Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-02 / 179. szám

Péntek, 1957. augusztus 2. ÉSZAKMAGYAROESZÁC 5 DCm YVESPOLC Jókat Mór: A szerelem bolondjai Ibzepírpdalmi). (Jókai Mór válogatott taűvei). Kb. 432 oldal, kötve 29,— Ft. 1868-ban jelent meg Jókai regé­nye. Különleges rangot biztosít szá­mára problémafelvetésének érdekes­sége, az idegen érdeket szolgáló ma­gyar nemesség bátor leleplezése, a fejlődőben levő polgárság erőteljes bírálata — egyszóval Jókai írói bá­torsága. A regény érdekes módon vi­lágít rá a korabeli Magyarország jel­legzetes tipusaira. A szerelem bo­londjai szépen megírt jelenetekben ■bővelkedő, feledhetetlen alkotás. TAVIKAT AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK Miskolc A hejőcsabai Uj Élet Termelőszö­vetkezet augusztus 1-én az összes sze­mes termények elcséplését, 30 vagon mennyiségben, befejezte. CSATÓ ISTVÁN Mintha az édesanyjuk volna ... A negyven és az ötven év között pontosan félúton jár. Elszálltak az évek, de őt szinte érintetlenül hagy­ták. Alacsony, örökké mosolygó asz- szonyka, a szemeiből valami végte­len megértés, szeretet árad. Első perctől kezdve barátjának érzi az ember s olyan, mintha már évek óta ismerné. Dicsérő szóvirágokat, hí­zelgő jelzőkét írni méltatlan és ki­csinyes dolog lenne Szőllősi Zsig- mondnéról, aki immár két éve inté­zi Borsod megye szociálpolitikai ügyeit. Nem két évvel, hanem sokkal ré­gebben indult el azon a göröngyös utón, amely végül is a Petőfi utcai irodában az emberek tengernyi gondjának-bajának orvoslásához vezetett. Férje textilfestő volt, a második világháború harcmezején maradt. 1944-ben egy hideg, ködös decem­beri napon örökre lehunyta szemét. Ujjai, amelyekkel olyan sok csodá­latos színű selymet festett, csonttá fagytak. Szőllősiné egyedül maradt 10 esztendős kislányával. Nem a gondoktól ijedt meg, hanem a ma­gánytól s titokban szíve mélyén táp­lált egy halvány reménysugarat: visszavárta a férjét. 1945-ben az egyik textilgyárba ment dolgozni. Dolgozott és tanult. Megszerették a bátor, szókimondó asszonyt, felfedezték kitűnő szerve­ző képességét, szorgalmas, kitartó munkájával sokak példaképe lett. Vezető beosztást kapott. Dolgozott felelősségteljes, komoly funkciók­ban s mindenütt elismeréssel szorí­tották meg a kezét. Csak ő hallgat ró­la. S bárki faggatja, inkább munka­NEM PROTEKCIÓ! (gyomor Kázmér a Műtyúk­^ szem és Tartozékai Készítő Vállalat vezetője és jóbarátom. Ez utóbbiról a jómúllkoriban értesül­tem, , amikor is Kázmér randevúra invitált az egyik eszpresszóba es rövid bevezetés után a tárgyra tért: — Kérlek szépen, a vállalatom­nál bajok vannak. No, nem komo­lyak! Nincs baj az anyagellátással, kifogástalan a munkafegyelem (Hja, ahol én vagyok a vezető!), de lassan kifogyunk a munkából. Ke­vés a megrendelés. Tudod, mi köz­vetlen a nagyközönségnek, a dolgo­zóknak a megrendelésére dolgo­zunk, s hiába van ma már min­den kultúrember meggyőzve a va­lódi hazai műanyagokból gyártott műtyúkszem szükségességéről, elő­nyeiről (hála a boldogult Karinthy Frigyes idevonatkozó tudományos értekezésének), a széles tömegek nem akarnak tudomást venni vál­lalatunkról és képesek műtyúk- szem-szükséglelüket mindenféle maszek úton beszerezni. Már ott tartunk, hogy alig tudjuk tervün­ket száztíz-százhúsz százalékra tel­jesíteni. Hát, kérlek szépen, kihez forduljon ilyenkor az ember, ha nem hozzád, a legjobb barátjához. Te bennfentes vagy sajtó-, meg rádióskörökben, jó lenne a vállalat­nak a rádióban egy kis propagan­da. Egy kis hangosriportra gondo­lok, amikor a riporter azt mondja: »Kedves hallgatóink, itt állunk a Műtyúkszem és Tartozékai Készítő Vállalat korszerűen berendezett la­boratóriumában. Hűséges utitár- sunk, a szemfüles kis mikrofon csillogása is eltompul a laborató­rium vakító tisztasága és a millió-£ nyi titokzatos műszer ragyogását mellett«, azután mondana a ripor-X tér néhány szót a műtyúkszem-X gyártás fontosságáról, majd fel-X kéme személy szerint engem, hogyX tájékoztassam a kíváncsi hallgató-1 kát a szükségesekről. Én tartanékX egy rövid kiselőadást, ismertetnémX az árjegyzéket is, végül a riportert■ megszólaltatna egy boldog műtyúk-X, szem-tulaj donost, hogy nyilatkoz-t( zék gyártmányaink kifogástalan X voltáról. Erről az emberről majd* én gondoskodom. — Hát, valahogy* igy képzeltem. Ügye, segíteni J fogsz? Baráti szívesség az egész, £ neked egy szavadba kerül csak és ff népgazdasági szempontból sem£. közömbös. Ebben maradtunk és Gyomor %< Kázmér néhány nap múlva — szé-%- les körben toborzott baráti társa-i Ságban ülve — dagadozó kebellelJ hallgatta saját hangjáig amint at' mütyúkszemek fontosságát zengte.%\ Telteit néhány hónap és már J; csaknem megfeledkeztem aj« mütyűkszemekről, amikor Gyomor Kázmér újabb randevúra hívott.*’ Sugárzó arccal mesélte, hogy mi-%t lyen sikere volt a rádióriportnak, X alig győzik a megrendeléseket.!* Mégis cso'dák csodája, hogy az illc-i1 tékes felsőbb fórumok még nemit figyeltek fel rájuk. Jó lenne, fia a*l sajtó is foglalkozna velük. Kihez isX fordulhatna máshoz ilyen kéréssel,** mint hozzám, a jóbarátjához, akiit sajtókörökben stb.. ♦ í A riport megjelenése után Gyo-i mór Kázmér megvásárolt hetven* 1 lappéldányt, néhányból kivágta a*i riportot és berámázva minden el­képzelhető helyre kiakasztotta, a fennmaradó példányokat pedig -~ a riportnak piros ceruzával való körülkeretezése után — elküldte a különböző felsőbb, vagy felsőbbnek vélt szervekhez. A napokban kitűnő barátom, Csigolya Brúnó panaszolta, hogy kiválóan bevált műtyúksze­mét két hónappal ezelőtt beadta ja­vításra a Műtyúkszem és Tartozé­kai Készítő Vállalathoz és több- rendbeli sürgetés és ígérgetés elle­nére itt áll a forró kánikulában műlyúkszem nélkül. Gondollcodás nélkül felhívtam Gyomor Kázmért és a Csigolya Brúnó műtyúkszemé­nek megjavítása után érdeklődtem, félreérthetetlen baráti célzást téve a mielőbbi elkészülés szükségessé­gére. Fagyos hangon válaszolt: — Furcsállom, hogy ilyen kérés­sel fordulsz hozzám, elvtársam. Én ennek a vállalatnak a vezetője, a nép vagyonának hűséges sáfára vagyok é3 kérlelhetetlen ellensége mindenféle prote kcionizmusnak, sógor-koma-haverságnak, ilyen alapon elérni kívánt bármiféle kedvezménynek, még ha csak egy javításról is lenne szó. Ne is hara­gudj, elvtársam, nálam nincs pro­tekció! Ismétlem, nagyon furcsál­lom, hogy ilyen protekció-kéréssel fordulsz hozzám annak ellenére, hogy ennyire ismerhetnél. JVfost már ismerem is a »báréi- tom«-at és azóta nagyjából azt is tudom, hogy mi a különbség a, baráti szívesség és a protekció között. * (—kiás) társairól beszél. Dicséri Korpás elv­társat, a borsodivánkai szociális ott­hon vezetőjét, aki nagyon jól dolgo­zik. Elmondja, hogy a tpkaji szociá­lis otthon vezetője is milyen lelki- ismeretes. Most tatarozták az épüle­tet, az öregek szobáit gyönyörűen berendezték. Egyikben sárga, má­sikban rózsaszín, harmadikban kék színű ágytakarók s ugyanolyan szí­nű függönyök teszik kedvessé, való­ban otthonossá a környezetet. Hogy ebben neki is van része? Ez nagyon természetes? Igaz, szerény­kedik, sohasem beszél róla, de ki ta­gadhatja le, hogy ezelőtt két évvel még sokkal több gorid és probléma adódott a szociális otthonokban is. Ma már valóságos kis tündérpalo­ták a szobák a régi, sivár helyisé­gekhez képest. Államunk évente óriási összeget fordít szociálpolitikai célokra, de a pénz az magában még kevés. Mennyi szív, mennyi lelke­sedés, mennyi akarat és szeretet kellett ahhoz, hogy ez a törékeny asszony megvalósítsa, kivitelezze terveit, elképzeléseit, álmait. Esté- benyuló munkanapok és hajnalig tartó töprengések, számolások már hozzátartoznak az életéhez. Nyugdí­jasok, öregek, özvegyek, vakok, ha­dirokkantak nyomják le nap mint nap szobája kilincsét. Egyik siet, másik türelmetlen, vagy hangosko­dó, őt Okolja a kevés nyugdíj miatt, csak ő nyugodt és türelmes, hiszen ezek az emberek segítségre szorul­nak. Együttérez velük. Este, ha hazatér a társbérleti szo­bába, akkor sem pihen, öreg resz­kető kezekkel írt leveleket böngész­get, nehezen olvasható mondatokat illesztget össze s már azon gondol­kozik: hogyan is segíthetne íróján. Egy kislányt nevelt fel egyedül, száz meg száz , gonddal birkózva. Mégis valaki a múltkor azt mondta: olyan megértő és olyan kedves, mintha mindenkinek az édesanyja volna. Sok igazság van ebben a néhány szóban. Ez az ő munkájának, két év alatt tett erőfeszítéseinek, igyekeze­tének legszebb elismerése. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hegy Szőllősi Zsigmondné nemcsak meg­értő asszony, jó vezető, hanem kom­munista is. Talán ebből fakad min­den más tulajdonsága. Ezért érzik úgy az emberek, hogy ebben a mi nagy családunkban olyan, mintha mindenkinek az édesanyja volna. Kecskés Rózsa Az idén előreláthatóan nem lesz gond az áliatok átteleltetése A Földművelésügyi Minisztérium­ból szerzett értesülés szerint szálas­takarmányból ezévben jó termés mutatkozik. A pillangósok első ka­szálása ugyan valamivel kevesebbet adott a múlt évinél, a vetett takar­mányok és a rétek hozama viszont felülmúlja a tavalyit. Országosan mintegy 10—15 százalékkal több ta­karmányt takarítottak be eddig, mint a múlt év hasonló időszakában. Lényegesen javítja a takarmány­helyzetet az újonnan vetett pillangó­sok első évi hozama is, valamint az a tény, hogy az idén — belelértve az abraktakarmányokat is — mintegy 300—400 ezer holddal nagyobb te­rületen vetettek takarmánynövénye­ket. Csehszlovák •vendégek részvételével rendezik meg az idei vasutasnapot Miskolcon A MÁV miskolci igazgatóságának dolgozói széleskörű munkaverseny- nyel készülnék az alkotmány ünne­pére. A verseny első szakaszát a vasutasnapon értékelik, s a terme­lésben élenjáró műszaki és fizikai dolgozók között 220.000 forint, jutal­mat osztanak szét. A vasút dolgozói — a termelés növelése mellett — gondoskodnak arról is, hogy az idei vasutasnapot sokáig emlékezetessé tegyék. E cél­ból külön bizottságot alakítottak, amely kidolgozta a vasutasnap gaz­dag programját. A központi ünnep­séget augusztus 10-én Miskolcon tartják. A Tiszai pályaudvar mel­letti téren nagygyűlést rendeznek, amelyen az ünnepi beszédet Prieszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára mondja. A nagygyűlé­sen 30 kiváló vasutast jutalmaznak meg, s közülük 15 dolgozót az „ér­demes vasutas” jelvénnyel tüntet­nek ki. Az ünnepségen résztvesznek a csehszlovák vasutasok küldöttei is. A gyűlés után a szabadtéri színpa­don a szakszervezetek Borsod me­gyei együttese, a Lenin Kohászati Művek és az Erkel Ferenc művelő­dési otthon művészeti csoportjai ad­nak kétórás színvonalas műsort. Szombaton este még 15 vasúti csomóponton rendeznek gyűlést. Ezek közül kiemelkedő események lesz­nek a határállomásokon — Bánré­vén, Hidasnémetiben és Sátoralja­újhelyen —, ahol a csehszlovák és magyar vasutasok közösen ünnepel­nek. Vasárnap egésznapos sportverse­nyeken, a művészeti csoportok be­mutatóin szórakozhatnak a dolgozók. Miskoícon pedig az Erkel Ferenc művelődési otthonban újító- és fo­tókiállítást rendeznek. a sárospataki Az országszerte ismert sárospataki cserépkályhagyárban havonta több mint 500 cserépkályha összeállításá­hoz elegendő csempét égetnek. A sima csempék mellett a tavasszal kísérleteket kezdtek népművészeti mintával díszített cserepek gyártá­sára és égetésére is. A népművészeti motívumokkal dí­szített csempéket égetés előtt hőálló festékkel látják el. A kézi festésnél a régi sárospataki fazekas-motívu­mokat használják fel. Hosszas kí­sérletezés után most sikerült meg­találni, a megfelelő festék-összetétel és a megfelelő égetési hőfokot. A festett minta az égetés során nem folyik szét s igen tetszetős. Az eredményes kísérletek után most kezdték meg az első, komplett kályhához szükséges népművészeti csempék égetését. A tervek szerint, ezévben már mintegy 100, népmű­vészeti motívummal díszített kály­hához elegendő csempét égetnek. „Házilag“ gyártják a nemesacélötvözetű rekuperátorokat a diósgyőri Lenin Kohászati Müvekben A diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vekben a hengersori, valamint a ko- vácsműhelyi előmelegítő kemencék­nél a meleg jobb hasznosítására úgynevezett hőhasznosító rekuperá­torokat használnak. Ezeket a magas króm tartalmú nemesacélötvözetből készült rekuperátorokat eddig kül­földről szerezték be. A kohászat műszaki vezetői a ma­gas krómtartalmú ötvözött acél elő­állítására kísérleteket folytattak az elektróacélműben. Ennek eredmé­nyeként sikerült megfelelő anyagot előállítani a rekuperátorok készíté­séhez. A diósgyőri elektróacélműben előállított anyagból készítik most a kohászati üzemek részére a szüksé­ges rekuperátorokat. Jelenleg 120 darab hőhasznosító áll gyártás alatt. Ezeket mind a Lenin Kohászati Mű­vekben szerelik fel az előmelegítő kemencéknél. A rekuperátorok hazai gyártásá­val a Lettin Kohászati Művek ezév­ben mintegy egymillió forintot ta­karít meg. clzmzácdék Elitta a bordáját A VILÁGBÓL Ki ne hallott volna még arról, hogy iszákos egyének még a ruhá­jukat is eUtták? Arra azonban aligha volt példa, ami Jamaikában történt. Egy ember elitta saját bor­dáját. Egy jamaikai kocsmában lezajlott nagy tivornya után az egyik vendég nem tudta kifizetni számláját. Erre megállapodott a kocsmárossal, hogy zálogul hagij- ja ezüst bordáját, amelyet egy mű­tét alkalmával helyeztek el mell­kasában. Aztán a vendég egy óvat­WWWWWWWWWWWWWWW ű „Elátkozom a 9Szabad Európát9 és a Jíanudai Magyarságot9 is99 vagy a repülőjegy, továbbá kihez; kell bejelenteni hazautazási szándé­komat, már ma útbaindulnék. Fel­téve, ha kettőnk részére elég a meg­takarított összeg. A barátom az, aki­vel jöttem és menni akarok. S ebbeli szándékunkat nem változtatja meg még a »Kanadai Magyarság« című hetilap cilk'ke sem, amely szerint »•kommunista bérenc mindaz, aki haza akar menni. S elvégre haza kell menni egyszer jelentés tételre.« Nem törődöm az ilyen szólamokkal, s ha szerencsésein hazaérek egyszer, tudni fogom, hogy milyen utat kell követni. S elátkozom az egész »Sza­bad Európát«, a »Kanadai Magyar­ság« című hetilappal együtt, mert az is egyhúron pendül a »Szabad Euró­pával«. Levelem végéhez közeledem és úgy érzem, bocsánatot kell kémem, amiért minden sorom keserűséggel van tele. Pedig levelem elején úgy »sztartoltam«, hogy nem fogok pa- naszíkodnii. VÉGEZETÜL, szeretném megren­delni a Kanadai Magyar Munkást egy félévre, mivel nem szándékozom tovább — sőt! — még addig sem maradni;: • ( Dohány vidéki) Megjelent a „Kanadai Magyar Mun­kás” xxvm, évf. No. 50. számában. lan pillanatban meglépett. A kocs- rnáros feljelentette és követelte a bordát. A bíróság elutasította a követelést, de a borda tulajdonosa sem úszta meg szárazon: hatnapi börtönre ítélték. Arany fogsor a cápa gyomrában A cattaroi öbölben a víz cápát vetett partra, amelynek gyomrában arany fogsort találtaik. Mindjárt kutatni kezdték, ki lehetett a sze­rencsétlen áldozat. A kutatások meglepő eredményre vezettek. Ki­derült, hogy a fogsor egy torinói könyvkiadóé, aki a legjobb egész­ségnek örvend. A fogsor hajón, egy tengeri betegség-roham alkalmával esett ki a szájából. Rock and Roll-katasztrőfa a búcsún A Ruhr-vidék Mülheim hagyo­mányos búcsúja súlyos katasztrój fával végződött az idén. Egy nagy tribün leszakadt 700 rock and róH- táncos alatt és a tribün, valamint egy óriáskerék faváza sok táncost maga alá temetett. 59 személy sú­lyosan megsebesült. Évről-évre kövérebbek az amerikai nők Az amerikai nőik túlnyomó több* sége készruhát vásárol. Ezért a konfekció-iparnak állandóan szem előtt kell tartania az amerikai nők átlagméreteit. Ez úgy történik, hogy a készruha-üzletekben, rend­szeresen mérik a vevőket. Megál­lapítást nyert, hogy az amerikai nők mellbősége négy centiméter­rel bővült egy év alatt. Majom-invázió Kenyában Hatalmas pávián-falikák valósá­gos országos csapássá váltak már Kenyában. Néhány hét óta egész majomsereg vonul az erdőkön átj A majmok megtizedelik a vadállo­mányt, ugyanis megölnek minden, útjukíba kerülő fiatal állatot. Á majmok elleni hajtóvadászatok teljesen, eredménytelenek. be. Haza akarok menni! Oda, ahol az ember nem tapasztalja lépten- nyomon, hogy ki zsákmán y ol j ák. Át­szenvedtem már a honvágy minden gyötrelmét ezidő alatt és e léleik- romboló érzés mellett azt kellett ta­pasztalnom, hogy olcsó munkaerőt látnak bennem. Keservesen gyűjtöm a pénzt az útra, hogy otthon ismét emberhez méltó életet élhessek. De meggátol­nak ebben az üzletiesen hideg ki­zsákmányolok, akik csak a saját va­gyonúik gyarapodását szorgalmazzák, s megfeledkeznek arról, hogy az al­kalmazott is ember. Egy dohányfarmon egy hónapig vették igénybe munkámat a dohány­válogatás idején és kielégítettek 30 dollárral. Ez kiélésem első hónapjá­ban történt, amikor még nem volt fogalmam a dollár vásárló értéké­ről. Nem kívánók annak az embernek mást, csak azt, ha van Isten? — ad­jon teheneinek sok tejet és bikáinak szerelmi vágyat. Ma a szép mesterségem mellett mosogatok egy restaurantban, s ha tudnám, mennyibe kerül a hajójegy xveaves özoKe ivariars: Ma jutottam először a »Kanadai Magyar Munikás«-hoz olymódot!, hogy egy régi póldáhyt sikerült meg­szereznem attól, aki ezt az újságot járatja. Nem írom kii a nevét, hi­szen ez nem fontos és egyébként is az a mód, ahogy kezemhez jutott ez az újság, arra ösztökél, hogy ne em­lítsem meg e jó ember nevét. Ugyanis az első oldalon nagybetű­vel nyomtatott címeit lehasítva kap­tam kézhez az újságot. S ezt látva, azt hiszem időszerű, ha megkérdem önöktől, miért volt erre szükség? Szerintem, ha oly sokat ^emlegetett »szabad országban.« élünk, akkor ez szükségtelen. De nem erről akarok írni, hiszen csak hat hónapja vagyok Kanadá­ban és ezt az országot, helyesebben szokásait kevésbé ismerem ahhoz, hogy kritizáljam. Hat hónap nem elég ahhoz, hogy egy európai élethez szokott egyén elsajátítsa és megszokja e furcsa, s szerintem elmaradott életet. De nem is akarom megszokni, beleszokni ebbe az idegromboló, s a dollár után lélektelenül futó étet­»HA LEVELEM leközölnek, arra kérem önöket, nevemet ne kö- öljék, mert nem szeretném, ha munkámat elveszíteném s ezáltal meg- osszabbítanám ittlétemet.« — ezzel az utóirattal érkezett hozzánk az lábbi levél:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom