Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-12 / 215. szám

Péntek, 1958. szeptember 12. éstakmmgymokstAg 3 ]\em-hivat tilos agitátor • • • A hangszóró ránk adja áldását: “ „Az ózd állomásig közlekedő Személyvonat azonnal indul. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll..,« Fütty! Megmozdul a vén batár. Nekivágunk a több mint két és félórás útnak. A nagyobb tempó­hoz szokott ember csavarint egyet a távolságmérés modem óráján, vissza­igazítja az időt néhány évtizednyivel. A századforduló idején se döcöghettek lassabban a vonatok. No sebaj, lé­nyeg az, hogy nem éri a lábunk a földet. Atrázódunk a váltók sűrűjén, el­hagyjuk a Gömörit. Cammog a :ó öreg vonat. Fontoskodva eregeti ma- gamögé bodor füstjét, mintha szá- guldana. A túlzsúfolt kupéban vágni lehet a füstöt. A tárt ablakokon be- szekő huzat felnyaláb úja a ciga­rettafüstöt és szétteregeti a szürkcllő szántások fölött. Egymással szemben két lócányi munkás ül. Éjszakai műszakról vo­natoznak haza. Bágyadtak, álmosak. A2 egyik olvas. — Művelődsz? — néz bele a könyv­be a mellette ülő. — Muszáj. A fiam rámparancsolt. Azt mondta, ha nem fejlődök, elma­radok s az elmaradókat ütik.-— Melyik fiad mondta? ~ Az MTH-ás Ö adta ezt is. — Odamutatja a címlapját. Egy fáradt, megkínzott anya-arc van rajta. Gor­kij »Any áj a«. Tovább fűzi a szót. — Jó dolog az olvasás, jobb, mint­ha kártyáznék. Az pénzt visz el a háztól. No, de igyekszek vele, mert vasár­nap jön haza a kölyök, kikérdez, hogy mit tanultam belőle. Nem aka­rok szégyent vallani Belemélyed az olvasásba. A másiknak huncutkás mosoly berzenkedik a szája szögle­tén. Cgy tucat diák, fiúk, lányok, ta- nári felügyelet mellett Put- nokra utaznak — látogatóba. A pol­cokon tömött hátizsákok, bőröndök egymás hegyén-hátán. Nagyokat csapnak az unalom fejére. Vöröspe­csenyét játszanak a fiúk. vörösre paskolják egymás kezefejét. A lá­nyok »-kísérőzenével« festik alá a szórakozást, nagyokat visongnak, az ügyesebb pecsenyézőt dicsérettel, az alulmaradót feddő megjegyzésekkel buzdítják. A kupé megtelik jókedv­vel, vidámsággal. A bóbiskolók sze­méből elszökik az álom. Felderülnek a fáradt munkásarcok. Gyönyörköd­ve, a jóság atyai gesztusával moso­lyogják meg a fiatalok hangoskodá­sát. Az utazás összehozza az embere­ket. Alkalmi barátságok születnek a vonaton, öt diáklány a »-civilek« közé szorult. Elhagyva Sajószentné- tert, látnivalók tömkelegével traktál- ja az utazót a vidék. A messziről ide­cseppent idegen előtt csukott könyv a táj. A lányok nem szégyellősek, kiug­rasztják a mellettük ülőkből az al­kalmi »idegenvezetőt«. Az egyik mun­kás vállalkozik a kalauzolásra. A hőerőműnél megered a nj^elve. — Nyolc évvel ezelőtt még szántó­földek voltak a helyén, híre-h3mva sem volt az erőműnek. Ez meg az erőmű éléskamrája, a szénosztályozó. A 33-es dandár: film a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára Makik Károly rendező A 39-es dan­dár című új magyar filmről elmon­dotta az MTI munkatársának, hogy az a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 40. évfordulójára készül, s a filmművészek az első magyar prole­tár állam nagyszerű hőseit, helytál­lásukat, önfeláldozásukat örökítik meg benne. A 39-es dandár forgató- könyvét Darvas József írta. Karikás Frigyesnek, a Tanácsköztársaság vö­rös hadserege politikai bizottsága tagjának novelláiból. A 39-es dandár című film egyik központi alakja ma­ga az író, Karikás Frigyes. A