Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-04-01 / 4. szám
ERŐS ©VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXVII, Évfolyam — 1963. ÁPRILIS — No. 4. Szám. — PROTESTÁNS EGYSEG Irta: EGYED ALADÁR Mikor a torontói (Kanada) magyar református egyház meghívására, az elmúlt évben, aktuális egyházi témákról előadást tartottam, a hozzászólók közül Dombrády Sándor, dertoiti református presbiter, (aki akkor az Országos Református Presbiter Szövetségnek titkára is volt) azt a kérdést vetette fel: miért nem fordítunk mi a protestáns egység kiépítésére legalább ugyanannyi gondot, amenynyivel a római katolikus testvéreinkkel a keresztyén egységet munkáljuk? — Ez a kérdés azóta is motoszkál bennem és most, mikor a reformátusok Heidelbergi Kátéjának 400 éves születési évfordulóján mi is együtt örülünk az c rülőkkel, ilyen feleleteket adok önmagámnak erre a kérdésre: I. Legtöbb protestáns ember annyira természetes valóságnak tartja a protestáns egységet, hogy nem is gondol annak felülvizsgálására, öntudatosítására, megerősítésére. II. Többen református testvéreink közül is__ igen helyesen, — sürgősebbnek tartják azt, hogy mindkét protestáns testvér először saját falain belül, önmagunk között teremésen egységet, különben jogosan mondhatják rólunk, hogy az erdőtől nem látják a fát, mikor ‘‘protestáns”, vagy "keresztyén” egységről beszélnek. Az amerikai református testvérek jelenleg 5 önkormányzati testülethez tartoznak. Aki elolvasta dr. Szabó István egyházkerületi elnöknek "AMERIKAI MAGYAR EGYSÉGÜNK A TÖRTÉNELEM ÍTÉLŐSZEKE ELŐTT” c. kiváló előadását (Reformátusok Lapja 1959. nov. számban) és dr. Haller István, az Országos Református Presbiter Szövetség volt elnökének bemutatkozó beszédét, az látja csak igazán, mennyire elsődleges az “INTER MUROS” EGYSÉG megteremtése. Evangélikus vonalon, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ülésein, a nyolcra csökkent magyar evangélikus gyülekezetek TESTVÉRIESEBB életének szükségessége állandóan szó tárgyát képezi. III. A "mélyre evezők” pedig, mindkét egyháznál a GYÜLEKEZETI egység fontosságát hangsúlyozzák, mint “az első komoly lépést az egység felé.” — PEDIG MINDEZEKNÉL FONTOSABB LÉPÉS (az egységkeresések Alfája és Omegája) a Jézus Krisztusban való egység, amely nélkül minden egység-munka reménytelen. Akik Krisztussal olyan egységben élnek, mint a szőlőtő és szőlővessző, azok jogos várományosai a látható egységnek is. De nem elég Krisztust megismerni, — még a Benne való hit sem elég, hanem életközösségben kell Vele lenni: Ő bennem s én Őbenne, — Megmaradni nemcsak Nála, hanem Benne is: igéjében, szeretetében és a feltétlen engedelmességben. Valamikor a Felvidéki Magyar Evangélikus Szövetség hivatalos lapjában nagy vita folyt abban a kérdésben, hogy a református Heidelbergi Káté és Kálvin Instuticiója erősen Luther Kiskátéjának hatása alatt születtek-e? (A Heideltergi Káté III. Frigyes választófejedelem kezdeményezésére született meg: Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár írták. Hozzám most, a Reformátusok Lapja, szerkesztőjének jóvoltából, Galambos Zoltán új fordításában és magyarázatával került.) . . . Átvizsgálva a két Kátét, ki kell jelentenem, hogy — szerintem — nincs közöttük szoros összefüggés. (Ez nem áll az Institúcióra vonatkozólag.) Nézzük a formai részt. Luther Kiskátéja 5 részben tárgyalja a következő sorrendben: Tízparancsolat, Apostoli Hitvallás, Úri Ima, Keresztség és Űrvacsora. A Heidelbergi Káté 3 részben. Az első rész az ember nyomorúságával foglalkozik, a másodikban azzal, hogy mi módon szabadít meg Isten a bűn rabságából, a harmadikban pedig azzal,
