Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

4 ßSZAKMAWÄKORSZAC Vasárnap, 1954. Jánlns *• ASSZONYOKNAK _ GYERMEKEKNEK Az oktatásügy kiváló dolgozói L Piszariova, orvosnő A gyermekek jellemének nevelése I. A nyugtalan gyermek Kolja első osztályos tanuló, kedves, nyílt tekintetű eleven kisfiú. Mikor hazatér az iskolából, ledobja táská­ját és máris „garázdálkodni“' kezd: ugrál, forgolódik, zaklatja a felnőt­teket. A játékban nagyon türelmet­len, gyorsan méregbe jón. Bántja a kisebbeket. A vele egykoruakkal na­gyon szeret verekedni. Gyakran sír, de hamar elfelejti „bánatát.'' Az ilyen gyermeket sok szülő úrv próbálja leszoktatni a nyugtalanság­ról, hogy szüntelenül rendreutasítja és mindenféle tilalmi rendszabállyal sújtja. Vájjon helyes ez? A gyakor­lat azt mutatja, hogy nem. A gyermek nyugtalansága, a ma­kacsság, a figyelmetlenség bizonyos idegfolyamatokat tükröz. így P. Pav­lov, a nagy orosz fizológus szerint az ember magatartása attól függ, hogy idegrendszere miképpen reagál a külső ingerekre és hogy szervezeté­ben az ingerlő és a fékező idegmű­ködés egyensúlyban van-e? A Koljához hasonló gyermekeket a pavlovi fizológia az „ingerléke­nyek“ csoportjába sorolja. A szü­lőknek segíteni kell az ilyen gyer­meket abban, hogy a leghasznosab­ban vezesse le felesleges energiáit. Ezeknél a gyermekeknél nagy neve­lő hatása van a tornának, a közös játéknak, a különböző sportolásnak. A sport kényszeríti őket, hogy bizo­nyos követelményeket teljesítsenek, alávessék magukat a szabályoknak, •S így elősegíti az idegrendszer egyen­súlyának helyreállítását. Az „ingerlékenyek" csoportjához tartozó gyermekek nagyon szórako- zottak. Éppen ezért nem szabad őket egyik foglalkozásról minduntalan át­állítani egy másikra. A gyermeket lecketanulás közben nem szabad za­varni. Ahhoz, hogy újra összpontosí­tani tudja figyelmét, igen sok időre és idegenergiára van szüksége. MIT FŐZZÜNK Szőlőlevél töltve Tavasszal a szép gyenge szőlőle­vélből kitűnő főzeléket lehet készí­teni a következő módon: a leszedett szőlőlevelekből válogassunk ki 20— 30 darabot tölteléknek, a szárát vag­dossuk le. A többi levélnek szintén levágjuk a szárát, azután összecso­mózva szép vékony szálakra vágjuk, mintha gyalult káposzta lenne. Ha kész van, tegyük egy nagyobb tálba és mellé téve az egész leveleket is, fövő vízzel forrázzuk le és hagyjuk kissé így hülni. Ezalatt készítsük el a tölteléket: fél, vagy háromnegyed kiló sertéscombot daráljunk meg és vegyítsünk közé egyharmadrésznyi nagyon apró kockára vágott fehér sóé szalonnát, három—négy evőka­nálnyi rizskását és sóval, borssal ad­juk meg az izét. A leveleket vegyük ki a vízből és töltsük meg az elkészí­Á „Szabad Nép“’ április 20-i szá­mának vezércikkében olvastam, hogy „az általánosiskolák 6325 kitűnő ta­nulójából "csak 2627, a harmincezer jórendü tanulóból pedig csak 17.000 akarja folytatni a tanulmányait“. Viszont azt is biztosan tudom, hogy a mai ifjúságnak — és közte a nyol­cadikos pajtásoknak is igen nagy kedve van a gépészeti pályákhoz. Bizonyítja ezt a gépipari techniku­mokba jelentkezők nagy száma is. A pajtások igen jelentős része azon­tett hússal éppen úgy, mint a töltött­káposztát szokás, de csak kis apró töltelékeket készítsünk. Ha ezzel ké­szen vagyunk, egy fazék alját Ken­jünk meg zsírral, az apróra vágott szőlőleveleket csavarjuk ki a víztől jó erősen és széjjelrázva tegyük bele a fazékba, rakjuk rá a töltelékeket, s forró vízzel öntsük fel, úgy, hogy ellepje. Főzzük, s ha a lé elapad, önt­sünk rá többször, míg meg nem fő. Ek­kor vegyük le, s éppen úgy, mint g töltöttkáposztát szoktuk, tegyünk bele egy-két evőkanál rántást, ha szükséges még sót, egy késhegynyi borsot s annyi borkövet, vagy citrom­savat, hogy kellemes savanyú legyen tőle. öntsük vissza a fazékba, főz­zük jól össze, s ha jó puha, a levé­nek ize jól meg van adva, lehet tá­lalni. ban olyan technikumok felé törek­szik, amelyekből legfeljebb csak Budapesten van 1—1 és amikor on­nan visszaküldik még a jelesek je­lentkezési lapját is, elvesztik to­vábbtanulási kedvüket. Ezeknek a nagyszámú és a gépé­szeti szakmák iránt érdeklődő fia­taloknak hívom fel a figyelmét ma még eléggé ismeretlen iskolánkra: a a mezőtúri mezőgazdasági technikum gépészeti tagozatára. Iskolánk dolgozó népünk államá­nak áldozatkészségéből 20 millió fo­rintos költséggel már részben meg­épült és a 400 személyes diákotthoni rész a következő iskolai évben föl­épül. Iskolánk már eddig is jelentős eredményt ért el: az ország 50 mező- gazdasági technikumának versenyé­ben a második lett. Elhatároztuk azonban, hogy jó tanulással és fe­gyelmezett magatartásunkkal a kö­vetkező iskolai évben az első helyet fogjuk kiérdemelni. Ehhez a nagy­szerű célkitűzésűnkhöz s egyben pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata végrehajtásához — isko­lánknak minél több kitűnő és jeles vagy legalább jórendű első oszt. ta­nulóra van szüksége. Élvezet lesz itt tanulni pajtások, mert minden fel­tétele megvan már is a jó tanulás­nak, a sportolásnak és a szórakozás­nak. A felvételre való jelentkezéssel még nem késtetek el, bár iskolátok iskolabizottsága már elbírálta az idejében benyújtott „Jelentkezési lap'“-okat. Küldjétek be közvetlenül iskolánk címére érdeklődő soraito­kat, vagy ha iskolátokhoz visszaér­kezett volna „Jelentkezési lap'-otok, kérjétek meg iskolátok igazgatóját, hogy technikumunk címére: Mező­túr, Mezőgazdasági Technikum (gé­pészeti tagozat) továbbítsa. Tóth Béla gépészeti tagozat II. c. o. t. Találd ki pajtás! Mennyi 1000 gramm és 100 centi­méter? (Vigyázat! „Bukfences“', tré­fás kérdés!) * Három súlyos hiba van a követ­kező szövegben: „...viharos észak- nyugati szél fuj, amikor a kutatók a nagy fáradsággal elért északi sar­kot keleti irányban elhagyták. Csak a napkelte és a napnyugta közötti néhány órás pihenés erősítette meg őket és öntött beléjük új életked­vet. ..“ Ki találja meg a hibákat? * Mennyi 8-nak a fele? (Ez is „be- csapós'“ fejtörő.) * Tizenkét óra alatt hányszor fedik egymást az óra mutatói? * Előző heti rejtvényünk helyes megfejtése: A gyerek 12 éves. Eug- léna. Kalap. Kanári, gólya, rigó. 1 j -yj-, Levegőt. Képrejtvény: Víz­hatlan. Teadélután. Helyes megfejtést küldött be: — Mi az pajtások, nehéz volt a fej­törő? 18 pajtás küldte be a meg­fejtését, s egy sem fejtette meg he­lyesen. AZARY ZOLTÁN az alsózsolcai általános iskola igazgatója ered­ményesen, jól irányítja a nevelő munkát. Iskolája sokat fejlődött, felszerelésben, berendezésben gaz­dagodott. Az iskola tanulói a jó ta­nulmányi eredmények mellett a sportban is kitűnnek POLONKAI IMRE a megyei ta­nács oktatási osztályának személy­ügyi csoportvezetője. Gondosan, szeretettel foglalkozik pedagógu­saink ügyeivel. A pedagógusok problémáit bürokrácia nélkül inté­zi. Köznevelésünk előbbrevitelé- nek példamutató harcosa. HOMMONA LÁSZLÓ a hernádvé-i csei általános iskola igazgatója példásan vezeti a tantestület mun­káját. Kimagasló eredményeket ér el a matematika és a fizika ta­nításában. Az oktató-nevelő mun­kában az élenjárók között is a leg­jobbak közé tartozik az encsi 'árásban. ZILAHI FERENC a sárospataki tanítóképző igazgatója. Szép ered­ményeket ér el az iskola fejlesztés sében. Jó szervezéssel, körültekin­tő vezetéssel jelentős összegeket takarít meg népgazdaságunknak. A nevelőképzés terén kimagasló sikereket mutat fel. ötven évvel ezelőtt halt meg Csehov, a nagy orosz lró Mosz'cva (TASZSZ) A Szovjetunióban július 15-én emté• h.pynple m.p.t* Ant/in. Csehov rtnemr rím c? író halálának 50, évfordulójáról. Az év* fordulóra széleskörű előkészületek foly" Nyolcadikos pajtások! ....................................................................................................................................................................................................................................................................................... CÁ lAÁfL tOTiltófO, MájlJS 29-én egy borítékban hét levél érkezett az „Északmagyarország" szerkesztőségének címezve. Sem az egyi­ket sem a másikat nem lehet meg* hatottság nélkül elolvasni. Az egyik levelet Lénárt József sátoraljaújhelyi pedagógus írta. Arról számol be, hogy ezév januárjában pártunk 111. kon­gresszusa tiszteletére vállalta, hogy Kle­menc László 20 éves fiatalt megtanítja írni, olvasni. Vállalásának eleget tett. Tanítványa közepes eredménnyel levizs­gázott az általános iskola 1—II■ osz­tályából. ,,Boldog vagyok — írja levelében —, hogy népi államunk nagy ajándékaként újra csökkenthetteni azok számát, akik ' a múlt rendszer bűnéből nem szerez­hették meg az írás-olvasás készségét és önhibájukon lávül nem részesülhettek a kultúra legelemibb kincseiben sem." A másik levelet Klemenc László írta. Sorai nem voltak mértanilag egyene­sek, a betűk kissé szálkáson meredtek az olvasóra. A hatást azonban nem rontották, sőt fokozták. írója köszö­netét fejezi ki népi államunknak, amely lehetővé tette számára a régen sóvárgott kincs, az írás-olvasás tudásá­nak megszerzését­Elgondolkoztam az eseten. Kissé meg is lepett. Hogyan, hát ma is vannak olyan fiatalok, akik nem tudnak írni- olvasni? Hogyan történhetett ez meg? Ki a felelős azért, hogy egy fiatal ennyire kiesik a fejlődésből? Nem hagytak nyugton a kérdések. A válaszért kiutaztam a hét közepén Sátoraljaújhelyre. Először Lénárt Jó­zsefet kerestem fel, az Aradi vértanuk u. 14. számú ház lakóját. Valamikor fö- i.spáni kastély volt. ma dolgozók lakják. Kíváncsian nézek körül a lakásban. Berendezése egyszerű. Első pillanatra meglátszik: pedagógus lakik itt. A szoba közepén álló asztal, de a fal melletti íróasztal is tele van iskolai, tudományos és szépirodalmi könyvekkel, füzetekkel jegyzetekkel. Lénáit JoZSefet munka-közben zavarom meg. Szemüvegén kíváncsian csillan meg a napsugár, ahogy rám néz. Alacsony, kissé sovány, szívós akaratú ember. Igazi pedagógus. Arcán szelíd-. ség, türelem. Szeme barátságos, atyai- Egész megjelenése szinte azt mondja: ,,Ezt tanuld meg fiam, ez az élet igaz­sága, ennek hasznát veszed." Amikor tanítványára kerül a beszéd sora, szerényen elmosolyodik. Köveshegyi László — a városi tanács egyik dolgozója — megemlítette, hogy a bevonulás előtt álló fiatalok között akadt egy olyan is, akiről kiderült, nem tud írni, olvasni. Lénárt József kissé csodálkozva felhúzta