. — És arra emlékszel-e? — bök néném ujjával az öregordö felé. — Mire is? — kérdezek vissza. — Hát arra, amikor elevenen elástuk magunkat a barna földbe. Néz, ránk bmfl asaaH mosolyát, és nyomatokul hozzáteszi: — A ti bunkerotok ott volt a mienk mellett, jobbról meg a Lajos bátyátoké. Valaki fehér lepedőt kötött egy botra, azzal integetett a távoli dombok felé. Szelestén akkor már ott voltak az oroszok. Emlékszem-e? Hát hogyne emlékeznék! A háború végnapjait éltük. Reggel arra ébredtünk, hogy szekerekkel, talyigáfckal vonul a nép a temetői úton. Mentünk a többi után. Cók- mókkal a hátunkon, vonult a mi csaladunk is. — Ki tudja, miféle, ősi ösztön mozdított ki bennünk addig biztonságosnak hitt, öreg hajlékainkból. Mint hajdan őseink a török elöl a nádasokba, úgy vonultunk mi is. Hova? Merre? A temető melletti dombokon beástuk magunkat a földbe. Ültünk a szalmán, imádkoztunk, és rettegve vártuk: mi lesz? Délután két katonával kijött a kisbíró a faluból. Haladéktalanul vissza kell költözni a faluba; ez volt a parancs. A katonák elnyűtt arcán elsimult a mosoly. amikor megláttak bennünket a bunkerek szélén. — Davaj, davaj — mondták és integettek. Mutatták: nem kell félni, nyugodtan haza mehetünk. Vége a háborúnak, vagy mi történt? Engedelmesen edhelődtünk, és hazatértünk szegényes hajlékainkba. — Ax vök a mi Mtámadásunk — mondja M. néném, és nevet. Ráncos arcán igazgyöngyként leperdül egy könnycsepp. Mától? Sír vagy nevet? öregerdő feltűzi az ág- végekre a napocskát. Nagyhéten még korán esteledik. Hosszabb napokon, nehéz munkában mennyire vártuk, siettettük a naplementét. Apám a homlokáról letörölte a verejtéket, anyám megigazgatta a fején a keszkenőt: látjátok, megint este lett... Életemben annyifelé jártam: magas hegyek között, síkságok fölött, tenger habjaiban láttam búcsúzni a napot, de így, ahogy ar. öregerdő fölött elszáll, nem láttam sehol. A bölcsőhely ajándéka ez annak, aki meglátja. A bölcsőhelyé, mely itt e dombon számunkra véget ér, s az időtlenségben végtelenné válik. — Hát kész lettetek? — hallik a sírok közül. — Befejeztük. Elegyengetve, megporhanyulva a föld; megrezdül- nek az árvácskák lepkeszirmai. Kiskapával a hónuk alatt mennek az asz- szonyok hazafelé. Arcukon a megnyugvás, a közelgő ünnep fény*. • II Uodás örömei A múltkor az iskolában dolgozatot írattak velünk. Az volt a cime: A locsol- kodás örömei. A tanító néni később felolvasta a legjobb munkákat. Az enyémet a legvégére hagyta és külön kiemelte, mint a legrosszabbat. Azt mondta, valószínűleg meg fogok bukni magyarból. Merthogy nemcsak a helyesírásom rossz, de hazudok is ráadásul. Pedig én csak jót akartam. Őszintén írtam le azt, amit éreztem. Mert én nem szeretek locsolkodni. Húsvétkor engem édesanyám mindég kora hajnalban ráncigái ki az ágyból, vasalt nadrágot és mandzseltás inget rak a székre, amitől kilel a hideg, és azt mondja: mosakodj, öltözz, fiam! És utána elibém tesz egy listát. Azokról, akikhez mennem kell. És én már reggel nyolckor engedelmesen csatlakozom a falunk locsoló különítményéhez. A tanító néni éngem ezért külön megszidott, hogy „különítménynek” neveztem a locsolkodókat. Pedig nékem a listáról minden évben ez a szó jut az' eszembe, mert így -kereshették fel, listával a kezükben, ők is az áldozataikat. Senkit ki nem hagyva! És könnyű a tanító néninek. Próbálná csak ő végigcsinálni azt, amit én aznap! De néki semmi dolga. Csak ül otthon egész nap, és leselkedik az ablakon. Én viszont tövig járom a lábam, estefelé meg rogyok össze a fáradtságtól. Zúg a fejem és kavarog a gyomrom, mert az embert ilyenkor mindenfélével kínálják. és vérig sértődnek, ha valahol a felit rázza.' Pedig kérdem én a ta- nító nénitol; ki bír annyi száj ragasztó süteményt enni. es pálinkából készülj cukros likőrt inni? Húsvétkor mindég ott mocorog a gyomromban a szorongás. Mert pár évvel ezelőtt, amikor még rövid- nadrágos kisfiú voltam, szörnyű dolog történt velem. Kora délután érkéz-i tóm az unoka test véremék-J hez. ahol két szeplős lány* várta, hogy elmondjam a mondókámat. És én elmondtam, s amikor odaértem „ ... szabad-e locsolni?”, hát hiába tapogattam a felső zsebemet; a kölnimet nem leltein sehol. Tapogattam tovább, kiforgattam mindegyiket, küszködtem, vörösödtem, kínlódtam, s az a két pulykatojás képű meg csak meresz.tgette rám a sze- mit. Akkor aztán eszembe jutott, hogy a ke- resztapáméknál hagytam azt az átkozott üveget az asztalon, de hát az egyik rokonnál ments’ isten, hogy az ember a másikra hivatkozzon. különösen, hogy nem is szívlelik egymást. Mielőtt összeért volna a plafon a padlóval, sarkon fordultam, és kiszaladtam. Hallottam, hogy mögöttem felnverít a gyönyörűségtől a két lófogú lány. Egy veder víz a fejükre, az kellett volna ezeknek! Hát ezért sem szeretem én a hűsvétot. Talán ha megnövök, már nem kell locsolkodni. De ezt a tanító néni úgysem érti meg soha. K. ti. Mióta hallom, hogy a kutyabőrrel kereskedő vállalkozók megbuktak, növekvő csodálattal lesem a lakberendezési cikkek értékesítésével foglalkozó üzlet munkáját. Bámulom őket, hogy belevágtak a kardüzletbe, holott, ha a másik boltban a kutyabőrnek sem akadt kereslete, meglehet, emitt a kard is hasonló 6orsra jut. Persze, ez csak saját teóriám, voltaképp a két, áru teljesen független egymástól, aztán meg a kutyabőrt sem arra az eredeti célra használták az újdonsült ebnyúzók, amire őseink. Nevezetesen: nem nemesi diploma, hanem bunda lett a kutyákból, s mivel honi bundaviseleteink között az ebé nem büszkélkedhet ősi jogokkal, hát kutyának sem kellett az a bunda. Azaz, a kutyáknak kellett volna, de most már bajos volna visszajuttatni nekik, Így marad a raktárakban, hátha később akad rá a kutyán kívül egyéb vevő is. A kardok viszont az eladótérbe is kikerültek. Ott sorjáznak szépecskén egymás mellett. méregzöld, szilvakék, mustársárga és cseresznyepiros bársony tokba bújtatva, várvan a kardforgatókat, akiknek, ha már kutyabőrrel nem sikerül büszkélkedniük, legalább egy kardot masukénak mondhatnak. Kutyabundát biztosan vehetnének mellé ők is, de hát az nem az igazi, nem helyettesítheti a patinás diplomát. Igaz, a kardot sem elég csak megvásárolni, a magára valamit is adó kar- doskodőnak a pengét és a tokot némileg öregítenie kell, egyébként nyomban kilóg a lóláb, hogy ezt a kardot egyik ős sem használta. Egy kis háztartási sósav, némi forró víz, kevés Biopon,- meg egy súrolókefe segítségével viszont úgy nézem, tisztes „régi” kardokat lehet belőlük készíteni. A dolognak csak égy a szépséghibája: magad uram, ha szolgád nincsen, vagyis ezt a munkát saját kezűleg kell elvégezni, mert a bolt egyelőre csak új kardokat árul. Van persze a kardöregítésnek egy másik módja is. A nemesség ősi jogára, a vérrel adózás esetére gondolok. Igaz, e jog bizonyításához megint csak kutvabői szükségeltetik. Persze, ha a kard már megvan, s ha elég ügyes, gyors a gazdája. szerezhet vele kutya- bőrt. De mit szólnak ehhez majd az állatvédők? (csendes) Kamera fotókör A Miskolc városi Művelődési Központ Fotógalériájában — az ifjúsági házban — láthatják az érdeklődők a kazincbarcikai Kamera fotókör tagjainak munkáit. A kiállításon, •melyet május 4-ig tekinthetnek meg az érdeklődők 21 kazincbarcikai amatő fotós hetvenegy alkotása mutatják be. A kazincbarcikai kör lagiai először állítanak ki kollektíván. Mis kolcon.
