Észak-Magyarország, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-02 / 52. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1952 március 2 KARINTHY FERtNQ: VÁLTOZÁSOK PERECESEN Rákosi elvtárs 1950. no­vember 4-én Perecesen járt. Karinthy Ferenc írása — amelyből az alábbiakban rész­leteket közlünk — a látoga­tás eseményeiről és az azt közvetlenül követő nagy vál­tozásokról szól. KÉM ELÉG A SZENÜNK, új szén- csatára indulunk. De Pereces elmaradt az ország mögött. Kis házaira, amelyek csöndesen másznak föl a Bükk szelíd völgyein, mindig fehér gőzben úszó állo­mására, Ujaknára dől az őszi eső. Este köd száll a kolóniára, a cigarettafüst megáll a levegőben, percekig nem oszlik el. S az a hős nép, amely néhány esz tendeje friss vért lökött ereinkbe, s meg­dobogtatta az ország szívet? Itt élnek ők ma is, a hü barátok­Különös emberek eze\. Emlékszünk rá- tűk: rongyos ruhákban, mezítláb, csontra- bőrre fogyva indultak el a föld alá, tíz körmükkel kaparták a sűrű, fekete sze~ net. Volt olyan köztük, aki egy hétig nem aludt akkor. Csoda kellett: szerszám nélkül, ruha nélkül, zsír nélkül. liszt nélkül neki az elárasztott, szétrombolt, bedőlt bányáknak1. S ők minden nap csodát műveltek: heteken, hónapokon át . .. Ők voltak tán az elsők, s ime, rni\or az orsa'gban forrni, pezsegni kezdett az élet, mikor vidult, zúgott, énekelt szinte minden, mi'tor az életünk olyan gazdag gá, erőssé, bizakodóvá vált, mint még soha: — egyszerre jön a hír. hogy Pe­reces lemaradt, a terve mögött bukdá­csol, kihagy a szív, hunyorgat a lelek Különös emberek: gigászok az ünnepen, — hogyan történt, hogy belefásultak a hétköznapokba? K^m. nemsokáig hagyja az ország, hogy hű fiai eHan\adjanal{, elmaradozza­nak- Hátrányul értük. Vörös ünneppé hevíti minden hétköznapjukat. 0 KÖVEMÉ ER KEGTEDIKÉH. szom haton déiután fél négykor autó állt meg a perecesi bányászvezetőség vöröstéglás épülete előtt. Odabent éppen az egyes üzemek háromszögülésére készültek- Az üzemi bizottság titkára szedelőzkődött, hogy induljon fel a nagy rajzterembe, mikor kinyílt az ajtó, s belépett Rákosi Mátyás elvtárs. A titkár azt hitte, rósz- szül lát, megdörgölte a szemét, behunyta, aztán újra kinyitotta. I Most is Rákosi elvtársat látta maga előtt. Úgy elkezdett dobogni a szíve, kö­szönni is elfelejtett. Rákosi elvtárs azon­ban mosolyogva köszönt, s a Jjezet nyúj­totta. — Ke töltsük itt az időt, elvtár- sok, — mondta rögtön — hol lesz az értekezlet, gyerünk oda. Október hónapban már több mint hétszáz emberünk hiányzott. Félév alatt 490 emberünk hagyta el a bányát... — S hova lettek.? — Ki ide, ki °da, építkezéshez, gyár­ba. Egy példa. Itt a gépjavító műhelybe szabadult egy tanuló. Mestere pereseit ,600 forintot. A fiú lement a vasgyár­ba, ott kiugrott, eljutott havi 1.200 fo­rintig. Persze feljött, körbe mutogatta a borítékot. Elment a mester, elmentek máso\ is- Barossaknáról régi bányászok öreg fejjel beálltak esztergályos tanuló­nak.-— így van, elvtársak, a normarende­zésnél előre hoztuk a bányászok perese- tét, de be kell vezetni a progresszív bérezést, a jutalmazást. De büntetést is az igazolatlanul elmaradóknak­— Aki\ elmentek, Rákosi elvtárs, azo\ helyébe jöttek volna tán mások, de nem tudtunk nekik szállást adni, hisz a vasgyárban dolgozó vájár nem ment ki azért a perecesi lakásából. Lemarad­tunk az ellátásban is: a vasgyáriak heti félkiló zsiradékot kapnak, a mieinknek havi egynegyed kiló jutott. — Lakásokat, munkásszállókat építte­tünk a legrövidebb