Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

eSZAK-MAGYARORSZAG ®stmek mi a véleménye? öyek szempontjából — sajnos V:. az özdi ban m68 van isény a füstös, «WHi Cl tilt, Népmű- piszkos talponállókra. Nagyon belesi Intézmények Igazgatója: sok ember nem érzi jól magát — A kulturális feltételek, a fehér asztalnál. Jól lemér- Mhetőségek szempontjából hető ez a Béke telepen. Az űzd már város, de az igé- úgynevezett Fekete macská­ban, amely semmivel sem kü­lönb a falusi italboltoknál, egész nap nagy a tolongás. Ugyanakkor száz méterrel ar­rébb, a reprezentatív Bükk étterem szinte kong az üres­ségtől. Csak esténként, vagy a rendezvények alkalmával szá­míthatunk forgalomra. — Nemcsak az emberek igényei, hanem a vendéglátó­ipari vállalat egységei sem érik el a városi színvonalat. Két új üzletünk van, amely korszerűnek mondható, de a többi már megérett a szaná­lásra. Több italboltunk száz évesnél is öregebb épületben van. Sem a vendégeknek, som dolgozóinknak nem tudjuk biztosítani a higiéniát. A kony­hák szűkek, szociális létesít­ményeink nem kielégítsek. — A közeljövőben új, mo­dem, zenés presszót nyitunk még nem az. A legna- 111 f§> de ezt követően nem re- fiyobb művelődési otthona, a ténykedhetünk, hogy lénye- L-iszt Ferenc Művelődési Köz- gesen javul a helyzetünk. Pont 44 évvel ezelőtt épült. ^zóta csak apróbb korszerű­sítésre, módosításokra került sor, s lényegében a technikai Adottságok nem változtak. Az OKÜ segítségével hamarosan Megkezdhetjük a művelődési otthon rekonstrukcióját. Egy város kulturáltságát fősorban művészeti élete Jellemzi. Ózdon ezt egyrészt A hivatásos művészek, más­részt a műkedvelők, művésze- 'i csoportok biztosítják. Rend­szeres látogatója városunknak A debreceni, a miskolci és a Déryné Színház. Évente több Művészi előadóest szerepel Műsorunkon, és egy-egy alka­lommal ellátogat hozzánk az TVrXvxí1 no ti Követésre méltó kezdesné. ,:szé$ A tiszaszederkényi művelő­dési központ már eddig is so­kat fáradozott a termelési, mű­szaki propaganda kiszélesíté­séért, terjesztéséért. A TVK szakszervezeti bizottságával közösen többek között létre­hozta a szocialista brigár veze­tők fórumát. Ennek keretében előadássorozatot szerveztek, amelyen a szocialista brigád­mozgalom időszerű kérdéseit vitatták meg a részvevők. Most azt tervezik, hogy a megyei művelődési központtal együttműködve — a TVK szakszervezeti bizottsága és a tiszaszederkényi művelődési központ szervezésében — élet­re hívják Tiszaszederkényben az újítók klubját. A tervek szerint március 26-án tartják az első foglalkozást. E kezdeményezésnek az a célja, hogy a vállalatok, üze­mek újítási ügyintézői, a szak- szervezeti bizottságok újítási felelősei és maguk az újítók megismerjék, megvitassák a mozgalom időszerű kérdéseit.. A foglalkozásokon szó esik majd az újítók anyagi és er­kölcsi elismeréséről, az újító­rendelettel kapcsolatos prob­lémákról, az Országos Talál­mányi Hivatal és a SZOT irányelveiről, a jogvédelemről, a szakszervezet szerepéről és számos egyéb, az újítómozga­lommal kapcsolatos közérdekű ■kérdésről. interjú Kiss btvámal, a tanácsköztársasági emlékmű alkotóiéval — Hogyan indult művészi pályája? — 15 éves koromban mintáz­tam meg első szobromat. Té­mája az volt, hogy egy Ids gyerek megpróbál visszatar­tani egy nagy lovat, kötőfékjé­nél fogva. Egyébként 1948-ban kerültem a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludy Stróbl Zsigmondnál, Mikus Sándornál és Pátzay Pálnál végeztem tanulmányaimat. Fő­iskolás koromban több pályá­zaton díjat nyertem. — Kiállítások? — Már főiskolás koromban szerepeltem kiállításokon, ön­álló kiállításom csak egy volt 1953-ban, közvetlenül a főis­kola elvégzése után. 1961-ben egyike voltam annak a 10 fia­tal szobrásznak, akik kiállí­táson mutatták be alkotásai­kat. Terveim között szerepel egy önálló kiállítás megrende­zése, de ehhez idő kell. Magas mércét állítok magam elé. — Kiss István szobrászmű­vészt elsősorban mint a mo­numentális emlékművek, szob­rok és portré-emlékművek al­kotóját tartják számon. _ Nem alaptalanul. Ilyen müvei — a teljesség igénye nélkül — a budapesti Dózsa-emlékmű, a diósgyőri és a szegedi Lenin­Allami Népi Együttes és a néphadsereg Művészegyüttese JA- Rendszeressé váltak az °Rl-rendezvények is. Sajnos, érdeklődés, az igény nem Melegítő, évről évre csökken. Az elmúlt évben már a tánc­zenei és a könnyűzenei esték Átogatottsága is csak 60—70 Zúzalékos volt. 1968-ban a s2ínházi előadásokat 11 ezer­tel kevesebben látogatták, Mint 1967-ben. —• Mióta Özd népművelési Egysége létrejött, nem tapasz­taljuk, hogy a város értelmi­ségi rétege jobban igényelné A művészetet. Csaknem négy­százan tevékenykednek az ön­tevékeny mozgalomban, de Mjics kinek megmutatni tu­dásukat, művészetüket.- — Sok minden hiányzik még Pádról. Művelődési otthonok- jMn szegény a város. A III. területi, 220 férőhelyes mű­velődési otthonban tíz év alatt Még a fűtést sem tudtuk meg­nyugtatóan megoldani. Enyhí- 1 a problémát, hogy a Béke telepen ez évben adják át az modern művelődési házat. Császár Ferenc, a ®°dí ^ndéglátóipari Vállalat ózdi ü°lfcsoportjának vezetője: — Egy város, vagy község kulturáltsága nagyon jól le- Mérhető a vendealátóipari Allalatnál, az italboltokban, a 'Mrakozóhelyeken. Városunk­A négy íródeák és a többi Még ha tudja sincs rá ideje — Párbeszéd a washingtoni sajtóklubban — Mi az a ghost writer? „Washingtonban igen kevés Talán van benne valami. politikusnak van ideje arra. Legalábbis erre enged kö­högj; maga fogalmazza meg vetkeztetni az a másik lapban beszédét, még akkor is ha erre megjelent és hitelesnek vallott képes volna” — pletykálkodott történet, amelyről alább szá- legutóbb a Frankfurter Rund- molhatnánk be. schau című nyugatnémet lap. Szín: a washingtoni National Vajon igaz-e a leleplező Press Club (Nemzeti Sajtó­monda tocska? klub) televíziós terme. Sárospatakon az 1490-es években épült római katolikus vártemplom helyreállításával egyidőben nagyobb szabású ásatásokat is végeztek. A munkák során eddig négy év­század építészeti emlékei ke­rültek a napfényre. Ezek kö­zött van a XII. századból fenn­maradt körtemplom romjai, a XIV. században használt te­mető kerítésfalai, a XV. szá­zadi iskola alapjai és a XVI. században épült különálló ha­rangtorony maradványai. Gömöri János, a vármúzeum régésze, az elmúlt év őszén a temetőfal közelében ossárium- ra— csontgyűjtő helyre — bukkant. A gödörben igen ér­tékes művészettörténeti lele­tet: egy XIV. századból szár­mazó terakotta madonnafejet talált. Ebből arra következte­tett, hogy a megszentelt gödör­be nemcsak a sírokból kikerült csontokat, hanem Patak előző templomának öszetört beren­dezéseit is elhelyezték és így az ossárium még értékes mű­vészeti leleteket „rejteget”. Ezért elhatározták, hogy az idén tavasszal az ossáriumot teljesen feltárják és ezzel egyidőben a jelenlegi templom szentélye mögött kutatásokat kezdenek a XVII. században még meglevő várkapu megke­resésére. A .levéltári adatok és az 1787-ben készült Römich- iéle térképen az ezen a helyen levő kapu, mint a belső város­nak a „száraz hídra” nyíló északi bejárata volt feltüntet­ve. Ezért a templom mögötti részen — amint az időjárás jobbra fordul — ásatásokat kezdenek a kapurész felkuta­tására. Új művek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül elsősorban a Ta­nácsköztársaság ötvenéves év­fordulójára megjelentetett könyvekre hívnánk fel a fi­gyelmet. Jász Dezsőnek, 1919 ismert újságírójának műve, A Tanácsköztársaságtól a Pi- reneusokig, emlékezés egy ka­landos életútra 1919 Magyar- országától az emigráción át a spanyol polgárháborúig. Ga­lambos Lajos regénye, a Mit tudtok ti Pelle Máriáról, a Ta­nácsköztársaság egyik alig is­mert epizód ját tárja elénk. Kő­vágó László) ismeretterjesztő anyaga az internacionalisták a Tanácsköztársaságért címmel jelent meg. Végül az évfordu­lóra jelent meg a Kezek dicsé­rete című összeállítás is, amely kitűnő írók történeteit tartal­mazza az emberi tevékenység­ről, az alkotó emberről. A szépirodalom kedvelői örömmel forgatják majd Bal­zac kisregényét, az ízléses kia­dásban megjelentetett, Az aranyhajú lány-1, vagy a mai görög elbeszéléseket tartalma­zó A ló és a repiiiö című kötetet, továbbá Pierre Boulle köny­vét, a világhírű film alapmű­vét a Hid a Kieai folyón című regényt. A tudományos érdeklődésű olvasók figyelmét felhívjuk Jack Woddis művére, amely­nek Mi a neokolonializmus? a címe és J. Lovadé kötetére; A vallás társadalmi természeté­re. Az irodalomtörténet ked­velőit viszont nyilván érdekli Balogh László monográfiája József Attiláral és a nagy ma­gyar irodalom! örténész.nek, Szerb Antalnak tanulmányai, amelyek A varázsló eltöri pál­cáját címmel jelentek meg. Idő: az a nap. amikor Nixon elnök beiktatási beszédét mondta. Egy újságíró: Mit gondol, ki írta a beszédet? Azt hiszi, hogy egyedül Price? Egyes kitételek tipikusan Bucha- nanra vallottak. A szomszédja: Lehet, hogy igaza van, de tudja ilyen beszédnél Safire fürge tolla is szerepet kap. Harmadik úr: Természetesem valamennyien dolgoztak raj­ta, s nem utolsósorban Ga­vin is; egyes mondatoknak ugyanis kifejezetten intel­lektuális csengésük van. Negyedik úr: Magától Price- től hallottam, hogy' Nixon és valamennyi „ghost writer”-e sokáig tanulmányozta az előző elnökök beiktatási be­szédét. Különösen Lincoln Franklin, D. Roosevelt és Kennedy beszédei tetszettek; de úgy látszik, hogy Nixon különösen Wilson beiktatási beszédéért lelkesedett. Ahogy a film forgatóköny­vében mondják: Schnitt Eddig a jelenet. De kik azok a „ghost write- re-ek? Magyarul: névtelen beszéd- írók, az USA politikusainak, elsősorban elnökeinek névte­len íródeákjai. Hiszen —mint a nyugatnémet lap írta — még azok sem érnek rá beszédet fo­galmazni, akik tudnák csinálni maguk is. Nixon négy urat alkalmazott e célra. A kis jelenetben emlí­tett Price és Safire urakat, akik liberálisak, továbbá Buchanant és Gavint, akik kö­zelebb állnak a konzervatívok­hoz. A négy újságíró kapott egy menedzsert is. mégpedig James Koeght személyében. Ez az úr valaha a Time című amerikai magazin szerkesztő­je volt. Négyük közül Safire Nixon legrégibb és legbizalmasabb íródeákja, a dagályos szóla­moknál!; — állítólag — ő a mestere, míg Gavin, a volt. ta­nító, az angol irodalom isme­retével excel I ái. Az ő hatását, vélik abban, ha Nixon olyano­kat mond. hogy „Mint már Chauscr is ■megmondta”. Persze a négyek klubja ha­marosan bővülni fog, mihelyt bevonulnak a Fehéz Ház egyik számukra kiszemelt ol­dalszárnyába. És felveszik az előkelő munkahellyel járó te­kintélyes tiszteletdijat. Minden hónapban. Máté Iván szobron, a debreceni Munkás. mozgalmi emlékmű, a tisza- palkonyai Generációk, a fo- nyódi Emberpár, a győri Pe- iöfi-szobor, a szigetvári Ti- nódi-szobor, a szegedi Bolyai­nk, á Janus Pannonius és az Apáczai Csere János-szobrok, domborművek a Gellért-he- gyen és Pápán, a Fiatalok cí­mű szobor Fonyódon, a réz- domborítással készült Lovak című kompozíció Debrecen­ben, és a Beszélgetők című szobor Kaposvárott. S az em­lékművek koronájaként né­iKiss István szobrászművész hány nap múlva leleplezik Budapesten a tanácsköztársa­sági emlékművet Is. Azt je­lenti-e ez esetleg, hogy végle­gesen eljegyezte volna magát a monumentális emlékművek és szobrok alkotásával? — Nem. Én úgy érzem, talán nem is ez az igazi teljesítmé­nyem. Az általam készített portré-emlékműveknél már valamivel több a sajátos hang. Ezeknél a szobroknál arra tö­rekszem, hogy egészen jelleg­zetes formai motívumra „ül­tessem” a fejet Ahol igazán eredetire, újra vagyok képes — úgy érzem —, az az épület­plasztika. Nem tartom új mű­fajnak, hiszen művelték már Az emlékmű acéllemezből hegesztett változata a görögök és a rómaiak is, de a legkorszerűbbnek igen. Az épületklasszikai alkotások egyrészt emberi környezetté alakítják az építményeket, másrészt közvetlenül alakítják a környezetében élő embert azáltal, hogy szerkezeti elem­ként dekoratív funkciót is be­töltenek. Korlátlan igények és lehetőségek egyengetik ennek a műfajnak az útját hazánk­ban is. — Mióta foglalkoztatja a Tanácsköztársaság, mint ié­Kánnak, a bolgár államalapító emlékművének elkészítésére. Erre a pályázatra engem is meghívtak. Az emlékművet Szófiában, a volt királyi pa­lota helyén akarják felállítani. A nép tömegéből kiemelkedő államalapító egyéniségét úgy próbálom kifejezni, hogy a több alakos kompozíció plasz­tikai hatásában a pravoszláv templomok sokkupolás töme- ’gére emlékeztessen. Oravee János ___ _ B P 22 dl ma? Hogyan született meg a tanácsköztársasági emlékmű? — A Tanácsköztársaság em­léke szinte gyerekkorom óta bennem él. Apám vöröskatona volt. Ezért örömmel vettem, amikor 1958-ban engem is meghívtak erre a pályázatra. 1961-re készültem el a 8 méter magas figurával a rohanó, harcra hívó. buzdító vöröska­tonával. Ebbe az egy alakba próbáltam sűríteni az egész forradalmi népet. Ezután kez­dett hozzá a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat öntő üze­me a szobor egyes darabjainak bronzból való kiöntéséhez. A bronzon tőknek sem okozott kis problémát ez a munka. A ta­lapzatnál a falvastagság né­hány centis, míg felül alig néhány milliméter. — Többen felvetik, hogy az ötletet a Bcrény-féle ..Fegy­verbe!” című hires plakátjá­ról vette. — Ez nem igaz, és azt hi­szem, nem is lényeges. A?, em­lékmű eredetileg több alakos kompozíció volt, de közbe rá­jöttem, hogy csak a főalak a lényeges, a többi felesleges. Érzésem szerint a szobor for­mailag, de szellemi rokonság tekintetében is inkább Uitz plakátjaihoz hasonlít. — Milyen talapzaton áll a szobor? — Az építészeti tervet Hot­ter Miklós készítette. Az el­képzelés jól alkalmazkodik a környezethez. A spirális ta­lapzaton álló figurához vezető, felfelé futó lejtő pázsitos. Az emlékmű így szervesen illesz­kedik a Városliget természeti környezetéhez is. — Itt, a műteremben hason­ló figurát látok, persze egészen kis méretben, de acéllemez­ből hegesztve. Azt jelentené ez, hogy tovább izgatta az emlék­mű problémája? — Már régebben is foglal­koztatott az a gondolat, hogy a szobrot nem bronzból kellene kiönteni, hanem acéllemezből meghegeszteni. Ügy érzem, hogy a rohanó alak így sokkal rusztikusabb, és talán a mon­danivalót is jobban kifejezi. — Min dolgozik most? — A Bolgár Képzőművé­szek Szövetsége nemzetközi pályázatot írt ki Aszparuk Mit rejt a sárospataki ossárium?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom