Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

ESZAK-MAGVAKOKSZÄG 1® 19S1, április 12„ vasárnap Voterij Kufoászov és Farkas Bertalan, a szovjet-magyar űrexpedíció résztvevői: a Földre érkezés utón. Az űrhajósok hagyományosan felírják nevüket u leszállókészülékre. Április 12; A repülés és űrhajózás világnapja .... A? ember számára a felfedezésekben való részvétel a legnagyobb boldogság." iuríj Gaga- rin mondta ezeket a szavakat 1961. április 12-én, amikor a fémlétrán felment a rakéta lábához. A Vosztok, szovjet űrhajós pilótával a fedélzetén, pontosan 20 évvei ezelőtt ezen a tavaszi napon Indult el az ismeretlenbe. Gagarin 108 percig repült a Föld körül, másodpercenként mintegy 8 kilométeres sebességgel. A szovjet űrrepülő pilóta nagyszerű hőstette örökre bekerült a történe­lembe. A szovjet nép minden évben április 12-én. ünnepli az űrhajózás napját. A Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szerve­zet, pedig a repülés és űrhajózás világnap­jává nyilvánitatta Gagarin repülésének napját. A világűr meghódításának alapját az el­ső mesterséges hold vetette meg, amelyet 1957. október 4-én állították Föld körüli pá­lyára. Amikor Joliot Curie francia tudós erről tudomást szerzett, így kiáltott fel: „Az ember nincs többé bolygójához kötve!” S szavai látnokiaknak bizonyultak: három és fél esztendő múlva felemelkedett a koz­moszba maga az ember is; Jurij Gagarin. Az első szovjet űrhajós repülését köve­tően még négy hónap sem telt el, s a világ máris German Tyitov újabb repülését fi­gyelhette. Tyitov 17 fordulatot, több mint 700 ezer kilométert tett meg a Föld körül. Á tudósok prognózisai beigazolódtak. Az emberi szervezet funkciód egynapi Föld kö­rüli pályán való tartózkodás folyamán sem­miféle észrevehető eltérést nem mutattak. Az űrhajós megőrizte munkaképességét A remii és bebizonyította, hogy az ember ká­rosodás nélkül elviseli a súlytalanságot A tudósoknak ezt a következtetését And- rijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajó­sok repülése (1962) igazolta. Ök a repülés folyamán kioldottál magukat a korosszék­ről és lebegtek az űrkabinban... Ezt kö­vette Valentyina Tyereskova és Valerij Bi- kovszkij sikeres űrrepülése 1963-ban. Ezzel az is bebizonyosodott, hogy a világegyetem­be vezető jövendő űrrepülésekben nők is részit vehetnek. Szervezetük ugyanolyan jól viseli el az űrrepülés körülményeit, mint a férfiaké. A kozmikus tér meghódításában újabb lépés volt a több férőhelyes Voszhod űr­hajó repülése. Majd tanúi voltunk egy me­rész hőstettnek: a Voszhod—2 űrhajó (1965) legénysége Pavel Beljajev és Alekszej Leo­nov űrhajós pilótákból állt. E repülés során első ízben lépett ki az ember közvetlenül a kozmoszba. ... Az első repülések már történelemmé váltak. A Szovjetunióban húsz év alatt 49 űrhajóst képeztek ki. S a szovjet szakembe­rek készségesen megosztják gazdag tapasz­talataikat barátaikkal. Eddig már nyolc nemzetközi expedícióra került sor. Szovjet állampolgárokkal együtt repültek a test­véri szocialista országok képviselői: Vla­gyimir Remek (Csehszlovákia), Miroszlaw Hermaszewski (Lengyelország), Sigmund Jahn (NDK), Georgi Ivanov (Bulgária), Farkas Bertalan (Magyarország), Fám Tuan (Vietnam), Amaldo Tamayo Mendez (Ku­ba), Zsugderdemidijn Gurragacsaa (Mon­gólia). A nemzetközi kozmikus együttműködés példája volt a Szojuz—19 és az Apollo űr­hajók közös repülése is. 1975. július 17-én a televízió jóvoltából az egész világ szeme láttára megtörtént a szovjet és az amerikai űrhajó összekapcsolódása. A kozmosz kutatása a béke jegyében fo­lyik, a tudományinak, annak a bolygónak a fejlődéséért, amelyen élünk: az emberiség érdekében. Ar 1. számú űrhajós, Jurij Gagarin és a ma még egyetlen ürhajósnö, Valentyina Nyikolajevna Tyeres- kővo Bajkonur. Innen startolt 49 szovjet űr­hajós és a szocialista országok 3 képvi­selője. A képen: startol a Szojuz űrhajó. Társadalmi pártfogók EloítéieMktől A fiatalember, aki súlyos bűncselekményért került börtönbe, s akinek nem kel­leti letöltenie teljes bünteté­sét bent tanúsított jó maga­viseleté miatt, szabadulása után kereste meg Asztalos Károlyt. Ismerte, hiszen együtt gyerekeskedlek, egy házban laktak. Azért fordult hozzá, hogy vállalj;* el az ilyenkor szokásos pártfogói felügyeletét. Asztalos, aki másfél éve végez ilyen meg­bízatást, természetesnek vette a kérést. Ennek hét hónapja, s a huszonkét éves pártfogolt ma már egészen másként lát­ja a világot, mint szabadulá­sakor. Dolgozik — társadalmi pártfogója helyezte el —, ta­nulni akar — nem fejezte be az általános' iskolát —, s úgy érzi, jóval többre képes, mint amit most csinái. A 2!) éves Asztalos Károly és a 22 éves, börtönviselt fia­talember között már-már ba­ráti viszony alakult ki. S ez nemcsak abból adódik, hogy a társadalmi pártfogók s a rájuk bízott pártfogoltak kö­zötti kapcsolat elsősorban a pártfogolt érdekeit szolgálja. Ha valaki elvállal egy ilyen megbízatást, elsősorban azért — azokért — teszi, akik pri­usszal a hátuk mögött lénye­gesen nehezebben illeszked­hetnek be ismét társadal­munkba. Segítségre van szükségük ezeknek az embe­reknek, s nem is kevésre kozhattam a kérdésen. Azok azonban, akik valamilyen bűncselekményük kitöltése után ismét „bekerülnek” ü társadalomba, fel tudják mér­ni ‘ennek a jelentőségét. Be­illeszkedésük — bár elsősor­ban rajtuk múlik — egyálta­lán nem olyan könnyű, mint azt hinnénk. „Miért ült?!” — csattant fel egy üzem munkaügyi elő­adója pár hónappal ezelőtt. A hangos kérdésre összerez­zent a férfi, s önkéntelenül is vigyázzállásba vágta * ma­gát. Az irodában minden te­kintet feléje fordult, A mel­lette álló törékeny asszony a férfi karjára tette kezét. „Jöjjön, nem magának való ez a munkahely ...” Kovács Vilmosné, aki öt éve társadalmi pártfogó, nem először került ilyen megalázó helyzetbe. — Sokszor mi- is szégyen- kezünk a szabadultakkal együtt — mondja. — Talán senkivel szemben nem visel­tetnek olyan előítélettel, mint a börtönviseltekkel. A társa­dalmi pártfogók feladata se­gíteni beilleszkedésüket. Eb­ben sok minden szerepel, kezdve a munkahelyi elhe­lyezéstől a családi békesség helyreállításáig. Bizonyos fel­ügyeletet is el kell látnunk annak érdekében, hogy be­tartsák a rajuk vonatkozó szabályokat. A' legnehezebb feladatot mégis a régi „bará­tok”, sok esetben bűntársak elkerültelése jelenti. Én csak egyszer csalódtam egy párl- l'ogollban. A börtönből sza­badult nő — pár napig ná­lam aludt, mert nem talál­tam neki albérletet — meg­lopott. Ez az egy esetem.volt, amire nem szívesen emlék­szem. A szabadultak többsé­ge azonban új életet akar kezdeni, s csak kevesen van­nak, akik a szabadulásuk után úgy indulnak, hogy min­den mindegy már nekik ... * ' Borsod-Abauj-Zemplén me­gyében a hivatásos pártfogók mellett, mintegy száz társa­dalmi pártfogó dolgozik. Munkájukért nem kapnak fi­zetést. önként vállalt fel­adatuk azonban nem kevés. Egy országos ' felmérés sze­rint. a megyében 100 szaba­dult közül 11 kerül Ismét börtönbe. Ez az átlag lénye­gesen kedvezőbb más me­gyékhez képest, s ez mutató­ja is lehet a társadalmi párt­fogói tevékenység hatékony­ságának. A társadalmi párt­fogói rendszert sikerült el­fogadtatni a munkahelyekkel, a tanácsokkal, s örvendetes az is, hogy ez a rendszer to­vább erősödik. Puszlalalvi Tivadar — Őszintén szólva, hirtelen, nem lehetne pontosan meg­határozni, miért is vállaltam — mondja Asztalos Károly.­— Talán túl sokszor meg­ütött az a Vélemény, hogy aki már ült, az nem teljes érté­kű ember. Sajnos azok az előítéletek, amelyek a társa­dalom nagy részénél meg­vannak a börtönviseltekkel szemben, egyelőre meg is maradnak. Én nem igy lá­tom. Pontosan a társadalom feladata visszavezetni őket a normális életbe. És ez csak úgy megy, ha szándékunkat mi magunk jelezzük, levet­kőzzük előítéleteinket. Én egyébként mindig „nyüzsgő” típus voltam; politikai, társa­dalmi megbízatásokat láttam el a munkám mellett. Jelen­leg a jogi egyetem utolsó előtti évfolyamát végzem, természetesen műnk.- mellett. A család, a munka s a ta­nulás mellett is van időm a társadalmi pártfogói megbí­zatás ellátására. Kinek jó ez? — kérdezték már tőlem so­kan, s nem is nagyon esodál­Nagy-Britanniában egyre többet foglalkoznak egy szer­vezettel, amely „állatfelsza- badítási frontnak” nevezi magát. A szervezetnek több száz aktív tagja van és ke­reken 50 helyi csoportban működik. Egy ideje a „front” tagjai a szó szoros értelmé­ben rátámadnak brit tudó­sokra, akik a rák és más betegségek elleni küzdelem érdekében kísérleti állatok­kal dolgoznak. A trónt tag­jai zömükben fiatal emberek — különféle utakon állato­kat szabadítottak ki a labo­ratóriumokból és futni en- j gedték őket. Más esetekben i súlyosan megrongálták a tu­dósok autóit, vagy telefirkál- : ták lakóházukat. A legalctí- J vabb állatbarátok némelyike i nemcsak 100 százalékos ve­getáriánus, hanem még a tej ivását is megtagadja, mert a fejes a tehén „kizsákmányo­lásával” egyenlő. A mérsékelt állatvédelmi szervezetek elítélik a „fel- szabadítasi front” tevékeny­ségét. Lord Halsbury, aki londoni felsőházbeli kollé­gáival együtt előterjesztette az 1876-ból származó brit ál­latvédelmi törvény kiegészí­tését. merő képtelenségnek tartja azt az állítást, hogy a legtöbb állatkísérlet állat­kínzás lenne. Halsbury véle­ménye szerint, ha az ember­nek választási lehetősége van az inzulin egy egér segítsé­gével történő standardizálása és 100, görcsben szenvedő ember között, úgy az embe­rek többsége; az állatkísérlet, mellett van. A szegény ember gyereke régen sokat költözködött. Mit költözködött __, hurcolkodott. T ényleg milyen érdekes, ma már senki sem hurcolkodik, mindenki csak költözködik. Az egyik filmben olyan iga­zi, szegényes hurcolkodást lát­tunk a múltkor a lányom­mal. Elszörnyedve mondta: — De borzasztó lehetett! Mi­re belőlem hirtelen kitörtek a régi emlékek, a gyermek­kor, s így dicsekedtem: — Ugyan, van neked fogaim-d róla, hogy mi milyen jókat hurcolkodtunk ? Rám meredi, aztán elne­vettük magunkat. Butaság, bizony gyermekes butaság, mert miközben öt-hat helyen is laktunk a városban, anyám nemigen lelkesedett, amikor megjött a már ismerősnek számító fuvaros az egy ló húzta kocsijával. Egyszer azt mondta: — Asszonyom, maguk so­kat gyarapodtak az elmúlt hurcolkodás óta — de csak lommal. . Szeretném megtalálni a rengeteg szürke, egyforma bérház között azt, amelyik­ben ismerősöm lakik. Újab­ban, ha az Ady-híd környé­kén letérek az épülő város­negyedbe, mintha egy idegen világba csöppennék. Kétszer megfordulok a tengelyem kö­rül, s már nem tudom „mer­re Hány méter”. IISMEI1 A szegény ember gyermeke sokszor hurcolkodott, sok kis utcához, sunyi házacskához fűzik emlékek. Ahogy tűn­nek el a szegényes, de vala­mi emlék miatt kedves ut­cák, úev .kell újra tanulni a város térképét. Gyakran ka­pom magam rajta, hogy gon­dolatban. visszaépítern emlé­keim utcáit, házait. Az én szüleim még elsétálhattak velem .annak idején, s meg­mutathatták gyermekéveik színhelyét. Én csak készültem rá, készültem éveken át, míg végül a hatalmas modern házrengetegben azt sem tu­dom hol vagyok. Valahol itt, ezen a város­részen két házban is laktunk. Képtelen vagyok eligazodni merre is lehetett. Ismerőseimnél megcsodál­tuk a szépen berendezett új otthont, s visszafelé keresve este az utat, belekezdtem, hogy elmeséljem gyerme­kemnek, hogyan, milyen tra­gikus körülmények között „halt meg” a két kismala­cunk. Belekezdtem, de rájöttem, hogy ezt már nem lehel el­mondani itt. Otthon, mint mesét, régi történetet, úgy . igen,, talán. A gyerek közben áradozik az érdekesen berendezett la­kásról, ahol voltunk, s aztán arról beszél, milyen szép lesz itt minden, mire megépülnek az utak. elkészülnek a par­kok . .. Ű építi a jövőt, s ak­kor én kezdjek" hozzá össze­szedegetni gondolataim mál­ladozó tégláit, ‘ hogy vissza­építsem a sáros utcákat? Tulajdonképpen hülyeség 4 az, hogy jókat hurcolkod­tunk. Ha igazán szépek let­tek volna az eddig lebontott •lakásainkhoz fűződő emlékek, akkor elviüem volna oda gyermekeimet addig, amíg éltek a régi utcák. Nem igaz, hogy nem lett volna rá időm. Csak akkor igyekeztem elfe­lejteni a szegénységet, nem volt rajta mit mutogatni. Akkor most mit nosztal­giázom? Kiadom magamndk a pa­rancsot: — Tessék inkább megtanulni rendesen közle­kedni. mert mér kétszer száll­tam rossz autóbuszra, s tes­sék újra megismerni, bejárni a szülővárost. Nem minden generációnak adatik meg, hogy régi jól ismert városa helyén egy egészen új, mo­dern épül. s szemtanúja le­het az újjászületésnek. (Adamovics)

Next

/
Oldalképek
Tartalom