időn belül. Autót is k-ipna\ a távolabb lakó bányászok szál­lítására. Följavítjuk az élelmezést. Hogy állnak a gépesítéssel? — Fejlődtünk, Rákosi elvtárs, de nem úgy, ahogy kellene . .. — Kaptunk kabarószalagot, még töb­bet kérünk- Rése'őgépet is . .. — Megerősítjük a gépgyártást elvtár­sak. Elvtárs, kérem írja fel itt rögtön, mire van szükség, intézkedünk rövid időn belül. Mennyi volt az egy főre eső tel­jesítmény januárban és mennyi most? — Januárban 19 mázsa volt, ma 24 mázsa. — Hogy érték el ezt az eredményt? — Munkaversennyel, gépesítéssel, jobb agitációval. . . — Továbbra is döntő probléma a nép­nevelő munka. Milyen a fizikai dolgozók viszonya a műszaki értelmiséghez? — Van, ahol nem a legjobb. Pálinká­son voltak súrlódások . .. _— Kérem az elvtársakat, ezzel a kér­déssel foglalkozzanak többet. A felszaba­dulás után az egyik üzem munkásai örömmel jelentették nekem, hogy elzavar- tik a mérnököket. Mit fogtok csinálni nélkü.ük? — kérdeztem. — Épp úgy megy a munka ezután is. Rákosi elvtárs, mint eddig. —- Rövid idő múlva ugyan­ezek a munkások rimánkodni \ezdte\: adjunk nekik, mérnököket . .. fA MIKHEZ PERSZE CSAK RÖVID KIVOKAT. Három hosszú órán át be-1 szdgetett Rákosi elvtárs a perecesi bányá­szokkal. minden gondjukat, .örömüket meghallgatta, mindenki véleményét meg­kérdezte. Fél hétkor búcsúzott. — Kérem az elvtársa\at, javítsák k* a hibákat. Mi minden segítséget meg­adunk. EGYÜTT FÖLMEKTEK A VÁL­LALATVEZETŐHÖZ, ott Rákosi elv társ letette \ahát.ját, aztán beléptek a rajzterembe. De a hír még e villámgyors r eglepetésnél is gyorsabban szaladt: be­bújt a kulcslyukon, átszivárgóit az ajtó alatt, a falon. Egy perc múlva zsongott az egész ház: „Itt van Rá\osi elvtárs!" Az értekezleten is hallották már hogy jön. Egyesek még nem hitték, mások erőst tgették: ők mindig tudták, hogy el­jön. egész biztosan jön. Igaz. amit leg­utóbb a beszédében mondott: elfeledkez­tek, bizony nagyon sokan elfeledkeztek a csöndes emberekről, akik a szenet ad­ják a kazánoknak, kályhának, mozdony­nak, villanytelepnek, — de ő, ő soha, egy pillanatra sem feledkezett meg ró­luk ■ • • így történt: Rákosi elvtárs belépett a terembe, s huszonegyen, akik ott vár­tak ^— túlnyomórészt kétkezi munkások, vájárok — egyszerre fölállnak, tapsolni, éljenezni kezdtek. Sokszor éltették már. de ha valaki fél órával ezelőtt azt mondja nekik: Rákosi elvtárs mindjárt idejön, bizonyosan kinevetik■ S most mégis olyan természetes, olyan megszokott, hogy itt van közöttük- Kezet- ráz valamennyinkkel, aztán leül a nagy asztal mellé s így szól: Kedves Elvtársdkl A diósgyőri bányák lemaradtak, nem teljesítik tervüket. Be­szélgessünk el, mondják meg. mi a baj, hol a hiba. Tanácskozzuk meg együtt, mit tehetünk. m MIKDEZ OLYAN EGYSZERŰ, s olyan szép, hogy több szóval nem is lehetne elmondani. A fejek a kimutatá­sok főié hajolnak, még a lapokat ren­dezgetik, s aztán egy hang megszólal. Előbb kissé bátortalanul, majd erőre \ap, biztosabban cseng. Megkezdődik a vita. Ki hallgatná el gondját, baját, ké­telyét e komoly és mégis derűs, biztató tekintet elől? — Az a baj, Rákosi elvtárs, az a legfőbb baj: kevesen vagyunk. Januárban S3 emberrel dolgozott kevesebb, mint amennyit előirányoztunk■ Azóta tovább romlott a helyzet. A munkában megkeményedett ujjak szántják végig a kimutatások számoszlo­pait. A két görbe egyre távolodik egy­mástól, ahogy haladnak előre az eszten­dőben. MÉG TARTOTT AZ ÉRTEKEZ­LET, de a hír gyorslábon szétfutott Pe­recesen, átrepült