Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-10 / 266. szám

Szerda, 1954. november 10. ÉSZAKMAGYARüKSZAG 3 JTLolnar mama... A nagy előadóterem leg­utolsó sorának legszélső székén ült. Míg a beszámoló tartott, majd a felszólalók beszéltek, többször is néztem őt. Szinte mozdulatlanul ült, feszülten figyelt minden szóra. Idős, sovány asszony, szemüveggel, fekete fejkendővel. Vájjon mi le­het a beosztása? A MEO, a műsza­ki ellenőrzési osztály termelési ér­tekezlete folyik — ő is műszaki el­lenőr? Az ózdi MEO az első az or­szágban, nagy szaktudás kell ah­hoz, hogy valaki az osztály tagja legyen ..: Kevés nő van a MEO- sok között, azok is sokkal fiatalab­bak nála ... Talán „okmányoló”, vagy „műbizonylatos“ ...? Gondoltam, az értekezlet végén megkérdezem maid egyik ismerő­sömtől. Nem került rá sor, hama­rabb megtudtam. — „Kiváló dolgozó” oklevelet és kitüntetést érdemelt ki jó mun­kájával özv. Molnár Gyuláné — je­lentette be a fő osztályvezető mér­nök. Kissé elfogódottan ment a pó­diumhoz, átvette munkája kitünte­tő elismerését. Vége volt a megbeszélésnek, so­kan szeretettel körülfogták. Egy- egy elvtársinő átölelte: — Nagyon örülök neki, Molná' anya... A férfiak kezetráztak vele: — Gratulálok, Molnár mama ... • Elhúzódott az értekezlet, siet haza. Várja az otthoni munka. Az úton beszélgetünk életéről, ar­ról, hogyan lett MEO-s, hogyan ju­tott el a kitüntetésig. 12 évvel ezelőtt történt. Ak­kor 41 éves volt, férje 50 körül. Hajnalban arra ébredt, hogy férj3 rosszul lett. Orvosért szaladt, de már késő volt. Szívbénulás ... öz­vegyen maradt 15 éves leányával és 13 éves fiával. Leánya Miskol­con tanult a kereskedelmi közép­iskolában. Tovább fog tanulni! És a fiú is! Akárhogyan, de előte­remti! Egy darabig meg is voltak na­gyobb anyagi gondok nélkül. Nő­vére szabó-varróműhelyében dolgo­zott. S akkor nővére is meghalt.:. Vállalt minden munkát, ahol alka­lom kínálkozott, járt még Bánré­vére is kapálni... Mégis úgy lát­szott, hogy a fiú nem kerülhet kö­zépiskolába — nem képes más vá­rosba adni. Ám közben igen nagyot fordult az élet sora. Felszabadultunk, más lett a dolgozók élete. Ózdon gimná­zium nyílt, odajárhatott a tehetsé­ges fiú. Molnárné pedig a gyárban kapott állást. Ahogy mondja: „a kifutó lányok” (azaz: a küldöncök, kézbesítők) főnöke lett. Nem so­káig. Érezte, hogy többre képes és — a gyerekek iskoláztatásához, el­tartásához — nagyobb keresetre volt szüksége. Kérte: osszák be fi­zikai munkára. Ismerték szorgal­mát, pontos munkáját, sokan em­lékeztek apjára, aki 30 éven át martinász volt az ózdi gyárban — eleget tettek kívánságának. A durvahengermű egyik üzemré­szébe került. A lyukasztógépnél, hőkezelésnél, pácolásnál, csiszolás­nál — minden munkánál megállta helyét. Előmunkás lett. Nő munka­társait beszervezte az MNDSZ-be. Amikor műszak közben még meg­volt a félóra reggeli-szünet, felol­vasott nekik az újságokból, részle­teket értékes könyvekből. Nem sok idő múlva behívatták az irodára: minőségi, műszaki el­lenőr lesz .;. Tétovázott, el tudja-e majd látni ezt a fontos munka­kört. Megnyugtatták: MEO-s isko­lába járhat, csak rajta múlik, meg­tanulja-e, amit tudnia kell. • 50 éves volt már ekkor. He- tenkint négyszer-ötször kellett „is­kolába menni”, az oktatás fél tíztől fél kettőig tartott. Amikor délutá- nos műszakba járt, nem jutott idő ebédre, az ilyen hetekben csak es­te evett meleget. Műszak után, 10 órakor ment haza és hajnalban, 4 —5 órakor nekilátott a tanulásnak. Nyersvasgyártás, acélgyártás, tech­nológia, kémia, karbon-, mangán-, szilícium-százalék, reve, hengercl- hetőség, az anyag szövetszerkeze­te ... úgy beszél most ezekről, mint — mint aki az iskola első évét csak közepesen végezte ugyan, de a második esztendő végén már kiváló eredménnyel vizsgázott; — Nehéz volt. Gyermekkorom­ban öten voltunk odahaza lányok és akkor a lányokat még nem na­gyon iskoláztatták, különösen nem juthattak hozzá a munkás-gyere­kek. Hat elemim volt csak, sokat kellett pótolni. De nagyon szén a tanulás. Gyönyörű dolog a tudás, a tudomány. Amikor az előadásokat hallgattam, gondról. fáradságról, mindenről elfelejtkeztem. Néha át­futott ugyan hennem: meg tudom-e mindezt tanulni, hisz’ elmúltam már 50 éves, én vagyok a legidő­sebb a MEO-nnl a nők között. De csak nem hagyhatom veszni az eddigi tanulást, munkát' És sike­rült. Csak erős akarat kellett hozzá .. s • Leánya férjnél van, vezető állásban levő elvtárs felesége, ma­ga is dolgozik. Fia elvégezte az egyetemet, gyógyszerész lett, még egy vizsgája van hátra és akkor felemelik jelenlegi 650 forintos fi­zetését. Molnárné a MEO-nál ha­vonta 1050 forintot keres. Legutóbb 1100 forint békekölcsönt jegyzett. A sok jóért, szépért, a további bé­kéért, gyermekeiért és unokáiért... — Boldog nagymama vagyok. Látná csak két remek kisunoká- mat! Valamelyik nap voltam ná­luk a napközi otthonban. Uzsonna volt éppen. Dióskalács és tej. A ki­sebb vasgyúró begyömöszölte gyor­san a finom kalácsot. Megkérdez­ték: kérsz még, Tamáska? Bólin­tott — a másik darab is lement. És utána a két és fél deci tej. Megkérem valamire. Rólam nem érdemes sokat írni, de ezt feltét­lenül említse meg az újságban, szóról-szóra így: aranykönyvbe aranybetűkkel kell beírni a mi rendszerünk dicsőségére ezt a nap­közi otthont! Lányom nyugodtan dolgozhatik, szeretettel gondozzák gyermekeit. • A múlt rendszerben — mun­káséletben eltöltött — 53 esztendő után egy asszony már öregnek szá­mított, elkínozta az élet. Molnár Gyuláné ma — fiatal ember. Tud­ja, hogy munkájára szükség van, munkáját elismerik, megbecsülik és — tervez a jövőre. — Tanulok most is, lépést kell tartani a korral, a technológia fej­lődésével. Tanulok mindig, amikor csak alkalmam van rá. Otthon, a gyárban és amikor a mi anyagain­kat feldolgozó gyárakban tapaszta­latcserelátogatásra mehetek. Lát­tam, hogy ha mi átengedjük a se- lejtet, milyen sok fölösleges mun­ka, pénzkidobás származik abból. Beszélgetek is erről munkatársaim­mal. Elmondom nekik, amit az. is­kolán tanultam, amit a többi gyár­ban láttam, hogy vigyázzanak na­gyon a minőségre. Kevesebbet is keresnek, ha nem tartják be a technológiai előírásokat —■ mon­dom nekik. A múltkor nagyon büszkék voltunk. A műszak vége felé üzemrészünkben járt az igaz­gató elvtárs és elmondhattuk: az addig termelt többszáz darab közül egyetlen egy sem volt selejt. • Minden rendben van, sem­mi hiba, fájó pont sincs hát Mol­nár Gyuláné életében? Ami rajta múlik, megteszi. De nem múlik minden rajta. Amíg a bürokrata szellemet, a közönyössé­get, megnemértést ki nem nevel­jük az emberekből — és elsősor­ban pártfunkcionáriusainkból — még az ilyen derék emberek szívé­ben is marad tövis. — Fordult már panaszával—néhány évvel ezelőtt — a pártszervezet titkárához, de az elvtárs valahogyan így válaszolt: „Zavaros ügy ez nagyon. Ahogy el­mondja, úgy látszik, igaza van, de hát... ha akarom elhiszem, ha akarom, nem... ff agyon körülmé­nyes volna ma már ezt kivizs­gálni.. A párttitkár elvtárs — nem füg­getlenített. Rengeteg dolga van. Bejelentette az esetet a nagyüzemi pártbizottságon, de ott mit sem tettek ő maga pedig később clfeledkezett a dologról. A teljes igazság kedvé­ért tegyük hozzá: más pártszerve­zet illetékes azon a munkahelyen, ahol Molnárné az ui*>bbi időben dolgozik, de a tény ténv marad: Málnámé hiába várt. Bizalommal fordult egy pártfunkcionáriushoz és — rossz választ kapott. Miért ne lehetett volna erre feltétlenül időt szakítani, alaposan megvizs­gálni Molnár Gyuláné ügyét é* igazságot szolgáltatni neki, ha igaza van? Az erősíti igazán ,•> párt és a dolgozók kapcsolatát, ha lát­ják. hogy a pártfunkcionárius — álljon bármely poszton is — forró emberi érzéssel, szíve melegével, kommunista emberszeretettel fo­gadja hozzáforduló dolgozó társát. Molnár Gyuláné — egyelőre — nem ezt kapta. Ügye valóban „zavaros”. Tagja volt a pártnak, rendszeresen fizet­te a tagsági járulékot. Egy időben azonban, néhány hónapon át elma­radtak könyvéből a tagsági bélye­gek. Ahogyan elmondja: — nem ő tehet róla. Akitől a bélyegeket szokta venni, nem tudott adni ne­ki, mert nem kapott, stb. A negye­dik hónapban azután közölték ve­le: „Három hónapon át nem fize­tett tagsági díjat, megszűnt a párt tagja lenni”. Taggyűlés elé nem is került a kizárási javaslat — leg­alább is ő nem tud róla, ilyen tag­gyűlésre nem is hívták — párttag­sági könyve nála maradt. Ez kb. hat-hét évvel ezelőtt történt. Később —i amikor már a gyárban dolgo­zott — egy pártvezetőségi tag azt mondotta neki, hogy rendbe lehet hozni a hibát, adja csak oda neki a tagsági könyvet, majd ő elintézi. És ezt a vezetőségi tagot — nem sokkal azután — leleplezték, hogy bűnös pénzügyi manipulációkat követett el. Bíróság elé állították, börtönbe került. Molnár Gyuláné tagkönyve eltűnt nála..« Most ezt mondja: Helytelen talán, de én nem kilincselek utána, hogy a formai hibát kijavítsák és ilyen alapon vegyenek vissza a pártba. Elhatá­roztam: úgy fogok dolgozni, tanul­ni, hogy észrevegyenek és azt mondják: érdemes velem foglal­kozni, hogy párttag lehessek. Elhatározta — és erős elhatáro­zásának, akaratának bizonysága a díszes oklevél, a piros tokban a szép kitüntetés, az MNDSZ-ben, a Magyar-Szovjet Társaságban és a Vöröskeresztben végzett munkája. Remélhető, hogy a pártszervezet valóban észreveszi ezekután Mol­nár Gyulánét és foglalkozik ügyé­vel, ahogyan meg is érdemli. • Elbúcsúzunk, örülök, hogy megismertem. Nem véletlen, hogy a gyárban minden ismerőse „Mol­nár anyának“, „mamának” szólít­ja. Anya, aki szíve vérével táplál­ta, nevelte gyermekeit és aki anyai szeretettel szereti minden törekvő dolgozó társát. És nagyon sok fia­tal megszívlelheti, amit ez az 50 éves fejjel tanuláshoz fogott asz- szony mondott: „Csak erős akarat kell hozzá....!” Erős akarat és — egészség. Nos, további jó erőt, egészséget, további sikert kívánunk és bízunk benne, hogy leghőbb vágya is tel­jesül, kedves Molnár mama, Mol­nár elvtársnő! NAMÉNYI GÉZA u • • • A hejőcsabai cementmű Dolgozó parasztságunk sertéseinek Kormányzatunk a dolgozó pa­rasztság segítésére szerződéses ser­téshizlalási akciót indított« A dolgozó parasztok negyven és száz kilogramm súlyú süldőre köt­hetnek szerződést és az állatokat 126 kiló vagy azon felüli súlyban kell átadni az Állatforgalmi Válla­latnak. Az egyéni gazdák minden leszerződött sertés után 400 forint, a tszcs-k ped:g 600 forint kamatmen­tes előleget kapnak, már most biztosíthatja értékesítését Átvételi ár: 1955 január 7 és már­cius 31 között történő átadásnál 126- tól 140 kilóig minden kilóért tizen­nyolc forint, április 1 és augusztus 31 közötti időben pedig 20 forint az átvételi ár. A száznegyvenegy kilón felüli sertésért 20, illetve 22 forintot biztosít a szerződés. Nagy kedvezménnyel jár az is, ha a termelők fehér hússertésre kötnek szerződést, A Misko'ci Közlekedési Vállalat élüzem A közlekedés- és posta ügyi mi­nisztérium területén a harmadik ne­gyedévben elért eredmények alap­ján a Miskolci Közlekedési Válla­lat elnyerte az élüzem címet. A Pártoktatás Háza Közleménye Értesítjük a propagandista és a pártoktatásban résztvevő elvtársa­kat, hogy a megyei Pártoktatás Há­za Selyemrct 1. sz. alá költözött (az 5 hónapos pártiskola helyiségébe). November 10-töl a konferenciá­kat, előadásokat és az esti egyetem­re járó elvtársak foglalkozásait itt tartják meg. A felszabadulás előtt egy kis meszüzeni volt csupán Hejöcsabán. Képünk mutatja, hogy dolgos népünk milyen pompás gyárat épített a közelében. A gyár környékén a cementmű dolgozói számára csinos kis­lakások épültek. Nem fognak csalódni bennem Diósgyőrben jól előkészítettük a tanáesválasztást. Az Apostol ut­cából, ahol lakom, vagy százan je­lentek meg a jelölögyülésen. Az előkészítésből magam is jól kivet­tem részemet. Minden egyes lakót jelkerestem, külön-külön beszéltem mindenkivel, hogy tartsa szívügyé­nek a jelölő gyűlés sikerét. Leg­több helyen érdeklődtek, ki lesz a tanácstag jelölt, hogy tudják kiről van szó. Nem tudtam erre felelni és csak annyit mondtam, hogy egy tanácstagot jelölünk és ha az nem felel meg, javasoljanak mást, aki­ben jobban bíznak. A gyűlésen ért a legnagyobb meglepetés. Engem jelöltek és hoz­záfűzték, hogy négy éve becsület­tel látom el a tanácstag tisztséget. Olyan taps és éljenzés fogadta a bejelentést, hogy kiszökött a könny a szememből. íme, itt van az ered­ménye 4 év fáradságos munkájá­nak. Annak, hogy a fogadóórákat rendesen megtartottam, hogy a dolgozók bármilyen ügyét igyekez­tem a legjobb tudásommal elintéz­ni. Abból, hogy a jelölést egyhan­gúlag elfogadták, láttam, hogy ke­rületemben szeretnek és becsül­nek. Ebbe a kerületbe most csak egy tanácstagot jelöltek: engem, és ez arra kötelez, hogy a jövőben mind fokozottabban törődjek a dolgozók­kal, hogy kiérdemeljem bizalmu­kat és bebizonyítsam: nem fognak csalódni bennem ezután sem. NAGY GÁBORNÉ Diósgyőr. Gondoljanak a kazincbarcikai állomás korszerűsítésére is Az Északmagyarország november 8~i számában a hírek között arról olvastam, hogy a miskolci MÁV pályafenntartási főnökség több je­lentős intézkedést tett a kulturál­tabb utazás és a vasutasok életkö­rülményeinek megjavítására. Lefeje­zik többek között a kazincbarcikai állomáson a lakóépületek küLö re­noválását is. Arra szeretném felhívni a MÁV pályafenntartó főnökség figyelmét, hogy a beruházásoknál gondoljanak a kazincbarcikai állomás épületére is. Kazincbarcika hatalmas fejlődés előtt van, a város lakossága napról- napra növekszik. Az utazók száma is rendkívül megnövekedett. Igen nagy szükség volna az állomás kor­szerűsítésére, hogy az az utazókö­zönség kényelmét szolgálja. Az állo­más mellett közvetlenül egy rakodó­telep van, ahol rönkfát tárolnak. Az állomás területe elég nagy és nincs kihasználva. Ezt a telepet odébb le­hetne vinni vagy 200 méterrel és ez­zel bővülne az állomás körnvéke. Padokat lehetne elhelyezni. Tudom, hogy ez most, tél előtt nem egészen időszerű, de még mindig jobb, ha néha-néha le is tudnánk ülni, mint egy fához, vagy épülethez támasz­kodva várni a vonat érkezését. Ha most tervbeveszik az állomás terü­letének kibővítését, reméljük, hogy tavaszra el is készül és ezért igen hálásak lennénk. GREFF JENŐN* Kazincbarcika Ünnepi árubemutató és munkás-paraszt találkozó lesz Sárospatakon Sárospatakon a felszabadulás io. évfordulóján z Hazafias Népfront kezdeményezésére a helyi földművesszövetkezet a várkertben november 14-én ünnepséggel egybekötött áru- és divatbemutatót rendez. Az ün­nepség egyben munkás és paraszttalálkozó is lesz. Több község föld- művesszövetke7etei, mintegy hárommillió forint értékű árukészlettel vonulnak fel. a bemutatót kultúrműsor teszi változatossá. A kultur- esoportok régi hagyományokat elevenítenek fel. Az ünnepi vásárt reg­gelig tartó tánc zárja be. HASISAI FERENC, MÉSZÖV Akadályozza meg a tanács Görömbölyön az akácerdő irtását Pártunk Központi Vezetősége is rámutatott arra, hogy felelőtlen egyének minden következmény nélkül irtják az erdőket, herdálják a nép vagyonát. Községünkben a közlegelő területén több holdat ki­tevő akácos van. Az utóbbi időben, a szó legszorosabb értelmében min­den következmény nélkül vágják, irtják, lopják a fákat. A kerületi tanács kirendeltség vezetőjének fi­gyelmét már felhívtuk erre és kér­tük, akadályozza meg a kártevést, de semmi intézkedést nem látunk. Az erdő pusztítását továbbra is nyugodtan folytatják. Tjtlán nem mernek erélyesen szembeszállni a tolvajokkal? Azzal csak erősödik a tanács tekintélye, ha megakadá­lyozza az ilyen bűncselekménye­ket. Ezt kívánja a népfront politi­kája is. GÖRÖMBÖLYI LAKOSOK Letarlóetadak egy csaló! Erkii Zoltán büntetett előéletű volt miskolci lakos Borsodban és a szom­szédos megyék területén sorozatos csalásokat követett el. Megjelent a dolgozók lakásán — félrevezette a helyi tanácsokat is — s belső vil­lanyszerelési munkára kötött szer­ződéseket. Kisebb-nagy óbb előlege­ket vett fel anélkül, hogy valami munkát végzett volna. Erkii Zoltánt a rendőrség elfogta és előzetes le­tartóztatásba helyezte. Erkii Zoltán bűncselekménye nem egyedülálló. Több házaló és ügynök keresi fel, különösen a falusi lakos­ságot; megrendeléseket gyűjtenek, előleget vesznek fel, a vállalt mun­kákat pedig nem teljesítik. A la­kosságnak is érdeke, hogy az ilyen csalókat idejében leleplezze, átadja az illetékes rendőri szerveknek. Megbüntették a kukoricatolvajt A miskolci járási tanács kihágá- si birája Dienes László radostyáni lakost 400 forint pénzbüntetésre ítélte, mert 42 cső kukoricát ello­pott. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom