Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-24 / 276. szám

ffedd, 1059. november 24. ESZ AKM AGY ARORSZÁG % OZEMEiNK, BÁNYÁINK ÉLETÉBŐI Borsodi Szénbányászati Tröszt Az év első 10 hónapjában — a bá­nyaüzemek termelése alapján —, a tröszti-szinten mért termelési tervtel- Őesítés 102,3 százaléké« értéket kép­visel. Eddig az edelényi bányaüzem tervteljesítése bizonyult a legjobb­nak. 111,5 százalékos tervteljesítés mellett a tervezettnél 21 600 tonnával adtak több szenet az edelényiek. Kongresszusi felajánlásukat pedig — Széntermelésre nézve — 103.1 száza­lékra teljesítették. A kongresszusi verseny keretében külön értékelt mu­tató: az összteljesítmény és a fajla­gos fafelhasználás is. Az edelényi bányaüzemnél az előbbit 108,1 száza­lékra teljesítették, az utóbbinál pedig 5,5 százalékos megtakarítást értek el. A mákvölgyi és az ormosi üzem az tdelényihez hasonlóan, szintén teljesí­tette, illetőleg túlteljesítette termelési tervét, és a pártkongresszus tisztele­tére tett vállalását. Különösen ki­emelkedő az ormosi bányaüzemnek —- az edelényinél is jobb — 7,3 szá- «alékos megtakarítást jelentő fajlagos fafelhasználási mutatója. Az élenjárók mellett azonban olyan bányaüzemek is működnek a tröszt területén, amelyek sajnálatos módon mindeddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezek a tröszt eredményeit nem javítják — ellenkezőleg —, tröszti szinten lehúz­nák a jól teljesítő üzemek eretímé­Borsodi Vízmű nyelt is. Igaz ugyan, hogy a szuha- völgyi bányaüzemnél az év elején művelési nehézségekkel küzdöttek, a bükkaljai üzemnek pedig a kondói aknája kedvezőtlen nyomásviszonyok következtében csak keveset termelt, és igen magas termelési költséggel, — mégsem indokolható mindezzel az a tervteljesítési lemaradás, amely az említett üzemeknél mutatkozik. A termelésben lemaradt üzemek dol­gozóinak mindent el kell követniök, hogy az év hátralevő időszakában be­hozzák tervteljesítési lemaradásaikat, mert a tröszt is csak úgy tudja telje­síteni kongresszusi vállalását. Ha nem is sok, — de 1,6 százalékos adós­ság mutatkozik még a tröszti szinten összesített kongresszusi vállalások teljesítésénél — éppen az említett üzemek miatt. Figyelemreméltó a tröszthöz tar­tozó üzemek önköltségcsökkentésre irányuló törekvése. Míg az első fél­évben a termelési költségek 100,1 százalékot tettek ki, addig a harma­dik negyedévben már csak 99,7 szá­zalékos termeién költség mellett dol­goztak a bányaüzemek. Október hó­napban ezen a téren további javulás mutatkozott: a tröszti szinten mért termelési költségeket 93,7 százalékra sikerült leszorítani. Mint ismeretes, a Kondó-^Rados- tyán—Saj ólászlóf alva vízvezetékvo- fial kiépítésénél már eddig is jelen­tős eredményeket értek el a vállalat dolgozói. Radostyán község két hó­nappal a kitűzött határidő előtt jutott jóminőségű ivóvízhez. A vízmű dol­gozói most elhatározták, hogy a Sajó- lászlófalva községhez vizet ^ szállító 6 kilométeres vezeték fektetési mun­káit 1 hónappal a vállalt határidő előtt befejezik. — Mindent elkövetünk annak ér­cekében, hogy a téli időjárással kap­csolatos többletköltségeket és pótlé­kokat elkerüljük- Dolgozóink azon