Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-29 / 100. szám

fljen a munkásokkal és a dolgozó parasztokkal együtllialatló, a szocializmus és a béke ügyét odaadóan szolgáié magyar éríelmtstgj Több mint százhúszezer forintot takarítottak meg a DlMÁVAG KlSZ-exportbrigádjai A DlMÁVAG Gépgyárban az év elején tizenegy KISZ exponbbrigád kezdte meg a vetélkedést a takaré­kos termelésért, a vállalat legfonto­sabb feladatának, az exporttervek jóminőségiben és idejében történő tel­jesítéséért. Időközben a KlSZ-szer- vezetek jó munkájának eredménye­képpen további hat ifjúsági munka­csapattal szaporodott a versenyzők száma. így a héten már a gyár 17 KISZ exportbrigádjánajk első ne­gyedévi munkáját értékelték. Az ér­tékelés szerint az elsőséget a ce- mentáió üzemben dolgozó Dudás Já­nos tizenkéttagú exportbrigádja nyerte el. A Dudás-brigád péídás, fe­gyelmezett munkával tíz százalékkal csökkentette a kovácsolásra kerülő darabok hőkezelésénél a gázfogyasz­tást és jelentőén növelitek a terme­lést is. Ezzel együttesen mintegy hat- vamnógyezer forintot takarítottak meg. A második helyezett Bárány Gyula lakatosbrigádja lett, akinek *■— tervük pontos teljesítése mellett 1— legfőbb érdeme, hogy a vállalt 40 tonna hulladékvas gyűjtésen felül még húsz tonna használható mara­déklemez anyagot válogatott kii és •adott át feldolgozásra a vasszerke­zeti üzemnek. Sirnkó Ferenc kovácsoló brigádja 117 százalékos átlagteljesítményével a harmadik helyen végzett. Simikóék 9pttns>ztMtt szwdem • Malus 1-re mintegy 150 fiatal mérnöknek I adják át ünnepélyesen a diplomát : a miskolci nehézipari műszaki egyetemen: A miskolci nehézipari műszaki | egyetemen az idén végző gépész- és | kohómérnököknék április 30-án. szerdán osztják ki ünnepélyesen a diplomát. Az egyetem előcsarnoká­ban lezajló ünnepségen dr. Sályi X István Kossuth-díjas rektor köszön- X ti az új mérnököket. A folyamatban X lévő diplomamegvédések eredmé- 2 nyeként százötven fiatal mérnök kap X diplomát. 2 Az egyetem megnyitása óta ez lesz £ az ötödik diplomaíkiosztás. • KLUBEST A KOSSUTH ÓVÓNŐKÉPZŐ INTÉZETBEN KÉT KEDVES DIÁKLÁNY keresett fel a minap a szerkesztőség ben. Meghívót hoztak, s élőszóval is elismételték a kedves meghívást: „A Kossuth óvónőképző második osztályának KISZ-szervezete 1958 április 26-án délután 5 órai kezdettel »Illusztrált szerelem« címen klubestet rendez, melyre szeretettel meghívja...” Elgondolkozva nézegettem a meghívót. »Illusztrált szerelem.« Vflj jón mit takar ez az érdekes cím? Húsz év előtti diákkoromra gondol- tam, amikor olyan idős miskolci diák lehettem, mint ezek a kis diák­lányok, akik most ezt a klubestet rendezik; amikor titokban — .sok-sok diáktársammal együtt — el-elsétálgattunk az óvónőképző mostani épü­lete elé, hogy a húsz év előtti diáklányokat titkon láthassuk és titokban néhány szót válthassunk. Igen, titokban, mert azt a szót, hogy „sze­relem” nem volt szabad ismernünk. Hiába voltunk már serkenő bajusza legénykék, bizony nem egyszer kaptunk igazgatói dorgálást, ha diák­lányokkal láttak beszélgetni, sétálgatni... A szerelem pedig létezett, élt, s mi, akkori tizenhatévesek — az iskolai tilalom ellenére is — éppen olyan szerelmesek voltunk, mint az öreg iskolák mai-tizenhatéves mind- két nembeli fiataljai. Ezekkel a gondolatokkal határoztam el, hogy eleget teszek a ked­ves meghívásnak, elmegyek a klubestre, meghallgatom a mai fiatalok véleményét a szerelemről, s elsősorban a valamennyiünknek oly kedves emlékű, eszményi szépségű diákszerelemről. Elfogódottan léptem be a kapun. Húsz évvel ezelőtt jártam itt utoljára valamilyen ünnepségent szerényen meghúzódva, távol a fehér matrózblúzos leány csoportoktól. S mégis, mintha tegnap jártam volna itt: matrózblúzos lányok, sötét ruhában feszengő nagyobb diákok látványa fogadott. A Földes Ferenc gimnázium fiai is eljöttek, hogy meghallgassák a lányok, a jövő óvónői, az új generáció első hivatásos nevelőinek véleményét az örök és halhat tatlan témáról: a szerelemről. (Az már nem tartozik szorosan az újság­író feladatához, hogy firtassa, vajon a tudományos érdeklődésen felül nem akadt-e itt-ott valami személyi ok is a kislányok szerelemről al­kotott véleményének megtudakolására.) VALAMI HÚSZ SZŐKE, barna, fekete, tizenhat év körüli kislány dicséretes és bátor vállalkozása volt ez a klubest, ennek a „kényes” kér­désnek a ,,feszegelése”. Helyesen tettékl A szerelem akkor is létezett, amikor az iskolai rendszabályok úgy üldözték ezt a szót, mint az inkvi- zitorok a reformátorokat. Mégis beszéltünk róla itt-ott, helyesen — helytelenül. (Többnyire helytelenül.) Mennyivel helyesebb, ha a Kom­munista Ifjúsági Szövetség által szervezett klubesten keresztül kerül szóba fiúk és lányok között ez a kérdés és ha ehhez a szép fogalomhoz az illusztrációt azoktól kérjük kölcsön, akik művészetükkel, ragyogó, halhatatlan írásaikkal az egész emberiséget tanítják meg a szerelem szépségéref Két másodikos diáklány, Jakab Olympia és Bajusz Anna beszélt a szerelem lélektanáról és mondott összekötő szöveget az egyes illusz­trációk között. Érdekes volt a szerelemnek az a megvilágítása, amely a még az élet előtt álló és az első szerelem érzésétől átforrósodott lelkű tizenhatévesek rajongó optimizmusából áradt. Még most is fülembe cseng a nagyon kedves és szellemes bevezető egyik mondata: „A sze­relemhez joga van minden tizenhatév esnek”. És hogy milyen is az a szerelem, azt — a két kis előadónak segítve — elmondták Verlaine, Osztrovszkij, Áprily Lajos, Móricz Zsigmond, Vörösmarty, Heine, Burns, Nexő, Iszakovszkij, Puskin, Nagy Endre, Gorkij, Shakespeare, Ibsen, Juhász Gyula, Scsipacsov és mások örökéltű sorai, Schubert örökszép dallamai, amelyeket a viszonylag kis létszámú osztály nővénj dékei, valamint a Földes gimnáziumból „kölcsönvett” fiúk művészi erő* vei szólaltattak meg. AZ ÜGYESEN ÖSSZEÁLLÍTOTT, magas művészi színvonalú mű- ’ sor nagy tetszést keltett a jelenlévő szülők, nevelők, más iskolából jött pedagógusok, diákok, diáklányok és más érdeklődő hallgatók körében. Az osztálynak minden tagja többször is szerepelt és fellépésük nem csu­pán ügyszeretetükről, felkészülési buzgóságwkról, hanem a megszó­laltatott mesterek iránti rajongó tiszteletről is tanúskodik. Nem a kákán akarok csomót keresni, ha egyetlen elmarasztaló észrevételemet is elmondom: nem szabad harminchárom műsorszámot egy műsorba beiktatni, s a teljes műsort szünet nélkül lepergetni. Fá­rasztja a sűrűn fellépő kevés szereplőt, fárasztja a hallgatót és csők- ■ kenti az érdeklődést. Ez olyan pici szépséghiba, amely az elkövetkező ; klubesteknél könnyen elkerülhető. A JÓLSIKERÜLT MŰSOR UTÁN terített büféasztalok várták a ; klubest résztvevőit, a táncolni vágyókat pedig az andalító muzsika és • a parkett, ahol talán arra is mód volt, hogy a fiatalok a szerelemről ; alkotott véleményüket közvetlenül a címzettnek is elmondják. | Kedves és hasznos este volt. Örülök, hogy résztvettem rajta. ; BENEDEK MIKLÓS ^TTf^S íír-S ií r—»li t—■» í'i 111—111 r—> 11 CD 11 CD 11 CD 11 CD 11 CD 11 CD IIÜDI [O A Borsod megyei békebizottságok — a népék barátsága hónapjára ké­szülve — áprilisban már 200 béke­gyűlést tartottak. Ezeken a közvet­len hangú beszélgetéseken a felszó­lalók üdvözölték a Szovjetunió nagy- jelentőségű bókekezdeményezéseít ég a gyűlések résztvevői egységesen tiltakoztak az atomrobbantási kísér­letek folytatása ellen. A szikszói já­rás 20 községében ilyen hangú bé- kegyüléseken választották meg a me­nimiimiiiiii JHájuj elitjei iwp±mkŐA.ök Illllllllllllllllllllllllllllllllll|||||l||||||||||||||||||||||||||||||i|||||||i|||||||||||||||||||||||||,||||||,|i||,|,,|,|,,,|,,,;|||,|„||„|||„„1j||,||i||j7 radl a fa pünkösdig, amikor a dísze­ket leszedték, a bort pedig vidám mulatság közben elfogyasztották. A Tisza mentén nyárfát, a Sajó- völgyben gyertyánfát díszítenek fel színes kendőkkel, amelyik lányra pe­dig kényeskedése miatt megharagud­tak a legények, lókoponyát tűztek a házuk elő. Radostyánban, Varbón egy-két évtizeddel ezelőtt csak akkor nézte meg a lány a máj fát, ha már megvirradt, néhány . évvel ezelőtt azonban már maga is segített fel­díszíteni. Borsodivánkán a kocsma elé állították a májusfát, ezért a kocsmáros fizetett vagy öt liter bort. Sajólászlófalván a kapukat és a sze­kereket is feldíszítették. Abaujban nyírfát állítottak a legé­nyek, amelyet szintén felpántlikáz­tak. Éjjel a fiatalok az erdőben ősz- szegyültek és tánccal, dallal töltötték az éjszakát éjfélig, szomorú, majd pedig vidám nótákat énekeltek. Büszke volt az a lány, akinek fát állítottak a kapuja elé, de ha nem tetszett neki a legény, akkor kidön­tötte. De az is előfordult, hogy a cim­borák lopták el éjjel, és hogy elke­rülje a szégyent, inkább egész éjjel virrasztóit a szerelmes legény. E szép kedves szokás lassan elmú­lik — inkább az előkelőbb virág- kosarat küldik — s csak elfakult írá­sok és öregek emlékezete őrzi meg számunkra, pedig felújításával ked­vessé, felejthetetlenné tehetnénk ezt a napot a szerelmes fiataloknak. nnnnÁr. jtpirpwr MÁJUS ELSEJE a tavasz teljes kibontakozásának ünnepe. Falvaink- ban régen és ma is sok kedves szo­kás kapcsolódik hozzá. Országszerte ismeretes szokás a májusfa. állítás. A vidám, jókedvű fiatalság már előző este elmegy egy régóta kisze­melt fáért az erdőre, annak alsó ágait levágják s színes szalagokkal feldíszítve elássák a kedvelt leány kapuja előtt. A Dunántúlon a fa felállítása után érdekás menet vonult végig a falu főutcáján. Elől ment a »legénybíró«, mellette két oldalt két »esküdt«, utá­nuk a többi legény cigányzenével. A legénybíró selyemkendővel letakart tányért vitt kezében, a két esküdt pedig egy-egy üveg bort. Ahol május- fa volt, megálltak, táncollak egyet, majd a fát kidöntötték. Fáradozá­sukért pénzt kaptak. Számunkra különösen a matyók májusfa állítása volt érdekes. Itt nem minden lány kapott »májfát«, csak azok a »híres lányok«, akikhez ia legtöbb legény járt. Estefelé a le­gények — sokszor egy egész utca — összeálltak, s kocsival indultak va­lamelyik szépen termett fűzfáért. Persze azért is mentek ilyen sokan, nehogy egy másik utcabeli társaság elrabolja tőlük, mert nagy lett a szé­gyen. Éjfél után érkeztek vissza és a fát a lány háza elé állították. Haj­nalban a híres lány a lánypajtásaivdi összeállt, előkereste a legszebb se­lyempántlikákat, színes papírszala­gokat, üveg bort és együtt állították fel a szépen feldíszített fát. így is ma­(7Jégre kisütött a nap. Tavasz ^ van. Milyen régen várja már ö tavaszt minden, ami éledni akar! S eljött, mert a jöttét nem lehet megállítani. Kisütött a nap és min­den rügy kipattant... Hiába erősko- dött a tél. Kevés ahhoz az ereje, hogy megállítsa a felfelé törő életet. Néhány napja még üres volt a határ, felhős az ég. S ma tele néppel. Ma még a betegje is kiint van. Dolgoz­nak. Vetik az életet... Ott is! Egy... kettő ..; három .-.. fiat. Vannak vagy tizen. De mi az? Vetnek ők is? Nem, úgy hajladoz­nak, miint aki kapálgat. Ugyan! Ka- pálgat? Hiszen még csak tegnap sü­tött ki igazán a nap. Gyerünk köze­lebb. Valóban, itt már kapálnak. És milyen szép ez a hagymatábla. Odább meg már kiültetett palánták ezrei. Szinte hihetetlen. — Jó munkát, jó egészséget. — Van, végre valahára... Gö- römbei vagyok, a termelőszövetkezet kertésze. — Jó termelőszövetkezet jó ker­tésze. Nem? — A termelőszövetkezetre lehet mondani, a többit majd meglátjuk. — No azért ügyes munka ez, ha a felhős, hűvös tegnapokat nézzük. — De ha a naptárt, altkor más a helyzet... A palántáik java még a melegágyakban van... No, de hama­rosan kikerül. .•. hatalmas ez a major. Egy kicsit széjjeliség is van az udvaron. Itt szalma, ott gallycsomó, amott deszkahálmaz. Persze, mert dolgoz­nak és van minek széj jellemni... És általában így van ez ilyenkor tavasz- szal. A kenyérteremtéshez kell a sürgős erő. Az udvarrendezés ráér későbben. Hiszen senki se pihen. Ott hátul az akolbain juhokkal bíbelődik iránt a községben. Különösen Balogh elvtársat, a mezőgazdászt tisztelik a munkafegyelmet illetően. Hajnaliban kel és megköveteli, hogy hajnalban ott, legyen mindenki a majorban, in­dulni munkára. Aki nem érkezik pontosan, azt komoly baj éri... Az­nap nem irodáik munkaegysége! De nemigen van szükség ilyen megtor­lásra. Ott van mindenki és dolgozik, úgy. ahogy tudásából, erejéből telik: Ez az, ami elsősorban megfordította a viharszétzavarta régi tagság még kívülálló részét... Az egyetértés és a vezetés, a határozott vezetés. Mert a közös munka, előnyével tisztában voltak a hejőbábaiak már évékkel előbb is. Csak a fegyelmezetlenség, a cívódás ne lett volna. j; S ma nincs, — száműzték. Schneider elvtárssal és Kormos bácsival — akii már az ebéd­ről jött meg — nézegetjük a meleg­ágy szép palántaerdeit. A meleg ta­vaszi napban szinte szemlátomást nő, fejlődik minden. Odább a major szé­lén barackfáik rózsaszín szirmai dísz­lenek. S ahogy egyre erősebb a nap melege, fénye, egyre több akipattant virágszirom is. Szép, megkapó és gazdag termést jósló rügyfakadás. A fán a fény hatására egyre több a gyümölcsígérő virág. A termelőszö­vetkezetben a becsületes munka, az egyenesség, a sokatígérő tervek nyo­mán egyre több a bízó tagok száma..; De hiszen törvényszerűség mind a kettő. A rügynek ki kell pattannia, s a jobbnak az ésszerűbbnek folyton erősödnie, duzzadnia kell. Egészen addig, míg ki nem nyílik, ki nem fakad minden rügy a fán, hogy ele­gendő gyümölcsöt hozzon. Barcsa Sándor gyei békekonferencia küldötteit.i Ezenkívül a békeharcosok, a Haza- j fi-as Népfront és a nőtanácsok tag- i jai tanyázó estéket is tartanak. Egy- j egy gazda otthonában 2—3 szomszé- | dot is meghívnak és közösen tár- J gyalják meg a nemzetközi helyzetet. j Az V. magyar békékongresszuson j a borsodi dolgozókat 35 küldött kép- < viseli majd. Számos községben már * készülnek a szebbnél-szébb ajándé- ] ■kok, amelyeket a küldöt tek visznek | ► a fővárosba. A mezőkövesdi asszo-1 J nyok péfdául gyönyörű mintájú pár- 2 ► nákat hímeznek, népviseletbe öltöz- * t letett matyó babákat készítenek a 2 ► külföldi vendégek részére. * [ ---------o-------- j l SzüLeJluiapl cvjájidtk: \ X loffónyeremény \ ► Verebélyi Józsefnek, az egerlqvői < t Hazafias Népfrontbizottság elnöké- { ► nek kellemes meglepetést hozott ez- < l évi születésnapja: 109.500 forintot | | nyert a lottón. Azóta a nyereségből « l vett egy 125 köbcentis Danuvia mo- * ► tort, a lányafnaK ajándékokat, s j l egyet-mást a. gazdaságába is vásárolt, j ►50.000 forintot pedig benthagyott j t a takarékban. , t Hogyan csinálta? Elmondjuk, ám < ► próbálják utána. Elsőnek beírta szil- 1 ► letésnapját: az 28. Másodiknak össze- | ► adta a felesége és saját éveinek szá- * ► mát: 69, utána születésnapjából le- ] ► vonta legkisebb lánya éveinek szá- ] t mát: 23, negyediknek összeadta a | ► születési évének két utolsó szám- 1 ► jegyét, az évei számával: 77. Ezzel | ► kész volt a négy találat. Az ötödik j ►is majdnem sikerült, csak azt elf on- * ► tóttá a csizmahúzó kutya két iába. < ► Ugyanis az ötödik lottószámnak Ve- * • rebélyi József összeszámolta az ősz- < ► szes szobában fellelhető lábakat. Ha * • a csizmahúzó kutya két lábát nem* • számítja, öt találattal, közel másfél- < • milliót nyert volna. Mindezt csak j • azért írtuk le: vigyázzanak falusi ol- * • vasóink azzal a kutya két lábbal... * A népek barátsága hónapjára készülve békegyűléseken tiltakoznak Borsod megye dolgozói az atomrobbantási kísérletek folytatása ellen a gyengébben dolgozók segítésével mutattak szép példát. Az egyik száz­százalékon aluli ifjúsági brigád tá­mogatásuk eredményeként március­ban már 111 százalékra teljesítette tervét. A gyár exportbrigádjainak vetél­kedése összesen több mint szá »húsz­ezer forint megtakarítást eredménye­zett s nagyrésze volt abban, hogy a vállalat első negyedéves exporttervét túlteljesítette. Hosszú lenne felsorolni mindent. Egy bizonyos, hét hónapos munka után — a zárszámadáskor 41 forint­nyi munkaegységet osztottak és a huszonkét tagú Üj Élet ma negyven­egy taggal dolgozik. Köztük olyanok is, akik még soha nem voltak a kö­zös család hozzátartozói. Egy esztendő leforgása alatt szinte kétszeresére nőtt a közös vagyon. És nő, gyarapszik ma is napról-mapra. A párttitkár leplezetlen büszkeség­gel sorolja milyen szép a több mint száz holdas búzavetés. Hogy Molnár Károly és Bakos Barna juhászok már 500-ra növelték — gondos kezeléssel — a juhállományt. A huszonkét fejős tehén napi tejátlaga nő. Rövidesen újabb tíz darab törzskönyvezett te­hén érkezik... — Áttérünk a belterjességre, — mondja — és hogy ez nemcsak szó­beszéd, azt misem bizonyítja jobban, mint a földterület csaknem 30 szá­zalékát elfoglaló takarmánynövény- termesztés és maga a termelőszövet­kezet terve, amely a legnagyobb be­vételt a sőrehizlalásíból, a tejhozam­ból. a sertéshizlalásból és a kerté­szetből tervezi. — Van is már jónéhány a régi ki­lépett közül, al ’ szívesen vissza­jönne bármelyik pillanatban. De majd ősszel, s talán a többiekkel együtt. így sorolja el, milyen nagy az ér­deklődés a fegyelmezetten, szinte nézeteltérések nélkül dolgozó Üj Élet tának. Emberek jönnek-mennek az udvaron, ki-ki sürgős munkája után. Az iroda is zárva. Az elnök Tisza- bábolnán jár építkezési anyag ügyé­ben. A mezőgazdászt egyébként is ritkán lehet megtalálni bent a köz­ponti majorban. A könyvelő is ügyes­bajos dologban szaladgál, s maga Schneider elvtárs. a párttitkár alig néhány perce került elő a darálóból. A darálós távoliét© miatt most ő da­rált le néhány mázsa szemestakar­mányt ... Beszélgetünk. A dolgok lényege, hogy az Űj Élet negyvenhat tagja jól ól és egyre job­ban akar élni. Nehéz napok után született újjá, ötvenhét februárjában a régi Haladó szövetkezet romjain. Huszomiketten voltak akkor. Köz­tük elsőnek, — Kosztor elvtárssal, az elnökkel, az élen — Schneider Já­nos 15 holdas volt középparaszt is. Ketten indultak neki, mert a Haladó — sokszor jó, eredményes — régebbi sikerei azt mutatták: közösen sokkal könnyebb. Nem volt könnyű, mert az újra belépett régi tagok között jónéhány- nak még ott éltek énjében a régebbi és gyakori civódások maradványai. S azt hitték, ezt folytatni kell. Azon­ban más volt a vezetés, mint régen. És éppen a régebbi hibák, tanulsá­gok révén sokat változtak az embe­reik. i juhász.. A hosszú istállóban is leszeznek. Ketten már kis is lépnek íz ajtón, vállra vetett kabáttal. Hié­na, meleg van már. — Jóllaktak az állatok? ^ — Esznek hajnal óta, megkapták, imi nekik jár. Most megyünk mi is, a mienkért haza. — Keli is. És jó, ha van miiből. — Nekünk ne lenne? Akkor kinek i faluban. Negyvenen felül ért ta­valy egy munkaegység. Pedig csak tét hónapot töltöttünk közösen. — És az idén? Lesz-e annyi kere­set? — Annyi? Többnek kell lenni. Többen is vagyunk, jobban is megy i munka. Csak jó idő legyen, mert i mi erőnkön igazán semmi se mű­ik. Nótár András, a hetes istállóé to­vábbmegy. Haza, reggelizni. Kormos >ácsi a takarmányos meg utána ... Sgyszerű, becsületes emberek. Kor- nos bácsi már túl a hetvenen... — De azért megteszi a magáét. Soha nincs rá panasz, — mondja Schneider János, a párttitkár. A kö­rösben egyszerűen csak Jani elv társ. Egy szólította Nótár és így mondják neki mások is..; Schneider elvtárs volt . tizemöthol- 3as középparaszttal ülünk az iroda­ház tornácán. Nézzük az Űj Élet — mert így nevezik magukat a terme­lőszövetkezet tagjai — tavaszi sür­gés-forgását. A közeiben lóvontatta ekével szántják a néhányszázölnyi tert fekete földjét. Paradicsompalán­A RÜGYEK ISMÉT KIPATTANNAK Tudósítás Hejöbábáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom