Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
ESZAK-MAGVAKOKSZÄG 1® 19S1, április 12„ vasárnap Voterij Kufoászov és Farkas Bertalan, a szovjet-magyar űrexpedíció résztvevői: a Földre érkezés utón. Az űrhajósok hagyományosan felírják nevüket u leszállókészülékre. Április 12; A repülés és űrhajózás világnapja .... A? ember számára a felfedezésekben való részvétel a legnagyobb boldogság." iuríj Gaga- rin mondta ezeket a szavakat 1961. április 12-én, amikor a fémlétrán felment a rakéta lábához. A Vosztok, szovjet űrhajós pilótával a fedélzetén, pontosan 20 évvei ezelőtt ezen a tavaszi napon Indult el az ismeretlenbe. Gagarin 108 percig repült a Föld körül, másodpercenként mintegy 8 kilométeres sebességgel. A szovjet űrrepülő pilóta nagyszerű hőstette örökre bekerült a történelembe. A szovjet nép minden évben április 12-én. ünnepli az űrhajózás napját. A Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet, pedig a repülés és űrhajózás világnapjává nyilvánitatta Gagarin repülésének napját. A világűr meghódításának alapját az első mesterséges hold vetette meg, amelyet 1957. október 4-én állították Föld körüli pályára. Amikor Joliot Curie francia tudós erről tudomást szerzett, így kiáltott fel: „Az ember nincs többé bolygójához kötve!” S szavai látnokiaknak bizonyultak: három és fél esztendő múlva felemelkedett a kozmoszba maga az ember is; Jurij Gagarin. Az első szovjet űrhajós repülését követően még négy hónap sem telt el, s a világ máris German Tyitov újabb repülését figyelhette. Tyitov 17 fordulatot, több mint 700 ezer kilométert tett meg a Föld körül. Á tudósok prognózisai beigazolódtak. Az emberi szervezet funkciód egynapi Föld körüli pályán való tartózkodás folyamán semmiféle észrevehető eltérést nem mutattak. Az űrhajós megőrizte munkaképességét A remii és bebizonyította, hogy az ember károsodás nélkül elviseli a súlytalanságot A tudósoknak ezt a következtetését And- rijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajósok repülése (1962) igazolta. Ök a repülés folyamán kioldottál magukat a korosszékről és lebegtek az űrkabinban... Ezt követte Valentyina Tyereskova és Valerij Bi- kovszkij sikeres űrrepülése 1963-ban. Ezzel az is bebizonyosodott, hogy a világegyetembe vezető jövendő űrrepülésekben nők is részit vehetnek. Szervezetük ugyanolyan jól viseli el az űrrepülés körülményeit, mint a férfiaké. A kozmikus tér meghódításában újabb lépés volt a több férőhelyes Voszhod űrhajó repülése. Majd tanúi voltunk egy merész hőstettnek: a Voszhod—2 űrhajó (1965) legénysége Pavel Beljajev és Alekszej Leonov űrhajós pilótákból állt. E repülés során első ízben lépett ki az ember közvetlenül a kozmoszba. ... Az első repülések már történelemmé váltak. A Szovjetunióban húsz év alatt 49 űrhajóst képeztek ki. S a szovjet szakemberek készségesen megosztják gazdag tapasztalataikat barátaikkal. Eddig már nyolc nemzetközi expedícióra került sor. Szovjet állampolgárokkal együtt repültek a testvéri szocialista országok képviselői: Vlagyimir Remek (Csehszlovákia), Miroszlaw Hermaszewski (Lengyelország), Sigmund Jahn (NDK), Georgi Ivanov (Bulgária), Farkas Bertalan (Magyarország), Fám Tuan (Vietnam), Amaldo Tamayo Mendez (Kuba), Zsugderdemidijn Gurragacsaa (Mongólia). A nemzetközi kozmikus együttműködés példája volt a Szojuz—19 és az Apollo űrhajók közös repülése is. 1975. július 17-én a televízió jóvoltából az egész világ szeme láttára megtörtént a szovjet és az amerikai űrhajó összekapcsolódása. A kozmosz kutatása a béke jegyében folyik, a tudományinak, annak a bolygónak a fejlődéséért, amelyen élünk: az emberiség érdekében. Ar 1. számú űrhajós, Jurij Gagarin és a ma még egyetlen ürhajósnö, Valentyina Nyikolajevna Tyeres- kővo Bajkonur. Innen startolt 49 szovjet űrhajós és a szocialista országok 3 képviselője. A képen: startol a Szojuz űrhajó. Társadalmi pártfogók EloítéieMktől A fiatalember, aki súlyos bűncselekményért került börtönbe, s akinek nem kelleti letöltenie teljes büntetését bent tanúsított jó magaviseleté miatt, szabadulása után kereste meg Asztalos Károlyt. Ismerte, hiszen együtt gyerekeskedlek, egy házban laktak. Azért fordult hozzá, hogy vállalj;* el az ilyenkor szokásos pártfogói felügyeletét. Asztalos, aki másfél éve végez ilyen megbízatást, természetesnek vette a kérést. Ennek hét hónapja, s a huszonkét éves pártfogolt ma már egészen másként látja a világot, mint szabadulásakor. Dolgozik — társadalmi pártfogója helyezte el —, tanulni akar — nem fejezte be az általános' iskolát —, s úgy érzi, jóval többre képes, mint amit most csinái. A 2!) éves Asztalos Károly és a 22 éves, börtönviselt fiatalember között már-már baráti viszony alakult ki. S ez nemcsak abból adódik, hogy a társadalmi pártfogók s a rájuk bízott pártfogoltak közötti kapcsolat elsősorban a pártfogolt érdekeit szolgálja. Ha valaki elvállal egy ilyen megbízatást, elsősorban azért — azokért — teszi, akik priusszal a hátuk mögött lényegesen nehezebben illeszkedhetnek be ismét társadalmunkba. Segítségre van szükségük ezeknek az embereknek, s nem is kevésre kozhattam a kérdésen. Azok azonban, akik valamilyen bűncselekményük kitöltése után ismét „bekerülnek” ü társadalomba, fel tudják mérni ‘ennek a jelentőségét. Beilleszkedésük — bár elsősorban rajtuk múlik — egyáltalán nem olyan könnyű, mint azt hinnénk. „Miért ült?!” — csattant fel egy üzem munkaügyi előadója pár hónappal ezelőtt. A hangos kérdésre összerezzent a férfi, s önkéntelenül is vigyázzállásba vágta * magát. Az irodában minden tekintet feléje fordult, A mellette álló törékeny asszony a férfi karjára tette kezét. „Jöjjön, nem magának való ez a munkahely ...” Kovács Vilmosné, aki öt éve társadalmi pártfogó, nem először került ilyen megalázó helyzetbe. — Sokszor mi- is szégyen- kezünk a szabadultakkal együtt — mondja. — Talán senkivel szemben nem viseltetnek olyan előítélettel, mint a börtönviseltekkel. A társadalmi pártfogók feladata segíteni beilleszkedésüket. Ebben sok minden szerepel, kezdve a munkahelyi elhelyezéstől a családi békesség helyreállításáig. Bizonyos felügyeletet is el kell látnunk annak érdekében, hogy betartsák a rajuk vonatkozó szabályokat. A' legnehezebb feladatot mégis a régi „barátok”, sok esetben bűntársak elkerültelése jelenti. Én csak egyszer csalódtam egy párl- l'ogollban. A börtönből szabadult nő — pár napig nálam aludt, mert nem találtam neki albérletet — meglopott. Ez az egy esetem.volt, amire nem szívesen emlékszem. A szabadultak többsége azonban új életet akar kezdeni, s csak kevesen vannak, akik a szabadulásuk után úgy indulnak, hogy minden mindegy már nekik ... * ' Borsod-Abauj-Zemplén megyében a hivatásos pártfogók mellett, mintegy száz társadalmi pártfogó dolgozik. Munkájukért nem kapnak fizetést. önként vállalt feladatuk azonban nem kevés. Egy országos ' felmérés szerint. a megyében 100 szabadult közül 11 kerül Ismét börtönbe. Ez az átlag lényegesen kedvezőbb más megyékhez képest, s ez mutatója is lehet a társadalmi pártfogói tevékenység hatékonyságának. A társadalmi pártfogói rendszert sikerült elfogadtatni a munkahelyekkel, a tanácsokkal, s örvendetes az is, hogy ez a rendszer tovább erősödik. Puszlalalvi Tivadar — Őszintén szólva, hirtelen, nem lehetne pontosan meghatározni, miért is vállaltam — mondja Asztalos Károly.— Talán túl sokszor megütött az a Vélemény, hogy aki már ült, az nem teljes értékű ember. Sajnos azok az előítéletek, amelyek a társadalom nagy részénél megvannak a börtönviseltekkel szemben, egyelőre meg is maradnak. Én nem igy látom. Pontosan a társadalom feladata visszavezetni őket a normális életbe. És ez csak úgy megy, ha szándékunkat mi magunk jelezzük, levetkőzzük előítéleteinket. Én egyébként mindig „nyüzsgő” típus voltam; politikai, társadalmi megbízatásokat láttam el a munkám mellett. Jelenleg a jogi egyetem utolsó előtti évfolyamát végzem, természetesen műnk.- mellett. A család, a munka s a tanulás mellett is van időm a társadalmi pártfogói megbízatás ellátására. Kinek jó ez? — kérdezték már tőlem sokan, s nem is nagyon esodálNagy-Britanniában egyre többet foglalkoznak egy szervezettel, amely „állatfelsza- badítási frontnak” nevezi magát. A szervezetnek több száz aktív tagja van és kereken 50 helyi csoportban működik. Egy ideje a „front” tagjai a szó szoros értelmében rátámadnak brit tudósokra, akik a rák és más betegségek elleni küzdelem érdekében kísérleti állatokkal dolgoznak. A trónt tagjai zömükben fiatal emberek — különféle utakon állatokat szabadítottak ki a laboratóriumokból és futni en- j gedték őket. Más esetekben i súlyosan megrongálták a tudósok autóit, vagy telefirkál- : ták lakóházukat. A legalctí- J vabb állatbarátok némelyike i nemcsak 100 százalékos vegetáriánus, hanem még a tej ivását is megtagadja, mert a fejes a tehén „kizsákmányolásával” egyenlő. A mérsékelt állatvédelmi szervezetek elítélik a „fel- szabadítasi front” tevékenységét. Lord Halsbury, aki londoni felsőházbeli kollégáival együtt előterjesztette az 1876-ból származó brit állatvédelmi törvény kiegészítését. merő képtelenségnek tartja azt az állítást, hogy a legtöbb állatkísérlet állatkínzás lenne. Halsbury véleménye szerint, ha az embernek választási lehetősége van az inzulin egy egér segítségével történő standardizálása és 100, görcsben szenvedő ember között, úgy az emberek többsége; az állatkísérlet, mellett van. A szegény ember gyereke régen sokat költözködött. Mit költözködött __, hurcolkodott. T ényleg milyen érdekes, ma már senki sem hurcolkodik, mindenki csak költözködik. Az egyik filmben olyan igazi, szegényes hurcolkodást láttunk a múltkor a lányommal. Elszörnyedve mondta: — De borzasztó lehetett! Mire belőlem hirtelen kitörtek a régi emlékek, a gyermekkor, s így dicsekedtem: — Ugyan, van neked fogaim-d róla, hogy mi milyen jókat hurcolkodtunk ? Rám meredi, aztán elnevettük magunkat. Butaság, bizony gyermekes butaság, mert miközben öt-hat helyen is laktunk a városban, anyám nemigen lelkesedett, amikor megjött a már ismerősnek számító fuvaros az egy ló húzta kocsijával. Egyszer azt mondta: — Asszonyom, maguk sokat gyarapodtak az elmúlt hurcolkodás óta — de csak lommal. . Szeretném megtalálni a rengeteg szürke, egyforma bérház között azt, amelyikben ismerősöm lakik. Újabban, ha az Ady-híd környékén letérek az épülő városnegyedbe, mintha egy idegen világba csöppennék. Kétszer megfordulok a tengelyem körül, s már nem tudom „merre Hány méter”. IISMEI1 A szegény ember gyermeke sokszor hurcolkodott, sok kis utcához, sunyi házacskához fűzik emlékek. Ahogy tűnnek el a szegényes, de valami emlék miatt kedves utcák, úev .kell újra tanulni a város térképét. Gyakran kapom magam rajta, hogy gondolatban. visszaépítern emlékeim utcáit, házait. Az én szüleim még elsétálhattak velem .annak idején, s megmutathatták gyermekéveik színhelyét. Én csak készültem rá, készültem éveken át, míg végül a hatalmas modern házrengetegben azt sem tudom hol vagyok. Valahol itt, ezen a városrészen két házban is laktunk. Képtelen vagyok eligazodni merre is lehetett. Ismerőseimnél megcsodáltuk a szépen berendezett új otthont, s visszafelé keresve este az utat, belekezdtem, hogy elmeséljem gyermekemnek, hogyan, milyen tragikus körülmények között „halt meg” a két kismalacunk. Belekezdtem, de rájöttem, hogy ezt már nem lehel elmondani itt. Otthon, mint mesét, régi történetet, úgy . igen,, talán. A gyerek közben áradozik az érdekesen berendezett lakásról, ahol voltunk, s aztán arról beszél, milyen szép lesz itt minden, mire megépülnek az utak. elkészülnek a parkok . .. Ű építi a jövőt, s akkor én kezdjek" hozzá összeszedegetni gondolataim málladozó tégláit, ‘ hogy visszaépítsem a sáros utcákat? Tulajdonképpen hülyeség 4 az, hogy jókat hurcolkodtunk. Ha igazán szépek lettek volna az eddig lebontott •lakásainkhoz fűződő emlékek, akkor elviüem volna oda gyermekeimet addig, amíg éltek a régi utcák. Nem igaz, hogy nem lett volna rá időm. Csak akkor igyekeztem elfelejteni a szegénységet, nem volt rajta mit mutogatni. Akkor most mit nosztalgiázom? Kiadom magamndk a parancsot: — Tessék inkább megtanulni rendesen közlekedni. mert mér kétszer szálltam rossz autóbuszra, s tessék újra megismerni, bejárni a szülővárost. Nem minden generációnak adatik meg, hogy régi jól ismert városa helyén egy egészen új, modern épül. s szemtanúja lehet az újjászületésnek. (Adamovics)
