Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-06 / 133. szám
Vasárnap, 1951. június ÚTI ÉLMÉNYEK A SZOVJETUNIÓBAN X'Magyar-Szovjet Társaság delegációjának tagjaként indultunk a hatalmas Szovjetúnióba. Budapesten szálltunk repülőgépre s 6—7 órás utazás után érkeztünk Moszkvába. Küldöttségünk fogadására megjelentek a tudományos és művészeti élet képviselői és a VOKSZ vezetői. Elénk jöttek azok a szovjet elvtársak is, akik a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alatt hazánkban 'jártak. Megjelent többek között Szkrja- bia akadémikus, Igor Mojszejev és még sokan mások. Érkezésünk pillanatában is feltűnt a hatalmas építő munka, amely a szovjet fővárosban folyik. Amerre jártunk, mindenütt toronydarukkal találkoztunk, amelyek szinte jelzik az építkezéseket. Moszkva a párt és a kormány terve alapján épül. 1935-ben készítették el ezt a tervet, amely figyelembe veszi a város régi rendszerét. A várost régen négy fal övezte és utcái a Kreml felé vezettek. Ez a rendszer megmarad. Habár a régi falak eltűntek és ma már csak egy- egy tér vagy utca viseli nevüket, az utcák rendszere változatlan lesz. Amint alkalmat kaptunk rá, megtekintettük a város nevezetességeit. Lenyűgözve álltunk meg a Felkelés-téri épülő hatalmas lakóház előtt. Az épület nagyjából már készen áll; 30 emeletes, 165 m. magas lesz, 465 két és ötszobás lakással. A házban háziasszonyok boltja, 13 lift, szórakozóhely és az épület tetején tetőkert lesz, ami a pihenést biztosítja. Végigmentünk a Mozsajki- utcán, melynek egyrészén még régi épületek vannak, egyrészén pedig újak mutatják Moszkva fejlődését. Ebben az utcában épül a város új szállodája is, amely 163 m magas lesz kb. 1000 szobával, 2—3 szobás lakosztályokkal. Érdekessége e szállodának, hogy az autók nem a szálloda előtt, hanem alatta fognak parkírozni és e célra lejárót építenek. A Szmolenszk-téri magasépület, melyet 1948 végén kezdtek építeni és 1951-ben fejeztek be, szintén méltó látványossága az új Moszkvának. Az épület 171 m magas és 2000 szoba van benne. Jól mutatja az épület méreteit az épület homlokzatán látható címer, amelynek területe 144 négyzetméter. Moszkva fejlődése egyre nagyobb arányú és mind újabb meglepetést tartogat a látogató számára. Végig- .mentünk például a Mozsajki-utcán, amely az egyik helyen hirtelen ki- szélesedett. Ügy gondoltam, hogy ez más utca torkolata, de amikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy korszerűsítik, szélesítik az utcát. Az egyik oldalon lebontják, vagy eltolják a házakat és 10—20 méterrel odébb alapozzák meg. A Gorkij-utca eredeti 14 m szélességet például 55 méterre bővítették. Ezen az utcán is, — mint sok máson —, sok épületet toltak el. Többek között eltolták a városi tanács házát is. Ezek a „házköltözések'' hihetetlen gyorsan történnek — és kifizetők is —, a szovjet technika fejlődését mutatják. A tanácsházat 41 perc alatt 14 méterre tolták el, aminek költsége ötször kevesebb, mintha újból fel kellett volna építeni. A Szovjetúnióban és itt Moszkvában hatalmas összegeket fordítanak a békés építőmunkára. Moszkva nagy építkezéseit két nagy előregyártott elemeket készítő gyár segíti: a lubeci és a moszkvai. Ezek segítségével érték el a moszkvai építőmunkások, hogy 1953-ban 812 ezer négyzetméter lakást építettek és adták át a dolgozóknak és vállalták, hogy ez évben 900 ezer négyzet- méter lakást építenek fel. Küldöttségünk kísérője elmondta, hogy a moszkvai építkezésekből az ifjúság igen nagy számban és eredményesen veszi ki részét. A Szmolenszk-téri építkezéseken a munkások 90 százaléka fiatal volt és nagyrészük itt tanulta ki a szakmát. — Tanul és tanít minden szovjet ember az egész Szovjetúnióban — mondotta a kísérő. Sok olyan komszomol-tag, fiatal nevelkedett az építkezéseken, mint Iván Szamiljev ifjúmunkás lapburkoló, aki napi normáját újítása bevezetésével 3 négyzet- méter helyett 30 négyzetméterre teljesítette és újítása bevezetése óta nem ritka az sem, hogy a dolgozók 60, sőt 100 négyzetmétert teljesítenek. Iván Szamiljev azóta már a moszkvai városi tanács tagja lett és többször kitüntették újításáért, jó munkájáért. A kultúra és a szórakozás lehetőségeinek fejlesztésére is sokat fordít a városi tanács. Ez évben 47 új iskola épül Moszkvában A Gorkij-park bővítésére 3 millió rubelt fordított a szovjet kormány és íeltuítya ragst május elsején adták át a közönségnek. Emlékezetes látvány a Moszkva folyó is, amely a városon folyik keresztül. A folyó dísze a városnak, sok gondot fordít rá a tanács. Régen a Moszkva folyó partja 4 km-en volt kővel kiképezve, ma már 72 km-en gránitfal között folyik. Megnéztük a Krimi-hidat is, amely arról nevezetes, hogy 56 nap alatt építették fel. Érdekessége, hogy a hídfő alatt garázs és javítóműhelyek vannak. A Moszkva folyónak a városban lévő szigetén a szakszervezetnek csónakháza van, csónakáznak a folyón. DARMOS ISTVÁN MSÉT megyei titkár. Moszkvai utcarészlet A moszkvai Krimi-hid a Moszkva Megkezdődött az aratás a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). A Szovjetúnió déli területein megkezdődött a gabonanövények aratása. Megkezdték az aratást ^a többi között Turkménia kolhozaiban is. Az ashabadi terület három kolhozában már befejezték a búza és az árpa aratását. Az Ashabad közelében fekvő Vorosilov-kolhozban a termésátlag hektáronként eléri a 25 mázsát. Az aratás megkezdődött Üzbekisz- tánban is, a munkálatokat gépekkel végzik. Napi 5500 tonna túlsúly továbbítására tettek fogadalmat a miskolci vasúti csomópont dolgozói Lapunk június «5-i, szombati számának első oldalán cikket közöltünk arról az ünnepségről, amelyen* a miskolci vasúti csomópont dolgozói átvették a Központi Vezetőség kongresszusi zászlaját. A cikkben beszámoltunk arról is, milyen értékes újabb vállalásokat tettek a vasutas dolgozók. A szöveg egy része a Borsodi Nyomdaipari Vállalat hibájából téveseu jelent meg. A szövegnek ez a része helyesen a következő: „Augusztus 20-ra és a vasutasnap tiszteletére vállaljuk, hogy az 500 kilométeres és a 2000 tonnás mozgalomban napi 5500 tonna túlsúlyt továbbítunk, gurítási tervünket 100 százalékra teljesítjük“. Kitüntetések az 1954 évi Pedagógus Nap alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a III. Pedagógus Nap alkalmából kiváló nevelőmunkájuk elismeréséül pedagógusokat tüntetett ki. A minisztertanács az 1954. évi Pedagógus Nap alkalmából a „Kiváló tanító“ jelvénnyel és oklevéllel tüntette ki és egyidejűleg háromezer forint pénzjutalomban részesítette többek közötti [" ■ . ..... Gál Ilona Mezőcsát, ált', isk. tanítót és Négyessy István Ond, ált, isk. igazgatót. A minisztertanács a „Kiváló tanár“ jelvénnyel és oklevéllel tüntette ki és egyidejűleg háromezer forint pénzjutalomban részesítette a többi között: Heinrich Vilmos ózd, Közgazd. [ Technikum igazgatóját, [(.MTIjj A Pedagógus Nap megyei ünnepségei Miskolcon Szombaton délután a zsúfolásig megtelt SZMT székház kultúrtermében tartották meg Miskolcon az országos Pedagógus Nap megyei ünnepségét, amelyen Tóth Józsefné, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség során felszólaltak Kónya Albert az oktatásügyi miniszter helyettese, Kovács Sándor elvtárs a megyei pártbizottság másodtitkára és sokan mások. Itt nyújtották át legjobb pedagógusainknak a kitüntetéseket s a jutalmak egyrészét. A megjelent, valamint a kitüntetett pedagógusom kát az MNDSZ, a szülői munkaközösségek, az ifjúság küldöttei üdvözölték. (Az ünnepség részletes ismertetés sére visszatérünk.) NEMZETKÖZI SZEMLE A% amerikai atomdiplomácia uj lépései Az 1953-as év utolsó egyikén Eisenhower, az Államok elnöke megjelent az ENSZ közgyűlésének ülésén és előterjesztette elgondolásait az atomenergia kérdésének megoldásáról. „A legfőképpen érintett kormányok — mondotta egyebek közt — olyan arányban, ahogyan a józan ész elemi követelményei megengedik, már most kezdjék el és a továbbiakban folytassák együttesen normális urán és hasadóanyag-készleteik bizonyos részének átadását egy nemzetközi atomenergia-szervezetnek." Az elgondolás magyarázatát engedjük át Walter Lippmannak, a „Newyork Herald Tribune1 ‘ című ismert amerikai burzsoá lap publicistájának. „Az új amerikai javaslat nem irányozza elő az atomfegyver korlátozását, sőt még szabályozását sem“ — írta a beszéd másodnapján Lipp- man. „Az új javaslat — írta ugyancsak ő — elveti azt a véleményt, hogy esetleg lemondhatnánk, vagy lemondunk katonai erőnkre való támaszkodásról. Az atomfegyver és általában a tömegpusztító fegyverek eltiltásáról tehát nem emlékezett meg Eisenhower, noha a második világháború befejezte óta ez az emberiség egyik legégetőbb problémája és noha a Szovjetunió esztendők óta javasolja az atomfegyver és a többi tömeg- pusztító fegyver eltiltását és a tilalom megtartása nemzetközi ellenőrzését, A Szovjetunió Eisenhower elgondolásainak említett hiányossága ellenére is hajlandó volt tárgyalni az Egyesült Államokkal az Eisenhower tervről. A tárgyalások meg is indultak. Az utóbbi hetekben az amerikai burzsoá sajtó mind többet írt arról, hogy az amerikai-szovjet tárgyalások „nem vezetnek eredmény re'1, “ennélfogva Amerikának másfelé kell orientálódni. Egyes lapok már azt is tudni vélték, hogy az Egyesült Államokban terv készült egy olyan nemzetközi „atomalap" megteremtésére, amely nem számol a Szovjetunió részvételével. Ez a terv — mint a lapok írták — abban különbözik Eisenhower tervétől, hogy nem követeli meg a Szovjetunió közreműködését. Az amerikai sajtó tehát megszegte a tárgyalások titkosságát és elébevágva a hivatalos közleményeknek, felelőtlen jóslatokba bocsátkozott a tárgyalások kimeneteléről. A dolognak azonban nem ez a lényege, hanem az, hogy az amerikai sajtó voltaképpen kifecsegte az amerikai kormány valódi terveit. A „jól értesült" újságírók cikkeiből nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy Amerika egy pillanatig sem vette komolyan a tárgyalásokat és még azt a silány elgondolást sem vette komolyan, amelynek szerzői babérjai Eisenhower elnököt illetik, Ami mindennek magyarázatát il- Jeti, azért sem kell nagyon messze mennünk, Amerikában hatalmas atomipar működik. Az atomipar pedig hatalmas profitot hoz a Morgan, a Dupont, a Rockefeller és a Mellon társaságoknak. Az az amerikai sajtó, amely az atombomba eltiltása ellen folytat propagandát és az amerikai „atomfölény“ hitelét vesztett meséjét hirdeti, voltaképpen ezeknek az atomprofiton nyerészkedő monopol- tőkés társaságoknak érdekeit fejezi ki. Az amerikai atomköltségvetés az 1954—55-ös költségvetési évben Eisenhower tervei szerint kettőezer- négyszázhuszonöt millió dollár lesz, 225 millió dollárral több, mint 1953—■ 54-ben. Ez is mutatja, hogy Amerikának eszeágában sincs az atomfegyverkezés beszüntetésére gondolni. Ugyanezt mutatják az ez év márciusában és áprilisában a csendesóceáni szigeteken lezajlott hidrogén- bomba-kisérletek is. Világos tehát, hogy teljes joggal állapíthatta meg a „Pravda" május 29-i száma, hogy az amerikai kormány makacsul nem hajlandó az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltásának útjára lépni, és nem kíván más államokkal együtt kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmaz atom, hidrogén és más tömegpusztító fegyvert. Következésképpen azt az amerikai tervet, amely nemzetközi „atomalapot" akar» létrehozni a Szovjetunió nélkül, ki-> sérletnek kell tekinteni arra, hogy az amerikai uralkodó körök kezükbe kaparintsák az összes kapitalista országokban folyó atomkutatások ellenőrzését, de továbbra is fenntartsák, sőt fokozzák azt a veszélyt, amit a tömegpusztító fegyverek az emberiségre jelentenek. A Béke Világtanács most lezajlott rendkívüli ülésszakának! határozatai megmutatják a békeszerető embereknek azt az utat, amelyen tovább kell haladniok, hogy végső csapást mérjenek az atom- és hidrogénbomba kalózaira, / napjainak Egyesült A% érdemi tárgyalások hete Genf ben Az elmúlt héten Genfben megkezdték az indokínai tüzszünet érdemi kérdéseinek megvitatását. A vietnami néphadsereg és a francia expedi- ciós-haderők katonai képviselői közvetlen tárgyalásokat kezdtek demarkációs vonalak megállapításáról és a csapatok tüzszünet utáni elhelyezkedéséről, a külügyminiszterek pedig a fegyverszüneti feltételek tiszteletben tartását ellenőrző semleges felügyelő szerv összetételéről kezdtek vitát. A békeszerető emberiség örömmel fogadta ezt a fejleményt. Az, hogy a genfi értekezlet eljuthatott eddig a pontig, a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseinek köszönhető. E három ország küldöttségének vezetői nem engedték zsákutcába jutni a tárgyalásokat, mindig készen voltak új javaslatokkal egyengetni a további vita útját, amikor a nyugati küldöttségek, elsősorban az amerikaiak, megpróbálták azt a hitet kelteni, hogy nincs helye további eszmecserének. Ami azonban öröm a békeszerető erőknek, az düh és kétségbeesés a háború erőinek. Ezek az élők ezen a héten is új mesterkedésbe kezdtek, hogy lehűtsék azokat, akik úgy érzik, lehet bizni az indokínai béke megteremtésében. Most a semleges felügyelőbizottság összetételének kérdését választották eszközül a tárgyalások zátonyrajutására. A Szovjetunió. Kína és a demokratikus Vietnam képviselői azt javasolták, hogy a semleges felügyelő szerv India, Pakisztán, Lengyelország és Csehszlovákia képviselőiből álljon. A nyugati tábor azonban elutasítja ezt a javaslatot azzal az indokolással, hogy „kommunista ország" nem lehet semleges. Lényegében tehát arról van szó, hogy az amerikaiak olyan „semleges" felügyelő szervet I akarnak létrehozni, amely túlnyomói többségében a gyarmattartók képvi-1 selőiből állanak és amely így termék szetszerűleg nem lehet tárgyilagos. Az amerikaiak már régóta készülnek arra, hogy leküzdhetetlen akadályává változtassák a tárgyalásoknak ezt a kérdését. Néhány héttel ezelőtt kampányt kezdtek annak „bebizonyítása" érdekében, hogy a koreai semleges felügyelő bizottság nem tudta betölteni feladatát. Erre a nem éppen tisztességes mesterkedésre a koreai semleges felügyelő bi- zottság, svéd és svájci tagját használták fel. Már akkor világos volt, de most még világosabb, hogy azt akarták bebizonyítani; ami nem vájt be Koreában, az nem válhat be Indokínában sem. Az amerikai urak és társaik azonban tévedtek. A koreai semleges felügyelő bizottság működéséről nyilvánosságra hozott dokumentumok, elsősorban a lengyel és a cseh katonai képviselők jelentései bebizonyítják, hogy az együttműködés távolról sem a „kommunista" országok képviselőin múlott, hanem nagyon is azon, hogy a svéd és svájci katonai képviselők enyhén szólva „túl engedékenyek voltak" az amerikai tanácsokkal szemben. , Az amerikai sajtó és a Laniel-kor- mányhoz közelálló francia sajtó természetesen most is igyekszik borús hangulatot kelteni és elhinteni a reménytelenség magvát a világon. Az érdemi tárgyalás azonban nem ad okot sötétenlátásra. Az, hogy egy kérdésben nehézségek vannak, nem jelenti és nem is jelentheti a további tárgyalások céltalanságát, vagy reménytelenségét. Az ilyen hangulatkeltés csak azoknak érdeke, akik egyáltalán nem is akarnak tárgyalni és akik csak azért ülnek a genfi tárgyalóasztalnál, hogy megóvják magukat a teljes lelepleződéstől és a világ népeinek elemi erejű felháborodásától, (MTI)