Parasznyára, Varbóra, Lí-.zlófalvára, Radostyánba, a dombon át fölhúzott Lyukóba, Pálinkásra, Mártára, Annára, Barossra, leereszkedett az ak­nán, szétáradt a tárnák, folyosók, vága­tok, nyilamok útján. Szájról-szájra járt a szó: Rá\osi elvtárs itt van. A hegy zsong a mélyben elhangzó sokezer üdvözlettől. Milyen ez az üdvözlet? A csákány, a ka' lapács szaporán kopog, gyorsul, sűrűsö­dik a gyutacs robbanása, magasabb han­gon nyikorognak, mert gyorsabban gu­rulnak a sínen az üres és a szénnel telt csillék■ Rákosi elvtárs itt van — ezzel indulnak tovább a kocsik. Rákosi elvtárs itt van — ezt hozza a csillés üres bocsi­jával a fejtéshez, Rákosi elvtárs itt van, — a csákány is ezt kalapálja, fúrógép is ezt recsegi a százezeréves fekete szénfal­nak. Másnapra egy kicsit már legenda lett belőle. Varbón is látták, a finkei tárón is látták, leereszkedett a föld alá. Mártán két jól dolgozó váiárt megdicsért, Pálin­káson együtt ebédelt a műszakról jövő bányászokkal- Anna-aknán egy részegest ■ megszidott, elvitt egy darab diósgyőri sze­net emlékbe. 0 KOVEMBER 8-ÁK HAJKALBAK az eső elállt. Az ég kissé kiderült. A vá­járok, csatlósok, uraságiak, felszíniek hosszú sorban vándorolnak az al{ná\ felé. Aki a föld alá megy, kezében karbid­lámpáét lóbál. a felvonónál meggyujtja. A hegy elnyeli az embereket. Az előző napi teljesítményt — a november 6-it — 60 százalékkal akartak túlhaladni. Mindenki itt van. Az irodára kiemel­tek eljöttek- Eljöttek azok is, akik más­kor szívesen klmaradoztak, mind eljöttek a vidékiek, akiket máskor szombaton vary hétfőn hiába béresnél az abna \ö rül. Rákosi elvtárs három napja eluta­zott. Rákosi elvtárs itt van közöttünk Bőg a duda. zúg a kas. Lobi, ontja egy­másután a szénnel megrakott csilléket. Az első műszak vége után so\an ottma­radnak, nézték, van-e még szükség rá ju\. vagy meg1észne\-e nélkülük is. Má­sok hazamentek, megebédeltek, aztán ők is visszajöttek- Délután kihirdették: min­den jel szerint teljesítjük vállalásunkat Akik erre vártak, még sem mentek el, újra a kányába ereszkedtek. So\ barátom cl itt. nem egy közülük három műszakot dolgozott. Egyet a fejtésnél, egyet a szál­lításnál, egyet a felszínen. Mindig, ahol „szűk volt a keresztmetszet "• mindig ahol férfikézre, bátor szívre volt szükség. Hajnalra mindenki tudta: — Pereces túljutott a válságon. Pereces ismét felfelé indul, a völgy után magasba lendült a grafikon, s most már sohsem száll alá. Föl, mindig föl! 110 százalékkal termel­tek többet, mint az előző napon1 0 KhXCSEKEK csodák, persze, HOGY KÜiCSEKEK. Az eredmények hosszú, küzdelmes szervező munkából, tiszta akaratból, nagy és elszánt elhatáro­zásból születnek csak. Perecesen sem vál­tozott meg minden egyik napról a má­sikra. De a telep, az üzem gyorsabban kezdett iélegzeni. A miskolci Pártbizottság a múltban bi­zony elhanyagolta a bányát. Kagy ritkán jöttek csak, inkább behivogatták a tit­kárt. S ott sem konkrétan adták meg a jeladatokat, csak általánosságban, biogyis tehették volna, mikor nem ismerték a bá­nyák problémá.t. Azóta iavítottab a mun- bán. Fölismerték milyen döntő itt most a népnevelő munka, ezt állítottál; közép­pontba. A kevésbé képzett vezetőségi ta­golhat most iskolára küldik■ A pártbizott­ság „ráállt a bányákra’1. 0 NAPONTA KÉPKEVELÖK INDUL­NAK SZERTE a kolóniáról. Sajóbábony- ban például 58 vájár dolgozik a gyár- ép.tésen. A népnevelők elbeszélgettek ezekkel az emberekkel, próbálták meg­győzni őket, hogy vissza kell jönniük- Rákosi elvtárs beszéde után nem volt ne­héz do.guk- Az építés vezetősége még aljadékoskodott: azt mondták, nem kaP' tab rendelkezést az emberek elengedésé­re. A pártb.zotlság, majd a miniszterta­nács és a Központi Vezetőség határozata sfgített. A sajtiábonyi vájárok kijelentet­ték.: ha a közlekedés rendeződik, ők visz- szajőnnek- A nehézipari minisztériumban már elintéződött az autóbusz ügye is. Ezzel nemcsak a Sajóbábonyban dolgo­zók szállítását oldják meg. Kidolgozták a mun\a ütemezését. Egy községből egy műszákra hozzák be a vájárokat, így az autóbuszt két, sőt három falu munkásai­nak ideszillításir: is használhatják■ Jelentkeznek már önként is az elkerült bányászok: Radostyánból, Sajólászlóbil s a széprievű Pitypalaty völgyből, innen 30 ember szintén kocsit kér. 0 A MULTBAH A VEZETŐSÉG részé­ről mindenki mindenért volt felelős. Vagyis sen\i semmiért. Most ezen vál­toztattak. Kiosztották egymás között az egyes részlegeket: minden üzemben min­den műszakért felel valaki- Ha kell, men­jen is, töltse a bányában a nyolc o'rát, beszéljen munkaközben az emberekkel, magyarázza el nekik a változások jelen­tőségét. A tervet teljesíteni kell- Á ter­vet leltet teljesíteni. Túl is lehet szár­nyalni, bebizonyosodott november hete­dikén. A népnevelők sorra vették a hanyagul dolgozókat, az igazolatlanul elmaradókat. Valamennyivel beszéltek■ Kiderült: sok új ember van közöttük, faluról idekerültek, még nem eléggé- öntudatos bányászok- Hamar kiderült az is, milyen kevés a „notórius”, a javíthatatlan közöttük- Egy 19 éves fiú, akinek o- legutóbbi időben hat igazolatlan mulasztása volt, sírva fakadt, mikor a párttit\ár megma­gyarázta ne\i, milyen hibát követett el, s milyen döntő kérdés most az ország életében a bányászok munkafegyelme. Azóta példamutatóan dolgozik, maga is népnevelőnek csapott fel: társainak adja tovább, amit megtanult. Az igazolatlan híányzób száma csökkenni kezdett, ime: egy grafikon, amelynél örülni kell. ha süllyed a vonal! 0 MEGJÖTT AZ ÉRTESÍTÉS, hogy új akna /őlőtt hat új, vasvázas munkás­szálló épül. Az építkezés emberei mát bi is jöttek, felmérték a területet: bő­szen hozták ki °-z idomdarabokat, itt csa\ összerakják■ A környező falvakból, de messzebbről is már egész csomó új jelentkező van a helyekre. Fölszabadult egy másik munkásház is: a vájáriskolá­sok leköltöztek belőle a volt Topitzer féle vendéglőbe, most tatarozzák, rövi­desen már itt is vidékiek laknak­Megjavult Perecesen az élelmezés is. m VÁJÁRISKOLÁSOK. OK A JÖVŐ. 15, 16, 17 éves gyerekek: kék zubbo­nyukról ismered meg őket a kolóniában. Van egy másik munkásruhájuk is. a ta­valyi, ebben mennek a bányába, van díszruhájuk is, kaptak bakancsot, iugye" nes ellátást, lakást. Munkájuk után 2—300 forintot keresnek- Két évig ta­nulnak. akkor szabadulnak: vájárok lesz­nek. Egy órakor indul a Ipsvasut Pereces­ről Pálinkásra. A hosszú clagúton zaka­tolunk át. amely tavaly készült el. A sö­tétben a fiúk meggyujtiák a karbidlám- pást. sz 'moljik a perceket, mi\or érünk át. A lejtaknán indulunk a banyába, egyikük énekelni \ezd, a többiek is át veszik a dallamot, Most hajolni kell, mert az ácsolat alacsony. Egy kilométer a fejtésig. Ott szétoszlanak, k fittesével hármasával a munkahelyek felé bujkál- nab a csillék közt a szűk folyosón. Vaszil bácsi, egy idős vájár tanítja őket a mesterség fortélyaira. Nehéz a dolga: mindig új s új fogásokat, új ma­gyarázatot kémek tőle. Szenvedclyecen szeretik ezek a fiúk a szakmát. Életük, céljuk, mindenük', a bánya. Most egyi­kük a lyukat fúrja, a többiek pihenne\. Vaszil bácsi a múltról beszél, arról az időről, amikor szerdán hazaküldtek az embeYck.et — nincs munka, hétfőn ta­lán majd újra jöhetnek■ Arról az időről, ami\or a tavanc 10 évig is dolgozha­tott. amíg szabadult, A DlSZ-titkárr félrevon, kéri, küldjék nekik Pestről bányásztárgyú jó egyfcl- vonásotokat. Olyat, amit bemutathatná­nak, hogy vidékre induljanak vele, a fiatalok közé. Olyat, ami kedvet ébresz­tene, hívna őket a bányába. — Lövés hat — száll át a kiáltás a szemközti fejtésből. — Vigyázat! Lövés hat. Mind kihúzódnak egy mélyedésbe. Ülünk, számoljuk a másodperceket. Egy­szerre tompa robbanás, utána gyors egy­másutánban még ót. A légáram eloltja a lámpákat, so\á halljuk még a Icomló szén zaját. Várnunk kell. amíg a huzat kiviszi a robbantás helyéről a mérges gázokat. A mester végre engedélyt ad. a fiúk csákánnyal, lapáttal a szénnek es­nek. Hat csillével akarnak ma is termelni az én részlegemnél. az eredmékyek még kém V1LÁGREKGETŰK, de az kiderül be* lőlüb: a. i{ocka Perecesen is megfordult. Itt van például a létszám. Még, alig kezdődött el a munkástoborzás, máris lassú, de biztos emelkedést mutat. E hónap JO-én már 23 emberrel több dol­gozott. mint a hónap elején. 15-én újabb 22-vel voltak többen. Ma már 80 a létszám növekedése. 80—-100 em­ber persze még nem minden. De a döne tő változás mégis bekövetkezett. Csök­kenés helyett emelkedés és még csak at elején vagyun\. Hasonló lassú, de határozott emelke­dést mutat az a számsor, amely az itt buzgó sok akaratot, az emberek szivét, agyát, lelkét, a vezetés erejét vagy gyöné gesegét, a hétköznapot és költészetet — egyszóval mindent magában foglal: a napi termelés statisztikája. A hónap ha- tód.kán 262 tonnával több szenet fej­tettek k' a diósgyőri bányákból, mint 2~án, 11-én 397 tonnával, mára 496 tonnával. S ez is csak a \ezdet. m NAGT IDŐK /ÖNNEK. Percet* fényt, meleget s mozgató trőt ad az or­szágnak, lüktető vért a gépekbe, s de­rűt, jókedvet szobáinkba. Megtöri a jég jegét és megzabolázza az uszítok dühét. De kér is Pereces az országtól segítő kezet, hogy gyorsabban állhasson talpra. Most ünnepek következnek és ismét hő­sök nőnek a Bü\k völgyében. Pereces mindent megkap az országtól, amit két, Pereces mindent, amit adhat az ország­nak, azt adja, még többet is! Rákosi elvtárs fogta kezünket, — vezetett mostani boldog életünkhöz röppen úgy, mint moot, 18 évvel ezelőtt is havas volt a szentiét-, váni utca. A szeíidhomlokú matyóházacskáJeban akkor rémület szorongott■ Báron* oldalról rohanták meg a csendőrök a községet. A pribékek senkit sem kí­méltek- Puskatussal, kardlappal verték, aki eléjük került■ iszonyat volt a szemekben. Az asszonyok, lányok sikoltozva menekültek, a férfiak azon­ban szembeszálltak a zsandárokkal- De azok túlerőben voltak, hamarosan széthergették a tömeget- ( A lováscsendőrök mint a megveszekedett vérebek, rohangáltak a falu­ban­Igen kevés ember maradt aznap Szentistvánban, akinek hátán, fején ne maradt volna kardlap, vagy puska tus nyoma. Vérfoltok piroslottak a hó­ban. Hég aznap megkezdődtek a letar tóztatdsok, elhurcolások. Sohasem fogják elfelejteni a szentistvdniak ezeket a véres napokat\ Olyan *sor nyű roll az életünk, hogy már csaknem lehetetlen volt, elviselni — emlékezik a múltra Ináncsi Gyula, a szentlstvánl „Bé­ke“ termelőesoport tagja — A falu- ’ tói távol, szinte kiközösítve nyomo­rogtunk az egri káptalan földjén. Képviselőválasztás volt és ml, föld­nélküli parasztok, summások, vagy S00-an megélhetést, földet követel­tünk. A felelet a— csendőrsortűz volt. Aztán — ha lehet — még súlyos­bodott az elnyomatás. Évről évre: nehezebb lett a szentistvániak hely­zete- Háborúra készültek a Horthy-; fasiszták, még több vért és verejté­ket akartak kipréselni a dolgozó parasztokból Is- A summások bére egyre kisebb lett, a dolgozó parasz­tokból még több adót kényszerűét- I tek ki, szaporodtak az árverések. Egyre több és több férfit hurcoltak r. el katonának és , vittek a frontra. Gyötrelem és nyomor volt az ott- ■ honmaradottak sorsa Is. Nem volt, kenyér. 19-tS volt a Jordulópont életük­ben. Földet kaptak, a maguk gazdái lettek. De nehezen tudtak boldogul- , ni. A földhözjutottaknak nem volt vetőmagjuk, gazdasági felszerelé­sük Messze a községtől, 10—1.5 km-re kapták meg a földet, a szán­fásért napszámba kellett jármok a Mákokhoz. A kommunisták biztatása tartotta bennük a lelket, a nehézségek elle­nére kitartottak­Esténklnt a falu központjában, a pártszervezetben jöttek össze beszél­getésre a dolgozó parasztok. Rádiót hallgattak, vitatkoztak, hogyan le­hetne jobb az életük. Amikor Rá­kosi elvtárs beszélt, mindig sokan hallgatták. Útmutatásaira, szavaira, mint a kősziklára, építettek. Igv volt lí)4S-ban is, amikor a kecskeméti beszéd elhangzott. Már napokkal előbb izgatottan várták Rákosi elvtárs üzenetét. Augusztus 20-án összegyűltek a rádió körül és lélegzetvisszafojtva hallgatták sza­valt. Annyian voltak, hogy sokan ki­szorullak az utcára­h ipi ruhák ars arcot-, amikor felhangzott a rádióban Rákosi elv­társ apai, meleg hangja: „A mi cé­lunk az, hogy necsnk a városban, de a falun Is, a dolgozó ember része­süljön a kultúra minden áldásában, háza legyen egészséges, emberhez tnéltó, legyen benne villany, vízve­zeték“. öröm csillant a szemekben, ami­kor megmutatta Rákosi elvtárs a fain dolgozóinak a szép és boldog élethez vezető utat. Rögtön a beszéd elhangzása után elindult a mozgalom a faluban és még abban az évben meg is alakí­tották a III típusú „Béke“ terme­lőcsoportot, évről évre erősödtek, gazdagodtak- A tagság 11-ről 552-re szaporodott, a 100 hold 3200 holddá nőtt. Ma már gazdag állatállománya van a termelőszövetkezetnek, istál­lójukban 32 ló és 0« szarvasmarha. Van 240 sertésük. Ü7S juhuk és szép baromfitenyészetük. Gazdasági fel­szerelésük is bőséges. Az a szövet­kezet. amely egyetlen rossz kocsi­val kezdte a közös munkát, most teherautót akar venni, hogy meg­gyorsítsa a termények szállítását. A mostani holdop. szép élethez Rákosi elvtárs vezetett el bennün­ket, ő fogta kezünket, ő rmratta mindenben az utat a— mondja Kürti József elvtárs, a csoport elnöke. —• Szavakkal nem is tudjuk megkö­szönni azt, amit tőle kaptunk, neki köszönhetünk. Úgy érzik, hogy legméltóbban csak még jobb munkával köszönhe­tik meg Rákost elvtársnak mindazt a sok jót, amit kaptak, ezért szá­mos ériékes felajánlást tettek szü­letésnapja tiszteletére. Megfogadták, hegy a tavaszi munkákat a leggon­dosabban előkészítik. A vetőmagot időben kitisztítják, csávázzák, szer. számaikat rendbehozzák- Vállalásai, kát már teljesítették. Most csatla­koztak a cigándi „Petőfi“ tsz fel­hívásához, az „Érj el magasabb terméseredményeket az idén, mint tavaly f“-mozgalomhoz. Elhatároz­ták, hogy jó talajmunkával, a szov­jet agrotechnika alkalmazásával fo­kozzák termésátlagaikat- Hozzá akarnak járulni a béke erősítésé­hez, ötéves tervünk gyorsabb meg­valósításé ho~. Dobolán Irán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom