Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-12-01 / 6. szám
4. oldal ERÖSSVÁR 69. ÉVFOLYAM HŐSÖKRE EMLÉKEZTEK: A BUDAPESTI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM HŐSI HALOTTAIRA A IX. FASOR NAPON, 1999. OKTÓBER 2-ÁN Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt kollégák, fasori öregdiák barátaink! Kedves fiatal fasori diákok! A második évezred utolsó tanévében, gimnáziumunk újjászületésének tízéves évfordulóján azzal a kegyeletes szándékkal gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk azokról a volt tanárainkról és iskolatársainkról, akik a XX. század két nagy vérzivatara során, az első és második világháború lövészárkaiban és csataterein, a koncentrációs és hadifogoly táborokban, a légitámadások, üldöztetések, és menekülések során vesztették fiatal életüket. A két világháború tragikus eseményei mind megkövetelték a maguk áldozatát. Kiért és miért? — kérdezhetnénk a sok értelmetlen halált látva. Bár a “mi lett volna, ha . .elmélkedés senkit föl nem támaszt és a mai tényeken semmit sem változtat, mégis, a történelmi tisztánlátás és a jövőre vonatkozó tanulság levonása érdekében a történészek feladata lesz annak a megállapítása, hogy mindezekért kik a felelősek. Az első világháborút lezáró, az emberiség újkori történelmének legszégyenteljesebb és legkegyetlenebb, büntető jellegű békediktátumával széttépett drága Hazánk — Glatz Ferenc gondolatával élve, — nemcsak területeket, hanem magyarokat vesztett. Eleve elfogadhatatlan és politikailag hibás az olyan békeszerződés, amely egyes országokat büntet, másokat jutalmaz, mint ahogy az Európában 1920-ban történt. Láthattuk, a győztes hatalmak a versaillesi Trianon kastélyban ránk kényszerített, bosszúállóan rövidlátó politikával hogyan ültették el a Kárpátmedence ezer éven keresztül egymással békében élt népei között az addig soha nem tapasztalt mérvű gyűlölködést, íróasztalok mellett hogyan téptek szét falvakat, városokat, és családokat, sok esetben meghamisított térképekre húzott vonalakkal, hogyan reszkettek a megjutalmazott államok a megbüntetett országokban várható irredenta revansizmustól, és, minthogy a félelem gyűlöletet szül, hogyan vezetett a bűnösen elhibázott büntető politika az újabb világháborúhoz, s hogyan áldozott fel Titeket, hősi halált halt fasorista tanáraink és diáktársaink. A hírközegekben és egyéb fórumokon ma már egyre nyíltabban hangzik el az az addig agyonhallgatott megállapítás, mely szerint a második világháború oka a Versaillesben kikényszerített békediktátum, melyet józan fejjel tudomásul lehet venni, de lelkileg belenyugodni és elfelejteni soha. Hiszen ma már egyre világosabb, hogy okokozati összefüggés van a két világháború közötti politikai, diplomáciai, és katonai események között. Ti, elesett tanáraink és diáktársaink, nem voltatok tanúi annak a több évtizedes idegen megszállásnak, amely 1944 tavaszán kezdődött és a háborús események során egy másik állam hadserege által folytatódott mintegy negyvenhét évig, azaz 1991 júniusáig. Csak akkor vált lehetővé, hogy Hazánk függetlenségének visszanyerése után a második világháborúban elesett katonák, munkaszolgálatosok, és két hadsereg által is halálba hurcolt fegyvertelen polgári személyek iránti kegyeletből addig tiltottnak minősülő, hősi emlékműveket állíthassunk, meggyalázott sírokat rendbehozzunk, és Rólatok, addig tabuként kezelt, agyonhallgatott áldozatokról egyáltalán említést tehessünk. Ugyanis az elnyomó rendszer még a gyászoláshoz való jogunkat is elvette, a Rólatok való megemlékezést komoly büntetés kockázatának terhe mellett tiltotta. S noha az elnyomó rendszer reméljük örökre végétért, még ma sem tehetjük meg — egyes államok érzékenységére való hivatkozással —, hogy június 4- ét, a Hazánkat feldaraboló trianoni békediktátum aláírásának az évfordulóját nemzeti gyásznappá Szeretettel köszöntjük “új” állományában az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia egyik lelkésztagját, Nt. Molnár Józsefet, aki ezévjúniusában 40 évi aktív lelkészi szolgálat befejeztével vonult nyugalomba. Molnár József 1932. február 14-én született Pittsburghban, Molnár József és Üveges Ágnes gyermekeként. A hazelwoodi magyar környezetben nőtt fel, a család az egykori Első Magy. Evangélikus Egyház tagja volt. A Gettysburg Kollégiumban alapfokon, majd a gettysburgi Evangélikus Teológiai Intézetben magiszterfokon nyerte el egyetemi képzettségét, lelkészi képesítését. 1959-ben, az akkori “United Lutheran Church in America” New Jersey Egyházkerületében szentelték fel. Felszentelése előtt 1958 augusztusában kötött házasságot Bonnett Elainnel; három gyermekük, Wrennemé Molnár Irene Vermontban, Irwinné Molnár Rachael New Jerseyben, s Molnár Andrew Ohioban él. A nagyobb családhoz tartozik unokája, Wrenner Rylee, s három testvére, Nt. Kuhre Esther Ohióban, Gunia Deborah Kaliforniában, s Molnár Judith Pennszilvániában. nyilvánítva, házainkra kitűzzük a fekete lobogót, amíg csak Magyarország fennáll. Ez az emlékmű [ti. a gimnáziumban felállított hősi emlékmű] hirdesse valamennyiőtök dicső áldozatát és mementóul szolgáljon az utókornak azzal a figyelmeztetéssel, hogy drága Hazánkba soha ne kelljen újabb háborús emlékműveket állítani, mert újabb háború egyet jelentene az amúgyis egyre fogyó lakosságú országunkban a nemzethalállal. Ezalkalommal, az elmúlt évekhez hasonlóan, ismét kérjük a Mindenhatót, hogy a magyarság ne kerüljön a hunok, a gepidák, a longobárdok, s az avarok sorsára, hanem áldja meg az élőket és a holtakat, és őrizzen meg minket minden kártól és veszedelemtől, hiszen eddigi történelmünk során rászolgáltunk az isteni kegyelemre, mert — a költőt idézve — “megbűnhödte már e nép a múltat s jövendőt”. Hősi halált halt barátaink! Emléketeket megőrizzük és Reátok gondolva ennek szimbólumaként helyezzük emlékművetekre a kegyelet koszorúját. Molnár József lelkészi szolgálatát a negyven év alatt két gyülekezetben végezte: a newbrunswicki (NJ) Első Magyar (“Mennybemenetel”) Evangélikus Egyházban 1959- tő 1966-ig, majd a phillipsburgi “Kegyelem” Evangélikus Egyházban 1966-tól nyugalombavonulásáig. Szolgálata idején, többek között, élénk kapcsolatot ápolt, és ápol ma is, a magyarhoni evangélikus egyházzal lelkészbarátain keresztül. Persze nem teljes ez a nyugalmi idő: New Jerseyben és Pennszilvániában szívesen végez, ahogy szükség mutatkozik, helyettes lelkészi szolgálatot. A nyugalmi évekre feleségével Bethlehemben (PA) telepedtek le, s amikor kedvük támad és alkalmuk adódik, utazással is kitöltik idejüket. Lelkésztestvérünk különösen büszke magyar származására, s nagyra értékeli a magyar kultúra kincseit, a nyelvet, a zenét, hogy a konyhaművészetet ne is említsük. S ha “hagyja magát rábeszélni”, a zongorán sorozatban csendít fel hallgatókat, csárdásokat, klasszikus műveket egyaránt. Nagytiszteletű Urra és családjára Isten áldását kívánjuk, élvezzenek sok nyugalmi évet egészségben és békességben! 0 LEGKÖZELEBBI LAPZÁRTA 2000. JANUÁR 15-ÉN Simon Róbert, ny. főiskolai tanár, a Volt Növendékek Egyesülete alelnöke. Nyugdíjast és jubilánst köszöntünk! ERŐS VÁR CUSPS 178-560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 a year by the Hungarian Conference in the Evangelical Lutheran Church in America, 1467Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505. Tel.: 216-221-3178. Fax: 216-227-9482. E-mal: AMEvKo@aol.com. Periodicals postage paid at Cleveland, OH. — Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, tengerentúl légipostán évi 15 US dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. — Nyomda/Printers: Classic Printing Corporation, 6908 Engle Rd., Middleburg Heights, OH 44130 . — Minden levelezés, előfizetés, adomány a feladó pontos címe feltüntetésével a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes to: Erős Vár, P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038.
