Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-24 / 70. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1979. március 24., szombat & 60 éve történt J map fii Usíes spliblsa Szamuely Tibor beszél egy toborzógyülésen A Tanácsköztársaság a polgári demokratikus rezsimtől dezorganizált, alig több mint félszázezres, erősen baloldali színezetű hadsereget örökölt — volna. Március 21-e után ugyanis a katonák szétszéledtek és az ellenforradalmi székely hadosztályon kívül, amely az erdélyi fronton állomásozott, alig maradt intakt egység. Üjra kellett kezdeni a hadseregszervezést, s beindítani az elkerülhetetlen átszervezést. Nagy feladatok álltak tehát a katonai vezetés előtt. . Hamarosan, már március 24-én elfogadta a Kormányzótanács a Vörös Hadsereg felállításáról intézkedő rendeletét. Eszerint a proletariátus magyarországi osztályhadseregét ,,a szervezett munkásságból toborzott és a jelenleg fegyverben álló proletár katonákból” kell létrehozni. Önkéntes alapon, fizetéssel, lakáspénzzel, családi pótlékkal — vagyis az átlagos munkás-életszínvonal fenntartásával. A rendelet a Vörös Hadsereg kötelességévé tette a külső és a belső ellenség ellen, a proletárdiktatúra védelméért, a világpro- letárság felszabadításáért való harcot. Felhívott a forradalmi fegyelem betartására és a tisztek mellé (helyesebben alá) politikai biztosokat rendelt. Egyúttal az üzemekben munkás tartalék zászlóaljak felállításáról is intézkedett. A forradalmi fegyelem megszilárdítása érdekében a Kormányzótanács később feloszlatta a különleges körülmények között nehezen működtethető katonatanácsokat. Ennek a helyes intézkedésnek a hatását azonban csökkentette, hogy az egyesült párt szervezetei a hadseregben nem épültek ki. Hasonlóképpen egyelőre nem volt megvalósítható az alsóbb parancsnokok választása és a proletár parancsnokok túlsúlyának elérése sem. Így a tisztikar maradt a magyar Vörös Hadsereg legérzékenyebb pontja, annak ellenére, hogy a harcokban részt vevő aktív tisztek eleinte kivárási álláspontra helyezkedtek és tényleges ellenforradalmi tevékenységet túlnyomó többségük nem folytatott. A proletárdiktatúrával persze nem rokonszenveztek, de kötötte őket a vállait fegyelem. A csapattisztek között még volt jó néhány szocialista, kommunista (Seidler Ernő, Zay Dezső, Szántó Zoltán, Rab Ákos és mások, a forradalmakban érlelődöttek, főleg tartalékosok). A vezérkar azonban nem nélkülözhette a jó képességű, kizárólag nemzeti okokból csatlakozott tiszteket, akik a nyugdíjazott tábornokok és ezredesek helyébe léptek. Ezek között a tisztek között több későbbi horthysta vezérezredes, vezérkari főnök és magyar királyi miniszterelnök szolgált vörös karszalaggal a gödöllői főhadiszálláson. A hadsereg értékei közé tartozott, hogy a tényleges katonai vezető, a vezérkari főnök Stromfeld Aurél személyében kitűnő és elismert katonatiszt volt, de elődje, illetve utódja, Tombor Jenő és Julier Ferenc is szakmailag jogosan élvezték a tisztek bizalmát. Így sokáig az sem okozott különösebb problémát a hazafias, honvédő okokból eleinte lojális tisztikarban, hogy a mindenkori főparancsnok politikai vezető volt. A toborzás lelkes hangulatban indult meg 25- én. A cél, ahogy Pogány népbiztos megfogalmazta, a kétszázezres létszám elérése volt. A lelkesedés ellenére — külföldről internacionalisták, a megszállt területekről munkások és szegényparasztok jöttek át jelentkezni a Vörös Hadseregbe — a kezdeti lendület később alóbbmaradt. Április 16'-ra, a román támadásig körülbelül ugyanakkorára sikerült a létszámot feltornászni, mint amekkora a polgári demokratikus nép- köztársaság idején volt. Az optimálisnak tartott kétszázezer főt pedig az északi hadjárat csúcspontjára sikerült biztosítani. Ennek több oka is volt: részint a toborzási rendszer, amelyet később is csak ellentmondásosan próbáltak felváltani valamifajta erélytelen sorozással, részint az ellenforradalom szabotázsa. A fő, ok azonban a háborús vérveszteség, az anli- militarista hangulat, az öt éve folyó harcok okozta végletes kimerültség volt. Mégis ez a Vörös Hadsereg nehézségeken és száz halálon át 133 napig védte a proletárdiktatúrát, a magyar nemzeti érdekeket, élesztette a nemzetközi forradalom tüzét és ért el a magyar hadtörténelemben is kimagasló katonai sikereket a dicsőséges északi hadjárat- oan. Magyar—Portugal ellöki tárgyalások kezdődtek (Folytatás az 1. oldalról) António dós Sanlos Ra- malho Eanes és kísérete délután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen voll Trautmann Rezső. Szépvölgyi Zoltán. Nagy János külügyminiszter-helyettes, Csaba Ferenc, Sípos Károly al- ‘ ezredes, a' budapesti helyőrség parancsnokának helyettese. valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. A koszorúzást követően Losonczi Pál és Ramalho Eanes megbeszélést folytatott a Parlamentben, majd a két államfő vezetésével megkezdődtek a magyar—portugál hivatalos tárgyalások. Magyar részről jelen volt Púja Frigyes, Bíró József és Csaba Ferenc. Portugál részről jelen volt Joao de Freitas Cruz, Rodrigo Manuel Sousa e Castro, Losonczi Pái és Losonczi Pál örömét fejezte ki, hogy António dós Santos Ramalho Eanes személyében első alkalommal köszönthetünk portugál köztársasági elnököt Magyarországon, majd így folytatta: — Nagyra értékeljük az ön hazájában bekövetkezett történelmi jelentőségű változásokat, amelyek új távlatokat nyitottak az ország felvirágzásához. Őszinte elismerésre talál nálunk a portugál nép törekvése, hogy társadalmát fejlessze, tovább haladjon a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális fejlődés 1374-ben megkezdett útján. — Országaink társadalmi rendszere különböző. Ez azonban neip akadályozhatja meg azt, hogy a más népek iránt érzett tisztelet és megbecsülés jegyében, a békés egymás mellett élés szellemében keressük az együttműködés lehetőségét. Kormányunk arra törekszik, hogy tovább fejlessze és elmélyítse a kölcsönösen előnyös együttműködést a Portugál Köztársasággal. A továbbiakban hangsúlyozta: — A Magyar Népköztársaság ezután is minden tőle elvárható erőfeszítést megtesz az emberiség békés jövőjének biztonságáért, az enyhülés elmélyítéséért, a helsinki dr. Abel Repolho Correia és Fernando Dell'im Maria Lopes Vieira. A felek áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását, a gazdasági együttműködés eredményeit, a fejlesztés további lehetőségeit, s véleményt cserél'-k a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. António dós .Sanlos Ramalho Eanest a béke és a nemzetközi együttműködés erősítésében, a Magyar Népköz- társaság és a Portugál Köztársaság baráti kapcsolatainak fejlesztésében szerzett érdemei elismeréseként a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki az Elnöki Tanács. A kitüntetést Losonczi Pál az Országház Munkácsy-termében nyújtotta át a portugál államfőnek. Ezt követően António dós Sanlos Ramalho Eanes álRamalho Eanes záróokmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtásáért. Legégetőbb feladatnak tartjuk a fegyverkezési hajsza megszüntetését, az enyhülés kiterjesztését katonai területre. Tudatában vagyunk, hogy a Helsinkiben megkezdett úton járni nem könnyű, de lehetséges és szükséges. Úgy véljük, hogy sok még a tennivaló. — Találkozásunk jó alkalmat nyújt arra, hogy tovább keressük azokat a pontokat, amelyek összekötnek bennünket, és elősegíthetik kölcsönösen előnyös kapcsolataink fejlesztésének meggyorsítását. — mondotta, majd a Portugál Köztársaság elnöke és felesége, a portugál vendégek egészségére, a magyar—portugál kapcsolatok fejlődésére, a portugál népre, a békére emelte poharát. António dós Santos Ramalho Eanes emlékeztetett azokra a történelmi eseményekre, amelyek népeink és országaink kapcsolatának normalizálását lehetővé tették. Hangsúlyozta: — Az 1974. április 25-én kezdődött demokratikus forradalom adott először lehetőséget arra, hogy Portugália felszámolja nemzetközi kapcsolataiban politikai elszigeteltségéi, amely megakadályozta a portugál nemzetet abnyújtotta Losonczi Pálnak a Portugál Köztársaság legmagasabb kitüntetését, a: Don Henrique Nagy Nyakék Érdemrendet. A kitüntetések átadásánál jelen .volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Púja. Frigyes, Bíró József, Csaba Ferenc, valamint a portugál elnök kíséretének több tagja. Losonczi Pál ezután díszvacsorát adott António dós Santos Ramalho Eanes tiszteletére az Országház Vadásztermében. Részt vett a vacsorán Lázár Gyöi'gy, Trautmann Rezső, Katona Imre. Púja Frigyes, Bíró József, Markója Imre, Szépvölgyi Zoltán, valamint a politikai, a kulturális és a gazdasági élet több más vezető személyisége. A vacsorán részt vettek a portugál államfő kíséretének tagjai is. pohárköszöntője ban, hogy nyílt kapcsolatokat építsen ki a világ minden népével. Portugália jelenlegi külpolitikájának alapvető irányvonalát vázolva egyebek között elmondta: — Helsinki azért volt fontos, mert a népek és az államok közeledését erősítette meg. Olyan lépés volt, amelyet — a nemzetközi politikai gyakorlattal összhangban — folytatni kell, beleértve a vállalt kötelezettségek megvalósítását elősegítő új egyezményes kapcsolatok fejlesztését is. A két ország kapcsolatairól szólva hangsúlyozta: — Az országaink közötti együttműködéshez kedvezőek a feltételek. A területi, és történelmi hasonlóságok is hozzájárulnak, hogy a kölcsönös előnyök alapján országaink tovább közeledjenek egymáshoz. A Magyarország és Portugália által aláírt különböző egyezmények csak kezdeli lépések, s ezeket a közeljövőben minden bizony- nyál újabbak követik. Meggyőződésem, hogy az őszinte véleménycsere, egymás álláspontjának jobb megismerése jelentősen hozzájárul kapcsolataink megerősítéséhez. A portugál elnök Losonczi Pál és felesége egészségére, s Magyarország felvirágzására emelte poharát. Hazánkban az igazi haza- fiság egyik kritériuma minden korban a „magyar glóbusz” földhözragadt szemléletének tagadása volt, az, hogy mennyire képes igazodni az ország a progresz- szió * nemzetközi áramlatához- Ez ösztönözte a reformkor nagy költőinek, politikusainak tetteit, majd éltette a forradalmiságot 1848—1849-ben is. A nemzetközi progresszió, a magyarországi társadalmi haladás és a nemzeti érdek ötvöződése, összhangja a modern magyar történelem legfontosabb tanulsága és hagyománya. Ezt a tradíciót a magyar .munkásosztály megőrizte és meghaladta 1917—1919 forradalmas éveiben, a hatalom meghódításával és az új társadalom építésének kezdeményezésével. A proletariátus megőrizte a hagyományt. amennyiben igazolta, a kor leghaladóbb társadalmi gondolata és a nemzeti érdek összhangja törvényszerű az imperializmus és a proletárforradalmak korában; s meghaladta ezt, amennyiben a proletariátus diktatúrájával olyan hatalmat valósított meg, amelynek végső célja magának a hatalomnak és az államnak a megszüntetése. a kommunista, osztálynél- ktili társadalom felépítése volt Az 1918 október végi őszirózsás forradalom jelentős vívmányaival — a függetlenség, a köztársaság kikiáltása, a demokratikus szabadságjogok biztosítása — a Forradalmi örökségünk lézkedéseivel, a szocialista munkásosztály jelentékeny része már nem érte be többé, hanem a kapitalista magántulajdon megszüntetésével elérhető társadalmi szabadság vágya sodorta előre elementáris erővel. Célkitűzésében a szocialista forradalom természetesen tovább iépett, a polgári demokráciánál. A proletárdiktatúra megteremtése azonban nem jelentette azt, hogy automatikusan megoldódott, vagy feleslegessé vált volna a polgári demokratikus jellegű feladatok megoldása is. A nagybirtok megszüntetésével. a feudális maradványokat őrző államapparátus széttörésével, az állam és az egyház elválasztásával, egyházi iskolák államosításával. a haladó polgári kultúra és tudomány . favorizálásával, az előjogok likvidálásával, a kisparaszt- ság, a városi kispolgárság szociális és jogi védelmével a Tanácsköztársaság folytatta és betetőzte a polgári forradalmat. Szocialista intézkedéseivel viszont egyértelműen meghaladta a polgári forradalmat. így a gyárak, a bányák, a pénzintézetek, a .nagykereskedelem slb. államosításával a polgári forradalom által a nagybirtokosoknak fizetni kívánt kártérítés megtagadásával, maradandó jelentőségű szociálpolitikai indemokrácia, a tervgazdálkodás bevezetésével és számos egyéb intézkedésével. A tanácsállam volt az első olyan hatalom magyar' földön, amely a humanizmust, az Ember felemelését állította egész tevékenysége középpontjába. Csak a forradalom tette lehetővé, hogy j egyáltalán a kezdeti lépésekre sor kerüljön az elitkultúra és a tömegkultúra közötti, válaszfalak lebontására, liogy a kultúra legmagasabbrendü termékei, értékei mindenki számára hozzáférhetővé váljanak. S ehhez az első mozzanatot a kulturális igények felkeltése jelentette, amit a történelmünkben első ízben a tanácsállam kezdeményezett. Tehát a Tanácsköztársaság politikai és társadalmi jelentőségének a hangsúlyozásával ■ összhangban kell megismertetni tulajdonképpen a legjellemzőbb vonását és karakterét: az emberközpontúságát, tervekben és tettekben egyaránt. Közismert — bőr akadnak, akik elfelejtik —. „az igazság mindig konkrét” dialektikus elv. Az első magyar szocialista állam teljesítményének és jelentőségének értékelésekor a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom akkori ideológiai-politikai. szervezel: állapotából, az európai és a magyarországi erővonalak figyelembevételéből kell kiindulnunk. Csak a kor valóságos összefüggéseinek az ismerete teszi lehetővé annak megértését, hogy miért nem alakult ki a proletárdiktatúra időszakában „demokratikus nemzeti egység. Károlyi Mihály vezetésével”, a társadalmi feszültségeknek valami ..nép- •frontképződmény”-féle megoldása, miképpen ezt egyes történészek. írók és publicisták hát évtized, múltán „tanácsolják” az első szocialista forradalmunk vezetőinek. Hasonlóan indokolatlan a nemzeti és függetlenségi jelszavai? „számonkérése”, amely a harmincas évek végétől kikerülhetetlenül a kommunista politika lényeges eleme volt. 1919-ben az adott objektív és szubjektív tényezők egyaránt a proletárforradalom kikiáltását követelték. A munkásosztály harca ekkor a nép hazájának, az új társadalmi rendnek, a nemzeti függetlenségnek az oltalmazását jelentette, sőt magába foglalta a világforradalom támogatásának ügyéi is. Kun Béla megfogalmazásában: .,... a burzsoázia hazája, amelyért annyi vér folyt, nincs többé.. Attól a pillanattól fogva, hogy diktatúránk megkezdődött, az a mondat, hogy „a munkásoknak nincs hazájuk” elvesztette értelmét. Azóta van már a munkásoknak hazájuk. . ” A Tanácsköztársaság védelmét a. kommunisták a nemzetközi forradalom és nemzetközi ellenforradalom összecsapása egyik területének tekintettélc. Az antant- hatalmak és előretolt se- gédcsapataik elleni háború — honvédő forradalmi háború volt, amelyben ,.a szocializmusnak a területi integritásáról, ... a prole- táruralom integritásáról” volt. szó. Ebből ■ is következett: mihelyt kiderült, i'og.y a Tanácsköztársaság nem valamiféle „nacionál-bol- sevizmust” jelent, — mint azt egyeá tekintélyes szociáldemokrata és polgári teoretikusok hangoztatták — a kispolgári tömegek és egyes értelmiségi elemek eltántorodtak tőle. régebbi nézeteik rabjai maradtak és a Tanácsköztársaság szövetségéi Szovjet-Oroszor- szággal csak egy jobb külpolitikai alternatívának tekintették, előnyösebbnek v Karolyi-korszak lejáratott wilsonizmusánál. Az 1848-as polgári forradalom csak részben valósult programjának az őszirózsás forradalom tudatos folytatója volt. A Tanácsköztársaság szavakban nem nevezte ugyan magát a polgári forradalom, vagy általában a nemzeti haladó hagyományok folytatójának, s így kitette magát a „haza- fiatlanság” vádjának. Valójában a forradalom nemzeti forradalom volt, átfogta és átalakította a nemzet egész életét, sajátosan forradalmi osztálycéljai mellett vállalta az aktuális nemzeti problémák megoldását. Ezek különböző jellegűek voltak. Például az oroszországi forradalomban központi helyei foglalt el a harc a háború befejezéséért. Magyarországon ez a polgári forradalom feladata volt. amely ezt a fegyverszünettel teljesítette A Tanácsköztársaság nemzeti feladata nem annyira kétféle forradalomból, hanem elsősorban Magyarország nemzetközi helyzetének megváltoztatásából fakadt. A Kommunisták Magyarországi Pártja elítélte a polgári demokratikus kormányzat alatt a demokratikus szabadságjogokat kihasználó irredentizmust, nacionalizmust, a hazafias- kodást. amely az uralkodó osztályok érdekeinek megfelelően kívánt a tömegek nemzeti érzésével manipulálni. A hatalom átvétele után azonban vállalta a honvédő háború halaszthatatlan feladatát, ami a kommunista párt vagy a baloldali szociáldemokraták között soha semmiféle vitát nem váltott ki. Vass Henrik (Folytatjuk)