igyekeznek, hogy mindenütt ahol erre lehetőség van — határidő előtt lefejezzék a munkákat — jegyzi meg Kovács Gyula főmérnök. Már eddig is több olyan munkát fejeztek be, amely a tervek szerint csak későbbi időpontban lett volna esedékes. Az edelényi gépháznál 2 darab 10 tonnás szűrőtartály beeme­lését végezték el 1 hónappal a terve­zett határidő előtt. A vízműtelepek felújítását is előrehozott határidők mellett végezték és ezzel a kongresz­szusi verseny keretében tett válla­lásaik jelentős részét teljesítették a Borsodi Vízmű dolgozói. Október havi termelési tervét 103 százalékra teljesítette a vállalat, no­vember hónap első felében pedig 105 százalékos tervteljesítést értek eh Nagy gondot fordítanak a TMK- munkák elvégzésére is. Fagykár el­kerülése céljából a tűzcsapokat és közkifolyókat már kivétel nélkül elő­készítették a téli időjárásra. Már most előkészületeket tesznek a jövő évi munkák zavartalan meneté­nek biztosítására is. Szikszó község­ben, éppen a jövő évi munkák elő­készítése keretében még ebben az év­ben egy közkutat létesítenek — ter­ven felül. — Általában jól haladnak a mun­kák — állapítja meg a főmérnök. — De azért nagyon jó lenne még egy tehergépkocsi a TEFU-tól, mert a rendelkezésünkre álló szállítóeszkö­zökkel még a gépkocsivezetőink oda­adó és minden elismerést megér­demlő munkája mellett sem tudjuk az anyagmozgatást úgy végezni, amint az szükséges lenne. Akik az elsők közön teljesítették a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat 36. bz% Autóközlekedési Vállalat Az üzemanyagmegtakarítás, a fu­tójavítások szükségességének csök­kentése. a sajátrezsiben végzendő ja­vítások anyagfelhasználásának csök­kentése, és a balesetmentes közleke­dés, — mind megannyi terület, ame­lyen a vállalat autóbusz- és taxiköz­lekedésben résztvevő, valamint a sze­relési munkákat végző dolgozói az «többi időben jelentős eredményeket értek el. . . _ A gépkocsivezetők kongresszusi fel­ajánlásukban vállalták az I. és 11. szemle pontos teljesítését, és azt, hogy a két szemle között futójavítás szükségessége nélkül közlekednek Vállalták továbbá, hogy üzemanyag-1 ban mintegy 12 százalékos megtaka­rítást érnek el. Rigó Gyula, Szabó József, Németh József, Bögöly István, — és még sokáig lehetne sorolni a »eveket — azok közé a gépkocsive­zetők közé tartoznak, akik a párt- kongresszus tiszteletére tett vállalá­saikat teljesítették, és a reájuk bízott gépkocsik mindegyike már 100 000 kilométernél többet futott főjavítás' nélkül. Az üzemanyagmegtakarítás-j ban mutatkozó eredmények különö­sen jelentősek. Rigó Gyula gépkocsi- vezető, — például — szeptemberben 21,1 százaléknak megfelelő mennyi­ségű üzemanyagot takarított meg. De a legkevesebb megtakarítás is — ha­vonként és gépkocsinként számítva — jóval több mint 200 liter. A szerelők párosversenyben állnak egymással, illetőleg brigádokban ver­senyeznek. A vállalatnál 6 szerelő- brigád versenyez a Szocialista mun­kabrigád címért. A telepek versenyé­ben a 2. számú telep KISZ-fiataljai járnak az élen, de a kazincbarcikai, ormosbányai és tiszapalkonyai külső telepek is figyelemreméltó eredmé­nyeket értek el. A szereíőbrigádok versenyében pedig Becse Albert, Ko­vács László és Simon János brigádja jár az élen. A Miskolci Cementáruipari Vál­lalat és a Miskolci Vegyicikkgyár dolgozói elsőként teljesítették a párt- kongresszus tiszteletére tett felaján­lásaikat. A MISKOLCI CEMENT ARC1PA- RI VÁLLALAT főgyártmánya a vas- betonfödémelem, és az úgynevezett B födémelem. Az előbbiből 80—85 ezer darabot, — mintegy 50 ezer négyzetméternyit — gyártottak ne­gyedévenként, az utóbbiból pedig 20 ezer négyzetméternyit. A vállalat födémelemgyártása nemcsak fedezte, hanem még meg is haladta az építő­ipar szükségletét megyénkben. —v Éppen ezért az ország minden részébe szállítottunk gyártmányaink­ból. Főleg a Dunántúlra, termelőszö­vetkezeti építkezésekhez — tájékoz­tat Jakab István főmérnök, majd el­mondja: — Amikor megjelent a Központi Bizottság márciusi határozata, azon­nal láttuk, hogy ránk nagy feladat hárul ebben az évben. Nem vártunk felügyeleti szerveink utasítására, ha­nem az üzemi pártszervezet, a KISZ- szervezet, a szakszervezeti bizottság' és a váílalatvezetőség összeült és felmérte a lehetőségeket, megtár­gyalta a tennivalókat. Intézkedési és íeladattervet dolgoztunk ki és njrom- ban hozzáláttunk azok végrehajtásá­hoz. így azután felkészülve fogadtuk a felügyeleti hatóságunktól kapott utasításokat. A főmérnök és Nagy Zoltán terv­osztályvezető szavai nyomán bonta­kozik ki az a kép, amely a vállalat dolgozóinak lelkes munkájáról, nagy­szerű versenyszelleméről tanúskodik. Födémelemtermelésük mintegy lat)—180 százalékos felfuttatása ér­dekében először is egy célgépet ké­szítettek — házilag. — Természetesen más üzemek is segítségünkre siettek — jegyzi meg a főmérnök. — Dolgozóink különö­sen nagyra értékelik a Lenin Kohá­szati Művektől kapott elvtársi segít­séget. Az annak idején részünkre gyorsan és minden bürokratikus ügyintézést mellőzve kiadott 300 tábla vaslemezzel a megnövelt fö- démelemgyártásunk alapjait rakhat­tuk le. Megtudom, hogy a vállalat más gyártmányokból is jelentősen növel­te termelését. Mozaiklapból 3000 la­kás-, konyha- és fürdőszoba alap- területének megfelelő mennyiséget Gyártottak le. Negyedévenként 400— 500 ezer darabot gyártanak a bá­nyáknál alkalmazott, nagy nyomó­szilárdságú ívelemekből. Kazincbar­cikán új bánvaív-elemgyártó üzemet létesítettek. Énnek az üzemnek ter­melése egész Észak-Magyarország bányaívelem szükségletet fedezni fogja. Tovább fejlesztették a bod- rogkeresztúri falazóblokk-gyártó üzemet is. amelynek kapacitása — kistégla egységben mérve — már a MáWi Téglagyár kapacitásával is ve­tekszik. A Miskolci Cementáruipari Válla­lat dolgozói a többtermelés, az anyagmegtakarításból eredő önkölt­ségcsökkentés és selejtcsökkentés te­rületén vállalták, hogy 1 millió 516 ezer forint, értékben teljesítenek többet, — terven felül. A vállalásuk­kal szemben 2 millió 564 ezer forint értékű többtermelést, illetőleg ön­költségcsökkentést értek el. — NEM MINDEN NEHÉZSÉG NÉLKÜL — veszi át a szót a válla­lat sokszoros újító igazgatója, Gável József elvtárs, aki jól végzett mun­kája elismeréséül a közelmúltba)" megkapta a „Szocialista Munkáért” érdemérmet. — A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a gyártás felfutásával már kinőttük a mostani telephe­lyünket. Nagyon zsúfoltan vagyunk itt és ez bizóny akadályozza a mun­kát — említi Gável elvtárs, majd hozzáteszi: — Bizony, nagyon elkelne egy kis segítség a városi tanács részéről. A napokban is beadtunk egy kérelmet telephelyünk területének bővítése érdekéiben. Szükség volna rá, mert azzal, hogy éves tervünket befejez­tük és kongresszusi felajánlásunkat teljesítettük, természetesen nem állt meg a munka! A negyedik negyed­évben még jóval több mint félmilliót kitevő termelési értéket akarunk lét­rehozni. Megtudom, hogy a vállalatnál két brigád versenyez a Szocialista mun­kabrigád címért. A versenyben jelen­leg Retek Bálint vasszerelőbrigádja 13 ponttal vezet Kovács István szál­lítóbrigádjának 10 pontjával szem­ben. — A kongresszusi verseny eredmé­nyei között említhetjük azt is, hogy az év első három negyedének végéig vállalatunk 6 millió 300 ezer forintot kitevő, mintegy 17 százalékos nyere­séggel zárt — jegyzi meg Jakab elv­társ. majd kijelenti: — Most azon vagyunk, hogy az év hátralévő időszakában még további jelentős eredményeket érjünk el a termelés és az önköltségcsökkentés területén egyaránt. A MISKOLCI VEGYICIKKGYÁR dolgozói a sokféle háztartási és koz­metikai vegyicikk termelésében már eddig is túlteljesítették éves tervüket és kongresszusi vállalásukat. Termé­keiket megtaláljuk az egész ország területén. — Különös gondot fordítunk az úgynevezett hiánycikkek országos forgalmának alakulására — jegyzi meg Citrom Zoltán elvtárs, a vállalat igazgatója. — Ha pedig valamely cikkből hiány mutatkozik, nyomban segítjük a hiány megszüntetését. A Miskolci Vegyicikkgyár éves ter­melési tervét 'már november 12-én teljesítette, kongresszusi felajánlását pedig jóval előbb. A vállalt félmillió értékű többtermeléssel szemben ok­tóber végéig 1 millió 398 ezer forint többlet termelési értéket hoztak létre. — Meg kell itt jegyeznem — említi Holló István főkönyvelő —, hogy az év folyamán egy ízben tervmódosí­tást is kértünk. Kérésünkre mintegy másfél millióval emelte fel termelési tervünket felügyeleti hatóságunk. Dolgozóink ezt a megemelt tervet is teljesítették már. Megtudom, hogy az anyagköltsége­ket 5,3 százalékkal csökkentették, s az összes termelési költségek csők1* kerítésére tett vállalásuknál 6,2 szá­zalékkal jobb eredményt értek el. Az üzemrészek átlagos termelési telje­sítménye 118 százalék felett van. Legkiemelkedőbb a kénüzem 122 százalékos teljesítménye. A brigádok versenyében Selling Margit brigádja jár az élen 124 százalékos teljesít­ménnyel. A brigádokon belül kiemel­kedő Mészáros Erzsébet 127 és Gás­pár Lászlóné 126 százalékos teljesít­ménye. — Ha már felemelt termelési ter­vüket és a pártkongresszus tisztele­tére tett felajánlásaikat is teljesítet­nék, mivel foglalkoznak most? , — Teljes lendülettel halad a kong­resszusi verseny tovább — válaszolja i Citrom elvtárs. — Dolgozóink elhatá­rozták, hogy még ebben az évben fo­gyasztói áron számolva 3 millió fo­rint értékű, különféle háztartási és , kozmetikai vegyicikket gyártanak — I terven felül. i Marton Szilárd A mező csati Munkásőr Tsz tagjai az őszi idő beálltával sem tétlen­kednek. Képünkön: B. Nagy Ferenc, a tsz kiváló kovácsa az egyik kocsin végez apróbb javításokat. Foto: Kardos Gyula rr Városi tanácstagok fogadóórái és n. félévi beszámolói: november 24-én: Sárközi Andorné, Dayka Gábor u. 4. sz., 16—0.7 óráig; Szol­ga István, Miklós úti ált. iskola 17—19 óráig; Vicze Sándor, Nagyváthy úti ált. iskola. 17—19 óráig: Dr. Árokszállási Zol­tán, Csabai-kapu 19„ SZTK. rendelő, 18 órától. I. kér. tanácstagok fogadóórái: November 24-én: Deák Lajos, Szeles U. élt. iskola, 18—19 óráig; Ambrus Dezső, SZTK. rendt. int., Csabai-kapu, 18—20 óráig; Dr. Répássy Károly, Nagyváthy tx. ált. isk-. 17—18 óráig; özv. Schauer Jénosné, Tetemvár, Felsősor 216. sz., 17 19 óráig; Kocsis Gyula. Nagyváthy u. ált. isk., 17-18 óráig; Szőke Andor, Szeles u. ált. isk., 17—18 óráig; Gömöri Jenő, Vámos Ilona Gimnázium, Rudas László u., 16—18 óláig; Sándor Nándor, Borsvezér u. 2. Kéményseprő Vállalat, 14—16 óráig. IV. kér. tanácstag fogadóórája: November 24-én: Pogány Istvánná, Pöltenberg u, 17., 16—18 óráig. Ez már igazi őszutó. Fenn esőtjóslő felhők kavarognak, és néha apró cseppekkel permetezik végig a szántogató embereket, vetőgépet vontató traktorokat. Csúszóssá teszik az utat, szürkévé maszatolják Őszapó pazarul megfestett, színes képét. Az egyhangúságnak, unalomnak azonban nyoma sincs itt, a sárospataki Kossuth Termelő- szövetkezet udvarán. Olyan sürgés, forgás van mindenütt, mintha minden hátralévő munkát ezen az egy napon akarnának elvégezni. Itt ajtó­kat, ablakokat javítgatnak, kopácsolnak, az udvar végén fűrészgép zúg, szerszámládás emberek ke­resik az elnököt, vontatók esőkabátos vezetői szá­molnak be az elvégzett munkáról vagy kérnek további utasítást. Pezsgés, mozgás mindenütt. Nagy múltú ez a termelőszövetkezet. Mintegy tíz évvel ezelőtt alakult. Akkor nem volt könnyű dolguk. Nem „hagyott rájuk” egybeszántott táb­lákat egyik földesúr sem, ahol már csak folytatni kellett — az anyagi javak más elosztásával — a már megkezdett nagyüzemi gazdálkodást. Nem rendelkeztek kész gazdasági épületekkel, tanya- központtal. Mindent teljesen a legelején kellett kezdeniük. Körülbelül 50 család vállalta remény­kedve a szokatlan, új életforma gondját, baját. Azóta már sok hosszú év telt el. Jelenleg 266 hol­don gazdálkodnak 112 emberrel. Milyen most ez a szövetkezet? Hogyan állták meg helyüket az emberek a kavargó, új problémák, feladatok kö­zött? —1 A terméseredményekkel nem vagyunk kü­lönösebben megelégedve — kezdi Majoros László, a könyvelő. — A gabonafélékből úgy nagyjából annyi termett, amennyire számítottunk. Néme­lyikből több is. Az őszi kapásokból azonban nem tudtunk betakarítani annyit, mint amennyit sze­rettünk volna. Aztán elmondja, hogy búzából 12,50 mázsa termett holdanként, őszi árpából 16,15, zabból 8,40. Nem rossz eredmények ezek. Az egyéni gazdák terméseredményét átlagban fölülmúlja, De nézzük tovább. Mennyit erősödött « termelő­szövetkezet? Gazdag-e? — Hetvenöt holdon öntözéses gazdálkodási létesítettünk. Ennek a munkálatait még csak ebben az évben fejeztük be, ezért az idei zár­számadásnál még nem segít rajtunk. Sőt! A be­ruházás költségei természetesen csökkentik az egy munkaegységre eső jutalékot. A későbbiekben azonban sokat várunk ettől a berendezéstől. — Hány forintra számítanak a zárszámadás­nál? — Negyvenöt—ötven forintra. Az utóbbi mondatoknál egy magas termetű, kemény arcélű, barna ember lép hozzánk — Vaskó Imre, a termelőszövetkezet elnöke. — Igen — mondja — körülbelül ennyire számítunk, de nem vagyunk vele megelégedve. — Hiszen ez nagyon szép eredmény! — Szép, szép — bólogat —, de nem elég. Számolgatni kezdünk. Tehát ennyit ad a szö­vetkezet. Minden tag rendelkezik vagy háztáji szőlővel, vagy szántóval. A háztáji évenként 3—5 ezer forintot jövedelmez. Ezzel együtt egy szövet­kezeti ember évi jövedelme körülbelül 20—22 ezer forint, ami nagyjából havi 2 ezer forintos jöve­delemnek felel meg. — És még sem elég, elnök elvtárs? — Nem. Mert több is lehetne. Ha a kerté­szetünk „jobban sikerül”, akkor többet is fizet­hetnénk. Az eljövendő években mindenféleképpen nagyobb eredményt akarunk. Elmondom hogyan. Száz holdra növeljük majd az öntözéssel művelt területet. Mindenek előtt pedig gépesíteni! Gépe­síteni! Ahol csak lehet mindenütt. De különösen a kertészetet. Univerzális traktort, pálá^tázógépet akarunk venni. Igaz, most is van néhány gépünk: három traktor, gyalugép, fűrészgép és más kisebb gépek, de elavultak már. Ki akarjuk ezeket it cserélni korszerűbbekre. A kertészetben most 35 asszonyt tudtunk foglalkoztatni. Jövőre még töb­bet akarunk. A jövő években a növénytermelési, állatte­nyésztést, öntözéses kertészetet akarjuk nagymér­tékben fejleszteni. Pillangósokat, fehérjedús nö­vényeket termelünk majd. Állatállományunkat különösen a juhtenyésztéssel és baromfitenyész­téssel kívánjuk fejleszteni. Ebben az évben 5 ezer darab baromfit tartottunk. 2 ezer darabot meg­hagytunk tenyészanyagnak. Ezeknek a tyúkoknak a tojásait a felvásárló 40 százalékos felárral veszi át tőlünk. Azt hiszem, így érthető, hogy továbbra is nagy kedvvel foglalkozunk az állattenyésztés­nek ezzel a jövedelmező ágával. Jövőre 20—25 ezerre növeljük majd a baromfiállományt... Szó­val — mondja mosolyogva Vaskó elvtárs —. így akarunk mi nagyobb munkaegységet biztosítani. Körülbelül 20 forinttal növeljük majd. Hát ezért vagyunk mi „elégedetlenek” a mostani zárszám­adással. Mintha kint a szürke köd felszállt volna... — Eddig is „jutottunk már valamire” — foly­tatja. — Az utóbbi öt év alatt 25 hold szőlőt tele­pítettünk. Az idén készítettük el az öntöző be­rendezést, most kerítjük be a központi tanyát, ami körülbelül 130 ezer forintba kerül. Jövőre építünk egy sertésfiaztatót.., Persze a legfonto­sabb, hogy jól dolgozzanak az emberek.,. És hadd tegyük hozzá, ahol ilyen erednie- nyekkel „elégedetlenek”, ott csak jól dolgozhat­nak az emberek. Húsz forinttal növelni egy munkaegységet néhány év elteltével — nagyon nehéz. De olyan határozottan, olyan eltökélten beszéltek erről, hogy bizonyára sikerül is. De az is lehet, hogy Vaskó elvtársék majd akkor sem lesz­nek megelégedve. — Gépek, gépek kellenek —- mondja még az ajtóból is az elnök elvtárs. — Korszerű gépek. Fenn esőt szitálva futkároznak a szürke őszi felhők. PRISKA TIBOR Az „elégedetlenek”

Next

/
Oldalképek
Tartalom