Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
6 eSZAK-MAGYARORSZÄG Színes rajzfilm pereg napjainkban kísérő műsorként a mozikban. Országúti tümegsze- rencsétienséget látunk, tucatnyi autó fut egymásnak, s míg a vezetők egy részénél az italfogyasztás, másoknál a túlzott gyógyszerfogyasztás okozta a reflexek lelassulását, s ennélfogva a balesetet. Elmagyarázza a film, hogy a fáradság ellen szedett pasztillák, amit ez esetben egy teherautó sofőrje szed, valójában károsak, szintúgy az idegnyugtatók, amelyekét egy személy- gépkocsi törékeny nővezetője kapkod be idegesen. Mi hát a teendő? A film szerint a kiegyensúlyozott, nyugodt élet. Cifra Erz$h:: Lapudban, szagban egyszer már foglalkoztunk Erzsivel. Röviden: a szülők szerint a kislány már óvodás korában lopni kezdett, mikor nagyobb lett csavargott, napokig, hetekig eltűnt, senki nem tudta, hol van. Otthonról sok mindent eladogatott, most már nem bírnák vele. Mindenképp szeretnék megtartani, de úgy vélik, ha náluk marad, nem biztosított megfelelően a fejlődése, ezért legjobb lenne, ha állami gondozásba kerülne, ahol embert faragnának belőle. A cikk megjelenése óta eltelt néhány hét. Úgy tűnik, újra szükséges Erzsi ügyével foglalkozni. Egyrészt, mert egy gyerekemberről van szó, akiből még ez is lehet vagy az is, másrészt pedig, mert Erzsi gondja számos, hozzá hasonló gyereknek is lehet a gondja, sőt az is. Szükséges, hogy több mindent is elmondjunk most Erzsiről, mint az előző cikkben. Olyan dolgokat is, amikről eddig nem beszéltünk. Ez annál is inkább lehetséges, mivel nevet, címet úgysem írunk: egy miskolci fiatalról van szó. Erzsi 14 éves elmúlt, a 15- höz közeledik. Bár a tanács I. kerületi gyámügyi hatósága szerint ez sem biztos, lehet, hogy több, mint ahogy általában Erzsinél semmi sem biztos. Különösen abban, hogy mit kellene tenni. Túlságosan sok a ha így lenne, ha úgy történne, akkor ezt lehetne, vagy amazt. A legtöbbet talán a rendőrség tud róla. Ismeri például azokat az ólakat, a Vörösmarty utcában levő koszfészkeket, ahonnan időnként a kislányt elő lehet szedni. Ismeri azokat a bűnözőket, munkakerülőket, csavargókat, nemibetegeket is, akikből a tizenéves kislány társasága verbuválódott. Most, a riport készítésének idején nem ezeken a helyeken kell keresni Erzsit, hanem a kórházban. A bőr- és nemi osztályon, ahol a vezető főorvos lehetővé tette a beszélgetést. Miért csavaró«? o Erzsi idősebbnek látszik koránál. Ijedten néz, de gyorsan átcsap nevetésbe, sírásba is, hiszen még gyerek. Mindenről beszél, majdnem gátlás nélkül, mint aki tulajdonképp nem is tudja, mennyire rossz úton jár. — Miért csavarog? — Nem szeretek otthon lenni. Veszekedtek rám. — Például miért veszekedtek? — Hogy rossz jegyet hoztam az iskolából. — Mióta nem szeret otthon lenni? — Mióta megmondták, hogy a szüleim nem édes szüleim. Hogy a menhelyről hoztak kiskoromban. — Ezt otthon mondták meg? — Igen. Amikor egyszer hazajött édesap ..., amikor hazajött apám, .akkor egy este megmondta. (Az apa szerint a kislány egyik szekrénykutatása alkalmával megtalálta az iratokat, így tudta meg. Ök soha meg nem mondták volna, mivel azt akarták, hogy legyen egy gyerekük.) — Hová szeretne innen menni, hiszen már meggyógyult, el kell hagyni a kórházat. — Igen, meggyógyultam, most már jól vagyok. De nem haza akarok menni, hanem intézetbe. Ott lenne a legjobb. — Erzsit meglátogatták a barátai — mondja a főnővér. — Féltem rájuk nézni, olyan emberek voltak! Most visszamegy azok közé? — Mi lesz ezzel a gyerekkel? — kérdi a főorvos. — Nekünk az a feladatunk, hogy meggyógyítsuk, ennek eleget is tettünk. De, ha kimegy a kórházból? Egy hónap múlva újra jön? Nem lehetne tényleg állami gondozásba venni? Állami «otííJozásba ? A szülők is, a rendőrség is ezt látná jónak, de a kérdés mégsem ennyire egyszerű. Sok összetevő szabja meg, hogy kit lehet állami gondozásba venni. Az I. kerületi gyámügyi hatóságnál : — Erzsi ügyével kapcsolatosan szeretném a gyámügyi hatóság véleményét hallani. — Kért ehhez engedélyt az osztályvezetőtől ? — Nem. — Olvasta a levelet, amit átküldtünk a szerkesztőséghez a cikk után? — Nem olvastam. Nem tudok erről a levélről. — Pedig küldtünk. — A másolata nyilván itt van. Azt elolvashatom? — Várjon csak... ha mégsem küldtük át valamiért azt a levelet, akkor a másolatot sem olvashatja el. Tulajdonképpen meg lehet érteni az óvatoskodást, hiszen itt már jogszabályok kötnek mindent, és ezeket a szabályokat az előadónak kötelessége figyelembe venni, betartani. A szabályok értelmében azokat a gyerekeket lehet állami gondozásba venni, akik egyrészt erre anyagilag rászorulnak, másrészt azokat, akiknek az otthoni környezet erkölcsileg nem biztosítja a megfelelő fejlődést. Ez utóbbi esetben a szülő ellen bűnvádi eljárást indítanak. — Tehát Erzsivel kapcsolatosan ? — Nem látjuk indokoltnak az állami gondozásba vételt. Az apja jól keres, anyagilag nincs rászorulva a gondozásra. Neveljék meg otthon a gyereket! Ha tényleg lopott a gyerek, miért nem indítottak ellene eljárást a szülők? Az intézetben különben is csak elrontaná a többieket. Diósgyőri gyermekvédő otthon: — Nálunk háromtól tizennyolc éves korig vannak itt gyerekek, lányok és fiúk vegyesen. Érthető talán, hogy nem szívesen fogadnánk Erzsihez hasonló kislányt. Erzsit zárt intézetbe kellene vinni, de mi nerti vagyunk zárt intézet. Persze ennek is megvan a maga útja. Miért nem jelentették fel a gyereket lopásért, vagy másért? Hiszen ez a gyerek még semmiféle büntetést nem kapott! A legegyszerűbb persze lepasszolni, átadni az államnak... Erzsiék lakásán: Az apa dolgozik, az anya kórházban fekszik. Súlyos beteg. A 81 éves nagymami tartózkodik otthon, mint legtöbbször. — Erzsiről... A nagymami sírva fakad. — De szerettük volna, ha jó gyerek marad, de szerettük volna! A lányomnak rtincs gyereke, úgy gondoltuk, hogy majd Zsóka lesz... Itt a szekrénye, itt van ni, a sok szép ruhával, mindennel igyekeztünk ellátni, de hát nem marad itt, elcsavarog... Mit tehetek én, mit tehetek? Mikor rosszul állt az iskolában, az egyetemről hoztunk ide diákot, aki korrepetálja. ,Nagyon kedves, ügyes kislány volt... Ömlik, árad a panasz a nagymamiból. — Ha Erzsi visszajönne? — öreg asszony vagyok, a sír szélén állok, tiszta szívvel mondom' azt szeretném a legjobban én is, az egész család, ha itt lenne, megjavulna, velünk maradna. Végül is? Erzsi nem akar otthon maradni, ha kijön a kórházból, minden valószínűség szerint ott folytatja az életét, ahol abbahagyta. Állami gondozásba akkor kerülhetne, ha az apja feljelentené lopásért, . vagy mondjuk Erzsi betörne vala-hová. Megoldás lenne az is, ha például a kórház papíron, pecséttel igazolná, hogy az apja nem ment érte azon a napon, amikor a kórházból ezt kérték, és ennek a papírnak az alapján eljárást lehetne indítani az apa ellen. Szóval Erzsinek ebben az állapotában mindenképp szükség lenne valami bűnösre, vagy valami bűnre. Erzsi gyerek. több, de gyerek. Csak az I. kerületben 300-nál több, úgynevezett veszélyeztetett gyerek van. Jó lenne valamiféle átmeneti otthon, napközi-szerűség, amilyennel Budapesten már kísérleteznek. Az állami gondozásba vételt megelőzően kerülnek oda a gyerekek. (A költségeket a szülők fedezik.) Az I. kerületi tanácson elmondták, hogy vannak már tervek, elképzelések ilyen otthon szervezésére, keresik az épületet, a megfelelő helvet. Talán-talán a jövő évre sikerül is megszervezni. Tudják, látják ezeket a gondokat a tanácson, természetesen tudják, és igyekeznek segíteni, tenni valamit. Nyilvánvalóan nem könnyű. Mi lesz mégis Erzsivel? Egyelőre haza megy ... Priska Tibor Balaton,Isesiagsr és társai Bemutató a miskolci tv-szalonban Pár nap óta a szokottnál szeresen itt mutatja be újdon- több érdeklődő és vásárló ke- ságait először a közönségnek. A képernyőn mindenki látható resi fel Miskolcon a Széchenyi utcai tv-szalont. Nem vezetnek róla külön statisztikát, de amióta megnyílt a székesfehérvári VIDEOTON gyár termékeit bemutató kiállítás, a becslések szerint jó pár százan eljöttek nézelődni, tanácsot kérni — sőt közülük sokan „felcsaptak” vásárlónak is. Amint arról a szalon vezetője, Árvay Lajos tájékoztatott: nagyon jó a kapcsolat a VIDEOTON és a miskolci üzlet között. A gyár patronálja a szalont, s többek között rendFoto: Sz. Gy. E jó hagyományok alapján ke* rült sor az e háton megnyílt kiállításra is. Ez alkalommal mutatkozott be a Balaton elnevezésű új tv-készülék. Érdekessége, hogy egy UHV-sáV beépítésével ez a televízió ma jdan alkalmas lesz a színes adás vételére is. Ugyancsak itt láthatjuk először az után- zengővei ellátott rádiót, valamint az amatőrök számára „csemegét”, az összerakható tranzisztoros rádiót is. Ami pedig a bemutató slágere — különösen q tizenévesek körében —, a szalonban mutatkozott be a Teenager nevet viselő zsebrádió. Sokan állnak meg az erre az alkalomra felszerelt két kamera előtt is, hogy aztán megtekinthessék saját képmásukat a képernyőn... A kiállítás egyébként március 20-ig tekinthető meg. FORT RE Zsignár István munkája Epe pajtás vereslalonánaii!... — Ködös áprilisi délután volt, amikor a debreceni személyvonat befutott a nyíregyházi állomásra. Uno- lcabátyámmal Ceglédről jöttünk hazafelé, ahol a mezőgazdák raktárából vetőmagot hoztunk a község részére. A szerencsi vonatra még várni kellett. Az állomáson éppen egy vörös zászlóalj vagonírozolt, s én, mint kíváncsi fiatalember, odamentem bámészkodni a szerelvény mellé. Ahogy nézge- lődök, rámköszön egy volt katonacimborám: „Szervusz, pajtás! Hát te, mit keresel itt?” A pislogó Nagy Gábor volt, akivel együtt voltunk az orosz fronton, a 65., illet- vet a 134. kombinált ezredben. Mondom neki, hogy vetőmagért voltunk a falunak, mart apám felosztotta a báró Radvánszky-féle birtokot, és kell a fa.lu népének. Mire ö: — Minek most ilyesmivel törődni? — Nem hallottam-e, hogy veszélyben van a proletárhatalom?... — Aztán meg se várva, hogy válaszoljak, aszongya: — Gyere, vereskatonának! Ez volt jóformán a második szava. És úgy feltüzelt, hogy már haza se akartam menni. Az unokabátyám alig tudott lebeszélni, hogy aszongya — legalább gyere haza, elköszönni anyádtól... így is történt. Kezet ráztunk a katonacimborámmal, aki a zászlóaljjal együtt már indult is Kállósemjénbe, a románok elé. Hazaérve aztán mondom apámnak meg anyámnak, hogy megyek katonának. — Ülj a fenekedre! — mondja apám is, anyám is. — Még, hogy mégy katonának, mikor szántani, vetni kell! — így az apám. — Nem elég, hogy én a direktóriummal el vagyok foglalva? — Mert, hogy az elnöke volt. A vitatkozás vége az lett, hogy én odébbálltam és elmentem a. faluba kószálni. Találkoztam a cimborákkal és összebeszéltünk, hogy hétfőn reggel megyünk Tokajba, a sorozóbizoltsághoz, jelentkezni... De mire menni kellett, a többiek meggondolták magukat. Az apám kezet se fogott velem, az anyám meg sírva borult a nyakamba... És nem adtak, egy harapás úiravalót sem... Sebaj, — mondtam magamban, és üres tarisznyával, üres kenyérzsákkal, a régi katonaruhába öltözve, útnak indultam. A toborzó bizottság fel is vett, de mivel a románok már Nyíregyházán voltak, nem tudott a besorozottak után küldeni. Fegyvert adtak és őrségbe állítottak a tokaji városháza elé... < Ahogy állok és figyelek, egyszer csak látom, hogy jön az én édes jó anyám! Odaér, aztán azt mondja,: — Mit tettél, fiam? Gyere haza, apád is magbocsájt... Én azt válaszoltam, hogy most már szégyenlelcmböl se mennék haza, hogy a faluban mindenki rajtam nevessen... így aztán az én édesanyám kipakolta batyujából, amit utánam hozott. Egy fél fehér kenyér, egy kilónyi szalonna és egy fél vélcányi fehér szütyő, öklömnyi pogácsát... — Vigyázz magadra, fiam, nagyon — mondta anyám, amikor elköszöntünk. Estére a szabolcsi zászlóalj átjött a Tiszán. A tokaji állomáson bevagoníroztak és én is velük mentem. Ernődön szálltunk ki. Beosztásom még nem volt, egy hétig létszámba se vettek, így aztán jól jött a hazai elemózsia... Ernődön már heten voltunk, hasonló helyzetben levő cimborák. Együtt jártunk járőrbe, felderítésre... Ki is adtam nekik minden nap egy-egy pogácsát... Többet én sem ettem. Egy hét múlva aztán átszervezték a zászlóaljat. Létszámba vettek bennünket is, akiket a pogácsa úgy összeforrasztott mint a testvéreket. Ettől kezdve kaptunk rendes élelmezést. Matyi József járőrvezetőnkre még emlékszem, a többiek nevét már elfelejtettem ... Az átszervezés után a szabolcsi zászlóalj a 10. Vörös Gyalogezred II. zászlóalja lett. Én pedig a 6. század 1. szakasz 1. rajparancsnoka és szakaszparancsnok helyettese. 1919. május 18-án Sajópet- riben korán reggel riadóztatták bennünket. Nagy Pál zászlóaljparancsnok közölte velünk, hogy általános támadás kezdődik a csehek és a románok ellen Alsóésolca és Miskolc irányában. A 6. század feladata Zsolca felszabadítása. Az előnyomulás 9 órakor kezdődött és délben 12 órakor Zsolca már felszabadult. Május 21-én Sajóládból kivetettük a románokat, felszabadult Miskolc, 24-ére felszabadult Sajószentpéter, majd Edelény, Szendrő, Szögliget és Krasznahorka is... Itt kaptunk váltást és visszamentünk Boldvára. pihenőbe. Egy heti szabadságra mehettem haza a szép, új vö- röskatona-rvhában, a jobb karomon keskeny piros csíkkal, vagyis a raj parancsnoki rangjelzéssel. Apám büszkén rázott kezet velem, az anyám meg csak a szemét törülgette. De most már látszott rajta, hogy nem aggodalmában.... Visszatérve a szabadságról a csapatomat Szuhakállóban találtam, kéthetes kikénzésen. mivel sokan csak a saját fegyverük kezelését ismerték. Azelőtt nem voltak katonák — a proleiárhalclom védelmére kiképzés nélkül fogtak fegyvert. Landler Jenő dandárparancsnoktól Szuhakállón dicséretet kaptam ... Aztán ezredünket később átirányították a Tiszához, — de erről majd legközelebb ... Elmóndta: Szobnszlai Benedek nyugdíjas, Tokaj, Benedek Púi u. 4. sz. Lejegyezte: Csépányi Lajos Ezt úgy illusztrálja, Ijogy a teherautó sofőrjét és a személygépkocsi vezetőnőjét egymás mellé állítja, közösen óriási súlyzókat emelnek, majd kart a karba öltve, derűs mosollyal távoznak. Derűs, kiegyensúlyozott életmód, hirdeti a film, s egy pillanat múlva a percekkel előbb még egymásnak ismeretlen sofőr és vezetőnő közös paplan alatt hever, miközben halk hegedűszó csendül. A vászon elsötétedik, megjelenik rajta egy embléma, amelyen égő fáklya körül felirat hirdeti: „Egészségügyi felvilágosítás”. Fel vagyunk világosítva. <b) Felvilágosítás
