Észak-Magyarország, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-02 / 52. szám

Vasárnap, 1953 március S ÉSZAKMAGYARORSZÁC 5 TÖBB ÉS JOBB MUNKÁVAL i i g ■ M^fS'SÖlCE IfilMÖiilö BözpoMt i nmimxmkmu, immi %mrs i / ekiéitf ptJtítter SZ-ULET£5NfiP3RRFi GBFsŰTSZfiriTfc* bLLimiMmh^ <y :€ & DojlGczői. %M Ajándékok Rákosi elvtársnak Miskolc dolgozói, tanuló ifjúsága szor­gos munkával készíti a szebbnél-szebb ajándékokat Rákosi elvtárs szüle.ésnap- jára. A DIÓSGYŐRI CÉPGYARBAN a sze- Telde dolgozói elkészítik a 3—4 vezetó’s kábelsodró kicsinybet: mását. Ez a gép tízszer kisebb lesz mint az eredeti, de pontosan úgy dolgozik, mint a nagy- Pocota Sándor satujában már formálód­nak, alakulnak a gép alkatrészei. Éle­temnek egyik legkedvesebb munkadarab­ja ez — mondja —, mert tudom, hogy maga Rákosi elvtárs gyönyörködik majd benne. A KOHÁSZATI ÜZEMEKBEN is ked­ves ajándék készül. Az egyik teremben, fenekekkel és már egészen vagy félig el­készül képekkel körülrakva dolgozik Klau- dinyi László iparművész. Az állványra ki­feszített vásznon egyre élesebben rajzo­lódik ki a most énülő óriáskohó mása. Eddig 5 kép készült el, mindegyik az épülő kohót örökíti meg, a munkála’ok különböző szakaszaiban. Amelyik kép a legjobban sikerül, azt ajándékozzák Rá­kosi elvtársnak­A DIÓSGYŐRI IPARI TANULÓIS­KOLÁBAN már készen áll a gipsz szo­bor, várva, hogy bronzba öntsék. A szo­bor munkást ábrázol, egyik kezében ka­lapács. másikban zászló. A MISKOLCI GÉPIPARI GIMNÄ- ZJUM tanulói is ajándékot készítenek, hogy azzal is kifejezzék szerzetüket és hálájukat Rákosi elvtárs iránt. A tanu­lók saját műhelyükben dolgoznak a poli­túrozott fa-alapra helyezett fogaskerék­kel koszorúzott fémgömbön. A MISKOLCI KONFEKCIÓ ÜZEM dolgozói albumot készítenek, minden lapjára átlátszó papírba borí.va, külön­böző anyagmintákból egy-egy kis ruha- modellt helyeznek. A lap aljára odaírják, hogy abból az anyagból 1951-ben hány ruhát készítettek. Az album borítólap- iára, a népköztársasági címer alá az tiz-m dn’gozóinak jelszavát írják? ,,Na- porj'a 1000 darab ruhát népgazdaságunk­nak P . v - r é ? t v i « . v * • A CSILLAG BÖRTÖN BEN... Hitkg, esős vérebei Kaunicz kömüv.essegé<iet, Magyarországi Pártjának tagját. novemberi estén fogták el Horthy Beia munkanélküli a Kommunisták lüáO-at írtak akkor. A taipnyalók buzgón igyekeztek megszolgálni az ouaiokött szolgai kenyeret, magasra emelkedett kezükben a korbács, a guimbot, a karalap és egyéb kínzó- szerszám s kímeieuen erűvel sújtott ie a több kenyeret, munkát, az em­berségesebb megélhetést, szaoadsá- got követelő munkásokra. Es mégis ... A diósgyőri gyár felé vezető úton a házak, a kerítések laláh időnkint izzonanga felírásokat találtak. Vagy a koranajnaii oiakoan zizegő papu- iapocskák hevertek a járdán. Kopva, nagyon vigyázva kellett ezekot íei- vernu — mégsem maradt egyetlen egy sem a tóidon. A hajszolt, ki- zottknianyoit uoigozón kctnezzei kap. lak minőén után, ami hitet öntött beiejük, helytállásra, harcra szólí­totta, buzdította őket és a szebb, boidogaob élet biztos győzelmét éb­resztette szivükben. A világító, reményt fakasztó láng, a harcra hivő riadó, a röpcédulák s a felírások alkotója a KMP volt. A Párt tagjai ezernyi veszéllyel szem.be- száliva terjesztették az igazságot. Közülük nem egy került a Koruiy- pribékek kínzókamráiba. Ez történt Kauniczal, a 24 éves fiatal kőmüvessegéddel is azon az őszi estén, araikor revolverrel fel­fegyverkezett négy detektív lakásá­nak ajtaját feltörte s bilincsbeverve elhurcolta a rendőrségre, ★ | A nosszii, keserves Kinvailatas j nem. törte meg. Nem árult el senkit. Bíróság, „törvény“ eié állították. 4 évi börtönre itelték. Először Deb­recenbe vitték, utána Vácra, majd 1933 április 3-án a szegedi Csillag- börtönbe került. Itt találkozott es volt együtt majd minden nap több mint egy éven keresztül Rákosi elv­társsal. ★ ~~ [ magánzárka után át: “d*1... I kísérték a politikai osztályra. Ez az épület teljesen kü­lönálló része volt a csíllagalakú bör­tönnek. Külön politikai osztályt azért létesítettek a börtönben a Horthy-pribékek, hogy teljesen el­zárják a külvilágtól a kommunistá­kat, szabadon kegyetlenkedhessenek A magas, fehér falak közé alig té­ved be napfény. Az ablakok kicsik, vasrács és sürü drótháló fedi. A fiatal kommunista számára nem újdonság már a nehéz, fullasztő le­vegő, a szigorú csend. Keserves kö­rülmények között eltöltött néhány száz nap van már mögötte. Most azonban csupa ideg és várakozás. Tud róla, hogy a magyar munkás- mozgalom kimagasló vezére, Rákosi Mátyás itt van és pillanatokon belül találkozik vele. Újabb vasrácsos ajtó következik. Még néhány lépés, aztán bezárul háta mögött a börtön ajtaja. Hosszú folyosón áll. Rácsok, rácsok minde­nütt. Az előtérben fehércsikos rab­ruhába öltözött emberek dolgoznak. Kíváncsi arcokkal találkozik tekin­tete. Előrelép. Valakit keres ..; A következő percben előtte áll Rá­kosi Mátyás. Ugyanolyan rab ruha van rajta, mint a többieken. Egy rab a 30—40 közül és mégis ... ★ j rr7, í hogy élete legnagysze­I tu'' I rübb pillanata. Nem tud szólni, csak foszladozott rongytarisz- nyájába rakott motyóját szorongatja erősen. Rákosi elvtárs szeme közé néz. Tekintete komoly, vizsgálódó. Vesé­kig ható ez a pillantás. A nagy ügy nagy harcosa kérdez most hang nél­kül: mi van a szívedben, ember... Rákosi elvtárs arcán megjelenik a mosoly, szívetvidító, reményt- ébresztő mosoly. A félhomály dacára Kaunicz úgy érzi, hogy végtelen nagy, határtalan zöldelö mezön áll, záporoz rá a napfény, körülötte nin­csenek börtönfalak, őrök, bot, verés — az emberiség szabadon, vidáman él s körülöttük ezernyi vérvörös zászlót lenget a szél... A fiatal kőműves egyre a mo­solygó arcot nézi Hány történetet hallott már Rákosi elvtársről, szinte hihetetlennek tetsző dolgot. Az avas­aljai kis szobában hányszor került szóba neve. Még mindig szótlanul áll, aztán érzi, hogy gyengéd atyai kéz fogja meg vállát. Megszólal Rákosi elvtárs: —Ej, de rossz bőrben vagy, elv- társ. Hallottam rólad. Sokat szen­vedtél. No, nem baj, komám, majd igyekszünk feljavítani a kollektívá­ban ... Kauniczon átcikázik a gondolat: rajtam sajnálkozik, pedig háromszor annyi időt töltött már börtönben! 9 éve szenved itt, első szava mégis az, hogy a másikon akar segíteni! ! « iTTTTTTTT ! ólomlábakon jár az 1 fl tonnen | idö A S2Jegedi Csillag-börtön politikai osztályán mégis gyorsan teltek a napok. Min­den nap új híreket, új eseményeket hozott. S mindezeknek mozgatója Rákosi elvtárs volt. Milyen kietlen, sivár lett volna az élet, ha nincs köztük Rákosi elvtárs! Szemináriumi csoportok alakultak s a rendszeres tanulás a börtönben sínylődő rabok életszükségletévé vált. garázs viták folytak munka közben, persze hal­kan, az előirt óvatossági rendszabá­lyok mellett. Gyékényt, kosarat szőt­tek, fontak a rabok és közben a kő­falon túli eseményekről tárgyaltak. Az 1933-as bécsi események, a fa­sizmus uralomrajutása, az angol- francia-német munkáspártok tevé­kenységének elemzése hetekig tartó beszédtémát adott. A vitában szinte áthidalhatatlannak látszottak a vé­leményeltérések, de ott volt a politi­kai osztály foglyainak atyja, Rákosi elvtárs. Oly egyszerűen, oly érthe­tően és világosan magyarázta mega legbonyolultabb problémákat és az elvlársak meg is találták a helyes értékelést, állásfoglalást. Mindenki az ö szavát leste, várta s mosoly derült az arcokra, pará­nyivá zsugorodtak a gondok, amikor Rákosi elvtársat hallgatták. ★ li hosszú hánspoH során fizikailag aránylag megerősödött Kaunicz Bála. Hogyan? Rákosi elv- társ, a kollektíva tagjai szegényes élelemadaguk egy részét átadták neki. Pedig Rákosi elvtársra Is rá­fért volna, hogy maga fogyassza el a tápérték nélküli kevés ételt, amit a börtönben adtak a politikai fog­lyoknak. Különösen azért, mert. Rá­kosi elvtárs a börtönmunka után is sokat dolgozott. Illegális úton külföldi újságok ju­tottak a börtönbe. Legelőször fi kapta kézhez ezeket, ő tanulmá­nyozta át s másnap ismertette az elvtársak előtt. Ugyanígy tett a ma­gyar nyelven megjelenő illegális könyvekkel is. Ezeket a szabadon lévő elvtársak küldték be rendes postai úton, persze álnév alatt. A könyveket — természetesen — nem adták át a raboknak, hanem a bör­tönörök szobája mellett lévő céllá- ban lezárták azokat. Megtudták ezt az elvtársak, kulcsot készítettek a lakathoz s véghezvitték a lehetet­lennek látszó dolgot: kicsempészték a könyveket! Néhány óra múlva vissza kellett juttatni, hiszen bármi­kor ellenőrzés jöhetett. ★ Psfcnyirnn'ossácgall £ ^ elvtárs beszélni tudott mindenkivel. Magával törődött legkevesebbet, minden idejét a kollektívának, a ta­nulásnak, a tanításnak szentelte. Nem mondta ki kereken, hogy — elvtárs, tanulj többet. Ellenben — bár a legtöbbet tudott — maga járt jó példával elől a tanulásban. Ha néha előfordult, hogy egy-egy elvtárs elcsüggedt, Rákosi elvtárs minden feltűnés nélkül kedvesen el­beszélgetett vele. Rátette kezét a vállára: — Csak nem hagyod el magad, elvtárs? Nemsokáig tart már az egész, hidd el, rövid Idő múlva sza­badon sétálunk, dolgozunk ebben az országban ...! lennének. Még az sem rabolta el arcáról a mosolyt, amikor hathetes niagánzárkát szabtak ki rá, , Ez így történt: Rákosi elvtárs leírta a 19-es főt?« radalom eseményeit. Ahogy elkészült egy-egy oldallal, azonnal kézröi- kézre járt az. Egy nap váratlan eb lenőrzés érkezett. Túri, a miniszteri biztos mindent felforgatott a cellák, ban. Megtalálta a Rákosi elvtárs ál­tal írt egyik papírt. Nem sokat teke. tóridztak. Hat hétig kenyéren-vízen, tartották a magánzárkában. Amikor 6 hét múlva újra viszont látták a többiek — mosolygott..» Mindenki ta­nult. Az egyszerű munkás két- három Idegen nyelv elsajátításával birkózott, a pa- rasztfiúk filozófiát, a kőművesek, a lakatosok matematikát tanultak s —« mindannyian a Párt Történetét. Sza. porán fonták az ujjak a gyékényt, a kosarat és a mosolygősarcú ember — fáradhatatlanul tanította, lelkesí­tette őket. Amikor 6 beszélt, senki sem érezte börtönben magát, a sza­badság levegője töltötte meg a mű­helyt. Rákosi elvtárs jelenlétében szapo­rán váltották egymást az évszakok. 1934 nyara forró és szikkadt volt* viharra! telített, Hol itt. hol ott robbant ki ai. sztrájk, munkát, kenyeret, szabad­ságot követelt a nép. Mindezekről tudott Rákosi ‘elvtárs, sőt nem egy esetben ft maga küldött Intézkedé­seket, útmutatásokat a börtön falai közül. ★ iRohaninsan fcöz6?eßetil “PId$°$ ság után Rákosi elvtársat szabadon kellett bocsátani. Ettől a perctől rettegtek Horthyék s gyalázatos módon meg Is akadályozták. A politikai osztályról egyik nap elvitték Rákosi elvtársat. Senki sem tudta, hová, mi lett vele. Kimondha­tatlan szomorúság támadt. Levert­ség lett úrrá mindenkin. Gyötrő, kí­nos napok következtek, hiányzott, kimondhatatlanul hiányzott a legjobb elvtárs, a legjobb barát. A börtön, örök, a fogházigazgató kaján öröm­mel szemlélték a kommunisták Ide­iglenes letörését. Csak két hét múlva tudták meg, hogy Rákosi elvtársat a pestvidéki törvényszékre szállították. Ujafcb vádat emeltek ellene. Kegyetlen és vérlázító volt ez az aljasság, hogy tíz évi keserves rabság titán megint bíróság elé állítják, hogy halálra ítéljék. De a börtönbe lelkesítő, új erőt adó hírek érkeztek a nemzet­közi proletáriátus szolidaritásáról. Megmozdult az egész világ munkás­sága Rákosi elvtársért, élén a dicső Szovjetunióval. A politikai osztály elítéltjeit ezek a hírek büszkeséggel töltötték el. A horthy-fasiszták elve. rémültén kitervelt gaz gyilkosságuk kát nem tudták végrehajtani, öröm. ünnep volt a Csillag-börtön politikai osztályán. + I s i. ab» ann.ist | len börtönőrök léptei, hiába zárták sokszoros vasrács mögé a kommu­★ Iqy leltek a hóiuBOl! A lényéből áradó optimizmus erőt, hitet, reményt, akaratot öntött mind- annyiukba. Soha nem szűnt meg mosolyogni. Úgy járt, kelt, beszélt a külvilági események legjelentékte­lenebbnek látsző részleteiről is, mintha nem is a börtön falai között nistákat, fülükben állandóan ott csengett Rákosi elvtárs meleg, nyug. tatő, biztató szava: „Rövid Idő múlva szabadok le­szünk elvtársak ...!" HOLDl JÄHOS r PÁRTHELYISÉG BÉKÉS VIRÁG J7 elcsap a szó, magasra szárnyal Ha szólnak: a falu beszél itt. Bölcs és okos szavak peregnek, Ezt minden kis házban megértik- Kovács András szól, a Párt hangja Mutat derűs és szép jövendőt. Mit nem árnyalnak be sötéten Az alacsonyan huzó felhők- Szép a jövő, tudják is ezt jól. Ké\, tiszta füst száll a pipákból. Nyugalom árad és boldogság Sugárzik derűs nagyapámból. \ falon kép. sárga és ringó szélben hajló búzaföldek, Érett kalászok zizzenése Üzen a boldogabb jövőnek,1 Érett kalászok lehajolnak.. Jobbra és balra hajladoznak., Egy ember áll a kalászok közt, Leírni nem lehet szavakban. Mennyi szeretet, mennyi jósig Van e hajló mozdulatban. \ hogy a kalászt fogja, nézi. jövőnket látja, simogatja. (Coliam úgy szántsd most e barázdát. Kelj rá a legszebb, s jó szavakra.) Rákosi képe néz a falról, — Úgy érzik, itt van a szobában. Helyeslés, fő szó. bátorítás, Minden ott él mosolyában. (Részlet a költő kason lé című verséből.) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom