Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 2 Szombat, 1970. április 18. Lemn-békedíjasok Mint már közültük, az 19GS—69-es évekre hét békeharcost tüntettek ki nemzetközi Lenin Béke-díjjal. Képünkön a ki­tüntetettek: 1. Ludvik Svoboda, Csehszlovákia elnöke; 2. Linus Pauling amerikai vegyésztudós; 3. Shafi Ahmed Ei- Sheikh, a Szudáni Szakszervezeti Szövetség főtitkára; 4. Ia- roslaw Iwaszkiewicz, lengyel író: 5. Akira Iwai, a Japán Szakszervezeti Főtanács (SOHYO) főtitkára; 6. Uertil Svahnström svéd újságíró és 7. Haled Mokhi Ed-Di újságíró, az EAK Béketanácsának főtitkára. Fogadás Bécsben James osztrák köztársasági elnök (középen) fogadást adott a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások delegátusainak. A megáradt Tisza és \a Bodrog hullámtere még min­dig valóságos tengerre hason­lít, ezer holdakat borít a víz, de a védvonalakon jelentő­sen megjavult a helyzet. A megyénket érintő folyósza­kaszokon levonulóban van az árhullám. Pénteken a Bodrog gátjain első fokúra csökkenthették az árvízvédelmi készültséget. Másodfokú készültség már Lehoczhy Alfréd: 1. A nyugati 1‘ronl A szovjet hadsereg sikeres támadásával egyidőben jelen­tős eredményeket ért el az angol—amerikai hadsereg is: március végére a Rajna tel­jes hosszában elérték a fo­lyót, s két helyen hídfőt vet­tek birtokba a jobb parton. A szövetségesek általános támadási terve elsősorban a németek Ruhr-vidéki cso­portosításának bekerítését és megsemmisítését tűzte ki cé­lul. Eisenhower tervei sze~ csak a Dél-Borsod alatt levő tiszai gátakon van. A tiszalöki duzzasztómű zsilipjeit továbbra is nyitva tartják, hogy meggyorsítsák a hullámtérről és a Bodrog- zug 11 ezer holdjáról a több millió köbméternyi víz levo­nulását. A Tiszán egy kisebb árhullám átmenetileg ismét okozott néhány centiméteres áradást, de a folyó most már elcsendesedik. rint e feladatot április folya­mán kellett végrehajtani. Ezt követően a szövetséges csa­patoknak Erfurt—Lipcse— Drezda irányában kellett tá­madni, hogy ott találkozza­nak a Vörös Hadsereg csa­pataival. Polémia Berlinről Az angolszász tervekben Drezda volt tehát a főcsapás iránya. Az angol—amerikai hadvezetés azonban latolgat­ta: milyen erkölcsi és politi­kai előnyökkel járna a nyu­gati szövetségesek javára Berlin bevétele, még mielőtt a szovjet csapatok odaérkez­nének? Főleg az angolok — különösen pedig Churchill — támogattak ilyen terveket. Eisenhower még 1944. szep­tember 15-én egy, Montgo- meryhez intézett levélben azt írta. „Világos, hogy Berlin a fő cél. Szerintem tény, hogy minden erőnket a Berlinhez való előretöréshez kell össz­pontosítanunk.” Ez a törekvés — hogy első­nek érjék el a német fővá­rost — a háború egész befe­jező szakaszában kísértette a szövetséges politikai és kato­nai vezetőket. A márciusi, s az ennek alapján rögzített április 14-i terv azonban, a küszöbön ál­ló támadás elsőrendű felada­tai között nem említette Bér­Gondot okoz a késői kitavaszodás Az élelmiszergazdaság helyzetéről és idei feladatai­ról tartottak értekezletet pénteken a MÉM-ben a me­gyei tanácsok vb-elnökhe- lyettesei, élelmiszergazdasá­gi osztályvezetői. A tanács­kozást dr. Dimány Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg, aki rámutatott: a késői kitava­szodás gondot okoz, de sem­miképpen sem uralkodhat el olyan hangulat, hogy ilyen helyzetben az idei tervelő­irányzatokat eleve nem le­het teljesíteni. Gondos mun­kaszervezéssel. a lehetőségek maximális kihasználásával a következő időszakban sokat tehetnek a gazdaságok a ké­sés behozásáért. Ezután dr. Soós Gábor, a miniszter első helyettese részletesen ismertette, hogy milyen helyzetet idézett elő a három-négy hetes időjárás­eltolódás. A helyszíni ellen­őrzések és felmérések alap­ján nincs különösebb baj a korai és a középkorai veté­seknél; ezek területi elő­irányzata alig haladja meg az X millió holdat és néhány kedvező időjárású nap is elég ahhoz, hogy pótolják a lema­radást. A legnagyobb felada­tot kétségkívül a több mint két és fél millió holdnyi ku­korica elvetése jelenti. Erre a munkára megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani. A késői kitavaszodás miatt néhány növényi kultúra mag­ja nem került időben a föld­be, helyettük más növény­féléket vetnek. Az élelmiszergazdaság ar­ra törekszik, hogy a késői ki­tavaszodás hátrányait a fo­gyasztók minél kevésbé érez­zék meg. Kétségtelen, hogy a tavaszi primőr-zöldségek kés­nek és drágák is. Ezen egyik napról a másikra nem lehet változtatni, az időjárásnak kell elsősorban megenyhül­nie. Ugyanakkor intézkedtek, hogy a kieső primőrök he­lyett megfelelő mennyiségű téli zöldségfélét és más élel­miszert bocsássanak a lakos­ság rendelkezésére. A köz­pontilag tárolt tavalyi kész­letek még sokáig elegendők, burgonyából például június 30-ig. fejes káposztából má­jus 5-ig tart ki a raktározott áru. Gyökérzöldségből pedig még feleslege is van a keres­kedelemnek. Felmentés — Kinevezés A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Ta­kács Pált, a Magyar Szab­ványügyi Hivatal elnökét — érdemeinek elismerése mel­lett, nyugdíjazására tekintet­tel — e tisztsége alól fel­mentette, és egyidejűleg dr. Olajos József, eddigi elnök- helyettest a Magyar Szab­ványügyi Hivatal elnökévé kinevezte. 7ii«ányos iésszal A Sárospataki Tanítóképző Intézet idei tudományos ülés­szakára a felszabadulás 25. évfordulója és a Lenin-cen- tenárium jegyében került sor. A tudományos ülést tegnap, április 17-én délelőtt az intézet dísztermében dr. Károly István, a tantítókép- ző intézet igazgatója nyitot­ta meg. Az első napon két előadás hangzott el. Dr. Hetényi György, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője Borsod-Abaúj­Zemplén megye közoktatás- ; ügyének 25 éves fejlődését vázolta. Oláh Katalin inté­zeti tanár „Lenin és a ne­velés” címmel tartott neve­léstörténeti előadást. Ma, április 18-án délelőtt a tudományos ülésszakon Sá­rospatak társadalmi, gazda­sági, politikai, tudományos, művelődési és szociális fej­lődésének 25 évéről tart elő­adást Székely Istvánná inté­zeti tanár. Az előadást kö­vetően a város pártbizottsá­gának, tanácsának, gazdasági és kulturális intézményeinek vezetői korreferátumokkal egészítik ki a város fejlődé­sének képét. Berecz József ESSinnyt Hajdú Béla újságíró, festőművész Ismét megállt, nem dobog többé egy mélyenérző embe­ri szív. Hajdú Béla. a követ­kezetesen haladó gondolko­dású, szívének utolsó dobba­násáig kommunista újságíró, a humanista festőművész nincs többé. Április 16-án, csütörtökön délután, rövid szenvedés után. életének 78. évében örökre lehunyta sze­mét. Hajdú Béla élete és mun­kássága. gondolkodása, kicsit maga a kor. Tollal és ecset­tel véste be kézjegyeit ma­gyar életünk sok eseményébe. A Tanácsköztársaság idején a miskolci direktórium fa­ipari előadójaként dolgozott, agitált a szabadság kivívásá­ért. megtartásáért. Haladó gondolkodást tanúsító cik­kekkel, képzőművészeti alko­tásokkal szolgálta a fejlődés ügyét a felszabadulás előtti időszakban, A felszabadulás első pillanataitól, 1944. de­cember 6-tól nyomdai kor­rektor, majd a Szabad Ma­gyarország és az ezt követő Észak-Magyarország főmun­katársa. A lap kulturális ro­vatának vezetőjeként dolgo­zott 1959-ig, nyugdíjazásáig. Azóta se pihent. Bár az öreg­ség és a betegség következ­tében lakását már lem hagy­hatta el, de fáradhatatlanul írt, közölte meglátásait, bölcs élettapasztalatait a lap olva­sóival. Halála közelről és mélyen érint, s megráz bennünket. Közelről, hiszen a toll mun­kásai közül sokan vagyunk, akik tanítványaként kezdtük, s folytatjuk a munkáját, akii. barátai voltunk, s akiknek sok tanácsot adott. Közelről érint a veszteség, hiszen pár napja csak, hogy átadtuk la­kásán 1945-ös párttagsága révén a felszabadulási jubi­leumi emlékérmet. Talán ek­kor láttuk Béla bácsit utol­jára igazán boldognak. Már korábban, és akkor is csak egy bántotta; erős benne a közlési vágy, sok a mondani­valója a ma embere számára, úgy érzi, hogy nem fejezte be hivatását, úgy érzi, még félbemaradt valami. de görcsbemerevedő ujjai már nem simulnak engedelmesen a tolira, s kopott írógépének billentyűire. Hajdú Béla elvtárs, a mi kedves Béla bácsink eltávo­zott tőlünk, az élőktől. Szer­kesztőségünk, pártszerveze­tünk és szakszervezetünk sa­ját halottjának tekinti. Ham- vasztás utáni búcsúztatásá­nak időpontjáról tájékoztat­juk lapunk olvasóit. írásain és a személyes ta­lálkozásokon túl maradt egy emlékünk tőle: párttagsági könyve. Ez bekerül — az el­ső miskolci vörös zászló mel­lett — készülő vitrinünkbe. Emlékeztetőként a jeles mis­kolci. borsodi újságíróra, művészre, barátra, a betegen is fáradhatatlanul dolgozó kommunistára. Példát muta­tott a ma újságíróinak, és a példát követnünk kell. Szakkiállítás a fővárosban Műanyagok a meziyazdaságbaii Borsod megyei termékek a kiállításon A Budapesti Nemzetközi Vásár területe most sem csendes, néptelen. Még tart a szovjet szakosított gépkiál­lítás, ugyanakkor hozzákezd­tek már a BNV előkészüle­teihez is. Tegnap délelőtt a 27-es számú pavilonban a CHEMOLIMPEX és a HUNGEXPO közös rendezé­sében Török István, a CHEMOLIMPEX vezérigaz­gatója nyitotta meg a Mű­anyagok a mezőgazdaságban szakkiállítást. A megnyitón megjelent Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első he­lyettese is. A kiállítás — amelyen ösz- szesen 63 bel- és külföldi vállalat, illetve cég vesz részt — jól érzékelteti, hogy mi­lyen széles körű alkalmazási lehetőségei vannak a kü­lönféle műanyagoknak a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a csomagolóiparban. Számos újdonsággal jelent­keznek a kiállításon az olasz, az osztrák, a nyugatnémet, a francia, a holland, az angol és a japán vállalatok. A 27 magyar kiállító között lin elfoglalását. A terv leszö­gezte, hogy kívánatos volna Berlin irányában csapást mérni, de „tekintettel arra, hogy a támadó tevékenység megkezdése északon és délen rendkívül fontos, a Berlin irányába indítandó támadást másodrendűnek kell tekinte­ni, és meg kell várni az ese­mények további alakulását.” A józan és reális álláspont került tehát fölénybe a szö­vetségesek tervében. Ennek politikai és katonai okai voltak. A katonai ok a szovjet— német arcvonalon kialakult helyzet. Március végén — amikor a terveket készítet­ték — a szövetségesek a Raj­nánál álltak, mintegy 400 ki­lométerre Berlintől. A szov­jet csapatok ugyanakkor az Oderánál, alig 60 km-re vol­tak a várostól. A különbség még akkor is tetemes, ha fi­gyelembe vesszük a védelem kelet felé való erőteljes meg­erősítését. Emellett — Eisen­hower maga utalt rá, Chur­chill „keményebb” vonalára utalva —, hogy egy minden áron Berlin elfoglalását célzó terv „szerencsétlen incidens­re” vezethetne a szovjet csa­patokkal. A politikai ok a krimi kon­ferenciának (február 4—11.) a német kérdésben történt megállapodása. E határozat szerint Berlin a szovjet meg­szállási övezetbe tartozik, s ezzel sí szövetséges hadveze­tésnek számolnia kellett. Bradley amerikai tábornok így ír erről: „Bennünket teljesen más meggondolások vezéreltek. Ha a megszállási övezeteket még nem határozták volna meg, akkor talán egyet tud­tam volna érteni azzal, hogy ezt a támadást politikai szempontból érdemes meg­kockáztatni. De nem láttam semmi értelmét annak, hogy áldozatokat hozzunk a vá­rosért, amikor úgyis át kel­lett adnunk az oroszoknak...” A drezdai irány A szövetséges főparancs­nokság amerikaiak által szor­galmazott tervében a Drezda irányában mért csapásnak az adott jelentőséget, hogy ezáltal átvághatták az ösz- szes közlekedési vonalakat Berlin és Dél-Németország között. Eisenhower így ír erről: „Világos volt, hogy az el­lenség kísérletet akar tenni egy megerősített körlet létre­hozására délen, ezért elhatá­roztam, hogy megfosztom en­nek lehetőségétől.” A szövetséges erők, a terv­nek megfelelően, erőteljes támadást kezdtek a Rajna melletti hídfőkből. A táma­dás kezdetén a szövetsége­seknek 80 hadosztály (közü­lük 23 páncélos és 5 légide- szant-hadosztály) állt rendel­kezésére. A német védelem 60 hadosztállyal rendelke­zett, de ezek valóságos ereje csupán 25 hadosztálynak fe­lelt meg. A levegőben a szövetséges légierő korlátlan úr volt. Ä támadást március 24-én kezdték el, Wessel város kö­zelében. A Ruhr-vidék kör­zetében április 14-ig ketté­vágták, majd bekerítették a német védelem fő erejét: a szövetségesek mintegy 350 ezer foglyot ejtettek. A né­metek nyugati védelme ösz- szeomlott'. Április 11-én a 9. ameri­kai hadsereg előrevetett pán­célos egységei Magdeburgtól délre átkeltek az Elbán, és ott kisebb hídfőt vettek bir­tokukba. E hídfő — miután a fő erőktől túlságosan is messze volt — nem lehetett hosszú életű. Az amerikaiak kénytelenek voltak feladni. A nyugati front helyzeté­nek gyors változása követ­keztében a két arcvonal gyor­san közeledett egymáshoz. Míg április elején a keleti és nyugati arcvonal között még mintegy 375 km-nyi távolság volt. ez a távolság április kö­zepére 150—200 km-re csök­kent. A szövetségesek Mag- deburgnál, 100 kilométerre megközelítették Berlint. Ilyen volt a nyugati arc­vonal helyzete, amikor a szovjet csapatok megindí­tották döntő támadásukat Berlin irányába. fFolytatjuk) előkelő helyen találjuk a három borsodi vegyiüze­met, a Tiszai Vegyikom- binátot, a Borsodi Vegyi- kombinátot és az Észalc- magyarországi Vegyimű­veket. A három borsodi vállalat egymás mellett, szinte egy­mást kiegészítve foglalja el a pavilon egyik szárnyát. A TVK bemutatja a polietilén tartályokat, ballonokat, hor­dókat, fóliákat, tömlőket, zsá­kokat, de ezenkívül a mű- anyagalapú festékeket, lak­kokat, zománcokat, ragasztó­kat is. Az ÉMV-ben gyártott műanyagok közül látható a kiállításon a dekoritlemezek különféle fajtája, a különfé­le növényvédőszerek, rovar­irtók, gyomirtók, valamint a poliurctán kemény és lágy habok sokféle al­kalmazási módja. A BVK bemutatja a kiállí­táson a pvc öntöző- és fűtő- cső-rendszereit, a különféle fagyvédő, talajtakaró termé­keit, valamint a tömbpol- amidból gyártható különféle mezőgazdasági és élelmiszer- ipari gépeket. A CHEMOLIMPEX közre­működésével az érdekelt vállalatok például tárgyalá­sokat kezdtek arról, hogy üveg helyett eldobható mű­anyag palackba töltsék a bort. A kiállításon láthatók ezek a palackok is. A kiállítás 24-ig, naponta 10 órától 18 óráig tekinthető meg. O. J* a háború Am Elcsendesednek a lolyók

Next

/
Oldalképek
Tartalom