film drámai epizódokból áll és Csaknem teljes egészében a harcté­ren játszódik. A székely hadosztály átállásával, 1919 áprilisában kezdő­dik és július végén, a tiszai front összeomlásával fejeződik be, közben elmondja a 39-es dandár három hó­napos történetét. A forgatást nagy felkészülés előzi meg. Romániából, Csehszlovákiából kaptunk korhű egyenruhákat. A Duna—Tisza közén lezajló harctéri jelenetekben pedig katonai alakula­tok nyújtanak segítséget. A film je­leneteit Pásztor István operatőr fényképezi, a főszereplők: Szirtes Ádám, Ladányi Ferenc, Barsi Béla, Bihari József. (MTI) Azon a beüvegezett folyosón megy a szén az erőmű kazánjaiba. Ember­kéz nem nyúl a szénhez, automatiku­san történik minden. Ott bemegy a szén, amott meg már jön is az áram, azokon a karvastagságú drótokon. Érdekes, mi? Az ott micsoda? — mutatnak a “ lányok a másik oldalra. —ff Az a BVK. _ ??? — Borsodi Vegyi Kombinát. Már dolgozik. A múlt hónapban termelte meg a kétszázezredik zsák műtrá­gyát. Nem hallottak róla? Az újsá­gok is megírták. Feltünedeznek a Békeváros házai. A borsodi »patriotizmus« melegíti át az »idegenvezető« szavait, amikor ezt az új látnivalót méltatja. — Néhány év alatt egy egész vá­ros nőtt ki a földből. Hát nem cso­dálatos? Gondolják el — azt a ren­geteg téglát, követ, cserepet a helyé­re rakni! Micsoda munka volt! Én is dolgoztam rajta, az én munkám is benne van. A lányok nézik a várost, majd a beszélőt. Semmi különös nincsen ezen az arcon. Régen letűnt róla az ifjúság. Ráncos, repedezett, mint egy kiszáradt tó. Legalább ötven év nyomhatja a vállát. És mégis ez a megöregedett, gondba őszült ember beleírta nevét egy város történelem- könyvébe, az ő kezemunkája is ma­gasította a falakat, hordta a köveket egy szebb jövendőhöz. Ä bácsi tűzbe jön. Az első kapavá­gást meséli, majd azt, hogyan eleve­nedett meg a vidék, emberek ezrei lenték el a földeket, géoek dübörög­tek a kukoricások között. Gvurták, alakították, a maguk képére formál­ták ezt a darabka világot. A falak­ba, gépekbe fektetett temérdek mun­ka már gyümölcsözik. Nem volt hiábavaló az áldozat, a nép többszö­rösen visszakapja mindazt, amit rá- költött. Az erőmű energiát, a vegyi­kombinát műtrágyát ad, a házak megteltek boldog családokkal. Meg­érte! S ok ilyen »nem-hivatalos« agitá­tor kellene a borsodi vonatok­ra, szerény külsejű, de melegszívű regélők, akik megszólaltatják azt, ami a maga valóságában is messzehang- zóan hirdeti népünk lebírhatatlan életerejét. Mert van miről beszélni. Lépten-nyomon témába, nagyszerű alkotásokba botlik az ember. Ne menjünk el mellette szó nélkül, be­széljünk többet eredményeinkről, hi­szen a miénk. (g—s) £ti(lÄb fau;el aÁmaliik Talán soha nem volt még ilyen szép az erdőbényei szőlők környéke! Végig, amerre a szem ellát: a kertek alatt és az utak mentén gazdag ter­méstől roskadoznak az almafák. Az öregek közül, akik Erdőbényén él­ték le életüket, nem is emlékeznek hasonló esztendőre, amikor ilyen szép termés ígérkezett volna. Erdőbénye és Tolcsva között az országúiról messzire ellátszik a hegyoldal. Festő sem álmodhat szebbet. Pirosló és aranyló sárga Jona- thán, Aranyparmin és más nemes fajták váltogatják egymást. A termés pedig olyan nagy, hogy — a bényeiek mesélik — csendes őszi éjszaká­kon hallják, amint „nyög alatta a fa...” Abnaszüret Lassacskán már készülődnek a gazdag almaszüret elvégzésére, hi-* szén nemsokára megkezdődik majd a „nagy szüretJ> is, az igazi: a szőlők szedése. Ahogy rövid idő alatt sikerült bejárnunk a határt, arról győz­tek meg a látottak, hogy a pincék és a boroshordók is alighanem kicsi­nek bizonyulnak! Most már a bényeiek és természetesen az egész Hegy­alján a kedvező, jó időt. várják. Miként tavaly azért nagy összegeket kaptak, az idén is szeretnének aszúszemeket szüretelni. Az aszúsodási folyamat még nem indult meg, de mint a szakemberek nyilatkoztak: ha- egy jó eső után derült, meleg napsütés lenne, ősszel, majd a szüretkor ismét válogathatnák az értékes szemeket. Csc. €c~ Icuyté—Natyf icHáu. Borion és Paradicsom buggyant elő szájálból. De a mű meg­született! Itt írta meg a »Nap fiai«-1; Amott G ércén, a nagy filozófus töp­reng fapriccsén... Ez a nyurga diák Zseljakov, a bosszúálló. Hóhérját várja. Hatszor követett el merény­letet Sándor cár ellen — eredmény­telenül. Hetedszerre sikerült, de — megelőzték társai. Kiket látsz még? Csernisevszkijt.:: Lepesinszkáját.;; Uljanovot! Igen, Vlagyimir Iljics testvére. 1887-ben, huszonegy éves korában ő is e cellák egyikének lakója volt. Büszke, nya­kas narodnyik. Anyja könyörgő leve­lét olvassa éppen: Fiam, kérj am­olykori séták jelentették a legfájóbb érzést... A börtön udvarán csodála­tos szép kert nyílott. Aki mélyet szippantott a kert hódító illatából, aki látta a kék égen tündöklő napolj aki hallgatta az énekes madarak gondtalan csevegését, aki felfogta a szökőkutak lágy csacsogását — annak ezer fájdalom hatolt a szívé­be. ha rab volt. A kerti sétány né­mán ballagó sora rabokból állt; •;» Rabokiból, akikkel éreztették az élet szépségét, nehogy elfeledjék: ők rabok! És a rabnak nincs joga az élethez! XI. HA A CÁRI OROSZORSZÁG a tnépek 'börtöne volt, úgy abban a petrográdi Péter Pál erőd börtöné­nek jutott a vezetőszerep. Közvetlen szomszédságában látod a mithológiai apostolokról elkeresztelt, az erőddel azonos nevű templomot, amely az Imperium főszékesegyháza volt. Mi­svédek feletti győzelem után építte­tett. Méreteit igyekeztek összhangba hozni az erőd nagyságával s így elég tekintélyesre nőtt. Teljes magassága százhuszonkét méter — az akkori építéstechnikainak lenyűgöző alko­tása. Stílusa mellett — kívülről szemlélve — csak annyi az érdekes­sége, hogy a torony zenélőórája, amit Lépcsősen épített szökőkutak, háttérben a múzeummá alakított cári palota. csoda kontraszt! Míg a cári család és az udvart szolgáló főnemesek ájtatos hozsánnákat énekeltek, addig e ke­gyes helytől néhány méterrel távo­labb megkínzottak ezrei keserves halálsikollyal ostromolták az eget!... Börtön ési templomi. a. Állam és egyház.:Bigott társadalom. Mily nagy és Mrívó igazságról írtak és ínnak a marxista történészek! A cári uralom e két megmaradt szimbóluma Leningrád észak-nyu­gati részén van. Érdekes, a templom kivételesen nem bizánci, hanem gót stílű. Korban körülbelül azonos a templom az erőddel, melyet Péter cár az ezerhétszázas évek elején, a kétszáz évvel ezelőtt hozattak Hol­landiából, ma is jól működik s még ma is minden hatodik órában el­játssza a nemzeti himnuszt. A falak belső omamentumait a XVIII. szá­zadban festette az olasz Baldigni. (Utaltunk már rá, mily nagy gondot fordítanak a Szovjetunióban a mfj- emlékekre. E templom is ékes pél­dája ennek — nem beszélve most a kievi Bavráróil, melyre milliókat költenek. — Baldigni Jézus életét ábrázoló freskóinak restaurációját másfél évvel ezelőtt fejezték be. Egy munkacsoport négy esztendeig dol­gozott rajta.) A templom főoltára művészi fafaragás, arany burkolati ál. Előtte a cárok kapuja, a harminc méter magas díszátjáró kelti csodá­latra a szemlélőt. A székesegyházinak az a legfőbb érdekessége, hogy Péter óta ide te­metkeztek a cárok. A PÉTER-PÁL ERŐD, mely a székesegyház nyugati oldalán épült, több érdekességet dokumentál, mint más rendeltetésű névrokona. Eredeti­leg kizárólag erődként szolgált. Mivel azonban Péter reformpolitikájának mind több és több ellenlábasa akadt, a cárinak éppen »kapóra jött« a regi­ment kazamata, melyeknek egy része ma is ép állapotban van. Nagy Péter nem tűrt ellentmondást még saját vérével szemben sem. A kazamata­börtönök első lakója a cár két gyer­meke volt. Alexej és Anna. akik fel­lázadtak apjuk ellen. Itt is pusztul­tak el Hogy Péternek volt-e valami köze az ügyhöz — az a történészek dolga; tény az. hogy szabadulásuk előestéjén meggyilkolták mindkettőt. Amint azonban a modem hadvise­lés folytán változott a háború straté­giája és taktikája, úgy vesztett erőd- iellegéből a hatalmas építmény. Bör­tön-jellege viszont annál inkább megnőtt! A vastag falak közé Tru- beckoj herceg elképzelése alapján jókora börtönt építettek, hatvanöt celával. Ettől kezdve rettenetes élet költözött az erődbe..; Ezreket, tíz­ezreket nyelt el a rabság feneketlen gyomra. És csak nagyon keveset adott vissza;.-. j;. Súlyos kéz- és lábbiline®.:; szá­mozott rabruha.;. fatalpú rabcipő. Borzalom emlékei! Golyó..; kötél. Szibéria,:: Mindegy, melyik út. vitt a halálhoz! A két-három fok Celsius hőmérsékletű büntetőzárkák is a ha­la’ közeledtét sürgették. A rejtett homályban kísért a meg­kínzottak szelleme. Vizuális kének ködlenek elő. Ott. abban a cellában Gorkijt látod ... 1905-ben. a »Véres vasárnap« után tartóztatták le. A hideg, nyirkos cellában súlyosbodott tüdőbaja. Ha köhögött, piros rózsa A szökőkutakat körülvevő szobrok egyike — a vadat ölő izomkolosszus. nesztiát a cártól! írj neki kegyelmi ma kérvényt! És írt. De nem kegyelmi Van . ANNÁL INKÁBB a .szabad főúrmak! Néhány kilométerrel odébb, a Finn-öböl part-* i án a bibliai paradicsom-* mai kelt. versenyre a peterhofi park. Leírha- tatlamul szép vodit — s az ma is. Virágerdö, zöld pázsit, márvány- épületek, ligetek, szökő­kutak : . Nem is park ez, hanem mesebeli tün­dénkért! S akkoriban mindez nem messze a börtönerődtől. Micsoda embertelen emberek le­hettek azok, $kik mind­kettő felett: börtön és paradicsom felett vállal­ták a gyámságot. Cárok és főurak voltak, kiknek lelkületében nem zárták ki egymást az ellen­tétek. Azért élhettek ily pompában, mert »ama­zok«, az ezrek és száz­ezrek csak »úgy« élhet­tek ; . ­Ez a szépséges peter­hofi paradicsom ma nem csak a leningrádiak, az oroszok, hanem a külföldi turisták kedvelt kirándulóhelye. Száz- nyolcvan szökőkútjából is működik százhuszomkilenc. kérvényt. Nem így írta: »A Cár öfel ségének!« így: »III. Alexandernek — Uljanov Alexander!« S a cár nem kegyelmezett. óh, de sok siralmas emlékét láttuk az emberi gonoszságnak! Óh, mennyire értettek a cári rab- tartók az emberek megkínzásához! S minden módszerük közül talán az kút és van hétlépcsős piramist imi­tál! víz-zuhatag; csupa tündéri va­rázslat. MA MÁR AZ. És nem a cárok édenkertje. Mindenkié. A cároknak csak az emléke él a márványpalo­tákban —. melyeket múzeummá ala­kított át az utókor. (Folytatjukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom