Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-19 / 115. szám
2 ffeZARMAGYARORSZAG Vasárnap, 1957. május 1 Harmincnyolc évvel ezelőtt Az első világháború után a győz- • tes nagyhatalmak 1919 február 26-án megállapították Magyarországon a demarkációs vonalat. A megállapításról szóló jegyzéket azonban csak egy hónappal később, 1919 március 20-án nyújtotta át Vyx francia tábornok a Berinkey- kormánynak és annak teljesítésére 24 órát engedélyezett. Ennyi idő alatt kellett volna a magyar katonaságot visszavonni a megállapított határvonalra. Az ország vezetését Károlyi köztársasági elnök és a szociáldemokratákkal egyesült kommunisták vették át. A kommunisták vezette tanácskormány azonnal kinyilvánította a szovjet rendszer bevezetését, ami az imperialista hatalmak újabb ellenszenvét váltotta ki. Az imperialisták még a maguk által megállapított határokat sem tartották be és megindították az újonnan alakult kisantant államok csapatait a magyar tanácskormány ellen. Három irányból indult meg támadás. Délen de Lobit francia tábornok vezetésével cseh és román csapatok indultak meg. A fari ácskoi’m ány na k még nem voltak, csapatai, majd árulás folytán a Kratochwill ezredes vezetése alatt lévő székely hadosztály is megadta magát. így az imperialista csapatok szinte ellenállás nélkül haladtak előre és május első napjaira északon az egyesült cseh—román csapatok megszállták Miskolc, Szerencs és Sátoraljaújhely városokat. A'kormányzótanács és a vöröshadsereg parancsnoksága azonnal megkezdte a hadsereg szervezését. A munkások lelkesen jelentkeztek vöröskatonának. A diósgyőri munkások a hegyeken át vonultak Ernőd felé, ahol az északi csapatok parancsnoksága székelt. Napok alatt született meg az új hadsereg, amely május második felében aranybetűkkel írta be nevét a magyar történelembe. A hadseregparancsnokság május 16-án adta ki az előrenyomulásra vonatkozó parancsokat. 19-ről 20-ra virradó éjjelen indult meg a támadás. A támadást a Landler Jenő parancsnoksága alatt lévő 3. hadtest indította meg. A hadtest vasasokból, famunkásokból, építőmunkásokból, postásokból és főleg diósgyőri munkásokból, valamint a budapesti 32. háziezred katonáiból állt. A csapatok türelmetlenül várták az indulás pillanatát, hogy a benyomult imperialista csapatoktól visszavegyék a szocialista haza földjét. A csapatok kezdetben csak gyen ge ellenállásra találtak, de Mis1 kolctól délre, Hejőcsaba, Göröm- böly, Benedekhegy és a Magashegy vonalán már komoly ellenállás; erős ágyú- és gépfegyvertűz fogadta őket. Azonban minden ellenállás hiábavalónak bizonyult a záporesőként hulló tűzben a munkáshadsereg haláltmegvető bátorsággal nyomult előre és 24-én hajnalban bevonult Miskolcra. A vöröskatonákat a lakosság lelkesen fogadta, az asszonyok és a gyerekek kivonultak az utcára és ünnepelték felszabadítóikat; A győztes hadsereg nem állt meg, hanem folytatta útját, bár Miskolctól északra egyre nagyobb volt az ellenség ellenállása. A lelkes hadsereg rövid idő alatt közel 2900 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza. Sajnos, a nagy lelkesedés hiábavaló volt. A vörös hadseregben lévő volt császári hivatásos tisztek mindent megtettek, hogy a harc eredménytelen legyen. Az árulások napirenden voltak. Azon dolgoztak, hogy a csapatoknak minél nagyobb legyen a veszteségük. A harcok alatt a vörös hadseregnek 450 halottja és 3700 sebesültje volt. Az évforduló alkalmából, május 20-án az MSZMP újdiósgyőri szervezete ürme ni pártnapot tart, amelyen Koics Flórián mondja az emlékbeszédet, majd utána a csatákban pgsztvett vöröskatonák mondják el emlékeiket. BELLA SÁNDOR A lottó nyereményei 144 tzer forintot fizet a négytaiálatos A lottó 11. játékhetén öttalálatos szelvény nem akadt. Négytaiálatos szelvényt 15 fogadónak sikerült kitölteni, amelyekre egyenkint 144.645 forint nyeremény jut. 165.326 202.341 594.629 640.315 853.404 946.376 1.100.774 1.264.181 1.357.482 1.407.462 1.551.251 1.930.192. Háromhasábos: 310.227 421.851. Hathasábos: 000.578. A háromtalálatos szelvények száma 2382, a nyeremények egyenkint 461 forint, a 67.020 kéttalálatos szelvényre egyenkint 16 forintot fizetnek. A két- és háromtalálatos szelvények nyereményeinek kifizetését május 22-én, a négy tál álatosokét pedig május 27--én kezdik meg. (MTI) Kém minden kOnny egyforma Dr. Brunisch amerikai tudós elemzései során arra a következtetésre jutott, hogy a könny összetétele különböző, aszerint. hogy szembehatoló por. hagymaszag, avagy belső szomorúság okozza. Adenauer meglepetésszerű levele Szmirnov szovjet nagykövethez Bonnban általános meglepetést okozott, hogy Adenauer kancellár ismét levelet intézett Szmirnovhoz, a Szovjetunió bonni nagykövetéhez, jóllehet két héttel ezelőtt a bonni sajtófőnök közölte, hogy az Adenauer—Szmirnov levélváltást nem fogják folytatni. Adenauer — hasonlóan az eddigiekhez — mostani levelében is — óvatosan megkerüli az alapvető kérdést, a szövetségi kormánynak azt a szándékát, hogy a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel szereli fel. Adenauer ismét csupán azt kifogásolja, hogy a szovjet kormány legutóbbi jegyzéke, amelyben felhívta a figyelmet egy esetleges atomháborúban Nyugat-Németországra váró veszélyekre, nem tartalmazza az ő (Adenauer) Szmirnovnak adott biztosítékait, amelyek szerint az Aden- auer-kormány nem kért szövetségeseitől atomfegyvereket és nincsenek a birtokában ilyen fegyverek. Bonni 6ajtókörökben emlékeztetnek arra, hogy a szovjet jegyzék ezt az állítást nem vonta kétségbe, hanem az atomfegyverekkel való felszerelés szándékáról és az annak következtében jelentkező halálos veszélyekről szólt. Ilyen értelemben véve tehát Adenauer újabb levele csak a választási taktikát szolgálja, amennyiben nem akarja megválaszolatlanul hagyni Szmirnov igen alapos és hatékony érvelését. A hamburgi Welt című polgári lap annakidején azt írta Szmirnov leveléről, hogy »Nyugat-Németország nem képes a szovjet érvekkel erősebb érveket szembeállítani.« Adenauer mostani levele ennek az ítéletnek az igazát bizonyítja. Hivatalos bonni helyről szerzett értesülések szerint egyébként a bonni kormány a jövő hét első felében két jegyzéket indít útnak Moszkva felé. Az egyik jegyzék válasz a német újraegyesítésről szóló múlt év októberi szovjet jegyzékre, a másik pedig válasz a Szovjetunió április 27-i jegyzékére, amelyben az atomfegyverkezés kérdésével foglal kozott. (MTI) MacMillan „elégedett“ a H-bomba kísérlettel London (Reuter) Harold MacMillan miniszterelnök az atomfegyverkutató központ igazgatójához intézett üzenetében megállapította, hogy Anglia első hidro génbomba-robbantási kísérlete »sikerrel járt”, (MTI) Villamosrobogót talált fel egy jugoszláv mérnök Milovan Jovanovios jugoszláv mérnök villamos robogót talált fel A robogó egy akkumulátor-töltéssel 100 kilométert futhat, a feltöltés viszont bármilyen árammal el végezhető. A robogó ugyan nem fut olyan sebesen, mint a benzinmotoros motorkerékpár, de üzemelte tése olcsóbb. Érdekessége még hogy kerekein tömör gumiabroncs van. Balassa Iván: Földoszló mozgalom a Bodrogközben 1898-ban (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 2.) Dulles ott kezdi, ahol Eden abbahagyta AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK tengerészeti gyalogsága pártraszáilt Libanonban, mintegy dárdahegyként szolgálva annál az erőszakos kísérletnél, hogy beavatkozzanak az arab államok belügyeibe. Küldetésük ugyanaz, mint az angol és francia csapatoké volt a múlt évben Port- Said-nál, különbség csupán annyi, hogy nem öltek meg senkit. Rá akarják kényszeríteni országuk akaratát egy népre, amely maga akarja Baját ügyeit intézni. Azoknak, akik „majd meglátjuk” álláspontra helyezkednek az Eisen- hower-doktrinával kapcsolatban, anost fel kell ismerniök ennek a valódi tartalmát: a parancsolás törvénykönyve ez, amelyet nem igazol a nemzetközi jog, amely gyökeres ellentétben áll az ENSZ alapelveivel és veszélyezteti a világbékét. A furkósbot doktrínája ez, amelyet már egy előző republikánus elnök dicsőített. Az évek folyamán a haditengerészet — a Wall Street saját idegenlégiója *— kikényszerítette az engedelmességet Panamában, Mexikóban és a Fülöp-szigeteken, a dollárdiplomácia szabályai szerint. Most új területen működnek és a katonazenekarokat már hangolják a i,Vonuljunk Jordánián keresztül” eljátszására. Csak hat hónap telt el azóta, hogy ia világot figyelmeztették: Oroszország katonákat szándékszik küldeni Közép-Keletre, önkénteseket, ejtőernyősöket, tengeralattjárókat — arról nem beszéltek, hogy még milyen ütőkártyájuk lehet azoknak a „gonosz agresszoroknak”. MOST, AMIKOR az USA flottája lehorgonyzóit Beirut kikötőjében és a tengerészek partraszálltak, a parancsnoki hajó vezető tisztje vidáman mondotta: Felkészültünk arra, hogy ha kell, harccal jutunk el a zavargások helyére” Ez kétségtelenül könnyebb, szenzációsabb feladat, mint a Szuezi-csatornán átverekedni magát. Mr. Wilbur Brücker, hadügyi államtitkár egy televíziós adósnál kijelentette, hogy a légihíd készen áll, hogy ejtőernyősöket dobjon le Jordániába. „Készen állnak és fel vannak szerelve arra, hogy légi úton elszállítsák és ledobják őket.” Erkölcsöt és törvényt figyelmen kívül hagyva, ez a nagyfokú vakmerőség ugyanoda vezet, mint az, amely Angliát a modern idők leg- megalázóbb katasztrófájába döntötte. Hruscsov, amikor a válság növekedett, figyelmeztette Angliát és Franciaországot, hogy vigyázzanak és hozzátette: „ha Egyiptomot megtámadnák, az arabok számára ez igazságos háború lenne és önkénteseket kapnának, de a Toryk mellőzték a figyelmeztetést és csupán blöffnek tartották. Amerika nem jól teszi, hogy figyelmen kívül hagyja azt a nyilatkozatot, amely a hivatalos sajtóban jelent meg: „a békeszerető államok éppenúgy cselekednének Jordániában, mint Egyiptomban”. Egy olyan terület ellenőrzése ez, amelyet egyik nagyhatalmi blokk sem engedhet át a másiknak. Amerika nyilvánvalóan hajlandó a háború küszöbéig elmenni. Dulles a szenátus egyik bizottságában, politikáját védelmezve, azt mondotta: segítséget nyújt a középkeleti államoknak, hogy „megakadályozzák a kommunista felforgatást”, még akkor is, ha — Symington szenátor szavai szerint — „A nép többsége olyan kormányt akar, — amelyet ön (Dulles) nem' akar”. Jordániában pedig ez az eset áll fenn. AMIKOR ARRA KÉRTÉK, nevezze meg a szabad közép-keleti állaA múltszázad kilenc- ** venes éveiben olyan parasztmozgalom indult meg Magyarországon, amire, Móra Ferenc szavaival élve »szuronnyal és vérrel« felelt a magyar hivatalos társadalom. A mozgalom első állomása a Viharsarok: Orosházán 1891 május elsején, Békéscsabán másnap, Battonyán június 21-én történt a puskával és szuronnyal elfojtott zendülés. Mi volt a mozgalmak oka? A múltszázad közepe után meginduló kapitalizálódás ideikor áig a szegényparasztság jelentős részét tudta ármentesítéseknél, vasútépítkezéseknél foglalkoztatni, a 90-es évekre azonban ezek a munkák megszűntek s a mezőgazdaságban feltűnő különféle gépek a paraszti munkaerőt mégnagyobbrészt tették feleslegessé. A lecsapolt területekre az urak tették rá a kezüket és a tagosítás ürügyével a legjobb földeket vették el a parasztságtól. A tőke behatolása a mezőgazdaságba a falu népét módos gazda, középparaszt, szegénypa- raszt, félproletár és proletár rétegre osztja. A falu félproletár és proletár rétegének ebben az időben már mm tudnak megélhetést, munkát nyújtani s így kénytelenek summás- munkára vagy alkalmi munkákra elhagyni falujukat, és vándorlásaik során megismerkednek a különféle mozgalmi irányzatokkal. Kezdetben különféle vallási szektákba állnak, idealista szemléletüknél fogva azonban ezek a szekták a parasztság igazi érdekeit nem képviselhetik. Várkonyi eszméi már kedvező fogadtatásba, találtak s ezek az eszmék a »Földművelő« e. újsággal együtt kerültek Szabolcsból a Tisza, Bodrog és Latorca által bezárt Bodrogközbe. A Bodrogköz lecsa- ^ pólósával ugyanis megszűnik az itteni pá- kász-halász világ, elfogytak a vizek és legelők és a megélhetés egyedüli alapja a földművelés lett volna, a föld azonban nem volt megszerezhető a parasztság számára. A századvégén megjelenő vasutak pedig a fuvarozást szüntették meg. A parasztság számára megváltozik az életforma, életszínvonala csökken, gyűlölete pedig növekedik az őket megcsaló, birtokot birtokhoz ragasztó urak ellen. Az elkeseredést még szította, hogy 1898 előtti években gyenge volt a termés, az aratórész egyes helyeken 17—18. részig süllyedt. Megszűntek a kisbérietek, a cselédekkel szemben sok helyen alkalmazták a testi fenyítést is. Ilyen körülmények közöt 1897—98 telén jelentkezett a földosztó mozgalom eszméje a Bodrogközben. A mozgalom 1897 telén indult meg Szabolcsban s a befagyott Tisza jegén jártak át a cigárdiak Dombrádra. Mások Kisváráéra, Ib- rányba, Bezdédre látogattak el A szabolcsi szocialistákkal aztán végig tartották a kapcsolatot, de levelezésben álltak Várkonyival és nem egy küldöttséget is menesztettek hozzá. Igyekeztek az országos parasztmozgalommal is kapcsolatba kerülni. A szervezkedések a tiszamenti községekből elterjednek a többi falvakba is, úgyhogy 52 község közül csak nyolc nem vesz részt a mozgalomban. Egymástól szerzik be az alapszabályokat s tanítják ki egymást a szövetkezet megalakitá- sdra, gyűlések megszervezésére, stb. A z első összeütkö** zés 1898 február 11-én történt Kisköves- den, valamint Pácinban. A nagy tömegek elől a csendőrség kénytelen volt visszavonulni. Ugyanezen a napon Agárdon a bírónak a házát gyújtották fel, mert a figyelmeztetés ellenére szállást adott a csendőröknek. A gyűlések és szervezkedések a falvakban folytatódtak s február végére két zászlóalj katonaságot rendeltek ki. Volt úgy, hogy csaknem két ezred tartózkodott Bodrogközön. Kegyetlen testi kínzásokkal, fenyegetésekkel és ígérgetéssel igyekeztek rávenni a parasztokat a szervezkedés megszüntetésére s voltak, akik réteken vagy erdőkben kerestek menedéket. A parasztokra hárult a nagyszámú katonaság eltartása is és volt úgy, hogy a tehenet elvitték és csak a kötelet adták vissza. Március végére a mozgalom . megszűnőben volt és a terror hatására a községek kénytelenek voltak aláírni a szövetkezetből való kilépést. Fegyveres erőszakkal tehát legyőzték a parasztok földosztó mozgalmát és követeléseik: az urak földjének kiosztása, a cselédhelyzet megjavítása, a különszolgáltatások eltörlése úgy, ahogyan akarták véglegesen nem valósulhatott meg. Ennek hatására azonban csekély mértékben ugyan, de javult a cselédség és egyes helyeken a parasztság helyzete is. A földosztó mozga** lom emléke már elmosódik és csak a benne résztvevő öregek emlékezete, meg-meg- fakult újságcikkek őrzik. Azzal a célkitűzéssel állította össze ezt a füzetet a szerző, hogy az utódok, mai fiatalságunk tanuljon belőle. Haszonnal forgathatja a megyénk történetével foglalkozó kutató is a jegyzetekkel és idegen- nyelvű kivonattal ellátott, tudományos értékkel rendelkező munkát. BODCÁL FERENC mókát, azzal válaszolt, hogy kevés van köztük „amely teljesen megfelel a mi elképzeléseinknek ebben a kérdésben” Vegyünk példákat. Egyiptom katonai diktatúra állama, Szaud Arábia — amerikai mosolyok sugarában sütkérezik, amelyet olajjal és repülőterek bérbeadásával vásárolt — egy primitív monarchia, ahol a rabszolgákat szabadon árusítják a piacokon és a királyi törvények megsértőinek kezét levágják. Irakban, — amely a bagdadi paktum főtámasza és hajdan Anglia, ma pedig Amerika legszorosabb szövetségese — az ellenzéki pártokat törvényen kívül helyezték és Nuri Said diktatúrájának kritizálói tárgyalás nélkül börtönben sínylődnek. Csak két arab államban kezdenek megvalósítani olyan demokratikus gyakorlatot, amelyet minden normális személy annak tekinthet. Éppen ez a két ország az, amelyekre Amerika nyomása nehezedik — Szíria és Jordánia. Szíriában, bár a szabadságjogokat a szükségállapot rendelkezései korlátozzák, találunk egymással versengő pártokat, élesen ellenzéki újságokat, nyílt vitákat a megválasztott parlamentben. S mégis. Szíria az az ország, amelyet orosz csatlósnak, a felforgatás forrásának kiáltanak ki. Az USA hadihajói most pontosan 40 mérföldre vannak Szíria határaitól. Jordánia mesterséges állam, azokból az arab területekből áll. amelyek fennmaradtak, mikor Szíriát és Ira- kot kiosztották Franciaországnak és Angliának 1919-ben, majd Palesztina egy része került hozzá, amikor Izraelt megteremtették 1948-ban. A nép egyszerűen arabnak érzi magét, külön nemzetsége és nyelve nincs. Amikor Eisenhower Jordánia függetlenségének ..megőrzéséről’* beszél, lehetetlenséget mond. A nép vágya, hogy egyesüljön a többi arab állammal, szabadságának megtartásával. A KÖZELMÚLTIG Jordániát Anglia tartotta fenn. Minden 100 fontból 58 fontot a hadsereg kapott, amelyet Glub tábornok és 60 angol tiszt vezetett. 10 font jutott a rendőrségre, és a börtönökre, 2 fontot az iskolákra fordítottak. A király is megkapta a maga részét. A király a hatalmat a Glub tábornokkal kötött egyezmény alapján gyakorolta. Az utolsó király, Talal, alkotmányt adott ki, mire őrültnek nyilvánították, (néhány hónappal korábban, amikor az angolok sze- rencsekívánataival megkoronázták, ugyanilyen őrült volt.) 1954-ben választásokat tartottak, megfelelő előkészítéssel. 1956-ban új választásokat rendeztek, amelyet lázongások, sztrájkhullám és két bábkormány összeomlása előzött meg. Glub fogta a cókmók- ját és távozott. Nuri Said az angolok helyeslésével kész volt csapatokat küldeni, hogy „ellenőrizzék a szavazást”, de Izrael figyelmeztetése megakadályozta ezt a lépést. A baloldali pártok 25 mandátumot nyertek el a 40-ból, míg az előző parlamentben 2 mandátumuk volt. Az új képviselők fele támogatta a Szíriával való federációt. Hat mandátum szélsőségesen nacionalista és nyugatellenes csoportnak jutott, míg a király baráti köre csak 9 mandátumot szerzett az előző 36-al szemben. A túlnyomó többség támogatásával Szuliman Nabulszi alakított kormányt, eleget téve ígéretének, felmondta az angol-jordán egyezményt, s helyette az arab államoktól kért pénzügyi segélyt. Jordánia, ha még nem >s felel meg egészen Dulles elképzeléseinek, de legalább volt egy kormánya, amely tekintetbe vette a nép követeléseit. Két héttel ezelőtt Husszein király lemondatta Nabulszit és elfoglalta helyét, azzal, hogy a parlamentet 6 hónapra berekesztette, katonai törvények alá helyezte az egész országot, elnémította a sajtót, betiltotta a gyűléseket és ellenfelei százait börtönbe vetette. AZ AMERIKAI intervenció nyíltan bevallott célja, hogy megtartsa a királyt a trónon és megakadályozza, hogy olyan politikát folytasson Jordánia, amely a Szovjetunióval, vagy Szíriával, mint orosz „csatlóssal” való barátsághoz vezet. Ezt úgy hívják, hogy Jordániát megvédik a kommunizmustól. Ha a Nabulszi-kormányt politikája alapján vizsgáljuk meg, akkor ennek célja az volt, hogy távoltartsa magát a hidegháborútól és megőrizze országa semlegességét. Olyan embereket, mint Nabulszi, mindig bűnösnek tekintik a hidegháború zsoldosai, akik a világot két ellentétes tá- borba akarják taszítani, s állig felfegyverkezve készülnek az elkerülhetetlen összecsapásra, (amely természetesen mindig a másik fél hibájából tör ki.) A jelen esetben ezt nyílt fenyegetéssel, a 6. flottával és 10 millió dolláros megvesztegetéssel hajtják végre. Washingtonban senkit sem érdekel a jordán nép kívánsága és érdekei. A cél csupán az, hogy egy bizonyos darab földet a kerítésen be« lül, ne pedig azon kívül tartsanak. Az Eisenhower-doktrina most lepleződött, mint olyan, amely v5 szélyezteti Közép-Kelet békéjét. Az angol munkáspárt kötelessége* hogy olyan nyomatékosan elítélje ezt, mint ahogyan elítélte a szuezi agressziót. (Tribune, 1957 május X)