szemöldökét, azután rödd gondolkozás után kijelen­tette: — Majd én megtanítom rá. A párt III kongresszusa tiszteletére teszem — .s el is indult a Rákóczi út 32. számú ház felé. Ugyanis itt lakott szüleivel, testvéreivel a fiú. Többször kereste, míg végre otthon találta. Amikor el­mondta, miért jött, a szeplős, szőke fiú annyira meghatódott, hogy leánymódra belepirult s csak hebegni tudta: — Nagyon köszönöm. Köszönöm .. • És megkezdődött a nehéz munka. Klemenc László szorgalmasan tanult. Arcán gyakran kigyúltak az öröm ró­zsái, mert ha valamit jól megtanult, nevelője nem fukarkodott a dicsérettel. Ilyenkor ragyogtak, csillogták a sze­mei. Sem 5, sem a pedagógus nem tudj: elfelejteni a tanulás legmeghatóbb pil­lanatát. Egyik nap Lénárt József ezt a fel­adatot adta neki: — Na most írd le szépen a neved. — Klemenc László kissé elfogódottan vette kezébe a ceruzát, nevelőjére né­zett, majd ráhajolt a papirosra és eset­len betűkkel írta: Klemenc... Zavar­tan emelte fel a fejét. Az ,,L“ betűnél megakadt. Lénárt kisegítette. Újból a papír fölé hajolt a fiú s nem sok idő múlva, már diadalmasan emelte fel a fejét. Sikerült. A pedagógus megnézte az írást (kissé esetlen betűk voltak, de csak névaláírás az!) s elégedetten bó­lintott. A fiú szája széjjelhúzódott s ujjongva felnevetett. —— Milyen jó, hogy le tudom Imi a nevem — motyogta. — Ha valamit alá kell írni, nem kell rá megkérni senkit. — És még szorgalmasabban tanult- Nevelője nem -is vallott szégyent vele. Az elmúlt héten került sor a vizsgára. Lénárt József talán éppúgy drukkolt, mint tanítványa. A vizsga két és félórán át tartott. Klemenc csaknem minden kérdésre megfelelt. Eredmény: közepes. Nem is volt nála boldogabb ember Sátoraljaújhelyen. Hazafelé menet fejét jobban felemelte, mint máskor, arca ragyogott a jogos büszkeségtől. A sza­kadékon — amely elválasztotta eddig a fejlődéstől —, már áttette a pallót s azon fog fáradozni, hogy erős hidat verjen, amelyen át bátran kiléphet az életbe. Érdekelt a pedagógus élete, sorsa. Megtudom: 27 éve tanít. A györgytarlói tanyai iskolában kezdte. (Ma már tanyaközpont.) Aztán Bodrog- keresztáron volt 17 évig. Mint kis- paraszt gyermeke, mindig a falu népé­vel érzett. Már abban az időben is megkezdte a harcot az analfabétizmus ellen. Minden támogatás és elismerés nélkül esti tanfolyamokat szervezett az olyanok részére, akik meg akarták ta­nulni a betűvetést. A falu akkori veze­tői — mint a főjegyző is — kinevették. —- Minek töröd magad ezzel a buta néppel. Gyere inkább velünk — hívták a hajnalig tartó mulatozásokba. 6 a néppel tartott s tanította őket. Az úri rend nem is becsülte. De annál inkább a nép. A felszabadulás óta Sátoraljaújhelyen tanít. Napi munkáján kívül itt is szer­vezett alapismereti tanfolyamokat. Ue most már állami segítséggel. Folytatta, amit évekkel azelőtt megkezdett: — a múlt átkos örökségének, a tudatlanság­nak felszámolását. 1945 óta 109 olyan embert tanított meg írni-olvasni, akinek a múltban ez nem állt módjában. És a fiatalabbak között Klemenc László zárta be a sort. Ma már csak meglettkorú emberek között pan néhány, akit még tanítani kell az ábécére. Hiába. Nehéz pótolni röpke tíz év alatt évszázados mulasztásokat! Családjáról beszél. Felesége a szlovák kollégiumban dolgozik. Egyik fia, Le­vente, a tudományegyetem bölcsész karán most fejezi be a tanulást- Utána a külügyminisztériumba kerül attasé­nak. Attila a Rákosi Mátyás nehéz­ipari műszaki egyetem gépész karának I. évfolyamos hallgatója. Csaba a köz- gazdasági technikumban most érettsé­gizik s utána tisztképző iskolára megy. Anikó most végzi az általános iskola Vili. osztályát. Ö orvos akar lenni. — Nyitva áll előttük az élet, nem úgy mint én előttem évekkel ezelőtt. Törekvő ember voltam, de a vágyam nem terjedhetett tűi tg) falusi tanító munkakörén. És a fiam a minisz'érium... Elfordul. Zsebkendőt vesz elő. Én okkal, ok nélkül c blokktömbre hajlok és írok, írok. Mindegy, hogy mit. Mit tagadjam én is meghatódtam. — Még annyit akarok mondani. — reszelte torkát —, hogy sose becsültek meg. Csak most érzem Kétszeresen. A szobába megy s valamit hoz. Egv be­keretezett okirat. Igazolja, hogy Lénárt József ,.a közoktatás kiváló dolgozója". — Fiaim tanulhatnak. Levente és Attila ösztöndíjat kap. Bezzeg az én koromban ... Kicsit krákog. Zavartan tesz-vesz. Tudom miért teszi. Megettem. Az érzé­sek bugyognak fel belőle. A tiszta, szép, hálával telt emberi érzések. A nép állama iránt. Felkerestem Klemenc Lászlót is. A vendéglátóipari vállalatnál dolgo­zik. Kocsis. Alacsony, barátságosan mosolygó fiatalember. Arca, alakja el­árulja, hogy évekkel ezelőtt sokat szen­vedett. Még nem tűntek el a nyomor véste nyomok. Röviden, szűkszavúan, egy ébredező gondolk.ozású ember znvartságával be­szél. Kihámozom belőle, mi az oka, hogy csak most tanul. A felszabadulás előtti időben a Pá­zsit úton egy volt bolthelyiségben lake tak. Kétéves kordban halt meg anyja. Ketten poltak testvérek. Apja nem sok idő múlva megnősült. Gyermekes anyai vett el feleségül. Apja napszámos volt. Munka nem volt. Nyomorogtak. Hogy megmeneküljenek az éhenhalástól, a gyermekeket beadták a „menhelynek" nevezett szörnyű intézménybe. Akkor Laci ötéves volt. Egy zsarnói kulákhoi került. Szinte hihetetlen, a pöttömnyi kisembert a vérszipolyozó kulák csak- nem úgy dolgoztatta, mint egy felnőt­tet. Reggel 6-kor kelt és valutásig dől- gozott. Iskolába nem engedték. Néha- néha ellátogatott, de csak nagyritkán. Nem is szívesen ment. Kicsúfolták. A kulákgyerekek gúnyt űztek belőle. Hosszú éveken át kínlódott itt. Szü­lei azt hitték, jó helyen van, legalább rendszeresen eszik. Amikor megtudták, mennyire meg kell szenvednie, ha,zavit­ték. Ha nyomorog is, de nem kínozzák agyon. Iskolába akkor sem járt. Szégyell menni, nehogy kinevessék: 9—10 éves és első elemista. Nem volt ruhája sem., Hozzá kell tenni, a szülök sem sokat törődtek vele, A gond, a baj éppen eléggé lekötötte őket. A felszabadulás első éveiben, a nagy országépítési feladatok között bizony nemigen nézett utána senki, hogy Klemenc László miért nem fárt iskolába. Az élet kezdte figyelmeztetni mulasztására. Szeretett volna ipari- tanuló lenni —, de nem vették fel. Hiszen nem tudott írni-olvasni. A sorar záson aztán felfigyeltek rá. Beszélgetni kezdtek vele és ö elmondta, mennyire szeretne tanulni, de azt se tudja, hol kezdje és szégyen/i is tudatlanságát. Megfogták a kezét és a helyes útra vezették. Most folytatni akarja a tanulást. Már meg vannak a III. osztályos köny­vei is. Nehéz azonban a mának pótolni, amit a tegnap elmulasztott, de a hol­napért meg kell tenni. Nagy célt tűzött maga elé. Bányász akar lenni. Fekete gyémántokkal viszonozza majd a nép szeretetét, amely megnyitotta előtte a tudás forrását. Most tőle függ, meny­nyit akar belőle menteni. CSORBA BARNA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom